Ma az Acs 2,1-4 verseit vettük át. 🙂
Kedvenc fejezet - a legjobb, hogy RÓLUNK is szól, a mai időnkben is számíthatunk a menny gyönyörű ígéretére... Acs 1,8. 🙂
Jegyzeteim:
APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 2.
A./ Három nagy egység:
1./ PÜNKÖSD napja – mi történt az apostolokkal, ill. az összessel, aki ott volt, a 120-al?
2./ Mi lett ennek következménye:
a./ Az emberek kérdése, csodálkozása, felfedezése.
b./ Az igehirdetés
c./ A visszakérdezés és a válasz az emberek részéről – 3000.
3./ Az első gyülekezet megszületése és élete... jellemzése. A legfőbb vonások.
B./ Ennek a fejezetnek a fő jellemzője: SZÜLETÉS... az Egyház megszületése.
--A Szentlélek teszi az egyházat egyházzá, a gyülekezetet gyülekezetté, a szolgálatot szolgálattá. És azt nem lehet mesterségesen előhívni. „A szél fúj, ahová akar, és annak gúzását hallod, de nem tudod, honnan jön és hova megy...” (Jn 3,7.) 🙂
--Itt meglátjuk élőben, hogyan történik... (s utána az Apcsel-ben, végig). 🙂
--A Szentlélek kitöltetése ELŐTT Jézus velük járt, együtt voltak, a Szentlélek kitöltetése után Jézus BENNÜK van, így dolgozik, erővel, teszi Magát nyilvánvalóvá.
--A „törvény” sem „kívülről” parancsol már, hanem BEKÖLTÖZIK, oda, beírja a Szentlélek a szívbe, mélységesen, s onnan indít ezután (2Kor 3.) 🙂
--Ez a mi kincsünk „cserépedényekben” van, hogy amaz erőnek NAGY volta Istené legyen, és nem magunktól való (2Kor 4,7.) 🙂
Apcs 2:1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal (homothümadon) együtt voltak.
1./ „Együtt voltak” – ha valaki kimarad, lemarad... aki OTT volt, élte át... 🙂
--Isten nem erőszakos
--A tanítványok OTT maradtak, vártak, imádkoztak
--Ha valaki kéri, fogja megkapni, ha készen áll, ha várja... érdekes törvényszerűség („adjon úgy is, hogy nem kérem” – mondta József Attila, de Isten országa NEM ilyen...) – ha vágyod, ha kéred, ha várod, ha készen állsz rá, fogod megkapni.
--Ott vagy – kapod... 🙂
2./ „Egy akarattal” – az első fejezet fontos üzenete volt. (Acs 1,14.)
--VAN egyakarat – létezik – és LEHETŐSÉG az egyakarat, el lehet rá jutni (Acs 15.)
--VAN jelentősége az egyakaratnak – pont Pünkösd mutatja meg... 🙂
--Az Apcsel TANÍT az egyakaratra... 🙂
3./ Ugyanúgy, mint előtte, 9 napon át.
--Amit teszel a hétköznapokban, az lesz veled később.
--Ahogy felkészülsz a rejtettség idején, a várakozás napjaiban, úgy lesz veled utána.
--Ez olyan, mint a jellem: amilyenné formálódott a korábbi hónapokban, években, olyan lesz majd a jövőd.
--A „sorsunk” nem csak úgy „ránk szakad” a legtöbbször, hanem KIBONTAKOZIK abból, ahogy vagyunk a hétköznapokban. Vannak speciális helyzetek, találkozások, ajándékok vagy éppen támadások. Áldásnak tűnhetnek vagy épp „nagy baj”-nak – de az, hogy mi lesz belőlük, nagy mértékben azon múlik, hogy MI MILYENEKKÉ lettünk a korábbi megpróbálások, várakozások, áldások során... milyen lett a hozzáállásunk, a szívünk, a jellemünk, milyen kapcsolatokat hoztunk létre és tartunk fenn, s hogyan vagyunk a mi Urunkkal, Istenünkkel.
