Péter apostol igehirdetése a Szentlélek kitöltetése után. Acs 2,12-37. 🙂
--Utána még kérdésre szó volt a vízkeresztség témaköréről:
a./ Üdvösségkérdés-e.
b./ Mi van, ha valaki nem keresztelkedik meg hitre jutása után vízben.
c./ Kicsi áttekintés az egyháztörténetben és a szempontok megismerése.
d./ Személyes tapasztalatok.
Most az Acs 2,12-37 szakaszához a jegyzetemet idemásolom:
Apcs 2:12 Álmélkodtak (exisztémi) pedig mindnyájan és zavarban (diaporeó – bizonytalankodik, tétovázik) voltak, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni?
Apcs 2:13 Mások pedig csúfolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.
--Mindig akadnak, akik felhasználják kritikára, gúnyra a helyzeteket.
--Nem kell őket komolyan venni – talán bennük is dolgozik a nagy kérdés, mi igaz ebből, hogyan kell érteni, mi a jelentősége a mi életünkre nézve – de választ is kell nekik adni. Péter ezt teszi most itt.
Apcs 2:14 Péter azonban előállva a tizeneggyel, felemelte (epairó – úgy is, mint amikor valaki a vitorlát felvonja... vagy másként, mai módon: az autó motorját beindítja) szavát, és szólt nekik:
--No, milyen jó, hogy már Mátyás is ott volt? Teljes volt a 12 száma. Tanúk voltak.
--Most, itt, letehették a voksot az Úr Jézus mellett.
--A Szentlélek kezdeményezett, Ő hozta létre a helyzetet, most pedig KI KELLETT ÁLLNI, most volt itt a tanítványok RÉSZE ebben az előállt helyzetben.
--Péter bátor volt – korábban kevésbé, de most már igen. Szentlélek által.
--Hangját is felemelte, HADD HALLJÁK, nem volt szégyenlős, nem bizonytalankodott (ki érti a bizonytalan kürt szavát – 1Kor 14,8.) – s tömeg is volt. Kell a hangerő is. Talán ez is benne volt az Úr Jézus választásában. Péternek jó orgánuma lehetett... 🙂
Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez nektek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédeimet!
1./ Megszólítás!
--Ebben tisztelet is van.
--És a figyelmet is odavonja.
--Nem hagy bizonytalanságot – tudniuk kell, hogy ki szólítja meg őket, és hogy ŐKET szólítja meg.
2./ NEM CSAK a zsidó férfiaknak szól (múltkor megnéztük: zsidó férfi, prozelita, istenfélő pogány és bálványimádó pogány – ez a négy kategória létezett akkoriban a zsidó emberek számára).
--Megszólítja a többieket is.
--MINDENKIT megszólít, mert az Evangélium a föld végső határáig jut el, minden néphez, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. (Acs 1,8. Mt 28,18-20. Mk 16,15-16.) 🙂
3./ TÉNYEKET fog mondani.
--Van jelentősége annak, amit mond.
--Érdemes lesz rá odafigyelni.
--Sok mítosz, mese, rémhír közepette, most olyat hallanak, amit bátran eltehetnek majd maguknak, amire lehet majd építeni.
Apcs 2:15 Mert nem részegek ezek, amint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
1./ Ez itt az aktualitásokhoz kapcsolódás – ezt mondták róluk, most innen indul az egész beszélgetés. NEM igaz. „Nem úgy van... más a tényállás...” 🙂
--Amikor valakivel beszélgetsz, és állít valamit, (hallomásból, feltételezésből), BÁTRAN mondd ki: „A valóság más...”, vagy valahogy így: „Nem úgy van, ha kíváncsi vagy rá, mi a valóság, szívesen elmondom neked.” 🙂
--Fontos, hogy bátran rögzítsd le a tényeket. Fontos, hogy bátran mondd ki, mi az igazság. Fontos, hogy légy szelíd, kedves, de következetes és bátor. Az emberek megbecsülik ezt. Jó beszélgetések indulnak el ilyen módon.
2./ Péter hozzáteszi még azt, ami emberileg is „hihetővé” teszi a tényeket: „Még csak 9 óra van (zsidó időszámítás szerint: 6-kor kezdődött a nap, és most plusz három óra van – magyarul: délelőtt 9.). Ilyenkor nem szoktak részegek lenni az emberek. (Józanabb társadalomban, illetve a társadalom józanabb rétegeiben.)
