260629_Apcsel bibliaiskola - a 13.rész történetei. Sergius Paulus, Elimás - és amit az Úr tett...
Jegyzeteim:
Apcs 13:4 Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lementek Szeleuciába; és onnét eleveztek Ciprusba.
Apcs 13:5 És mikor Salamisba jutottak, hirdették az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban. És János is velük volt, mint segítőtárs.
Most látjuk a menetet:
1./ A Szentlélek bocsátotta ki őket.
--Jóllehet a testvérek áldották meg, és küldték ki őket kézrátétellel, ez a Szentlélektől volt, a HÁTTÉRBEN ott volt a Szentlélek.
--Sokszor a mi cselekedeteink mögött is ott van. Nem mindig, de sokszor. Ha figyelünk Őreá, ha úgy beszélünk, úgy cselekszünk, akkor igénybe vesz bennünket, és megvalósítja tervét rajtunk keresztül. „Mintha Ő csinálná...”
--Ezt sokszor úgy fejezi ki az Ige, hogy „az Úr keze/karja volt velük...” Pl. a ciprusi és cirénei férfiakkal, akik Antiochiában a pogány hátterűeknek hirdették az Úr Jézust – „És az Úr keze volt velük, és nagy sokaság tért meg az Úrhoz, hívővé léve.” (Acs 11,21.) Vagy korábban, Keresztelő János születése kapcsán mondja az Ige: „És szívére vette mindenki, aki hallotta, és ezt mondták: vajon mi lesz e gyermekből? És az Úr keze volt ővele (mármint Jánossal, gondolom).” (Lk 1,66.)
--A következmények mutatják be – ahogy az Acs 11,21-ben, de kicsit később, itt a 13,11-ben is, Elimás kapcsán. „Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállt reá; és kerengve keresett vezetőket.” (Acs 13,11.) Akit a Szentlélek küldött ki és vezetett, aki a Szentlélekkel teljesedett be, mondta, hogy „íme az Úrnak keze van ellened”, s ez teljhatalommal történt és ÍTÉLETET jelentett a gonosz ellenállása felett... s itt az ellenálló ember felett is.
--Valami ilyesmit jelent, hogy „a Szentlélek bocsátotta ki őket”.
--Velünk is – kicsiben és nagyban. Ha „nagyban” nem látod, vagy nem mindig látod, NE gondold, hogy akkor még ne lenne veled az Úr keze, illetve, ne a Szentlélektől lennél-e kibocsátva. A helyzeted ugyanaz, csak lehet, hogy a szolgálat, vagy a pillanatnyi tennivaló nem ugyanaz (nem olyan útnyitó, vagy előretörő, mint az övék volt).
2./ Hajóra kellett szállniuk.
Ehhez lementek a kikötőbe – valószínűleg váltottak egy „hajójegyet” (kifizették a viteldíjat) – és elindultak Ciprusra.
--Miért pont ide? Nincs leírva. Ilyenkor a legegyszerűbb azt válaszolni, hogy az Úr így vezette őket. De néha „csak a kézenfekvőt” választották. Barnabás ciprusi volt. Ott el tudják kezdeni a munkát, az a terület ismerős lesz. Talán a felelősség is határozottabban volt rajta szülőhelye, az ottani emberek, korábbi ismerősei, szerettei miatt. (Acs 4,36.)
--Miközben rábízták magukat az Úrra, a vezetés néha nagyon hirtelen, néha nagyon egyszerűen jött... néha pedig „közben”, miközben mentek egyik helyről a másikra. (Pl. az Acs 16 ennek iskolapéldája.)
--A vezetés néha kifejezetten HARCOT kíván, hogy NEM adjuk fel, nem akarunk „pusztán emberileg” dönteni. (Pl. A második missziós útra Barnabás javasolta, hogy vegyék maguk mellé János Márkot, aki Barnabás unokatestvére volt. Ez olyan „természetes” lett volna. De Pál ennek ellene állt, mert János Márk ott hagyta őket Pamfiliától fogva. Acs 15,38. Megbízhatatlan emberekre ne kelljen számítani, ne hagyhassák őket cserben ismét. De közben, ezen a döntésen Barnabás és Pál összekülönböznek, és kétfelé is válnak. Majd ott megbeszéljük. De látni kell, hogy néha a vezetés nem könnyű, nem hoz létre egyszerű helyzeteket.)
