Az Acs 5-el foglalkozunk, az apostolok helyzetével, tömlöcben, angyali szabadítással, utána a Templomban, igehirdetés közben, majd a Főtanács előtt, Gamáliel tanácsa idején és utána, a megveretésben s majd a következő időszakban.
Most Gamáliellel kezdtük, arról beszéltünk, hogy az Úrnak MINDIG vannak megfelelő emberei, vagyis Ő IGÉNYBE veszi a megfelelő embereket, hogy saját munkáját jó irányba vigye.
--Persze imádkozunk az ilyen emberekért, akik szembefordulnak az ördögi irányokkal, és jó szóval, érvvel, bölcsességgel megnyerik a döntéshozókat, hogy helyesen (vagy helyesebben) döntsenek.
--És mi magunk is lehetünk ilyenek, "kicsiben és nagyban", attól függően, hol vagyunk, mit teszünk, miben vagyunk, hol akar látni bennünket a mi Urunk. Ez a mi NAGY lehetőségünk, és készenlétben állunk, hogy ami rajtunk áll, megtegyük másokért, az Úrért, az Ő munkájáért. Ez is hozzátartozik az életünkhöz, a küldetésünkhöz. S ez jó. Nem felejtjük el, nem hagyjuk ki a számításból (mint Eszter királynőről is mondta Mardokeus: "nem tudod, nem ezért az időért vagy-e ott, ahová az Úr helyezett..." - EZÉRT az időért... ez egy más fajta látásmód). 🙂
Utána fordultunk az előtte levő részhez.
Íme a jegyzetek:
--És akkor jön ez a „DE”... 🙂
Apcs 5:17 De felkelve a főpap és mind akik vele voltak, azaz a szadduceusok felekezete, beteltek IRIGYSÉGGEL.
--A „DE” ahhoz vezet, hogy elnémítsák az apostolokat. Megfosszák a népet a gyógyulástól s a megtéréstől.
--Mi van emögött a ténykedés mögött? INDÍTÉK... méghozzá GONOSZ indíték: irigység.
--„A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?” (Péld 27,4.)
--A búsulás is rossz. Kegyetlenség van benne. Gondolj az önsajnálat által felkeltett depresszióra. Nem gondol az ilyen ember a másikra – a gyerekeire, a feleségére, vagy férjére, a gyülekezetére, a meg nem tért emberekre, a munkatársaira, szomszédaira... senkire. KEGYETLENSÉG járja át, kemény szív, ami CSAK magára helyezi a hangsúlyt, fordítja a figyelmet.
--A harag is rossz – talán még rosszabb, mint az előző: ÁRAD, ragad, kiterjed a másik emberre, az egész környezetre.
--De – és itt egy érdekes vonást emel ki az Ige – „ki állhatna meg az irigység előtt”? Más szóval: lehet, hogy rossz a búsulás, lehet, hogy rossz a harag is – de minden dolog közt a legrosszabbak egyike: az IRIGYSÉG.
--Miért? Mert engesztelhetetlen, mindent meg fog tenni, hogy lerombolja a másikat, rossz hírét keltse a másiknak, elnémítsa őt, megsemmisítse az irigysége tárgyát. Ha már ő nem lehet jó, a másik legalább legyen ROSSZABB, mint ő... ne jusson előre, ne sikerüljön neki, ne menjen jól a dolga, ne jusson révbe, ne legyen tekintélye, ne legyenek követői, ne legyen jó híre, ne legyen kívánatos mások előtt az élete, se az eredményei ne legyenek kívánatosak, ne ismerje el senki.
--Ez az irigység indítéka, és ilyen a megjelenése. S közben LEPLEZI MAGÁT, a másikat tünteti fel okozónak, hibásnak, bűnösnek, aki ellen „jogos” a harag, vagy az elnémítás. Brrr... nagyon, nagyon sötét.
--Izsákra is irigykedtek a filiszteusok, mert áldott volt. Betömködték a kútjait. (1Móz 26.)