--Fontos, hogy a HIHETŐSÉGET is megerősítsük?
--Igen, mert vannak emberek, akik amúgy jószándékúak, csak rosszakat hallottak, befolyás alá kerültek, vagy el vannak keseredve (csalódtak az emberekben), és ezért ülnek fel rossz híreszteléseknek. Ilyenkor számít, ha felmutatod, hogy miért NEM logikus, amit ő gondol, vagy állít.
--VAN jelentősége ennek is, mert így „nem akad bele” a saját gondolataiba, és inkább meg tudja hallgatni a tiéidet, amiket meg akarsz vele osztani.
--Lásd magad előtt az „egész embert”, és TUDD, hogy szüksége van arra, amit el akarsz neki mondani... így inkább lesz „megeső szíved”, és inkább tudod majd őt megérteni is, s inkább tudod segíteni, hogy jobban be tudja fogadni, amit megosztasz vele... 🙂
Apcs 2:16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
1./ Figyelem!
--„EZ AZ” – vagyis, amit látnak, hallanak, amit tapasztalnak, ÖSSZE lesz kapcsolva az Igével, azzal, amit az Úr mond, és így egy BEAZONOSÍTÁS következik!
--Amúgy, ebben az igehirdetésben legalább 4x lesz ilyen beazonosítás – ez itt az első (és az Acs 2,33 ikertestvére). 🙂
2./ Zsidó emberekhez beszél most Péter, akiknek JELENT valamit az Ószövetség, akik gyerekkoruktól fogva tanulták az Írásokat a zsinagógában, bár különféle értelmezésekkel találkoztak, de az Ige mégis ALAPOT jelentett nekik.
--Péter apostol Igére alapozza azt, amit most mondani fog nekik.
--Az Íge teljesedett be ma, itt, Pünkösdkor, amit megígért az Atya már jóval korábban („az Atya ígérete” – Acs 1,4-5.), s ahhoz, hogy ez meg legyen alapozva számukra, IDÉZI az Igét. Nem felolvassa, mert tudja fejből (s a Szentlélek is segíti, hogy eszébe jusson, amit mondania kell), de KIMONDJA, eléjük teszi.
--Nem csak úgy „hozzávetőlegesen” mondja ki, hanem PONTOSAN, ahogy meg van írva. Ennek is van jelentősége. 🙂
Apcs 2:17 És lesz (ez fog történni) az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre. És prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18 És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
1./ Minden testre – vagyis, itt Isten KÉSZSÉGÉRŐL van szó, arról a TERVRŐL, ami mindenkit magában foglal.
--Lehet, hogy lesznek, akik „nem kérnek belőle” – erőszakkal nem fogja rájuk önteni a Lelket.
--Lehet, hogy vannak, akikhez később jut el az üzenet, később találkoznak a lehetőséggel (az Ígérettel), s később támad fel bennük a HIT – később telnek be Szentlélekkel. S ez NEM fog változtatni azon az ígéreten, hogy „minden testre”.
--Lehet, hogy lesz benne folyamatosság (lépésről-lépésre), s lesznek akadályozó tényezők, ellentámadások is – ez NEM változtat a mi Istenünk KÉSZSÉGÉN, hogy mindenkivel megossza Szentlelkét. ERRŐL szól itt az Ige.
2./ És arról, hogy NEM számít Neki az, ami olyan sok embernek, hogy mi hogy néz ki, ki milyen háttérről jön, mi az, ami szokás, és mi az, ami nem szokás... mihez, mit szólnának az emberek... 🙂
--A mi Istenünk férfire, nőre, fiatalra, idősre, sőt, szabadra és rabszolgára is KITÖLTI Szentlelkét. Mert NEM az számít Neki, ami az embereknek.
--Túllép az emberi korlátokon, és minden előítéletet is félretesz.
--A Mt 28,18-20 és Mk 16,15-16 valamint az Acs 1,8 és az 1Móz 12,1-3 „minden népről” beszél, „széles e világról”, és a „föld végső határairól”. Tehát MINDENKI beletartozik a megváltási tervbe – s így a Szentlélekkel elárasztás tervébe is. 🙂
3./ A prófécia és a látomás, a mennytől adott álmok, a mennyei kommunikációhoz tartoznak.
