--A Házi feladatokból kettőt átbeszéltünk:
a./ Miért jelent meg az Úr Jézus feltámadása után, mennybemenetele előtt 40 napon át a tanítványoknak, újra és újra.
b./ Acs 1,4-5 és Lk 24,49 valamint Acs 1,8 - hogyan kapcsolódik össze, mit tudunk meg az "Atya ígéretéről", és a Szentlélek-keresztségről, a mennyei erővel való felruházásról. 🙂
--Mit jelent, hogy "MAGÁNAK" választotta a tanítványokat (Acs 1,2.) - s minket is. Az Övéi vagyunk. Neki "KELLÜNK", kellettünk és kellünk, Ő FONTOSNAK tartotta, hogy elhívja őket (és elhívjon bennünket is), Ő SZÁMÍT ránk, mint őrájuk is számított, és BEKAPCSOL munkájába, ahogy őket is bekapcsolta! BÁTRAN tekinthetsz így magadra... ez a VALÓSÁG. 🙂
--Láttuk, hogy a mennybemenetel nem "csak" egy "helyszínváltozást" jelentett, hanem ennél sokkal nagyobb jelentősége volt... az URALOM megvalósulása történt meg a "mennyei Felség királyi székének jobbján"... s onnan végzi az Úr most már az Ő munkáját, mint Örök Főpapunk, ("Melkisédek rendje szerint" ami "királyi papság" - uralmat jelent a gonoszság erői felett, az ördög hatalma felett... s ebbe vonja bele az Övéit is, a "királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép" tagjait, akiket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el... 1Pét 2,9.) 🙂
--Még hangsúlyossá lett, mit jelent az "Isten országa", és miért volt fontos, hogy a 40 nap alatt az Úr Jézus erről tanította a tanítványokat, újra és újra... ezt összegezte a számukra, ezt írta be a szívükbe. 🙂
--Láttuk, hogy mennyire szeretett az Úr Jézus ÖSSZEJÖNNI tanítványaival, együtt lenni, közösségben - és, hogy a menny is ennek a helye és ideje lesz. 🙂
--S a VÁRAKOZÁS fontossága, pontosabban, hogy mit végez az Úr az ilyen várakozási idők alatt is kibomlott előttünk... 🙂
--Még Izráel ünnepeinek prófétai jelentőségéről, jelentéséről és beteljesedéséről (a tavaszi ünnepek - Pészah, Első zsenge, Kovásztalan kenyerek és Pünkösd - beteljesedtek) is beszéltünk.
--Az "időkről" és az "alkalmakról" (kronosz és kairosz) is, azokról, amik a "miéink", és amik nem a "miéink"... s arról, hogy NEM vagyunk passzivitásra kárhoztatva, hanem kérhetünk (Zsolt 123), várhatunk, készenlétben állhatunk, s ami a miénk, felfedezhetjük, és betölthetjük... (Acs 1,6-7 kapcsán) 🙂
A JEGYZETEMBŐL MOST megosztom az első néhány vershez kapcsolódó üzeneteket, amiket többé-kevésbé át is vettünk - itt:
Apcs 1:1 Első könyvemet írtam, Theofilus mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Apcs 1:2 Mind a napig, melyen fölvitetett (analambanó), minekutána parancsolatokat (entellomai – rendelkezést ad, utasít, meghagy) adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott Magának.
1./ Az Úr Jézus „kezdett cselekedni és tanítani” – az Apcsel idején is ugyanezt tette... és most is teszi. Ilyen az Apcsel. Folytatás, és folytatást enged. Ő ma is él.
2./ Az Úr Jézus történelmi személyiség. Saját maga, fizikai testben kezdett el valamit, és most apostolai, munkatársai útján folytatja.
--Jn 15,14-16. Így gondolkodik rólunk.
--Mt 28,18-20. Így bíz meg bennünket, hogy növekedjen a tanítványok száma.
--2Tim 2,1-2. Így történik a tanítvánnyá tétel. Az életünk, a bizonyságtételünk és Isten Igéje által.
--Tit 2,7-8. Itt is ugyanazt találjuk, ahogy az életünkkel is hitelesítjük a tanított Igét.