Apcs 13:4 Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lementek Szeleuciába; és onnét eleveztek Ciprusba.
Apcs 13:5 És mikor Salamisba jutottak, hirdették az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban. És János is velük volt, mint segítőtárs.
3./ Szeleucia volt a közeli, nagyhatalmú szíriai Antiókhia kikötője, amelyet az Orontész folyó (mai Ázsia folyó) kötött össze a Földközi-tengerrel. I. Szeleukész Nikatór alapította Kr. e. 301-ben.
Az egykori kikötő romjai ma Törökország déli részén, Hatay tartományban, a mai Samandağ városához közel találhatók. Az egykori nyüzsgő kikötőmedence az évszázadok során eliszaposodott, de a lenyűgöző római mérnöki munkák, az úgynevezett Titusz-alagút (melyet a hordalék elvezetésére vájtak a sziklába) ma is látható.
This channel and tunnel were begun during the reign of the Emperor Vespasian (A.D. 69–79) and work continued during the reign of his son Titus (79–81). The whole rock cut structure is over 0.9 mi. [1.3 km. long! Portions of it are an open–to–the–air channel, while other portions of it are rock cut tunnels!
The purpose of the structure was to divert runoff water away from the harbor of Seleucia—to help prevent this important harbor from silting up.)
4./ Salamis.
a./ Salamisról, úgy általában:
--Az első században Salamis (Szalamisz) Ciprus legfontosabb és legnépesebb kereskedelmi központja volt.
--A gazdag római kori város leginkább a kereszténység terjedéséről vált ismertté: itt érkezett meg Pál apostol és Barnabás Ciprusra az első missziós útjuk során. A várost a rómaiak uralták, virágzó gazdasággal, hatalmas kikötővel.
--Az akkori világban a sziget keleti felén fekvő Szalamiszt olyan monumentális épületek jellemezték, mint a színház, a tornacsarnok (gymnasium) és a fürdőkomplexum.
--A várost a Földközi-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjaként tartották számon. Jelentős és aktív zsidó lakossággal, valamint több zsinagógával rendelkezett.
--46 körül az apostolok – a Cipruson született Barnabás vezetésével – Szalamiszban szálltak partra. Az [ApCsel 13:5] alapján a város zsinagógáiban kezdték hirdetni az evangéliumot, mielőtt átvágtak volna a szigeten Paphos felé.
--A hagyomány szerint Barnabás később visszatért Ciprusra, ahol az 1. század közepén (körülbelül 61-ben) a szalamiszi zsidó közösségből származó ellenzői megkövezték.
--A hagyomány szerint unokatestvére, János Márk temette el. Sírja fölé később jelentős vallási központ, a Szent Barnabás kolostor és templom épült, amely ma is látogatható és zarándokhely Észak-Cipruson.
b./ Olyan „magától értetődő” volt, hogy ott, ahol ismerték Barnabást, ahol zsinagógák is voltak, itt kezdődik az igehirdetés. Meg is történt.
--Sokat nem tudunk róla, csak azt, hogy János Márk is ott volt velük. „
--Mint segítőtárs” – (hüéretész) – ami sokat jelenthet. A helyismerettel, a kapcsolataival is segíthetett, vagy háttérszervezéssel (pl. hol fogják tölteni az éjszakát, ki mindenkivel kell személyesen is találkozniuk, és hol célszerű ez), de pusztán a TÉNY, hogy ő hallotta az Úr Jézust személyesen beszélni (ahogy később az Evangéliumot is ő vetette papíruszra, Péter igehirdetése nyomán – 2Pét 1 és Kol 4,10... ahol nem csak azt látjuk, hogy Barnabás unokatestvére, hanem azt is, hogy Pál támogatja, hogy helyesen lássák el, ahogy odakerül Kolosséba. A 2Tim 4,11-ben látjuk, hogy Pálnak is nagyszerű segítője és munkatársa) – s ez NYOMOTT a latban, hiszen a személyes tanúk nagy jelentőséggel bírtak abban a korszakban.
--Az, hogy a Szentlélek HOGYAN vezette őket pontosan ide, és MIÉRT pontosan itt kellett elkezdeni a ciprusi missziót, nem derül ki az Apcselből.