--Az Úr sok féle módon tud szólni.
--A próféták sokszor kaptak álmot, látomást, az Úr szavát is sokszor hallották – így születtek az Írások is.
--Most egy ÚJ GENERÁCIÓ van születőben, egy „prófétai nép”, akikre a Szentlélek kiárad, és az Úr TUD rajtuk keresztül szólni környezetükben.
--Az, ami eddig elszigetelten működött – „kiváltságosok része volt” (akik megkapták a Lélek felkenését, vagy egyáltalában, felkenetést kaptak – papok, királyok és próféták) – most MINDENKIÉ lesz. (Ez nem jelenti, hogy ne lennének „speciális” elhívások, és olyan szerepkörök, amiket nem mindenki tud betölteni, de az alapkiindulás az lesz, hogy a Lélek mindenkié, mindenki lehet kapcsolatban az Úrral, közvetlenül is, nem kell hozzá emberi közbenjáró, és ezért az Úr mindenkihez tud szólni, a lehető legmegfelelőbb módon, ahogy azzal az emberrel beszélni lehet.)
--Ez NEM jelenti, hogy az Igére nem lesz szükség, hogy az emberek a Biblia „helyett” fognak más módon kapcsolatba kerülni az Úrral, hanem azt jelenti, hogy MEGGAZDAGODIK a kapcsolatuk, az Igét is fogják Lélekkel érteni, értelmezni, és olyan ajándékokkal járnak, amik segítik majd őket, hogy betöltsék Isten Igéjét, a mennyei tervet. 🙂
4./ Az „utolsó napokban” – ez azt jelenti, hogy OTT, AKKOR elkezdődött az „utolsó idők”, és ezt tart még a mai napig is.
--Az „utolsó idők” egy korszakot jelent, a Szentlélek kiáradásának korszakát, egészen a legvégéig.
--Bízhatunk abban, hogy a Szentlélek nem változott, és nem lett visszavonva, Ő velünk marad mindvégig, a korszak legvégéig. Vezet, korrigál, megerősít, indít, irányba állít, ajándékokat ad, segít, bátorít, hogy betöltsük a menny megmentő tervét – itt, most, a mi saját korszakunkban... egész a legvégéig. 🙂
Apcs 2:19 És teszek csodákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. 20 A Nap sötétséggé változik, és a Hold vérré, minekelőtte eljön az Úrnak ama nagy és fényes napja. 21 És lesz (az fog történni, úgy lesz), hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik (szódzó – üdvözül).
1./ Akkor, most, ha ezek nem történtek meg Pünkösd napján, akkor most mi a helyzet az idézett igehellyel? Nem idevaló? Nem valósult meg? 🙂
--Egyáltalán nem ez a helyzet. Hanem az, hogy egy része most, itt, (Pünkösdkor) megvalósult, egy másik része pedig MAJD, az utolsó napok későbbi időszakában.
--Joel NEM választotta ketté az üzenetben azt, ami majd Pünkösdkor telik be, és azt, ami majd az Úr Jézus eljövetele előtt, közvetlenül. Talán nem is volt rálátása. Pál apostol arról beszél, hogy az ő korszakában az Úr új kijelentéseket adott, amiket nem ismertek és értettek a korábbi próféták. (1Pét 1,10-12. Ef 3,2-5.9-10.)
2./ Az idézett igeszakasz úgy ér véget, hogy REMÉNYSÉGET ad az embereknek: „Mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét (Jézus Krisztusról beszél majd Péter apostol) – megmenekül.” – ezt nem akarta lehagyni az üzenetből, még akkor is, ha így egy olyan rész is idézésre került, ami majd később fog beteljesedni.
--Kulcskérdés a KIMENEKÜLÉST jelentő Ige idézése.
--Kapaszkodót jelent, és FŐ IRÁNYT ad az igei üzenetnek.
--Az Úr Jézusról lesz szó így, most, végig az egész igehirdetésben.
3./ Mi is, mindig úgy beszélünk, hogy közben figyelünk a Szentlélekre.