4./ Ezek a tanítványok EZT TETTÉK 9 nap óta, formálódott közöttük a közösség, felkészültek (Mátyás választása) a jövőre, készültek arra, amit az Úr tenni fog, és KITARTOTTAK (proszkartereó – Acs 1,14 – „foglalatosak voltak”, és „rendelkezésre álltak”) imádságban és könyörgésben, „egy akaraton” (homothümadon – amire eljutottak, amiben megmaradtak, ami JELLEMZŐJÜKKÉ lett).
--Most ugyanúgy vannak.
--S nem biztos, hogy tudják, hogy „pont ezen a napon” lesz változás.
--Mi is néha csak „értesülünk” róla, vagy „megértjük”, vagy „átéljük”, hogy „most történt valami”, és mostantól már MÁS lesz minden.
--Ez az Isten országa. És ez jó, ez örömteli, és függő, és kiszolgáltatott, de nem az ördög felé és a körülmények felé, hanem az Úr Jézus felé, AKIRE mi várunk, és AKINEK cselekedeteit üdvözöljük, és megismerjük, felismerjük, és adjuk magunkat rá, hogy ezek kibontakozhassanak. 🙂
5./ Ugyanott, ahol előtte 9 napon át voltak – s előtte is, amikor az Úr Jézust megfeszítették.
--A kudarc helyszínén.
--NEM „helycsere”, hanem LÉLEK-csere... 🙂 (Gyökössy Endre)
Apcs 2:2 És lőn – lett (ginomai – születik, megtörténik, létrejön, támad, keletkezik, elérkezik, beteljesedik...) – nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltöltötte (pleroó – betöltötte) az egész házat, ahol ültek.
„És” – folytatás... a 9 napé is, de előtte a 40 napé is, és előtte a 3 évé is... Jézus folytatja... 🙂
1./ Mit éltek át?
--HIRTELEN történt az egész. Nem tudtak rá felkészülni. Nem voltak „előjelei”, hanem EGYSZERRE végbement.
--Ilyen a menny. Mint az angyalok a pusztában, Bethlehem mezején, hirtelen megjelentek a pásztorok előtt. Utána csendesedő eltávolodás volt, de ahogy betört a jelenlétük, megrázó, újszerű tapasztalat volt. Ez a mennyei belépő... 🙂
--Az „égből” jött. Fentről. Más szóval: „nem emberi produktum” volt, és nem is „ördögi” (alulról való). Mennyei „meglátogatás”. Valami, amire már VÁRTAK, és most „hirtelen” megjött. 🙂
--Nem ellentétes: VÁRNI kell, és mégis HIRTELEN jön meg... 🙂
--Az Urat nem tudod „kiszámítani”, beskatulyázni, „polcra tenni”, mint „amit már megismertél”, hanem Ő SZEMÉLY, ezért MINDIG készen kell lenned arra, hogy cselekszik... szereti ezt... (én is) 🙂
--Ez a szélzúgáshoz hasonlóság nem egyszerűen egy kis szellőcske, hanem heves szélroham, estleg tornádóhoz lehet hasonlítani. A szót: „sebesen” más fordítások „heves”-sel adják vissza. Ez kicsit arról is beszél, hogy NEM lehet ellenállni neki. Kikerülhetetlen. Az „egész házat betölti”.
2./ Ez mindenképpen valami erőt jelentett. Hatalmas erőt, mint a heves szélvésznek is van.
--Természetfeletti erőt, ami értelemszerűen „felette van” az embernek. Nem valami, amit ki lehet számítani, hanem valami, ami „rátör”, ami „jön”, ami „kikerülhetetlen”.
--A Szentlélek egyik megjelenési módja.