--Rákhel is irigykedni kezdett nénjére, Leára, mert neki születtek sorban a gyermekei, és ebből fakadóan hosszú távra kiható rossz döntést hozott: odaadta férjének másodfeleségként Bilhát, a szolgálóját. No, ebből azután még több irigység támadt, s versengés, már nem csak az asszonyok között, hanem a tőlük született gyerekek között is. (1Móz 30,1-2.)
--Józsefre is irigykedtek bátyjai, s a végén már meggyűlölték és „jó szót sem bírtak hozzá szólni”. (1Móz 37,4.5.11.) Mi fakadt ebből? Gyilkossági szándék, a testvérük elárulása, megtagadása és az, hogy rabszolgának adták el.
--Ne dőlj be a szokásos reakciómódnak – NE IRIGYKEDJÉL a gonosztevőkre, akiknek látszólag jól megy soruk. Ne tedd, mert a dolgoknak NEM itt van a vége... (Zsolt 37,1-5.) 🙂
--Ha ezt teszed – ha irigyled a kevélyeket, látva a gonoszok jó szerencséjét – akkor süllyedni kezdesz, NEM lesz fix talaj a lábad alatt (amit az Úrral való mély közösség jelentene és az Isten Igéje, az Ő ígéretei, s a HIT, ami ebből fakad), és bajba kerülsz. Az Ige ÓV ETTŐL. 🙂
--Izráel népére csapás zúdult, amikor irigykedni kezdtek Mózesre, ellene beszéltek, lázadtak... NEM jó irány. Soha nem jó irány. Leplezd le magadban ezt az indítékot. Csinálj rendet, SAJÁT jó érdekedben... mert az irigység ROMBOLÁSHOZ vezet, akár úgy is, hogy az Úr ítéletét hozza elő. (Zsolt 106,16-18.) 🙂
--Ne kövesd az erőszakos embert, még, ha „kívánatos” lenne is, amit elért... „Ne irigykedjél az erőszakos emberre, és neki semmi útját ne válaszd. 32 Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az Ő titka.” (Péld 3,31-32.) – Szeretnéd az Úr közelségét? „Titkát”? Akkor NE az erőszakos ember útját válaszd, NE irigykedj rá, mert elveszíted a jó utat és mennyei lehetőséget. 🙂
--„A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása.” (Péld 14,30.) – Más szóval: ha JÓT AKARSZ magadnak, válaszd a szelídséget. Vagyis: NE versengj, NE engedd előjönni magadban a sóvár kívánságot az után, ami a másiknak van, NE engedd magadat rávinni a másik javaira, elismertségére, bármilyen dolgára, vagy helyzetére... „ne kívánd” – mondja az 10 parancsolatban... se a szolgáját, se a szamarát, se a házastársát! Ehelyett, FOGADD el a helyzetedet, ALÁZD meg magad Isten hatalmas keze alatt, NE akard azt, amit Isten MÁSNAK adott, vagyis: ne irigykedj rá. Mi lesz abból, ha teszed? BELÜLRŐL elromlik a tartó erőd... NEM lesz tartásod (csontod rothadása azt jelenti, hogy nem lesz támaszod, nem lesz „gerinced”, tartásod...). De azt is jelentheti, hogy megbetegszel... mivel az irigység indítéka NAGYON BELÜL van, rejtve jelentkezik, és sokszor SENKI nem látja rajtad, el lehet leplezni, a következménye is BELÜL ér el, mint a „csontjaid rothadása”. Brr... az Ige NEM „fenyeget”, hanem felhívja figyelmedet, hogy MIT KERÜLJ el, hogy JÓ DOLGOD lehessen! 🙂
--Az Ige arra is figyelmeztet, hogy ÓVATOSAN bánj az irigy emberrel. Őrizd meg magad, amikor kapcsolatba kerülsz vele, mert hosszabb távon rosszul jössz ki abból, ha valamit elfogadsz tőle. (Péld 23,6-8.) 🙂
--„Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon. 18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.” (Péld 23,17-18.) Más szóval: VÁLASZD bátran az Urat, az Ő útját, az Őhozzá IGAZÍTOTT gondolkodásmódot, viselkedést, mert ez a BIZTOS út, innen nem fogsz csalódással távozni. A bűn útja – bármilyen kecsegtetőnek tűnik is, amit tesznek, vagyis, amire eljutnak (eredményeik, sikereik, gazdagságuk, hatalmuk) – CSAPDA, aminek NINCS biztos kimenetele. Tehát NE ezt válaszd – mondja az Ige. Bölcsen. Hosszú távra gondolkodva és tanácsolva. 🙂