--1Tim 4,16. A „tudományról” is gondot kell viselni, és önmagunkról is. Mit jelent? Időt kell tölteni az Igével, utána járni, gondolkodni róla, hogy megértsd és megkapjad azt is, ahogy tovább tudod adni.
--Józs 1,8. Itt is az Ige munkájáról, működéséről beszélünk, ahogy ránk hat és általunk is végzi munkáját.
--Kol 3,16-17. Ez az a munka, amiről szó van. Az Ő nevében cselekszünk – és az Ő nevében hirdetjük az Igét.
Az Úr Jézus erre hívta el és küldte ki tanítványait.
Apcs 1:1 Első könyvemet írtam, Theofilus mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
Apcs 1:2 Mind a napig, melyen fölvitetett (analambanó), minekutána parancsolatokat (entellomai – rendelkezést ad, utasít, meghagy) adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott Magának.
3./ Az Úr Jézus „felvitetett”. Itt nem csak egy „helyszín-váltás” történt, hanem az üdvtörténet is egy másik szakaszba lépett... 🙂
--„Mert ilyen főpap illetett (illik hozzánk – prepó) minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és Aki az egeknél magasságosabb lett.” (Zsid 7,26.)
--„Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára ült. 2 Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített.” (Zsid 8,1-2.)
--„Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ült az Istennek jobbjára. 13 Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei.” (Zsid 10,12-13.) 🙂
--A mennyben uralkodó Úr Jézus itt a földön Egyháza által végzi munkáját, és teljesíti ki uralkodását. Az Isten országa most ebben az időszakban itt így halad előre. Tanítványai által. Ők szoros kapcsolatban vannak Vele – Ef 1,19-23. – nem csak, hogy az Övéi, de EGYÜTT munkálkodnak Vele, mint Teste, „teljessége Őneki”, Aki mindeneket betölt mindenekkel... 🙂
4./ „Magának” választotta az apostolokat.
--És ezt mi bátran kiterjesztjük, és úgy tekintjük, RÁNK is vonatkozik.
--Ahogy az Ige is vonatkozik ránk, amit Ő mondott abban az időben, ahogy mi is azok a tanítványok vagyunk, akikről a Mt 28,18-20 verseiben szólt, és ahogy a Szentlelket is ígéri mindazoknak, akik „messze vannak”, akiket csak ELHÍV MAGÁNAK az Úr (Acs 2,38-39.) 🙂
--Minket is... így gondolkodunk, egészen egyértelműen. 🙂
Apcs 1:3 Kiknek az Ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy Ő él, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
1./ Jézus megmutatta, hogy Ő ÉL... ez öröm, ez bizonyság, ez a mai napig tart.
--A megjelenések az Evangéliumok utolsó fejezeteiben találhatók. (Jn-nál 2 fejezetben.)
!(Ev-k első fejezetei – gyermekség Mt Lk – vége előtti 3-2 szenvedés fejezetei és utolsó fejezetei: feltámadáséi megjelenéséi!)
--Kellett még tanítani őket. Kellett még erősíteni a HITÜKET. Kellett még, hogy találkozzanak Ővele. (Ő mindig tudja, „miből mennyi” kell... megjelenése is „porciózott” volt. Pl. Tamásért külön megjelent. És Péter megerősítéséért is – külön vonta őt is – Jn 21.) 🙂
2./ Az Isten országáról szólt velük. A „királyság” azt jelenti, hogy Ő uralkodik, és ahol Ő uralkodik, ott Ő fogja meghatározni azt, ami helyes, ami ott „szokás”, amilyen az legyen.
--És mi, mint az Övéi, AKARJUK, hogy Ő uralkodjon rajtunk.
--Róma 14,7-9. „...azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg a Krisztus, HOGY mind holtakon, mind élőkön uralkodjon.” – Tehát az országért, ahol olyanok fognak élni Vele, akik elfogadják Őt, akik szeretik Őt, és készek szeretni egymást is.
