Előbb: befejeztük az 5. fejezetet.
Utána átvettük a 6. fejezet első versét 🙂
Jegyzeteim:
Apcs 5:41 Ők annak okáért örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.
--A reakciómód egyértelmű: AZT LÁTTÁK maguk előtt, hogy KIÉRT szenvedtek.
--A méltatlanság, a gyalázat értékelése megváltozik, ha látjuk, hogy Ő ezt ELŐRE megmondta, hogy Őérte történik mindez, és hogy VAN JÖVŐ, mert NEM haltak meg, végezhetik tovább az Úr munkáját! Itt az öröm ideje... a fájdalmak közötti örömé.
--Mit is mondott erről előre a Megváltó – nem csak nekik, de az ő generációjukat követőknek is:
„Nyomorúságoknak kezdetei ezek (az utolsó idők háborúi, földrengései, éhségei). Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én értem, bizonyságul őnekik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Lélek.
Márk 13:12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mk 13,9-13.) 🙂
--Ez azt jelenti, hogy mindeddig a napig érvényes ez a figyelmeztetés.
--Lásd, tudd, készülj rá, de ne keresd magadnak. Hanem, ha elér, légy bátor és ne engedd elsodródni az életedet. Ők sem engedték:
Apcs 5:42 És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
--Pontosan azt tették, amit tiltottak nekik.
--Miért?
a./ Mert erre kaptak megbízatást.
b./ Mert az emberek csak így menekülhettek meg.
c./ Mert a szívük megesett az embereken.
d./ Mert így dicsőítették meg az Urukat, Aki életét adta értük.
e./ Mert csontjaikba rekesztett tűz volt.
f./ Mert a Szentlélek betöltötte őket, bátorsággal és erővel, s Ő bizonyságot akart tenni Jézusról, meg akarta dicsőíteni az Isten Fiát.
g./ Mert, ha az ördög valamire rá akar venni, hogy hagyd abba, akkor annak NAGY jelentősége lehet – és még inkább, csakazértis tenni fogjuk. Ugye?
h./ Mert a HIT csak így támadhat fel az emberekben, csak így térhetnek meg és lehetnek Jézus tanítványai, s csak így telhet be a nagy küldetés.
i./ Mert ez fakadt új életükből, abból, hogy Isten fiai lettek. Erre lettek fiakká. Ez az örökségük része volt. Az, hogy képviselik az Urukat, és ragyognak, mint a világ világossága – s nem rejtik el a fényüket véka alá... 🙂
Jegyzeteim folytatása:
APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 6.
Fő témák:
1./ A gyülekezet belső élete
2./ István bevádolása és bátor kiállása – ez folytatódik a következő fejezetben is.
1./ A gyülekezet belső élete
a./ A gyülekezet születése – Pünkösdkor. (2.fejezet)
--Ekkor láttuk a Szentlélek leszállását s az ebből fakadó bátor kiállást és bizonyságtételt, igehirdetést.
--Hallottuk az igehirdetést, az Evangélium üzenetét.
--Láttuk, ahogy fogadták az emberek – bűnbánatra jutottak, meghallották a döntésre felhívást és odaadták magukat teljesen.
--S egy rövid összefoglalásban láttuk a gyülekezet életét.
b./ Az első radikális, nyilvános csoda, amit az ellenség visszaütése követett: Ékes kapu – s utána (az igehirdetés közben) elfogatás, börtönbe vetés. (3.fejezet)
c./ Az ellenség első radikális külső akciója:
--Elfogják az apostolokat, börtönbe vetik, bizonytalansági helyzetbe hozzák, elszakítják az övéiktől és tőlük is elszakítják az övéiket, nem tudhatják, mi fog következni.
