Mit vettünk végig? Acs 4,8-31. 🙂
--Végigolvastuk, az ismétléseket is kihangsúlyozva, de különös hangsúllyal az igazság felismerésének és befogadásának kérdésén. Itt láttuk, a Szanhedrin tagjai milyen megfontolással fenyegették meg az Evangéliumot hirdető apostolokat, hogy ne merjenek SENKINEK Jézus nevéről beszélni, vagy az Ő nevében tanítani. Mindezt miért? Mert nem akarták elfogadni az igazságot. Jóllehet komoly tények szóltak mellette (mármint, pl. Jézus feltámadása mellett... a gyógyulás áthúzhatatlan volt), de mégis az igazság elutasítása és az apostolok elhallgattatása mellett döntöttek. Miért? Mert VOLT vesztenivalójuk... hatalmi státus, népszerűség, vagyon, status quo, büszkeségük és hasonlók.)
--Illetve arról is beszéltünk, hogy mi az a pont, ahol a lelkiismereti meggyőződés felülírja az engedelmességet a társadalmi berendezkedés, a világi hatósággal szemben.
--Azt is végignéztük, mit jelentett Jézus Krisztus neve, s láttuk a "kizárólagosság" jelentőségét. S azt is, hogy mennyire tudja ez bosszantani a "toleranciát hangsúlyozó" hozzáállást, ami, amúgy, ha az evangéliumi megközelítéssel találkozik, kimutatja foga fehérjét, és kikiáltja a következetesen bibliai gondolkodásmódot kirekesztőnek, lenézőnek, fajgyűlölőnek, károkozónak, az egész világot fenyegetőnek és deviánsnak. A következő lépés az üldözésre való felszólítás, az elhallgattatás és fizikai megfélemlítés és megsemmisítés.
1./ Méltó, hogy az Ószövetség alapjait lerögzítsük a KŐ üzenetével kapcsolatban. (Ezt még nem tudtuk átvenni.)
a./ A prófécia.
--Zsolt 118.
--Ézs 28.
b./ A beteljesedés.
--1Pét 2,4-8. (Itt az Újszövetség világos tanítása erről a próféciáról.)
--1Kor 3,9-11. (és a hozzá tartozó következtetések: egészen a 15. versig). 🙂
--Ef 2,20 – utalásszerűen.
2./ A NÉV.
a./ Az Ószövetségben is kulcskérdés volt az Úr neve: 2Móz 3-ban Mózes is erre kérdez rá. És az Úr ERRE ad választ neki az állandó létezés szavával, azzal, hogy Ő az ÖRÖKKÉVALÓ. (2Móz 3,13-15.)
b./ Az ígéretben a „Fiú”-ról van szó, a „Csemetéről”, (Ézs 9,6-7. Zak 6,12.) – s erről az ígéretről szól az angyal Máriának is, Józsefnek is: Jézus neve. (Lk 1,31. Mt 1,21.)
c./ Ez a SZABADÍTÁS, amiről a Fiú kapja a nevét, az Ószövetségben a „jesa”, és gyakran találkozol vele... 🙂
--„És szólnak ama napon: Íme Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” (Ézs 25,9 – amikor a népekről lekerül a lepel, a takaró, és amikor az Ő népe gyalázatát is elveszi az Úr... s eltöröltetik a halál... itt a MEGTARTÓ jelenik meg.) 🙂
--„ Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg (jesa) minket.” (Ézs 33,22.) 🙂
--„Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! (Ézs 43,11.) 🙂
S itt jön egy Hf:
d./ Ami Jézus nevében megtörtént és történik. 🙂
3./ Az ÜDVÖSSÉG.
a. / A kifejezés
b./ Ahol ezzel találkozunk.
4./ A KIZÁRÓLAGOSSÁG, ami kiborítja a ma emberét.
5./ A TÉNY, amiről itt Péter szól.
--Objektív tény.
--Nem filozófia, nem vallási elgondolás, nem érzés-kérdése, nem egy-két ember vallási tapasztalata. TÉNY, történelmi tény. Összekapcsolódik a Názáreti Jézus személyével, és azzal, ami történt, ott, a szemük láttára.
--Nem húzták át azzal, hogy előhozták volna Jézus testét.
--Nem hivatkoztak arra, hogy a tanítványok lopták el Őt.
--Nem tudtak mit tenni, mert itt volt a nyilvánosan meggyógyult, valamennyiük által, még betegsége idejéből ismert ember – egészségesen és Jézus Krisztust Megváltójának fogadva.