--Lk 19,14 (a tíz gíráról szóló példázat) – „Az Ő alattvalói pedig gyűlölték Őt, és követséget küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy Ő uralkodjon mirajtunk.” – Itt dől el minden. Akarod-e Őt, vagy sem. Nem fog rajtad uralkodni, ha nem akarod. A teremtés után is ez volt a helyzet. Más az Ő uralkodása, mint a földön megszokott manipulatív, megfélemlítő, kirekesztő vagy korlátozó zsarnokság. Ő az Övéi JAVÁRA uralkodik... de összhangban Vele akkor tudsz lenni, ha alárendeled magad Neki. Elfogadod Őt, mint Uralkodót (is). 🙂
--Ténykérdés, hogy Ő a Királyok Királya és Uraknak Ura. (Jel 19,16.) 🙂
--Az Isten országának vannak törvényszerűségei is. A Szentlélek vezetésével tudunk előre jutni benne. A HIT által járhatunk ezekben. A megértés és befogadás is a Szentlélek által történik. Az ellenséggel való szembenállás, annak legyőzése is HIT és SztL által történik. Az egymással való kapcsolat is más az Isten országában (ld. Mt 5-7. Lk 22,24-27. „de ti nem úgy...” Mk 10,41-45. „de nem így lesz közöttetek...”.) 🙂
--Van mit tanulnunk az Isten országáról. Velük 40 napig osztotta meg – mintegy ismétlésként, összegzésként, megváltása után, hogy mindent megértsenek, és tudják, hogyan kell továbbadniuk – mi pedig általuk kaptuk meg: az Ige az apostolok tanításából, a visszaemlékezésből, az Úr Jézusról szóló üzenetekből állt össze. Eleinte szóban adták tovább, majd hamar leírták, mert a./ nem tudtak mindenhova eljutni, b./ az üldözések miatt felmérték, az első generáció hamar mártírrá lesz... ahogy Péter is leírja: 2Pét 1,12-15-18. 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
1./ Az Úr Jézus szeretett ÖSSZEJÖNNI tanítványaival.
--Elhívta őket, hogy „Vele legyenek” (Mk 3,14-15.) – ez volt az előkészítés a kiküldéshez. És ez LESZ majd az örökkévalóságban is: „Atyám, akiket nekem adtál, AKAROM, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek...” (Jn 17,24 – hogy Őt dicsőségében is láthassuk). 🙂
--Az on-line korban sokszor nem fizikai az összejövetel. Ez áldás is – sok km-t szárnyalunk így át és amúgy lehetetlen lenne látni egymást – de ugyanakkor kísértés is, amikor LEHETNE, sem használják ki a testvérek. Ez csapda... az Úr Jézus AKARTA a közösséget. (Keresztelő János halála után „egyedül akart lenni” – de tanítványai is Vele voltak – Mt 14,13.15. A tanítványok is kihasználták ezt – pl. az Olajfák hegyén, amikor magában volt, odamentek Hozzá, hogy megkérdezzék Őt az utolsó idők jeleiről.)
--Más, ha látod a másik embert, a reakcióit, és úgy hallod szavait, helyesebben tudod értékelni, értelmezni.
--Amikor MI tanítványi közösségben vagyunk, imádkozunk együtt (ha csak ketten, vagy hárman is – Mt 18,20.), ott van velünk. Amikor tanítás van, is. Amikor készülünk valamire, amikor dicsőítjük Őt, is. Amikor egyszerűen, „csak vagyunk”, is, pl. táborban, vagy szeretetvendégségen. Ő szeret ott lenni. 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
2./ Fontos volt a VÁRAKOZÁS... 🙂
a./ Általában is fontos tulajdonság, hogy tudsz várni.