--Szanhedrin. Összegyűjtik az egész Főtanácsot, kihallgatják őket, amiben fenyegetés van, és hatalmi fellépés. Péter és János ezt bizonyságtételi lehetőségnek tekinti, és lerögzíti az igazságot, félelem nélkül. (4.fejezet)
--Az ellenség fenyegetése következik: „teljességgel NE szóljanak Jézus nevében”. A válasz egyértelmű és bátor: „NEM tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk... tanúk vagyunk, szólni fogunk...” (4.fejezet) 🙂
--Utána az ellenség ellenében imádság következik. Hatalmi és együttes ima. (4.fejezet)
d./ Egy belső támadás: a tisztátalanság, látszólagosság elhatalmasodásának veszélye – s a megoldás: Ananiás és Safira. (5.fejezet)
e./ Hatalmas áldás kifelé, élet, gyógyulás, hozzák a betegek sokaságát, Péter árnyéka is gyógyít. (5.fejezet)
f./ Még egy külső támadás – már erősebb, mint az előző. (5.fejezet)
--Az apostolokat elfogják, börtönbe vetik, (az Úr kiszabadítja őket, s visszaküldi bizonyságot tenni), s másnap, igehirdetés közben, ismét elfogják és a Szanhedrin elé állítják.
--Számonkérés következik, majd megint világos lerögzítés, bizonyságtétel, és végül, a gyilkos szándékokat Gamáliel tanácsa csöndesíti le.
--Eszkaláció: most már meg is veretik őket. Így mennek vissza, dicsőítve az Urat a méltánytalanságok között, s azok ellenére. Egy új látásmóddal: Jézus szenvedéseiben vesznek részt, Jézusért éri őket mindez. (5.fejezet)
g./ S most látjuk a következő támadást. Ez egy belső támadás lesz. A zúgolódás és a helyzet megoldása: diakónus-választás. (6.fejezet)
2./ S ha már diakónusokról van szó, István életét és szolgálatát látjuk. S bevádoltatását.
a./ Ez megint egy külső támadás. Ahogy az erőt megérzi az ellenség, erősebb fegyvert próbál bevetni ő is. A kihallgatás után itt már lincselés fog következni. (6. és 7.fejezet)
b./ Az Igét fogjuk hallani, s látni István bátorságát. Halljuk szavait, s a végén meglátjuk az ellenséges reakcókat is. (7.fejezet)
c./ Az eszkaláció tovább halad: István vértanúvá lesz. Az első gyilkosság Jézus neve miatt. (S még követi a sok következő is – széles üldözés indul – 8.fejezet).
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
1./ A „szaporodás” a sokasodás, a gyülekezet növekedése kívánatos, vágyott cél.
a./ Az Acs-ben sok helyen olvasunk róla – csak eddig is ilyen helyeken:
Acs 2,47 – „...az Úr pedig minden nap szaporította (prosztithémi – odaad, átad, hozzáad) a gyülekezetet az üdvözülőkkel...”
Acs 4,4 – „Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az Igét hittek, és lett a férfiak száma ötezer.”
Acs 5,14 – „Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy ffiaknak mint asszonyoknak sokasága (to pléthosz – nagy tömeg, nagy mennyiség).”
b./ Az üldözéses helyeken is – itt is, az Acs 4,4 az apostolok elfogása kapcsán rögzíti le az 5000-es számot.
2./ Úgy mondom, mint aki nagyon sokat küzdök ezen a téren – a szaporodás természetes folyamat az élő gyülekezet életében.
a./ Mivel életfolyamat, az élő gyülekezet jellemzője, ezért, ha leáll a növekedés, meg kell keresni az okát, meg kell keresni a megoldást, tenni érte és megnyerni a folytatást.
--Biztosan vannak olyan időszakok is, amikor ez nem „jön magától”.
--Vannak időszakok, amikor várjuk a következő lépéseket Istentől.
--Van, amikor újra és újra „nekimegyünk”, de nem nyerünk egyszerűen választ, hanem akadályok közt találjuk magunkat.
--A kulcskérdés: feladjuk-e. Ha feladjuk, nem lesz meg. Ha imádkozunk és ami rajtunk áll megtesszük, akkor meg fogjuk látni az Úr cselekedeteit is.
b./ Ugyanakkor látni kell azt is, hogy egy gyülekezet élő voltát NEM CSAK a növekedés jelzi:
--A közösség, az egymás szeretete és egymásért való felelősségvállalás is.
--Az imádság és az Evangélium hirdetésére való készség is.
--Az élő igehirdetések, és arra való élő reakció, a dicsőítés, a bizonyságtétel, az imádság és a cselekvés.
--A szív szerinti adakozás, tehervállalás, tudatos részvétel Isten munkájában.