--Illésnél, ahogy az Urat megismerhette, pont, hogy „nem volt az Úr a szélben”, (mint a földrengésben sem, sőt, a tűzben sem – 1Kir 19,11. A „szelíd hang” volt az Úr hangja. v.12.) 🙂
--Ők MÁR MEGISMERTÉK a „szelíd hangot”, az Úr Jézusban, Vele jártak, és feltámadása után is tanította őket 40 napon át, s most az Úr EREJÉRE várakoztak (Lk 24,49. Acs 1,8.) – s ez az ERŐ jelent meg a „heves szélben”. 🙂
--Kellett, hogy tudják, VELÜK IS velük van, lesz az Úr EREJE, nem csak az „Úr Jézussal ’volt’ Vele”... kellett, hogy tudják, tanú szerepüket az Úr MEGERŐSÍTI a mennyből, BÁRMIKOR („teljesen hirtelenül” is, mint pl. a Filippi börtönben éjféltájban, földrengéssel).
--Ez a mi számunkra is bizonyíték, hogy az Úr HATALMAS módon, erővel, széllel, tűzzel, földrengéssel is meg tud jelenni, és NEM vagyunk magunkra hagyva. BÁRMIKOR be tud avatkozni.
3./ Szóval, ez most nekünk KULCSKÉRDÉS:
--Meg tudja csinálni az Úr most is? Igen. A szelet is? A tűzlángokat is? Igen. Vannak rá példák a modern kori történelemben is:
a./ USA Asusa street 1906.
b./ És Magyarország, pünkösdi ébredés az 1920-as években, amikor tűzoltót hívtak az imádság helyére a külső szemlélők, mert a háztetőn lángok voltak láthatók.
--Eseti beavatkozásnál is. Amikor szükséges.
--„De, ha nem tenné is...” – mi a./ akkor sem mondjuk, hogy nem tudná, vagy b./ ezekben az időkben már „nem akarja”, vagy, hogy c./ a pogányságnak, az Istent kárhoztatóknak, lenézőknek van igaza. (Dán 3,18.) 🙂
--A mi Istenünk SZUVERÉN Úr. Ő hatalmasan cselekszik. Akkor is, ha „látszik” az, akkor is, ha épp „nem látszik”. De Ő ott van. És a „háttérben” is hatalmasan cselekszik. Megmenti az embereket. Elgondolkodtatja őket. Hívja őket, lelkiismeretükre hat. 🙂
Apcs 2:3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindegyikre azok közül. 4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk.
1./ Mindenki a másét látta. (Hacsak tükör nem volt a felházban – de valószínűleg nem volt.)
--Ez azt is jelenti, hogy egymás ajándékait, betöltöttségét „VISSZAJELEZTÉK”, más szóval: egymás által erősödtek meg, értesültek, s léptek tovább.
--Ez alapelv ma is. Van közvetlen kijelentés, van Szentlélek vezetése, vannak ajándékok – de alapvetően KÖZÖSSÉGBEN működik az Úr, még, ha egyedül is élsz át valamit, vagy egyedül szolgálsz is valamilyen irányban, VISSZAJELZÉST adsz és kapsz is a közösségben, és KÖZÖS a dicsőítés, a hálaadás, a nyugtázás.
2./ A tűz az Úr jelenlétének is kifejezése.
a./ Tűzzel szállt le az Úr a Szent Sátorra, éjjel, tűzoszlopban volt jelen. (4Móz 9,15.)
b./ Tűzoszlop választotta el éjjel az Izraelitákat az egyiptomiaktól. (2Móz 14.)
c./ Tűz szállt le az égből, amikor Akházia király katonákat küldött ki, hogy fogják el Illést – s Illés az Úrtól ezt kérte. (2Kir 1,10.12.14.)
d./ Előtte a Kármel hegyen is tűz szállt le, amikor Illés könyörgött az Úrhoz, hogy mutassa meg Magát, szemben a Baál-imádókkal. Megemésztette az áldozatot – sőt, még az oltárt is, és a körben húzott árokból „felnyalta a vizet”. (1Kir 18.)
e./ Salamon templomszentelésének végén, az áldozatokra leszállt az Úr tüze, és megemésztette őket. A Úr dicsősége betöltötte a házat. (2Krón 7,1.)
f./ A tanítványok (Jakab és János) is akartak kérni tüzet a samáriaiakra, de az Úr Jézus azt mondta: „nem tudjátok milyen (fajta) szellem lakik bennetek” – és rendbe tette a célokat: NEM azért jött az ember Fia, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem, hogy megmentse az életüket. 🙂 (Lk 9,54.) 🙂
g./ Viszont, egy gonosz időszakban, az utolsó nagy háború idején tűz fog leszállni az égből, és megmenti a „szentek táborát és a szeretett várost”. (Jel 20,9.)