!(Keresd ki, „türelem”, hosszútűrés, békességes tűrés, hol mindenhol szerepel... mi az előnye, mi a hiányának következménye... Péld. Róma 5,1-5. stb.)
b./ Itt pedig egy KÖVETKEZŐ lépésre kellett várni, ami az üdvtörténet, az Isten országa előretörésének egy következő időszakához volt szükséges: a SztL kitöltetésére.
c./ Nem mindig tudod meg, hogy mi, milyen módon jön el, nem mindig méred fel, milyen jelentősége van, ill. lesz, de ha ENGEDELMES vagy, készséges arra, hogy megtedd, amire az Úr indít, akkor meg fogod látni – (utólag hálás leszel) – igen... ez kicsit „MÁS” megközelítés, mint ami „kényelmes” és „kiszámítható” ebben a világban, és „bosszantó” is sokak számára... de ez az Isten országa. NEM mindig mondják meg „előre”, minek mi a jelentősége, és „MIÉRT PONT ÚGY” kell cselekedned... bölcs, ha hallgatsz mégis az Úrra, és meglátod, megérted... 🙂
Mi van emögött (és miben fog „fejleszteni is” téged, ha így cselekszel)?
--Alázat
--Készség
--Engedelmesség
--Hűség
--Szeretet az Úr Jézus felé
--Felelősség azért, amibe állított
3./ Minek kellett megtörténnie a háttérben, míg beteljesedett az ígéret? (Mármint: mire kellett még „várni”, amiről nem tudtak az apostolok?)
--Acs 2,33 – „megnyerte az Atyától”... vannak, voltak mennyei történések, amikről mi nem tudunk, de végbe kellett menniük.
--A „pentekoszté”, a Pészah utáni 50. nap, a Pünkösd ünnepe – ez lett a SztL kitöltetésének ünnepe. Ez Izráel életében aratási ünnep volt, az első termés ünnepe, hálaadási zarándokünnep. Jöttek Jeruzsálembe, hozva az első hálaadó áldozatokat az aratás után. Egyúttal a Törvény kihirdetésének ünnepe is volt (az ünnep jelentése mindig gazdagodott s néha kicsit átkerült a súlypont egyik vagy másik jelentésre). Ez a kivonulást követő 50. nap volt. 🙂
--Az Ószövetségi ünnepek is jelképek, illetve előképek voltak, be is teltek, ill. betelnek még, ami hátra van belőlük. Pünkösd is betelt – a „törvény a szívbe lett ültetve”... és az első „nagy aratás” is megtörtént, aznap 3000 ember tért meg. De ezt meg kellett várni. (Nem volt üresjárat... a „nem sok nap” izgalmas volt, tanultak várni, tanultak imádságban várni, tanultak együtt maradva várni. S ki tudja, mi minden kellett a HÁTTÉRBEN ahhoz, hogy Pünkösdkor az ígéret beteljesedhessen. Talán a tanítványok oldaláról is – hiszen az Úr az „új bort új tömlőbe” tölti. Az „új tömlő” vlsz. az újjászületést is jelenti – de ki tudja, talán volt része az együtt töltött várakozási időnek, a közös imádságnak is abban, hogy az „új tömlő” alkalmassá váljon, hogy megtörténjen, amit az Úr akart. Talán sok ébredés is mutat hasonló jelenségeket...) 🙂
Apcs 1:4 És velük összejövén, (szünalidzó – közös, megsózás... asztalközösség szava is) meghagyta (parangelló – megparancsolta, utasította őket) nekik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be (perimenó – türelemmel kivár) az Atyának ígéretét, melyet [úgymond], hallottatok tőlem:
Apcs 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.
4./ Keressük ki az ígéreteket a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a János evangéliumából:
--Jn 14,16-18. Más vigasztalót... az Igazság Lelkét... nem hagylak titeket árvákul...
--Jn 14,26 – Ama Vigasztaló... mindenre megtanít majd titeket, eszetekbe juttatja mindazokat...
--Jn 15,26 – eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az Igazságnak Lelke, ... az tesz majd énrólam bizonyságot...
--Jn 16,7-11. Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert, ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok. És az, mikor eljön, megfeddi a világot...
--Jn 16,13-14... elvezérel majd titeket minden igazságra... engem dicsőít majd...
5./ Most nézzük meg Lukácsnál, mi a teendő:
--„És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,49.) 🙂
--Mit ígér? Mire kell várniuk?
--Nézd meg ezt itt: „Atya ígéretét” – és itt a megoldás is: „SztL-el kereszteltettek meg”. S Lukácsnál: „felruháztattok menyei erővel”.