--A más gyülekezetekkel való közösségvállalás... együttmunkálkodás.
--A megtértek felépítése, a tanítványképzés is.
3./ A szaporodás teljesen természetes módon új helyzeteket hoz létre, amikre válaszolni kell – problémákat, amikre meg kell találni a megoldást.
a./ Ilyesmire gondolok (a mai időkben is találkozhatunk ezekkel).
--A helyiségek mérete, elég volta.
--A gyülekezeten belüli kapcsolattartás. Kommunikáció.
--A vezetők, különböző területen szolgálók elegendő száma.
--A különböző hátterű testvérek „összedolgozása”, az egységük megteremtése, segítése.
--Kezelni kell a fel-feltámadó büszkeséget, mások esetleges lenézését, ami elzárkózást hordozhat magában más keresztényekkel szemben, s a bukás lehetőségét is.
b./ Ezt a helyzetet fogjuk látni itt, az Acs 6-ban is.
4./ A szaporodás kihívja az ellenség ellenakcióját. Nagyon utálja. És nagyon veszélyesnek tartja.
a./ Miért?
--Azért, mert a növekvő gyülekezet egyre több embert von ki az ördög fennhatósága alól.
--A gyülekezetnövekedés jelzi (!) hogy az ördög hatalma véges, országa és sorsa meg van pecsételve, az ítélet vár rá.
--Mert a növekvő gyülekezet egyre több embert tud felépíteni, tanítvánnyá tenni és felkészíteni az ördög elleni munkára – Isten országának előretörésére.
--Mert ahol növekszik a gyülekezet egyre több ajándék jelenik meg, a Szentlélek által, és egyre több területen tudnak hatékonnyá válni, egyre több misszió indul el, egyre szélesebben és mélyebben tudják végezni az Úr munkáját.
--A növekedő gyülekezet növekedő anyagi erővel is jár, ami szintén lehetőséget ad a misszió növekedésére. 🙂
b./ Ezért az ellenség a gyülekezet növekedését nagyon sok oldalról megpróbálja megakadályozni. Sok fegyvert tud bevetni és vet is be.
--Ha pedig a növekedést nem tudta is megakadályozni, meghasonlást akar támasztani, hogy a növekedés MÉGIS megálljon, jöjjön az elbizonytalanodás, a megkeseredés, a versengés, az ellenségeskedés, a gyűlölet és az egymás letaposása (az önigazolás érdekében). Ez – végeredményében – mégiscsak leállítja a gyülekezet növekedését. S a misszió sok területét is. 🙂
c./ Ez a fejezet is bemutat valamit ezekből az ellenakciókból.
--A belső megosztás, a szétszakító munka módszerét, ami szorosan összekapcsolódik az elégedetlenséggel, a panasszal, zúgolódással és azzal, hogy mindent kiterjesztjük másokra is. (Így jön létre a pártoskodás, elhúzódás, ítélkezés és végül a szétszakadás.)
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
1./ Zúgolódás: mit jelent ez?
a./ A „goggüszmosz” – morgást, zúgolódást, susmorgást, suttogást, elégedetlenkedést jelent. Arról beszél, hogy van valami sérelmed, valami, amit nem értesz, vagy amivel nem értesz egyet, de nem azzal beszéled meg, akivel kapcsolatos ez, hanem a HÁTA mögött, róla, és közben vele szemben haragot, meg nem értést, gyanakvást támasztasz ezzel.
b./ Volt ilyen az Ószövetségben? Ó, igen. Szinte mindig. De, a legrosszabb az volt, amikor a manna ellen emeltek szót. Akkor utána jöttek a kígyók. Az Úr nem szereti a zúgolódást. (4Móz 21,6.) 🙂
c./ Zúgolódás – akkor mi a helyes megközelítés?
--A megbeszélés.
--A megérteni próbálás.
--A helytelen (hamis) információk kirekesztése a fejünkből, szívünkből. Ha valamit nem értek, akkor jön az imádság. Jön a kérdezés, beszélgetés, „az igazság megkeresése”, de nem a „saját igazságomé”, hanem egy RÁTEKINTÉS segítségével az Úr által helyesnek tartott irány megtalálása. Erre törekszünk.