--„Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. (KIHAT a társaság rád. NEM mindegy, kikkel vagy, kikkel szeretnél lenni, KIKET nézel, kikre nézel fel, vagy kik véleményét hallgatod meg.) 2 Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik. (Más szóval: ha nem akarod, hogy a pusztító gondolatok járjanak át téged, ha nem akarod, hogy másoknak bajt szerző szavakkal, tervekkel teljen meg a bensőd, vagy ilyenekben részestárs legyél, akkor NE IRIGYELD azokat, akik a GONOSZSÁGBAN járnak. S ne akarj velük lenni... Ehelyett...) 3 Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. 4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. (Vagyis: KERESD a bölcsességet, figyelj arra, mit mond a mennyei látásmód, mert így lesz JÓ DOLGOD, így tud megőrizni téged az Úr és így tudja betölteni szükségleteidet.) 5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.” (Péld 24,1-6.) 🙂
--„Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az istentelenekre. 20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik. 21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. 22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld 24,19-22.) Mit is mond? HOSSZÚ TÁVRA gondolkodj, mérd fel, hogy az Úr is látja, ki hogyan él, viselkedik, milyen INDÍTÉKOK hajtják, és bármilyen „hatékonynak” tűnik is a gonoszság, s bármilyen „eredményes” is az istentelenség az emberek szemében, TE TUDD, hogy a vége nem lesz jó, a sötétben magukra maradnak. Ehelyett mit tegyél? ISTENFÉLŐ légy, és tiszteld az elöljáróidat, az uralkodódat. Mert a lázadók („kétrendbeliek” – „kettősök”, kétszínűek, gerinctelenek) büntetése – ítélete – bekövetkezik... ha nem is látszik rögtön. De nagyon hirtelen tör rájuk! Ők biztos nem gondolnak rá előre, és sokan mások sem – de az Ige ÓV ETTŐL az úttól is. NE IRIGYELD az ilyen embereket! Ezt tanácsolja neked. 🙂
--„És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irigységből [rendeli]; annak okáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!” (Préd 4,4.) Nem is gondolnánk... de az Ige azt mondja, hogy NAGYON SOK minden ezen a világon valójában IRIGYSÉGBŐL támad. Nem csak a fegyverkezés, nem csak a gazdasági lépések és helyzetek kialakítása, hanem sokkal több minden. Sok ravaszság, sok gondolkodás, sok ügyes fortély fakad abból, hogy az ember irigykedik. És SOK-SOK minden mögött, ami létrejött, vagy ami van ebben a világban, valójában IRIGYSÉG húzódik meg. 🙂
--Mi volt a FŐ INDÍTÉK, ami miatt kiadták az Úr Jézust Pilátus kezébe? Mi miatt fogták el Őt? Mi miatt kerestek hamis tanúkat ellene? Mi miatt próbálták meg halálra ítélni? És mi miatt szolgáltatták ki Őt a római bíráskodásnak is? IRIGYSÉG miatt... „Mikor azért egybegyülekeztek, mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, Akit Krisztusnak hívnak? 18 Mert jól tudta, hogy irigységből adták Őt kézbe.” (Mt 27,17-18.) Amióta fellépett az Úr Jézus, amióta gyógyultak az emberek, és amióta olyan világosan tanította őket az Isten országáról, s amióta meglátták, hogy NEM tudnak Rajta fogást találni – IRIGYSÉGBŐL el akarták veszejteni. Szomorú ez, de így volt. És így van KÖVETŐIVEL is – itt az apostolokkal (Acs 5,17-18.) 🙂
--Így láttuk az Acs 5-ben, de ugyanezt látjuk később is: „Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik szólván hozzájuk, biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten Igéjének hallgatására. 45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, beteltek irigységgel, és ellene mondtak azoknak, amiket Pál mondott, ellenkezve és káromlást szólva.” (Acs 13,43-35.) 🙂
--Hú, mit látunk itt?