--Még előre egy picit: Acs 1,8 – „vesztek erőt...” – miután: a SztL eljön reátok. Tehát „eljön” reátok és „megkereszteltettek” ugyanakkor történik meg. Az Atya ígérete is, és az erővel való felruháztatás. Tehát itt ugyanarról van szó, csak TÖBB OLDALÁT mondja el itt, ott, amott az Ige, és TÖBB FÉLE KÉPPEN NEVEZI ugyanazt az eseményt.
6./ Mit tudtál meg, mit kellett tenniük, kiknek, hol, meddig?
--Várni
--Apostoloknak (konkrét személyek)
--Jeruzsálemben (konkrét földrajzi helyen)
--Nem sok napig (konkrét időben, konkrét időpontig)
--El nem szabadott menni onnan (akármit éreztek, gondoltak, vagy akármire voltak kísértve, engedni kellett az Úr szavának, és VÁRAKOZNI addig, míg betelnek SztL-el).
--Tudták meddig? Nem. Volt bizonytalanság? Volt. Mi volt a biztos pont? Amit az Úr mondott, és az, hogy Ő MONDTA. 🙂
7./ Isten országa kibontakozása NEM a tanítványok sietségén múlt, NEM a szervezésükön, hanem a várakozáson. Meg kellett becsülni, amit tudtak. Kicsi lépések voltak, és mégis nagy előrelépéshez vezettek.
8./ Van különbség a vízkeresztség és a SztL-el való keresztség.
--Hol olvastál erről? János hol mondta? Mt 3 és Lk 3.
--Miben lesz más? Ami rajtad áll – a vízkeresztség (bűnrendezés) – és ami az Úron áll, ami Tőle jön, direkt módon. Ez utóbbi hatalmas dolog – kérni tudjuk és várni. 🙂
Apcs 1:6 Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdezték Őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?
1./ Megérthető, várják a történelmi változásokat.
--Vannak ígéretek, és most ezek beteljesedését várják.
--Mint a környezetük is várakozik.
--Kérdeznek. Jótól kérdeznek. A megfelelő forrásból.
--Mi is akarjuk látni az időket... van, amiket látunk, van, amiket nem látunk, egy biztos: ami ránk van bízva, azokat kell megtennünk.
--Nem ellentétes az emberi lélekkel, hogy saját népére gondol, szeretné látni, mi lesz a jövőben, vagy inkább, szeretné sürgetni, hogy forduljanak jobbra a dolgok.
--S ezt az Úr Jézustól is kéri – és Ő NEM mondja, hogy ne kérd, csak nem tudsz meg mindent ezekkel kapcsolatban (pl. az időket, alkalmakat, nem fogod előre tudni, hacsak az Úr nem tartja fontosnak – vagyis NEM MINDENT fogsz tudni, megtudni előre... BIZALOMRA is szükséged lesz – de ez már a következő: Acs 1,7 üzenete.)
2./ Az, hogy számítanak a próféciákra, nem rossz. Az, hogy a saját elgondolás keveredik a próféciák beteljesedésének ígéretével, az már nem jó. Ezt teszi rendbe az Úr Jézus. 🙂
3./ Ami az emberben ott dolgozik, sokszor más irányú, mint amit az Úr tart egy-egy időszakban fontosnak.
--Pl. a megdicsőülés hegye után az Úr Jézus szenvedését jelenti nekik. Mt 17 után.
--De már előtte is, Mt 16-ban, amikor erről szól Péter egyből megpróbálja „emberi jószándékkal” megállítani ezt a gondolati sort. „Nem eshetik ez meg Veled, Uram” – amit az Úr Jézus egyértelműen kísértésnek tekint. Leállítja ezeket a szavakat.
--Az Úrnak legalább ötször el kell mondania, mi vár rá – szenvedés, kereszthalál, majd feltámadás – de még így sem esik le nekik... annyira más malomban őrölnek dicsőség (hatalomgyakorlás) tekintetében.
Apcs 1:7 Monda pedig nekik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett.
1./ Van, ami a tiéd, van, ami nem a tiéd. Ezt nem egyszerű elfogadni az embereknek, úgy általában. Meg is sértődnek rajta...