--S akkor NEM lesz zúgolódás, panasz, mert abból jön a vádaskodás, a veszekedés, az egymástól elszakadás és elválás, és végül a szakadás a gyülekezetben. Brrr... 🙂
d./ Persze ehhez – a zúgolódás kivédéséhez – KELL a bizalom, a tiszta szív, a tudatos békességre törekvés, az Isten szeretete és tisztelete. 🙂
e./ Zúgolódásra mindig talál módot az, aki NEM zárja ki az életéből. Mindig jöhet valami, ami sértő, bántó, amiben az ember háttérbe szorítottságot érez, él át. Az ördög gondoskodik róla, hogy MINDIG legyen valami, amin rágódni tudsz... s ami MEGFOSZT az élettől, az előrejutástól, a kibontakozástól, Isten munkájától... 🙂
f./ Az ördög egyik legjobb eszköze a keresztények visszatartására, és a gyülekezet megosztására, elgyöngítésére. Támaszt valami viszályt, ami első ponton zúgolódás formájában jelentkezik.
2./ A „mellőzés” megint valami olyan, ami miatt az emberben nagyon mélyen tud feltámadni a meg nem értettség érzése, a lenézettség érzése, vagy egyéb módon a méltatlankodás.
a./ A mellőzöttség érzése nagyon furcsa jelenség. Nagyon könnyen talál társra, (keresi is a társát), és könnyen csap át zúgolódásba, méltatlankodásba, morgásba és panaszkodásba. (Világunkra ez nagyon jellemző ma. Az emberek „alapérzéseihez” tartozik, hiszen „emberi jogaikban mellőzik őket”, nem kapnak szót, nem érvényesülnek elgondolásaik, várakozásaik, s erre még rá is tesz egy jó pár lapáttal a sajtó és annak minden formája. A „köz-elégedetlenségi” hangulat érzékelhető, egy szóból, vagy utalásból is azonnal érezheted, hogy kitörőben van... csak „partnert keres” magának, hogy kiönthesse széles környezetére, ami benne van.)
b./ Hogyan is keresi a társat, s találja meg?
--Ha van a környéken még valaki, akiben hasonló érzések támadtak, s jelzi ezt, akár arcvonásaival (fintor), akár testmozdulattal (akár egy vállrándítással), vagy egy mordulással, vagy sóhajtással (még szavak sem kellenek hozzá), vagy éppen szavaival, akkor nagyon könnyen „egymásra találhat” a két mellőzöttségi érzés, s „egymást erősítve”, kollektív ítélkezéssel összekapcsolódva, zúgolódás indulhat el.
--Ha egy valaki zúgolódik, könnyen talál hozzá partnereket. Akiben szintén ott van ez az indíték (lelkület, megközelítési mód), az „rezonál” a másikra... mint a híd, amin a katonák lépést tartva mennek át... vagy amit a szél egy bizonyos rezonancia fokra visz el, míg akkora lesz a kilengése, hogy leszakad.
--S bár az előbb utaltam a mai társadalmi környezetünkre, de a gyülekezetben, keresztény közegben ez UGYANÍGY jelentkezik... aki mellőzöttnek érzi magát, vagy „panasza van”, nagyon könnyen talál magának partnert, és akkor már nem „megkettőzötten”, hanem MEGSOKSZOROZÓDVA fog továbbáradni a panasz és morgás – zúgolódás és versengés lesz belőle.