3./ A „személyes tüzük” saját betöltöttséget jelentett: „Mindegyikükre ’ült’ egy-egy ’kettős tüzes nyelv’...”
--Azt, hogy az Úr VELÜK személyesen van ott.
--Őket személyesen megerősíti, átjárja, úgy, ahogy Izráel népét „kollektíve”.
--Ott bent láthatók voltak a tüzes nyelvek – ha kimentek, vagy később, már nem voltak láthatóak... de a jelenlét megmaradt, amit JELENTETTEK, az ott maradt velük utána is („láthatatlanul” is). 🙂
Apcs 2:3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és ült mindegyikre (hekasztosz) azok közül. 4 És megtelének (pimplémi és plethó) mindnyájan (hapasz) Szent Lélekkel, és kezdtek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk.
4./ Mindnyájan megteltek (beteltek, teljesek lettek, tele lettek töltve) Szentlélekkel.
--Egyénenként, teljesen megteltek.
--Ahogyan mindegyikükre ült a kettős tüzes nyelvekből egy-egy.
--Az jelzés volt, a Szentlélek pedig „maradó” – belső, láthatatlan, de örökkévaló útitárs.
5./ HOL olvassuk még ugyanezt: megteltek, teljesek lettek, ill. legyetek teljesek, teljesedjetek be Szent Szellemmel?
a./ Acs 4,8 – Péter Szentlélekkel betelve (megtelve) szólt a főpapokhoz és a Szanhedrin tagjaihoz.
b./ Acs 4,31 – megmozdult az a hely, ahol voltak, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel.
c./ Acs 9,17 – Anániás mondta Saulusnak: beteljesedjél Szentlélekkel.
d./ Acs 13,9 – Pál megtelt Szentlélekkel, és szólt... (nem akárhogy).
e./ Acs 13,52 – A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel (pléroó)
f./ Acs 6,3 – a diakónusoknak Szentlélekkel és bölcsességgel teljeseknek kellett lenniük.
g./ Acs 6,5 – István hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt – a többi diakónussal együtt.
(Acs 6,8 – István teljes volt hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket tett a nép közt.)
h./ Acs 7,55 – István teljes volt Szentlélekkel, a mennybe függesztette szemeit (atenidzó), látta Isten dicsőségét és Jézust, ott állni Isten jobbja felől.
i./ Acs 11,24 – Barnabás Szentlélekkel és hittel teljes férfi volt.
j./ Ef 5,18 – teljesedjetek be Szentlélekkel.
6./ Mire következtetünk ebből?
a./ NEM csak az első 120 telt be Szentlélekkel. (Saulus is, előtte a diakónusok is, sőt, mindannyiunkról is szól az Ef 5,18.)
b./ NEM csak egyszer teltek be Szentlélekkel. (Ugyanazok: Acs 4,31-ben átélték ismét, és az Ef 5,18 is szól erről, hogy „legyetek teljesek ismét és ismét, folyamatosan”)
c./ „Esetileg” is meg lehet telni Szentlélekkel, egy-egy harci helyzetben, amikor nagy szükség is van rá, a bátorságra is, a mennyei cselekedetekre, szavakra is, a pontosságra, vagy kijelentésre, ami irányba állítja a szavainkat, cselekedeteinket: Pál – Acs 13. Péter – Acs 4. István – Acs 7.
d./ Törekedni kell arra, hogy „Szentlélekkel teljesek legyünk”, folyamatában – ahogy a diakónusok is azok voltak (Acs 6.), köztük István, akiről többször is mondja az Ige ugyanezt, sőt, hogy erővel és hittel teljes is volt, s így csodák történtek által.
--Barnabás is hittel és Szentlélekkel teljes ember volt.
--Bennünket is erre hív el az Úr: Ef 5,18.