Bírák könyve 6. fejezet.
--A 2Kor 2,14 és 3,5-6 verseivel s a 2Kor 10,3-5 üzenetével kezdtünk, (kimaradt, de idetartozik a 2Kor 3,18 is), s utána mentünk át megnézni a Bírák idejét a Bibliában.
--Láttuk a korszakot, a "másodgenerációt", akik már csak "emlékekből" táplálkoztak, de nem ismerték az Urat és az Ő cselekedeteit. Viszont átvették korszellemként a környező népek vallásait, bálványait, és így elszakadtak az Élő Istentől.
--Láttuk, konkrétan itt, a 6. fejezetben az elszakadást és annak következményeit - azt, hogy az ördög folyamatos rablása érvényesült az életükben. A Midiániták teljesen semmivé tették őket, anyagilag, szabadságuk tekintetében. Teljes volt a megalázottság - s így az Úrhoz kiáltottak hét évnyi kirablás után.
--Az Úr prófétát küldött - mert kevés volt a kiáltás, szembesülni kellett a bűnnel is. A bűntől való iszony - ez az egyedüli helyes hozzáállás.
--Az Úr meglátogatta Gedeont. Az Úr maga volt, az Úr Jézus - preexistens formában (theofania) - s ehhez megnéztük a többi hasonló megjelenést is: Ábrahám életében (1Móz18), Jákób Jabbók révénél, Mózes (2Móz 33), Józsué (5.fejezet). 
--Az Úr kedvességét és türelmét láttuk, és azt, hogy végül megismertette magát: "Békesség. Ne félj, nem halsz meg!" - az Úr a Béke. Shalom