--Ez ugyanúgy az alázathoz tartozik, hogy ezt elfogadjuk, mint az, hogy nekünk „Urunk” van, Aki uralkodik (Róma 14,7-9.) 🙂
--Mik azok, amiken nem tudsz változtatni, ezért elfogadnod kell. Mik azok, amiket változtathatsz, és ezért be kell fektetned hozzá, nem szabad feladnod (ezek a „tiéid”). És a kettő között tudj különbséget tenni – ez imakérés, bölcsesség. Mennyei vezetés kérdése.
2./ Van idő – kronosz – és vannak alkalmak – kairosz – amikről itt az Úr Jézus szól.
--Az idő – múlik. Hossza van, szakaszai vannak.
--Az „alkalmak” – előkészített időpontok, vagy időtartamok. Amikor valami „speciálisan” megtörténhet, ami el van rá készítve. Pl. az Úr Jézus az „időnek teljességében” jött el. Gal 4,4 – a kronosz plérómája. Vagyis, amikor az idő múlása eljutott egy pontra, amikor egy következő esemény megtörténhetett.
--Vannak kijelentések, amikben járunk, és amik beteljesedését várjuk... lépésről-lépésre felismerve a „kairoszokat”, amikor valamivel előrébb tudjuk vinni a beteljesedést, mármint, ami rajtunk áll. (Ef 1,9-10.) 🙂
--A saját életünkre nézve bizony keressük, mikor, minek van ott az ideje, mire van egy-egy nap, egy-egy helyzet elkészítve, az életünk egy-egy szakaszát hogyan tudjuk még inkább ahhoz igazítva betölteni (eltölteni), amit Ő gondolt el felőlünk. Ef 2,10. Ez az élet gazdag értelme, öröme. 🙂
--Ez a válasz arra is, ahogy az utolsó időkhöz hozzáállunk – plusz még: „munkában találjon”, és „senki ne tudjon becsapni bennünket”, és „őrizzük meg a szeretetet, mert az sokakban meghidegül”.
3./ A legfontosabb kérdés: most minek van itt az ideje? Felfedezés. Ef 2,10.
--Amikor átmész egy helyzeten, amikor ott van egy időszak előtted, amikor két, vagy több dolog között kell választanod: „Uram, minek van itt az ideje?”. Mi az, amit TE készítettél el?
--Amikor ezt tudod, felméred, ERŐT is kapsz hozzá, hogy elkezdd, nekikezdj, és ne add fel, hanem véghez vidd. Pusztán azért, mert TUDOD, hogy most ennek van itt az ideje. Tudsz fókuszálni.
--A „legjobb” fő ellensége a „jó”... ami még nem biztos, hogy a „legjobb” a te idődben, helyzetedben. Néha sok mindent kell félretenned, hogy a „legjobbat” megvalósítsd.
--De a passzivitás sem működő – pl. Acs 16-ban, Pál nem tudta, merre tovább, de nem állt le, úgy kérte, várta a SztL vezetését, hogy közben aktív maradt, figyelt az Úrra, meg-megindult egy-egy irányba, s a SztL jelezte, hogy most nem ez lesz az irány. S végül – egy ilyen folyamat közepette – megmutatta konkrétan: „gyere át Európába”... 🙂
Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön (eperhomai) reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
1./ A „hanem” visszautal az előző versre. NE arról gondolkodjatok, aminek most nincs itt az ideje, vagy amibe nem fogtok tudni belelátni, mert „nem a ti dolgotok”, hanem EHELYETT inkább azt lássátok, AMIRE itt vagytok. 🙂
2./ Akkor ez most itt a CÉLRÓL beszél, amiért itt vagyunk – mármint a tanítványok itt vannak – e földön.
--Mi a cél? Az, hogy tanúk legyetek.
--Mi lehet a jelentősége annak, hogy tanú életet élsz? Az, hogy az Úr Jézushoz hozod közel az embereket. (Megmenekülhetnek – Acs 4,12. Acs 26,18. Acs 9 – edényként.) 🙂
--Mi kellhet, hogy a célt betöltsd? Erő. Dünamisz. Dinamika. Működés. Hatékonyság. Ellenállás legyőzése (dinamit a sziklákat).