--Nem csak arra figyelünk, akivel beszélünk (rá is, nagyon), hanem közben a Szentlélekre is, Aki tud jelezni, mit, meddig, milyen mélységig mondjunk, mit ne... 🙂
--Mi is mindig megadjuk a REMÉNYSÉGET, az útmutatást azoknak, akikkel beszélünk (akár tanácsolásról, lelkigondozásról, akár evangélizációról vagy szervezésről, együttmunkálkodásról van szó). 🙂
Apcs 2:22 Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csodatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.
1./ Ki lesz az egész beszéd középpontjában?
--Ki lesz a te bizonyságtételed középpontjában?
--Ki lesz mindig a gondolataid középpontjában, bármilyen helyzetben vagy is?
--Jézus Krisztus. Mégpedig, mint megfeszített, feltámadt, mennybe ment és onnan eljövendő Megváltó. Úr és Király, Aki méltó minden dicséretre, tiszteletre.
2./ Péter apostol BEAZONOSÍTJA Őt. (Ez itt a második beazonosítás! 2/4)
--Názáreti Jézus – így ismerték akkoriban. Ez volt a neve.
--Azt a férfit, akiről Isten bizonyságot tett hatalmas jelekkel, csodákkal... mindazzal, amikre az embereknek SZÜKSÉGÜK volt. És van ma is: gyógyulással, lehetetlen, reménytelen helyzetekből való kiszabadítással, (démonoktól is, halálból is, szeretteik elvesztéséből is, körülményekkel való küzdelmekből – pl. ide tartozik az egész éjszakai reménytelen halászat – is).
--Az emberek ISMERTÉK Őt, legalábbis hallottak Róla, és vágytak arra, hogy velük is tegyen csodát, az ő szükségeiket is töltse be.
3./ Itt most még egy MEGSZÓLÍTÁS van.
--Ez felhívja megint a figyelmet arra, hogy JELENTŐSÉGE van annak, amit mondani fog.
--Odairányítja a figyelmet, vagy ismét megragadja azt.
--És most EMLÉKEZTETI őket arra, amit már amúgy is tudtak, ami nem volt „zugolyában lett dolog” előttük (Acs 26) – hanem amit „mindenki tudott” akkoriban, hogy az Úr Jézus milyen óriási dolgokat tett, és milyen fontos szereplője volt korszakuknak. Akár elfogadták a vallási vezetők, akár nem, akár kritizálták Őt, akár nem – TÉNY volt, hogy segített sokakon, hatalmas módon beleszólva életükbe, természetfeletti hatalommal. S ez LETAGADHATATLAN volt.
--Erre hívja fel a figyelmet Péter apostol, miközben BEAZONOSÍTJA az Úr Jézust. (Összekapcsolva az Igével, Joel prófétától.) 🙂
Apcs 2:23 Azt, Aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott [halálra], megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek.
24 Akit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldva, mivelhogy lehetetlen volt Neki attól fogva tartatnia.
1./ Az előző TÉNYEKET a hétköznapokból tudták: tapasztalták, illetve hallották mások tapasztalataiból. A názáreti Jézus gyógyított, szabadított, megoldást hozott sokak számára.
--Ami most elhangzik, abban KÉT tény szerepel – az egyiket NEM tudták, nem mérték fel, de ettől ez még TÉNY!
--Ez pedig az, hogy Isten előre ODAADTA a Fiút arra, hogy megváltsa az embereket. (1Móz 3,15. Ézs 53,4-6. stb.) Ez Isten oldala volt.
--Erre nem lehetett azt mondani (cinikusan), hogy „akkor miért baj, hogy keresztre adtuk” – mert ez viszont már az emberek oldala. Az Úr Jézus letette a maga életét, (Jn 10), de az emberek ELVETTÉK Tőle ezt.
--A másik TÉNY tehát az emberek bűne, ami nem felmenthető azzal, hogy Isten valamit eltervezett. NEKED, személyesen, a bűnben nem kell részt venned, s nem hivatkozhatsz arra, hogy „Isten is ezt akarta”. Ez kibúvó lenne – és önbecsapás.