--De megnyugodhatunk, néha egészen TERMÉSZETES, ahogy a természetfeletti események elkezdődnek.
Pl. Az Úr Jézus bement Názáretben a zsinagógába, ahol felnövekedett, ahol mindenki ismerte Őt. És akkor a kezébe adták a tekercset, amit szombatonként minden felnőtt zsidó férfi felolvashatott. S akkor felolvasta az Ézs 61,1-2. versét. S ami utána következett, már a menny és a pokol összecsapása volt. Milyen természetesen indult. És mennyire mennyei volt. És mennyire megjelent az ellenség is.
5./ Innentől az út folytatódik, még mindig Ciprus szigetén.
--Egy jelentős eseményről fogunk tudni, mégpedig Pafoszban, ahol két fontos személlyel találkoznak az apostolok.
--Az egyik egy római tisztségviselő – anthüpatosz (prokonzul – a szenátusi provinciák élén álló római helytartó – Sergius Paulus (ez „okos ember”).
--A másik egy speciális személyiség, egy démonizált jövendőmondó, varázsló ember, aki hatása alatt tartotta a római vezetőt.
Apcs 13:6 És eljárva a szigetet mind Páfusig, találkoztak egy ördöngős (magosz) hamis próféta (pszeudoprofétész) zsidóra, akinek neve Barjézus.
Apcs 13:7 Aki Sergius Paulus tiszttartóval (anthüpatosz), ez okos (szünetosz – éles eszű, intelligens) emberrel volt. Ez magához hívatva Barnabást és Saulust, kívánta hallani az Isten beszédét.
1. /Hú, ez milyen fantasztikus, amikor megnyílik egy emberi értelem, egy szív, és vágyik valaki hallani az Isten Igéjét.
a./ Nyilván kell előtte, hogy másoknak hirdessük.
b./ Nyilván kell, hogy jó bizonyságot adjanak mások, erről.
c./ Nyilván kell, hogy ő maga is kapjon korábban érintéseket, és az Úr már elkezdhesse volt legyen benne a munkát.
d./ De ami nagyon izgalmas, hogy OTT a készség benne, most is, NEM fél, hogy „mibe kerülhet majd neki”
--mint Heródes Antipasz, aki hallgatta Jánost, de nem akart megtérni, s végül lefejeztette, vagy,
--mint Félix, aki zsidó származású feleségével, Drusillával hallgatta meg Pál apostolt, egészen addig, míg ő elkezdett beszélni az ítéletről, az önmegtartóztató életről, akkor elküldte, és azt mondta neki, hogy „majd amikor alkalmas lesz, ismét hallgatni foglak téged” – Acs 24,24-25.).
2./ Óriási, amikor valakinek ennyire nyitva a szíve.
--Ez Isten megelőző munkája, „helykészítése”... a továbblépő Evangélium számára. Amikor az Úr egy ÚJ KÖZEGBE vezeti be az Igét – pl. Cornelius százados környezetébe (Acs 10.), vagy Antiochiába (Acs 11.).
--S ezt is megelőzte már valami olyan „előkészítés”, amiről mi esetleg nem is tudunk... (vagy minket is használ az Úr ilyen „előkészítésben”, amiről MAJD MÁSOK nem tudnak, csak áldásait – az előkészített és készséges szívet – fogják tapasztalni).
--Az Úr munkái ÖSZEKAPCSOLÓDNAK és ez egy törvényszerűség Isten országában. (1Kor 3,8 – más a plántáló, más az öntöző, de a növekedést adó Isten ugyanaz.)
Apcs 13:8 Elimás, (sémi eredetű név – „erős”? jelentéssel) az ördöngős (magosz) azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezett (anthisztémi) velük, igyekezve (dzéteó) a tiszttartót elfordítani (diasztrephó) a hittől.
1./ Húúú! Ez még egy „húúú”, de ellenkező előjellel.
a./ Akadnak ilyen ellenállók, akik NEM csak maguk állnak ellen, hanem MINDENT megtesznek (dzéteó – keresik a lehetőséget, a megoldást, hogy kivitelezzék terveiket), hogy azokat is elfordítsák, akik közelednének egy picikét is.