a./ Konkrétan a sok követő, a gyülekezetnövekedés, az igehirdetés széleskörű kihatása MIATT támadt fel az irigység. Más szóval: az igehirdetők sikeressége (áldottsága) és Istennek való engedelmessége, HITE és bátorsága váltotta ki ezt azokból, akik NEM így cselekedtek. S azokat HIBÁZTATTÁK, akiken Isten áldása nyugodott meg, akik sokaságot vezettek az Úrhoz.
b./ S MI fakadt ebből az irigységből? Ellene mondás Isten Igéjének. Az igehirdetés ellentétét tették a hirdetett szó, az igazság ellenébe. Azt állították, hogy nem igaz, amit most hallanak a tanítványok. Ellenkeztek és ami még ennél is több, KÁROMLÁST (blaszfémeó – Isten szidalmazása, Istenkáromlás, Isten gyalázása) szóltak... s itt MEGLÁTHATJUK sok teológiai okoskodás, irányzat HÁTTERÉT. Nagyon sok teológiai bukfenc, tanítás mögött IRIGYSÉG van. Hogy NE a másikra figyeljenek, ezért átírok könyveket (fordításokba csempészek be hamis részleteket, vagy kihagyok belőlük lényeges, a tisztán élni akaró, hűségesek számára szóló buzdításokat, bizonyságtételeket vagy igei megértéseket) félreértelmezek – másként magyarázok – igehelyeket, hogy ezzel MÁS ÚTRA tereljem őket. Ez is csalás, ez is hazugság, TEOLÓGIAI tévút és szakadás-okozás! Az egyháztörténet rákfenéje... 🙂
--„És némelyek azok közül hittek és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő (szebomai) görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók, akik nem hittek, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé véve a piaci népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztva, felháborították a várost; és a Jáson házát megostromolva, igyekeztek őket kihozni a nép közé.” (Acs 17,4-5.) Mivel találkozunk itt? LINCSELÉSSEL, vagyis ezzel a szándékkal. MI VOLT a lincshangulat keltése MÖGÖTT? Irigység! A gonosz férfiak összegyűjtése, a mindenre kapható ellenséges emberek felindítása, hogy AZ Ő ÚTJUKON elérjék, hogy az apostolokat „kikapcsolják a forgalomból”, más szóval ELHALLGATTASSÁK. („Kiiktassák”, vagy „likvidálják”.) Az IRIGYSÉG gonoszabb a búsulásnál és a haragnál is. Gyilkosságra vezet. Sunyi módon, mert végigvitetheti veled az egész folyamatot és közben SOHA nem tudod meg, hogy milyen INDÍTÉK volt a háttérben. 🙂
--Mit csinálunk Isten Igéje alapján? Ellene állunk a gonosznak és elfut tőlünk. A gonosz indítékoknak is ellene tudunk állni, ha megismertük az Urat. És le tudjuk vetkőzni ezt a gonoszságot, mint egy ruhát – „Levetve azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést, és minden rágalmazást. 2 Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej (vagyis az Ige) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek...” (1Pét 2,1-2.) 🙂
--Bennünket az Ige egyértelműen arra indít, hogy VÁLASSZUK a JÓ INDÍTÉKOKAT, és ne a gonoszságot, közte semmiképpen NE az irigységet. 🙂
Apcs 5:17 De felkelve a főpap és mind akik vele voltak, azaz a szadduceusok felekezete, beteltek IRIGYSÉGGEL.
Apcs 5:18 És rávetették kezüket az apostolokra, és a közönséges (démosziosz – köz-, állami, nyilvános börtönbe) tömlöcbe tették őket.