--Ehelyett azt kell látnod, hogy az Úr IRGALMASSÁGBÓL akarta odaadni a Fiút, hogy mindenki megmenekülhessen. És az emberek pedig gonosz kezeikkel megragadva keresztfára feszítették. Ez a VALÓSÁG. 🙂
2./ Ami még mindenképpen összetartozik: a halál és a feltámadás.
--Az Úr Jézus haláláról nem beszélünk úgy, hogy a feltámadására ne térnénk ki. Teljesen összetartozik a kettő.
--A mi bűneinkért feszítették meg, de Neki NEM voltak saját bűnei. Ezért NEM tarthatta fogva a halál. Egyszerűen el kellett engedje!
--A feltámadás bizonyíték: az Ő igazsága és tisztasága nyert bizonyítást vele.
--Ugyanakkor arra is bizonyíték, hogy a HALÁL LE VAN GYŐZVE, és nem tarthat fogva bennünket sem, akiknek bűneit az Úr Jézus elhordozta.
--Péter apostol is így beszélt róla: „lehetetlen volt Neki attól fogva tartatnia”... NAGYOBB volt az ÉLET, mint a halál. Győztes volt az élet, a feltámadás. 🙂
Apcs 2:25 Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nekem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. 26 Annak okáért örvendezett az én szívem, és vigadott az én nyelvem; annak felette az én testem is reménységben nyugszik. 27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson. 28 Megjelentetted nekem az életnek útjait; betöltesz engem örömmel a Te orcád előtt.
1./ Most a feltámadásról fog szólni az apostol.
--Megint az Igéből indul ki.
--Tudja, hogy a zsidó emberek érvelésének alapja az Ige. Ezért innen veszi ő is az alapot.
--A Zsolt 16 a feltámadás Zsoltára. A fordítás, amit idéz Péter apostol, valószínűleg a LXX (görög fordítás) a prozeliták, a diaszpóra-zsidók, és az istenfélő emberek számára. De lehet, hogy a kor szóbeli arameus fordítását veszi alapul, mert az Ószövetség Zsolt 16 szövegétől eltér, amit itt idéz. Nem jelentősen, de érezhető, hogy fordításról van szó. Mint amikor az Acs 8-ban, az etióp kincstárnok utazik hazafelé Jeruzsálemből, értékes szerzeményét olvasva az úton: Ézsaiás tekercsét. Ő is lehet, hogy a LXX szövegét tartja a kezében, hiszen kevéssé valószínű, hogy héberül tudhatott.
2./ Dávid prófétai kijelentése az Úr Jézusról szól.
--E/1-ben ír, de nem a saját feltámadásáról. Jézus Krisztust látja maga előtt.
--Ez az, amit lerögzít az apostol is. 🙂
Apcs 2:29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólnom tielőttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. 30 Próféta lévén azért, és tudva, hogy az Isten neki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyezze az ő királyi székébe. 31 Előre látva [ezt], szólt a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az Ő teste rothadást nem látott.
1./ Megint megszólítja hallgatóit.
--Ez már a harmadik megszólítás. Mindig jelentőséggel bír, ahogy ráirányítja a figyelmüket egy-egy TÉNYRE.
--Most is ezt teszi. Dávid meghalt, a sírja mindenki által ismert itt a környéken.
--De ugyanakkor, mivel próféta volt, és tudta, hogy az Úr az ő utódai közül hívja majd elő a Megváltót, és így adja oda neki Izráel királyi székét – így szólt az Ő feltámadásáról.
2./ Az Ige megszületésére is ad ezzel rálátást: prófétai szó, egy különleges kijelentés alapján bár E/1-ben ír, de NEM magáról ír a próféta, hanem a jövőben bekövetkező ígéretről.
--Az Igét így olvassuk, értjük meg a Szentlélek által.
Apcs 2:32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. 33 Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.
1./ Itt a harmadik beazonosítás (3/4) – EZT a Jézust... (Akiről Isten tett bizonyságot, Akiről mindenki tudta, hogy milyen hatalommal járt, mennyi jót tett, szerte járva mindenhol, Akit megfeszítettek... EZT a Jézust) feltámasztotta Isten. S erre bizonyítékot a tanúvallomások jelentik.
2./ A feltámadást mindig tanúbizonysággal erősíti meg.