--Kapolcson jut eszembe egy hölgy, az egyik főszervező – mennyire nem szerette azt a teljes és tiszta Evangéliumot, amit hirdettünk. Mondott rólunk, ellenünk dolgokat – egyszer még 8 éves kislányának is, úgy, hogy ott voltam, és hallottam: „kirekesztő bácsinak” nevezett... minden szeretetem ellenére. S úgy tűnik, erre az évre sikerült elérni, hogy nem is vagyunk ott az evangélizáció során.
--Mennyi ilyen pedagógus van. Iskolaigazgató. „Érzékenyített személy”, akik MÁSOKAT is „érzékenyíteni” akarnak. Miért? Hogy NE az Evangélium foglalhassa el a szívüket, hanem az ő általuk képviselt IDEOLÓGIA, szellemiség... néha kifejezetten anyagi érdekből, vagy „választási érdekből” (tömegbázist szerezni akarva), néha pedig egyszerűen HAJTVA vannak, hogy ezt csinálják, mert LAKIK bennük, vagy ÁLL MÖGÖTTÜK egy szellemiség (szellem, hamis lény, démon), ami azt akarja, hogy az emberek NE halljanak Jézus Krisztusról.
--Most, hogy „változott a helyzet” (260412), „kimutatják foguk fehérjét” – pl. „töröljük őket nyilvántartásunkból”. Más szóval: ne keressük őket, mint Palánta, a továbbiakban. (Az is igaz, hogy egy igazgató nincs ott örökké egy iskola élén, és ezért mi FOGJUK őket keresni, újra és újra... mert imádkozunk, mert a gyerekek FONTOSABBAK, mert soha nem tudhatjuk, mi változott... tehát keressük az iskolát.
--De jelenleg, akik eddig a „KLIKK”-re hivatkoztak, most már nem ezt teszik, hanem elutasítanak nyílt színen, sőt, törlésüket kérik. Ellene álló emberek, akik NEM akarják, hogy az Evangélium elérje a gyerekeket – s bármire hivatkozzanak is: „szektások”, vagy „sátánisták”, a dolog mögött ugyanaz áll... a gyerekek legyenek távol a tiszta Evangéliumtól.
--Ez ugyanaz, mint ahogy mi AKARJUK, hogy a GH legyen távol a gyerekektől... ugyanúgy egy meggyőződés, csak a miénk az Evangélium alapján áll, az övék pedig MÁS alapon... MÁS áll mögötte. Egy korszellem, egy ideológia, és sokszor – nem kevés eset ben – TÉNYLEGESEN egy gonosz szellem, vagy szellemi erődítés, „erősség”, ami az embereket FELHASZNÁLVA az Evangélium előretörését próbálja megakadályozni, vagy legalábbis nehezíteni.
b./ Mennyi, de mennyi ilyennel találkoztam már.
aa./ Az Evangélium hirdetése közben is.
--És akkor, amikor valaki elkezdett lépéseket tenni az Úr Jézus felé.
--Megjelenik egy személy, szülő, rokon, házastárs, vagy egy munkatárs, és ELÁZTATJA azokat, akik hirdették az Evangéliumot. Mond valamit a pedofil papokról, az áruló egyházról, vagy valami butaságot az egyháztörténelemből, szektázik egyet vagy sátánimádózik, és ezzel már ki is oltotta a nyitottságot és az érdeklődés lángját.
bb./ Ezt néha megtudjuk, néha nem. Néha tudunk ellene tenni valamit, néha nem (bár imádkozunk akkor is).
--Itt, Pál apostol tudott tenni valamit... vajon mit? Szellemi harcot folytatott, KIMONDTA a megfelelő szót, a megfelelő vezetéssel és a megfelelő hatalommal... s az „Úr keze volt vele” ebben is.
Apcs 13:9 De Saulus, aki Pál is, megtelve Szent Lélekkel, szemeit reá vetve (atenidzó – Acs 1,10 – néztek az égbe... Acs 3,4 – Péter és János az Ékes kapuban... Acs 6,15 – a Főtanács tagjai is így néztek Istvánra, mint angyalra s István is így, a mennybe: Acs 7,55.)
