Acs 5,11-16. 🙂
--Ez egy viszonylag rövid szakasz. De amiről ír, nagy jelentőségű.
--Látjuk a gyülekezet működését és az Úr Jézus "(együtt)működését", amiről a Mk 16,20-ban olvasunk.
--Látjuk az Isten-félelmet, ennek jelentőségét, a tisztaságot és a valóságosságot (hiteltérdemlőséget) gyakorlatban. S ezt szeretjük, nagyon. Jelentősége van itt, a mi mostani időnkben. 🙂
--Látjuk a jeleket és a csodákat, a gyógyulásokat, egészen odáig, hogy a betegeket az utakra tették le, hogy az arra járó Péternek csak az árnyéka is érintse őket. Nyilván nem "vallásos elvárásra" tették ezt, nem "rituáléból", és nem is valami "szenzáció vagy divat" miatt, hanem azért, mert VOLTAK gyógyulások, TAPASZTALTÁK, hogy az Úr ott van és gyógyít... akár Péter árnyékán keresztül is.
--Látjuk, ahogy a szomszéd városokból is odahozzák a betegeket és a démonoktól györtötteket. Látjuk, ahogy meggyógyulnak.
--Az Úr jelenléte van ott a gyülekezettel, ezt nagyon szeretik a testvérek, bizalmat merítenek, elkötelezett életet élnek (túlnyomó többségben, gondolom - ahogy Ananiás és Safira is ott volt köztük, korábban, úgy lehettek most is, az ő tapasztalataik után is köztük "látszat-követők", vagyis olyanok, akik "úgy néznek ki, mintha" keresztények... de MEGFONTOLANDÓ nekik ez a kísérlet, hogy ott maradjanak "látszatból" köztük). Az Isten-félelem azt is jelenti, hogy tisztul a gyülekezet, akik csak "látszatból" akarnának ott lenni köztük, vagy egyéni "nyereségvágyból", vagy valami más nem tiszta indítékból, inkább TÁVOL maradnak, "nem mernek közéjük elegyedni"... 🙂
--Talán az 1Kor 14,24-25 jelenségét (is) tapasztalják? Ez a szakasz pontosan a mennyei jelenlétről és a jelenlétben történő "lelepleződésről" számol be. Arról, ahogy az Úr "rendet tartott" gyülekezetében. S ahogy a nem hívő embereknek is számolniuk kellett azzal, hogy Ő ott van. 🙂
Kicsit hosszabban beszéltünk erről:
"Úgyannyira, hogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük." (Acs 5,15.) 🙂
--Ebben is HIT volt, az a személyes hit, ami a vérfolyásos asszonyt is átjárta, amikor benső meggyőződéssel mondta magában: "ha csak ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok". (Mk 5,28.) 🙂
--Ez a HIT egyszerre csak megjelenik, hirtelen "elfog" bennünket, és ott is marad, ha csak nem beszéljük ki magunkat belőle, ellene nem állunk. Ez AJÁNDÉK és LEHETŐSÉG a mennyből, a mi Istenünk jóvoltából. Akarja, hogy legyen bennünk, hogy járjunk a HIT által. Szereti a HITET, és munkálja, sőt, növeli is a HITET bennünk, Ővele kapcsolatban.
--Ez a HIT személyes kapcsolatot jelent az Úr Jézussal, azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat, megbízunk Benne, s egy konkrét dologgal kapcsolatban (is) kialakul bennünk egy MEGGYŐZŐDÉS, egy "tudás", hogy Ő mit tesz, mit akar tenni, mi az, amiben mi részt vehetünk az Ő tervéből.
--Látjuk, ahogy ezt a HITET bemutatta a tanítványoknak, amikor a síro-föníciai asszony jött oda be, hozzájuk, mindennek ellenében, s alázta meg magát, bármit hallott, bármilyen visszautasításban volt is része... "Az pedig felelt és mondta Neki: Úgy van Uram - de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból." (Mk 15,27.) Az Úr Jézus pedig ezt mondta neki: "Ó, asszony, nagy a te hited... (Mt 15,28.) E beszédért eredj el, kiment a démon a te lányodból..." (Mk 7,29.) 🙂
--Személyesen feltámadó, megjelenő HIT volt ez, meggyőződés, aminek ODAADTA magát ez az asszony, és nem tartotta vissza magát, hanem megalázta, átment minden akadályon, hogy azt, ami meggyőződéssé vált benne, megvalósítsa. 🙂
--Ezt a HITET a menny munkálja bennünk. Nem emberek "receptjei" alapján megyünk benne előre, nem "elvárásra", és nem másként, hanem úgy, hogy a mennyből jön az indítás, az ajándék "szó", az Ige, vagy valahogy a mennyei "felhívás", és mi megragadjuk, megtapadhat bennünk, és életre kel, s HITTÉ lesz bennünk. Van, hogy embert is használ benne az Úr, mint Elízeust is a szíriai Naámán felé. (Vagy korábban a rabszolga kislányt, aki "elhintette benne", hogy Izráelben VAN próféta, és általa VAN gyógyulás Naámán számára is a leprából.) Naámán átment a "megrázáson", saját indulatai - feltámadó (felhorgadó) nemzeti büszkesége haraggal töltötte el, amikor Elízeus "csak" annyit mondott, hogy merülj be a Jordánba hétszer, és megtisztulsz - révén... de JÓL DÖNTÖTT (bölcs szolgái javaslatát megfogadva). MEGTETTE, amit mondtak neki, és a HIT elkezdett feltámadni benne. Vagy legalábbis megfogadta: "ha nincs HITED, akkor legalább LEGYEN engedelmességed". És megtette, s átélte, s utána már nem volt kétséges, hogy a Mindenható Isten végezte ezt el... gyógyította meg. 🙂
--Láttuk ennek a HITNEK a feltámadását ("megjelenő", vagy "meglepetésszerűen feltámadó" HIT, vagy "szikra-HIT") Mártában, a Lk 11-ben. "Feltámad a te testvéred..." - próbálta meg TÁPLÁLNI ezt a HITET az Úr Jézus, Aki LÁTTA ezt Mártában... és akarta, és munkálta ezt. Az más kérdés, hogy Márta az "elme hamujával" el-eltakarta a fellobbanni kész HIT-lángot. De végül "meglátta" az "Isten dicsőségét", mert HITT. 🙂
--Ezek az emberek itt, az Acs 5,15-ben, ugyanígy, személyes HIT alapján hozták ki betegeiket, hogy Péternek csak az árnyéka is érje őket... 🙂
Hát, ilyesmikről beszéltünk a mai bibliaiskola során. 🙂