--Ott állnak vele még 11-en, és tanúsítják, hogy találkoztak a Megváltóval, feltámadása után.
--TÉNYT mondanak el – történelmi tényt.
--A kereszténység NEM filozófia, nem egy vallási mítosz, hanem történelmi tényen alapul – az Úr Jézus feltámadásán. A megváltás is a történelemben ment végbe, és a feltámadás is.
--Amit meg lehet ragadni belőle:
a./ Isten beszélt róla előre prófétái (itt Dávid) által.
b./ Megtörtént, a kereszthalál nyilvánosan, mindenki szeme előtt, a feltámadás is megtörtént, s ami nem volt mindenki előtt nyilvános, arról is hiteles tanúk tesznek tanúvallomást.
--Amit így nem lehet megragadni, az Ige kijelentése által megragadható, illetve a Szentlélek kitöltetésének TÉNYE bizonyítja:
c./ Felmagasztaltatott Isten jobbja által. Ez a mennybemenetel és a mennyei dicsőség elnyerése. Ez is TÉNY. De nem látható. És a mennybemenetelt tudják tanúsítani a tanítványok, de ami a mennyben ment végbe, azt az Igéből tudhatjuk, illetve a Szentlélek kiáradása bizonyítja.
d./ A „megígért Szentlelket” az Úr Jézus MEGNYERTE (megkapta – lambanó) – és KITÖLTÖTTE (ekkheó, ekkhünó – kiönt, kitölt, kiszór, szétszór... bőségesen).
e./ Ezt BIZONYÍTJA az, amit látnak és hallanak!
3./ És akkor ITT a negyedik BEAZONOSÍTÁS – a 2,16 ikertestvére: „kitöltötte EZT, amit ti most láttok és hallotok”. Ti magatok vagytok a tanúi, hogy Isten betöltötte az ígéretét. EZ az, amit most láttok és hallotok. 🙂
Apcs 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől. 35 Míglen vetem a Te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
1./ Zsolt 110.
--Ezt a megrázó messiási Zsoltárt is lerögzített tényként használja Péter apostol.
--Jézus Krisztus ÚR, Aki az Atya jobb keze felől ül.
2./ Az Ige magyarázata megint az Úr Jézust helyezi a középpontban. Az egész igehirdetés Róla szól.
Apcs 2:36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, Akit ti megfeszítettetek.
--Összefüggés. A prófétai Zsoltár és a beazonosított Úr Jézus – ugyanarról van szó.
--A Megváltónak a prófétai Zsoltárban kijelentett uralkodása – ez az, amit Péter odaállít a hallgatók elé.
--Kikerülhetetlen – megfeszítettétek, és most Ő az Uralkodó, Ő a Messiás. Ez sokkoló. Tükör az emberek előtt. Feketén-fehéren ott áll, hogy miben voltak bűnrészesek. Ez a Szentlélek radikális igehirdetése – érzik, látják, tudják, kikerülhetetlenül, és döntés elé állítja őket. Megbánják? Kérik a szabadítást, a bűnbocsánatot? Akarnak újat kezdeni? Mert az üzenet erre vitte ki a dolgot. 🙂
Apcs 2:37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívükben megkeseredtek (katanüsszó – szúró fájdalmat, nyilallást érez, szívébe nyilallik a fájdalom, elkeseredik), és mondták Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
--Ez a „mit cselekedjünk?” – jó kérdés.
--Nem tehetetlenkedő, nem időhúzó, nem látszat-kérdés, hanem VALÓSÁGOSAN a készséget fejezi ki. Arra, hogy amit mond az Úr, megteszi.
--Ez készíti elő a szabadítást: a készség a megtérésre, a készség az új kezdésre, a készség arra, hogy halálba adja a bűnt, az Isten nélküli életet.
--Acs 16,30-31 is ezzel a kérdéssel nyitja meg a megmenekülés útját: „Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?” Nagyon, nagyon jó a kérdés... 🙂
--A válasz pedig NEM zarándokút lesz, és NEM megjavulás, erkölcsi próbálkozás, vagy akár anyagi „befektetés”. NEM... hanem megtérés. Gondolatban, szívben, a bensőben történő átfordulás. Bűnbánat, bűnvallás, bűnrendezés és életátadás. 🙂