Apcs 13:10 Mondta: Ó minden álnoksággal (dolosz) és minden gonoszsággal (radiurgia) teljes ördögfi (diabolosz), minden igazságnak ellensége, nem szűnsz-e meg az Úrnak igaz útjait elfordítani (diasztrephó)?
Apcs 13:11 Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, és kerengve keresett vezetőket.
Apcs 13:12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodva az Úrnak tudományán (didakhé).
1./ Az Úr MINDENT – még a gonosz törekvéseket is – felhasználhat.
--A gonosz NEM azért törekedett is gonoszságra, hogy az Úr felhasználja. Amit az ördög tett, azt megtette, az Úr ENNEK ELLENÉRE hozta fel az Ő világosságát.
--Nincs mentség az ördög munkáira – az összes hamis érzékenyítésére, az összes romboló hazugságára és vádaskodására (diabolosz, szétdobáló, vádló munkájára), ez, ha valaki ráadja magát, az ő felelőssége lesz.
De az Úr NAGYOBB, és fölé helyezi az Övéit. (A végeredményt látva, Isten dicsősége jött ki ebből a helyzetből – a tiszttartó megtért, hitt, elálmélkodva az Úr nagyságán.)
2./ A nyitott szívű embert az Úr megnyeri.
a./ De ehhez kell a te BÁTORSÁGOD is, és az, hogy a Szentlélekre figyelve, megtedd, ami rajtad áll.
b./ Itt mi állt Pál apostolon?
--Meglátta a gonosz szándékot.
--Egy ponton betelt Szentlélekkel, és akkor cselekedett. (Mint az Acs 16-ban is, amikor a gonosz szellemet kiűzte a jós kislányból.)
--Radikálisan szólt és nézett. A nézésében is hatalom volt. A szavában is.
--Vette az Úrtól a következő lépést – az ítéletet – és kimondta. Bátran. „Nem fogsz látni” – egy ideig.
--Az „egy ideig” is elhangzott, ami a kegyelem lehetőségét adta meg még Elimásnak is.
Apcs 13:9 De Saulus, aki Pál is, megtelve Szent Lélekkel, szemeit reá vetve (atenidzó – Acs 1,10 – néztek az égbe... Acs 3,4 – Péter és János az Ékes kapuban... Acs 6,15 – a Főtanács tagjai is így néztek Istvánra, mint angyalra s István is így, a mennybe: Acs 7,55.)
Apcs 13:10 Mondta: Ó minden álnoksággal (dolosz) és minden gonoszsággal (radiurgia) teljes ördögfi (diabolosz), minden igazságnak ellensége, nem szűnsz-e meg az Úrnak igaz útjait elfordítani (diasztrephó)?
Apcs 13:11 Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, és kerengve keresett vezetőket.
Apcs 13:12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodva az Úrnak tudományán (didakhé).
3./ Nehéz ezt nekünk elképzelni, de az Úr MINDENKIVEL kapcsolatban gondolkodik. MINDENKIT meg akar nyerni, és LÁTJA, kinek mi van a szívében. Jól tudja, kit, mivel, hogyan lehet megnyerni, hogyan lehet közelebb vonni, hogyan lehet útját egyengetni.
Sergius Paulusról azt olvassuk, hogy értelmes, gondolkodó, „intelligens” ember volt.
a./ Biztos, hogy forgott benne az örökkévalóság is. Mi lehet ott, ki lehet Isten, vagy talán „istenek” vannak, és lehet-e vele, vagy velük kapcsolatban lenni. Hogyan születik meg a jövő, mi ebben nekünk a szerepünk, tehetünk-e mi valamit annak érdekében, hogy „jobb legyen”, mi a felelősségünk, milyen lehetőségeink vannak.
b./ Nyilván ezért tudott mellette valamiféle helyet találni magának Elimás is. Mert ő is ezeket a gondolatokat serkentette valamiképpen, nála is voltak valamilyen válaszok ezekre. Nem voltak helyesek, sőt, ahogy Elimás megérezte, hogy itt vannak Isten tényleges követei, akik ugyanezekről beszélnek, de hitelesen, mindent megtett, hogy tőlük a tiszttartót elválassza.
c./ Az Úr pedig látta Sergius Paulus gondolkodását is, látta, hogy belül mennyire keres, és amikor eljött az idő, oda tudta vinni Saulust és Barnabást, hogy megnyerhessék őt az Evangéliumnak.
d./ S ez nem volt egyszerű lépéssorozat – harcban ment végbe. De a vége az lett, hogy Sergius Paulus hitre jutott.
