--Ma az 1Móz 25 végét és a 26 elejét néztük meg, megismerkedtünk Jákóbbal és Ézsauval, s megláttuk, mennyire lényeges, hogy KINEK MI A FONTOS, mi jár az eszében... 
--Nagyon izgalmas témakörök kerültek elő - kicsit el is kalandoztunk - hogyan is van, hogy az Úr "látja előre", ami lesz, de mégsem "fatalista", és nem "kényszerít bele" egy bizonyos lépés-menetbe. Az Ő mérhetetlen kegyelméről is beszéltünk, erről is: "És könyörülök (ráham), akin könyörülök, kegyelmezek (hánan), akinek kegyelmezek." (2Móz 33,19.) Ez nem úgy néz ki, mintha Isten csípőre tenné a kezét, és azt mondaná, "ehhez azután semmi közöd, azt csinálok, amit akarok", és "nem érdekel, hogy neked mit mond az igazságérzeted, és mit nem mond" - egyáltalán NEM ilyen ízű ez, ami itt elhangzik, hanem valami BIZTATÁST jelent, MEGERŐSÍTÉST, Mózes számára, aki az aranyborjúval való vétkezés után RÖGZÍTI le az Úr előtt, hogy ő bizony egyetlen tapodtat sem akar tovább menni, ha az Úr SZEMÉLYESEN nem jön velük, azt akarja, (kéri, várja, igényli - alázattal, de határozottan), hogy az Úr ARCA járjon velük... személyes jelenléte. Szóval, az Úr ebben a beszélgetésben mondja ki az Ő nevét, miközben dicsőségét mutatja meg Mózesnek, biztatásul, megerősítésül, és - magyarázat szerint (amit én is hallottam, az eredeti nyelvet jól ismerőtől) - ezt mondja: "Könyörülök, akin eddig is könyörültem, és kegyelmet gyakorlok azzal kapcsolatban, akivel kapcsolatban eddig is gyakoroltam a kegyelmet." Más szóval: NEM VÁLTOZOM, nem foglak elhagyni téged, s a te népedet. Ahogy eredetileg is így mutatkozott be, amikor Mózes kérdezte az Ő nevét: "Vagyok, aki vagyok, leszek, aki leszek, esetről, esetre, én nem változom... a létező, aki örökkévaló - ez vagyok" - kb. ezt jelenti a Jahve kifejezés, amit itt használt az Úr. Ez Ő. Nem változik, és ez a tűz, ez a mérhetetlen szeretet és kegyelem, ez jellemző Rá.
--Megláttuk, ahogy Jákób látta az életet, az élet helyzeteit, szüntelen a jövőt tartva maga előtt, s így "használta ki" ezt a helyzetet is, amit itt a Szentírás elénk tár. És, ha most nem az "igazságossági" és "emberbaráti" szempontot tartjuk magunk előtt, hanem, amit az Úr lát, mi is azt látjuk meg, akkor mi, itt, most, az Újszövetség idején, MEGRAGADJUK az elhívásunkat, és MEGERŐSÍTJÜK azt, nem engedünk belőle, egy jottányit sem, hanem BE AKARJUK TÖLTENI, minden áron, minden akadály ellenében, és amire MEGHÍVÁST kaptunk, az jár át bennünket, a HIT által, és így futjuk meg pályánkat.
--Emellett láttuk, hogy Jákób itt "rámenős" is volt, az "azonnal" kétszer is szerepel szavai között, és a kínálkozó lehetőséget egyszerűen NEM HAGYTA ELILLANNI. Nekünk is ezt kell tennünk, amikor másokat megmentünk, amikor másokért imádkozunk, amikor mások javát keressük, amikor adhatunk, vethetünk az Isten országába, amikor Őt "behozhatjuk" egy-egy élethelyzetbe. Ebből NEM ENGEDÜNK, hanem MEGTESSZÜK, ami rajtunk áll, várva az Ő cselekedetét, az Ő csodáit, amit Ő fog tenni... és megteszi
Jövő héten innen folytatjuk, ha az Úr Jézus megsegít, méghozzá Izsák történetével... ja igen... őt is elkezdtük, a 26. fejezet elejéről, megláttuk az ismétlődést, azt, ahogy az édesapák cselekedetei kísértésként visszaköszönnek gyermekeik életében... igen, Izsák is ott szúrta el, ahol apukája, de az Úr végtelen jósága, és türelmes szeretete - kegyelme - az ő életében is jelen volt, és megmentette őt is... persze talán a háttérben dolgozott az a tekintély is, amit Ábrahám élete jelentett Izsák felett, amit ez a filiszteus király biztos, hogy hallott, és amivel számolt is.
Szóval: ha az Úr megsegít, és élünk - ahogy az Ige mondja - itt folytatjuk a jövő hétfőn negyed hattól. 1Móz 26 - a vetés és aratás a reménytelenség idején is. Ez lesz az üzenet, Izsák élete kapcsán. És a kutak ismételt megásása... a "kúttisztítás"