--Miért? Azért, mert „köztörvényes bűncselekménynek” tekintették amit tettek. Az igehirdetést is, a jelek és csodák véghezvitelét is. Mindent, amit mondtak vagy tettek Jézus nevében. Ahogy ezt korábban tiltották nekik.
--Miért? Mert el akarták ítélni őket, mert meg akarták fosztani őket annak lehetőségétől, hogy továbbra is tegyék, amit az Úr Jézus nevében tettek eddig.
--Miért? Mert a gyilkosság indulata elfogta őket, mert nem volt más érvük, eszközük ellenük, mert az Úr hatalmasan cselekedett általuk, mert szerte-szérül mindenütt csak róluk beszéltek. Mert az IRIGYSÉG átjárta őket.
A „DE” után jön a „HANEM”... vagyis a VÁLASZ a mennyből... s ez azóta is így van. NEM az ördögé az utolsó szó! Nem csinálhat, amit akar... vannak határok, vannak korlátok, s néha egészen nyilvánvalóan meglátszik ez.
--Nem mindig látszik meg, nem mindig rögtön, de itt, az Acs 5-ben, nagyon is meglátszott a „hanem”... 🙂
Apcs 5:19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozva őket, mondta:
Apcs 5:20 Menjetek el, és felállva, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét!
--Az angyalnak VAN HATALMA kihozni a tanítványokat. Téged is. Bármikor, bárhonnan, bármilyen körülmények közül. Ha nem történik ilyen veled, ez NEM jelenti azt, hogy ne lenne hatalma erre, de akkor éppen „más van”.
--Ez vigasztalás, biztatás valamennyiünk számára. NEM „csak akkor” működött ez, hanem MOST is meg tudja tenni az Úr, és akarja is, nagyon sokszor.
--De ne feledd, hogy emögött ott a testvérek imádsága is. Akik NEM mondanak le a vezetőikről, nem mondják, hogy „az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve”, hanem KÜZDENEK a testvéreikért, imádságban. Könyörögnek.
--Az angyal nagyon KÜLÖNLEGESEN végezte el munkáját itt: titkosan kihozta őket – átvitte az őrségen keresztül, úgy, hogy közben az ajtó bezárva maradt, legalábbis az őrség szemében – és FELADATOT is adott nekik. Ott folytassátok, ahol abbahagytátok. Nem lehet elvenni tőletek az Ige hirdetését. S ők ezt is tették. Nyilvánosan. Úgy, hogy ismét el lehetett őket fogni.
--Ez mennyei. Ez bátorság. Ez CSODA, és egyúttal nagyon is hétköznapi jelenség – az Úr csodájából az ő elkötelezettségüknek megfelelő cselekedetek lesznek. Az ILYEN emberekkel tesz csodát az Úr. Akikre tud számítani. Utána is, amikor a csodát átélték. 🙂
Apcs 5:19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozva őket, mondta:
Apcs 5:20 Menjetek el, és felállva, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédét!
--Mit kellett hirdetni? Az ÉLET beszédét. A halál árnyéka alatt, elfogatás, börtön és veszedelem közepette, az ÉLETET hirdetik. A jövőre mutatnak, és megváltozásra hívnak fel.
--Az Úrnak ilyen a munkája: bármi vesz körül, az ÉLET jöjjön ki. Mert Ő az élet Ura, mert Ő szereti az életet, és meg fogja őrizni az életet. 🙂
--Ha nem hirdeted, hogyan hallják meg? Ha nem hallják meg, hogyan hisznek? Ha nem hisznek, hogyan menekülnek meg? EZÉRT kell hirdetni nekik az élet beszédét. (Róma 10.)
--S ők ezt MEG IS TETTÉK. Bátrak voltak. És elkötelezettek. „Egy életük, egy haláluk, ők ezt az utat választották... az ENGEDELMESSÉG útját.” Nem voltak „túl okosak”, vagyis NEM okoskodtak, nem tudta őket megfosztani az „okosságuk” az engedelmességtől. Az engedelmesség volt az ÚTJA annak, hogy elvégezzék, amit az ő Uruk rájuk bízott. 🙂