József Egyiptomban. Most egy rövid áttekintés után azt követtük nyomon, ahogy az Úr cselekedett, miközben elsőre semmi nem látszott.
Megtanultuk: "Az Úr mindig csinál valamit..."
Felelevenítettük, amit Illés tanult meg a Kérith patakja mellett: "Isten tud valamit erről a helyzetről, amit én nem!"
S megláttuk, hogy az elmúlt nehéz időszakok, a várakozás idői, nem múltak nyom nélkül József életében. Jó nyomot hagytak, a jellem megerősítését, ami kellett, hogy amikor hirtelen hatalomba kerül, ne szálljon el, hanem hűséges és alázatos tudjon maradni. Meg is maradt.
Sok kitekintésünk volt, pl. a bűntudat kezeléséről, a lelkiismeretről, de még a belső gyógyulásról is beszéltünk, méghozzá hangsúlyosan. És imádkoztunk is, pontosan úgy, ahogy az Úr egy-egy ilyen helyzetben vezet. Kisimítja a lelkünket.
Láttuk, amit az Úr csinált, és láttuk, amit József tett, ahogy ő hozzáállt a dolgokhoz. És nagyon élveztük, hogy az Úr munkáját úgy segítette elő, hogy egyszerűen "csak az volt, aki", és amivé az Úr formálta, az pontosan olyan volt, amilyenre ott szükség volt. Akár Potifár házában, akár a börtönben, akár a fáraó mellett. Az Úr munkája előtt saját jellemével, lelkületével, hozzáállásával nyitott kaput.