4./ Mi kellett ahhoz, hogy ez a prokonzul megismerje az Urat?
a./ A gyülekezet engedelmessége és bátorsága, hogy kiküldjék Saulust és Barnabást... hiszen ezzel lemondtak kincset érő vezetőikről.
b./ Saulus és Barnabás engedelmessége, amivel elfogadták az elhívást és elindultak a kiszámíthatatlanba, feladva a korábbi „megnyugtatóbb” szolgálatot Antiochia ébredő gyülekezetében.
c./ A Szentlélek vezetésére figyelő odaszánt és bátor élet – eddig is, és itt is. Aki úgy jár a Szentlélekkel, naponta, hogy hallgatja, amit mond, és megteszi, rugalmasan indítható és vezethető, az egy-egy ilyen helyzetben az ÖSSZES KORÁBBI tapasztalatot, átformálást, közösséget az Úrral EGYÜTT tapasztalja meg, az Úr EGYSZERRE tudja mindezeket bevetni az életén keresztül.
d./ S itt, ebben a helyzetben is, egy mennyei bátorság, ahogy figyeltek a Szentlélekre, ahogy nem adták meg magukat a körülmények nyomásának, annak, hogy ez a tiszttartó már évek óta egy más gondolkodásban élt, és mások hatottak rá eddig. Egyszerűen KÉSZEK voltak vállalni a konfrontációt, és belementek ebbe a „harci helyzetbe” Elimással kapcsolatban.
e./ A Szentlélek itteni KONKRÉT vezetése, ahogy Saulus RÁNÉZETT Elimásra, és LÁTTA, mi van benne, s KIMONDTA bátran az ítélő szót, amivel MEGNEVEZTE, ami fogva tartotta őt és próbálta fogva tartani Sergius Paulust is. Megnevezte és KIMONDTA, hogy MI LESZ, mi fog történni. (Nem aggódott, hogy „esetleg nem jön be”, hanem radikális volt abban, amit kimondott.)
f./ Ez a csata ERŐT kívánt és IGÉT, mennyei szót, SZENTLELKET ott, a gyakorlatban, a kimondásban és a kimondás hogyanjában.
--Nem dühöngött, de határozott volt.
--Nem engedett be emberi indítékot (kárhoztatást, vádaskodást) – mert az elvette volna a mennyei erőt, keveredést okozott volna és félrevitte volna a dolgokat.
--Ehelyett a MENNYEI ÉRTÉKÍTÉLETNEK adott teret, a megnevezésben is, s a cselekedetek lerögzítésében, s így tudott hatalommal megszólalni az ÍTÉLET is.
--Ez a kincs ebben a helyzetben, hogy NINCS keveredés. Az Úr ítéletét mondhatta ki, minden emberi ítélet helyett és felett. Ez volt a győzelem titka is. A mennyei ERŐ áradhatott át a szavain, NEM akadályozta meg ezt a mennyei erő kiáradást az emberi okoskodás, aggódás, harag vagy kritizálás. NEM volt, ami a mennyei folyó útjába álljon.
5./ Ez előttünk is itt van:
--Csak „piciben” kell elkezdenünk, félretenni az emberi méltatlankodást, vádaskodást, kritizálást, és mindig hallgatni az Úrra, Aki „kicsiben” is mindig AKARJA, hogy az Ő jó, kedves és tökéletes akarata menjen végbe.
--S végzi is, ÁLTALAD, ha engeded, még akkor is, ha „olyannyira kicsinek néz is ki” a helyzet. Egy-egy konfliktusos helyzetben te LÁTOD, hogy mi a mennyei SZÉP és JÓ, és erre adod magad, ezt munkálod, ezt mondod ki, ebbe az irányba vezeted a jelenlevőket. (Pl. Budaörsön Mariann nevű takarítónő, aki buddhistának mondta magát – de a szeretetre és a „csak úgy meghallott Igére” azért reagált, és engedte, hogy megáldjam és imádkozzak érte. 260622 környékén.)