--Nézd csak meg Izráel népét a pusztában? A végén a manna sem volt „elég jó” nekik, azt mondták rá: „nincs más, csak ez a HITVÁNY eledel”... (4Móz 21,5.) – a panaszáradatban elvész a normalitás, elvész a helyes értékítélet és elvész a hála is, gyökerestül kiszárad... ezért ELLENE kell állni, mint az ördögnek. (Izráel népe nem állt ellene, már eljutottak odáig, hogy MÓZES az oka mindennek, MINEK hozta ki őket Egyiptomból, az volt a (titkos) CÉLJA, hogy megölje őket itt a pusztában? A gyűlölet (!), a harag, a lázadozás, a zúgolódás és panaszáradat elvette a „józan megítélésüket”, és MEGERŐSÍTETTE őket a ROSSZ gondolkodásban! 🙂
--Amúgy az ördög volt, aki először rászabadította ezt az emberiségre. „Tudja az Isten, hogy ha esztek abból, olyanokká lesztek, mint az Isten...” – mondta Évának a fa alatt, és kimondatlanul ott volt ebben: „ÉS EZT NEM akarja, Ő MEG AKAR FOSZTANI benneteket, mellőzöttek vagytok, és TUDATLANSÁGBAN is akar tartani benneteket e tekintetben. Nem akarja, hogy „megnyilatkozzanak” a szemeitek...” – holott Isten eleve Önmagához hasonlóvá teremtette őket, és rengeteg tudással is megajándékozta őket. S amire szükségük volt, is el volt készítve nekik, mert FIAKKÉNT tekintett rájuk, ÖRÖKÖSÖKNEK tekintette őket, csak volt FOKOZATOSSÁG abban, ahogy mindent odaadott nekik... érettségtől függően, és az Ő mennyei bölcsességének megfelelően. S az ördög EZT használta ki, és erre az ÜRÜGYRE építve TÁMASZTOTT bennük GYANAKVÁST, és így, a mellőzöttségi érzést feltámasztva, az ebből következő panaszt és zúgolódást kihasználva VITTE őket bele a LÁZADÁSBA (az engedetlenségbe, a hűtlenségbe) és ami ebből fakadt, a keménységbe és hazugságba, a vádaskodásba is. Így lett az ember magányossá, így szakadt el Istentől és társától, s a környező világa is így lett ellenségévé... (1Móz 3,5.) 🙂
3./ Mit tehetsz, ha elindul a környezetedben?
a./ Mindenképpen bölcs, ha megpróbálod megállítani.
b./ Ehhez az az első, hogy te mindenképpen maradj ki belőle. Ha már beleszálltál, nehéz utána megállni, pláne a többieket megállítani.
c./ Hogyan tudsz kimaradni?
aa./ Magadban eldöntöd, hogy TE NEM fogsz zúgolódni. Nem keresed a hibát a másikban. Ha lenne is, NEM ezt hangsúlyozod ki. Valamit keresel, amit MELLETTE tudsz felhozni. Esetleg valami derűs, vicces módon próbálod megoldani a helyzetet. Van, hogy magadon nevetsz, vagy mondasz valamit, ami ELHÁRÍTJA a rossz ízű beszédeket. De NEM vagy hajlandó gyanakodni! Az egész gondolodásmódod „naivabb”, egy „szent naivitással”, amiben JÓT FELTÉTELEZEL... ez is LEHET egy gondolkodásmód. Csak MÁS, mint a megszokott. 🙂
bb./ Ha hallottad, amit mondtak, sem kell feltétlenül reagálnod rá. ELERESZTHETED a füled mellett, mintha nem zúgolódott volna senki. Nem vagy „köteles” mindent meghallani. Ha felhívják a figyelmedet arra, ami elhangzott, akkor jöhet az előző lépés – megpróbálod elhárítani.
cc./ Ha nagyon komoly, és erőltetnek rá, hogy „vallj színt te is” (vagyis vegyél részt a zúgolódásban), akkor „színt vallhatsz”, és elmondhatod, hogy részedről, te NEM szereted azt, ha olyanokról van szó, akik nincsenek ott, nem tudják megvédeni magukat... és amúgy is, LEHETNEK még más szempontok, amiket most nem gondoltunk végig, és amik mellette szólnak annak, akiről szó van (pl. a vezetőnek). Elmondhatod, hogy VOLT már tapasztalatod hasonló helyzetekben, amikor valakiről szó volt, aki nincs ott (például egy vezetőről, aki döntéshozó, felelősségteljes szerepkört tölt be), és utólag kiderült, hogy egyáltalán nem volt igaza azoknak, akik elítélték, vagy, hogy a szívedet mindenképpen szeretnéd megőrizni attól, hogy leterheljék ilyen hírek és vélekedések.
dd./ Ez már nem egyszerű helyzet.
--Ez már konfrontáció.
--Lehet, hogy az addig szidott ember sorsára jutsz, és már téged is szidni fognak.