--Hogyan fogsz ilyen erőt kapni? Szentlélek által. Miután eljön. Egyszerűen „kapod”. De itt a „lambanó” áll, tehát „elkapod”. Megkapod, megragadod, a tieddé lesz, és ezt így is veszed, így is tekinted.
Apcs 1:8 Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön (eperhomai) reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
3./ Van ebben egy eseti célokon túl mutató mennyei útvonal, mennyei célkitűzés: földrajzilag is megragadható az Evangélium útja. Onnan, ahol most vannak, lépésről-lépésre, egész az ismert földrészek határáig.
--Ebben ott a misszió célkitűzése is, a 18-19. századtól fogva (s ahol volt, ott korábban is). Egyre szélesebb területekre. A nagy földrajzi felfedezésekkel egyidejűleg a missziós célkitűzés is megjelent – csak nem mindenütt működtették helyesen. Volt, ahol egyházi terjeszkedéssel, másutt politikai hatalom terjesztéssel, megint másutt gazdasági, vagy kulturális terjeszkedéssel kapcsolták össze, vagy akár mindegyikkel is, egyidejűleg. Céltévesztés.
--SztL nélkül erre tud eljutni az ember... SztL-el pedig a mennyei célkitűzésre.
--Mi volt a mennyei célkitűzés? Jézusról tanúskodni. Őt ismerjék meg. Amilyen Ő. Amit Ő tett. Amit Ő elvégzett tanítványa életében. Ezt CSAK SztL által tudják tanúsítani az Övéi.
4./ Ha az Apcsel útját, könyvét összefoglalnánk: ez lenne az összefoglaló igevers. Elindul: Jeruzsálemben, tovább halad Acs 8-11 részeiben Júdea és Samária területeire, sőt, tovább. És az Acs 13-tól látjuk egész a 28-ig, hogy lépésről-lépésre hódítja meg az akkori civilizáltnak tekintett világot, eljutva az akkori birodalom középpontjáig. (Utalások vannak a további útra is – Róma 15 – Hispánia.)
5./ „Vesztek” és „lesztek” – van ebben egy mennyei átformálási út. Minekutána „eljön” – ez sem kikényszeríthető, ez sem „csinálható”, mint az előző kettő.
--Ez az „átformálás” – a „lesztek” – csoda, ajándék, ami mennyből lesz kialakítva.
--A teológián lehet tanítani, dogmákkal lehet értelmet formálni, próbálkozni lehet a határozott jellem kialakításával, de igazi ÁTFORMÁLÁS csak „történni” tud a SztL által. Persze nem lesz ellentétben a tanítás, a formálás sem ezzel, ha az is mennyei módon történik (SztL által), de személyesen MINDENKIT az Úr fog formálni. Vagyis akar formálni.
--Ez sem „automatizmus”, mert TÖRTÉNIK a mennyből, de KELL hozzá az ember odaadása – pl. Saul király is kapott SztL-t, és még „át is formálta” őt, de mégsem párosult vele jellembeli mélységes kiformálódás... ezért el tudott fordulni az Úrtól. (1Sám 9-10. több lett, amit „megtett a maga javára”, mint amit az Úr tudott vele tenni, és így nem tudott egy ponton túl „vele lenni” az Úr.) 🙂
--2Kor 7,1. Róma 12,1-2. (változzatok el a ti elméteknek megújulása szerint). 4Móz 14,24 – /Józsué és/ Káleb – mert „más lélek (szellem) volt vele” – ugyanaz a Szt Lélek töltötte be őket, mind a 70-et. De valami más volt: ez pedig a bensője, a készsége, ami MÁSNAK engedett teret, vagyis, ENGEDTE, hogy a SztL benne munkát tudjon végezni. Ef 4,23 – megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke (szelleme) szerint” – más szóval: ami a bensődben dolgozik, az elmédben, ami az elmédre is kihat, ez újítson meg téged... elmédben is. Ami az elmédért is adatott. Az új gondolkodásmódért.
--Szóval, objektíve, ADATOTT a lehetőség, de te magad veszel benne részt, hogy ebből MI VALÓSUL meg a te életedben... 🙂