--Amit így, piciben teszel, a TIÉD lesz, az Úr ezen keresztül NÖVEKEDÉST ad neked. Formálja a bensődet, a Vele való közösségben – megértő és beleilleszkedő, „odasimuló” engedelmességi kapcsolatban. Hogyan? Hát úgy, hogy felismered a helyedet, és MEGERŐSÖDSZ abban, amit egy-egy ilyen helyzetben Ő akar, és meglátod, mit bíz rád, s megteszed... s AHOGY megteszed, ez már a TIÉD, a Vele való MEGISMERŐ kapcsolatban, s a TÉGED ÁTFORMÁLÓ munkában kialakul, amit később is tud majd használni.
--A mindennapjaid során tudsz NÖVEKEDNI az Ő megértésében és megismerésében. Elhiszed? VAN jelentősége a mindennapjaidnak. (Fil 3,10 – előtte v.7-től egész a 14-ig, sőt, még tovább.)
6./ Azt pedig Őrá bízzuk, hogy lesz-e ilyen „nagyobb” küldetésünk, mint itt Saulusnak és Barnabásnak is volt (ők sem biztos, hogy előre gondolták, hogy „majd ilyen is lesz”), vagy „csak megmaradunk” abban, amiben „teljes természetességgel” végezzük az Ő munkáját „kicsiben”.
a./ De hidd el, hogy LESZ. Mert az Úr látja, mi van benned, látja, mit tudott eddig elvégezni, és erre Ő SZÁMÍT, ezt Ő igénybe akarja venni, és igénybe is fogja venni. Soha ne félj, hogy „nem lesz rád szükség”, mert észre sem veszed, és máris benne találod magadat.
b./ De „ne azért” tedd a hétköznapjaidban, amit teszel, hogy „egyszer majd valami ’nagyobbra’ is akar használni az Úr”, mert ez NEM lesz jó indíték.
--NE NÉZD LE azt, amiben most benne vagy... TEDD, amit Ő rád bíz MOST, amibe bekapcsolt, szeretetből, hűségesen, bátran, HIT által, engedve Neki, függetlenül attól, hogy „majd egyszer” lesz-e valami „más is”... és akkor Ő fel tud szabadítani a „jövőbeli ’nagyobb’ teljesítmény” kényszere alól... mert ez MEGFOSZT téged is, másokat is, az Ő felszabadító jelenlététől.
--Tehát NE AZÉRT tedd ma, amit Vele teszel, hogy „egyszer majd többre juthass”, hanem SZERESD Őt, figyelj rá, és legyen fontos, hogy az Ő akarata teljességgel megvalósulhasson... „piciben”, itt, ma, „sokak örömére”, és „mások örömére”, s arra az örömre, amit te kapsz, hogy VELE járhatsz, és teheted, amit Ő most itt rád bízott. c./ Ez jó indíték. Ez jó hozzáállás. Ez HASZNÁLHATÓ lelkület. (Én így akarom a saját életemben – és a verseny-kényszer, hogy „nagyobbat teljesítsek” LEGYEN távol tőlem, most, itt, a „kicsi” hétköznapjaimban... egyszerűen Ő LEGYEN itt, és Ő legyen a legelső, a legfontosabb...)
7./ És még valami – egy kiegészítés: most készülünk nyári táborra, és a gyülekezet tagjai, vagy „távoli tagjai” egyik a másik után mondják, hogy nem tudnak ott lenni. S ahogy ezen gondolkodom, mindig az jut eszembe, hogy:
--Ami igazán fontos, azt előre betervezem. Arról már januárban így gondolkodom. Semmit nem hagyok odacsúszni a helyére.
--Néha az Úr az ilyen „nagyon egyszerű” helyzetekben ad olyan üzenetet, amit egész életünkre elviszünk, beépítünk. Ő elkészít egy-egy meglátást, megértést, üzenetet, amit be akar plántálni a szívünkbe, de nekünk OTT KELL LENNÜNK – ahogy Barnabás és Saulus OTT voltak, mert fontos volt nekik, hogy a Szentlélek küldte ki őket, és AHOL nekik helyet készített, oda mentek, és ott maradtak. Nekik is ott kellett lenniük, hogy az Úr EZT elvégezhesse, amit itt olvasunk.