--Lehet, hogy kiközösítés lesz a vége, továbbra is zúgolódnak, de úgy, hogy te ne halljad, vagy éreztetik veled, hogy „előtted nem mondanak ’semmit’, mert te ’túl érzékeny’ vagy”, avagy „részrehajló”, vagy „becsukod a szemedet, hogy ne kelljen látnod”, vagy „túl naiv vagy”, avagy „agymosott”, vagy „xy bérenc”, stb. stb. 🙂
ee./ De még így is megéri, hogy nem szállsz bele, mert:
--aaa./ Az Úrral való mélységes közösséged bánhatja, ha elkezdesz zúgolódni.
--bbb./ Lehet, hogy nem is fogod meghallani egy idő után az Úr vezetését, intését, figyelmeztetését.
--ccc./ Lehet, hogy nemsokára a szidott emberrel fogsz találkozni, és akkor hogy állsz meg előtte, hogyan tud felé használni az Úr, vagy hogyan tudod meggyőződni hűségedről, lojalitásodról?
--ddd./ Szóval, hosszú távon kell gondolkodnod, hogy megőrizhesd magad, és hogy felmérjed, „megéri-e” belemenni a zúgolódásba.
Apcs 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodtak (pléthünó – növel, gyarapít, sokasít, sokszoroz), támadt a görög zsidók közt panaszkodás (goggüszmosz – morgás, zúgolódás, susmorgás, suttogás, elégedetlenkedés) a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek (paratheóreó – nem vesz figyelembe, elhanyagol) a mindennapi szolgálatban (diakónia – az ellátás értelme is benne van, nem csak szolgálatot jelent aktív módon, hanem amikor feléd szolgálnak, azt is).
4./ Mi miatt támadhatott ez a zúgolódás (panaszkodás)?
--Vajon amiatt, hogy nem jutottak elegendő szolgálati lehetőséghez? Szerettek volna szolgálni ugyanúgy, mint a zsidó hátterű özvegyasszonyok, csak nem volt annyi szolgálati terület? Nem, úgy gondolom, nem erről volt itt szó.
--Inkább arról volt szó, hogy az özvegyasszonyokról ebben a korban NEM nagyon volt gondoskodás. Ha a gyermekeik nem gondoskodtak róluk, teljesen kiszolgáltatottak voltak, magukra maradtak, akár éhen is halhattak, fedél nélkül maradhattak.
--Tehát a gyülekezet „beszállt” abba, hogy az özvegyasszonyok NE kerüljenek ilyen szörnyű helyzetbe. Nyilván megvizsgálták a helyzeteket... nem mindenkit „tekintettek özvegynek”, akinek a státusa özvegy volt. Legalábbis a gyülekezet későbbi idejében már határozott útmutatást is megfogalmazott az apostol ezzel kapcsolatban:
„Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást – mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. (Tehát NE a személyes hozzátartozók nemtörődömsége, közömbössége, önzése miatt kelljen a gyülekezetnek felvenni a terhet – az Úr ELSŐDLEGES akarata, hogy az övéik gondoskodjanak azokról, akik rászorulnak. NE keressenek kibúvót, NE hárítsák át saját felelősségüket a gyülekezetre vagy másra /az „állam” ebben az időszakban nem vett fel ilyen terhet/, ne keressék a könnyebb, az anyagilag nekik „megfelelőbb” módokat!) 5 A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal. 6 A bujálkodó pedig élvén megholt... Akinek jó cselekedetekről bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos volt... (Tehát az, hogy valaki „özvegyként ellátást” kapjon a gyülekezetben, megvizsgálás és vezetői döntés kérdése volt. Az életét, a szolgálatát, a készségét, a tisztaságát nézték meg.) ... Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek.” (1Tim 5,3-6.10. 16.) 🙂
--AZOKRÓL gondoskodott a gyülekezet, akikről VALÓBAN nem gondoskodtak mások.
--Akiknek hozzátartozói voltak, tőlük ELVÁRTÁK, hogy saját édesanyjukról, nagymamájukról viseljenek gondot, hogy a gyülekezet „ne terheltessen meg”. Más szóval: ABBA az irányba tudjon szolgálni – terhet hordani – amelyik irányban TÉNYLEG kell.
--Maguk az „özvegyek” is egy „minőséget” jelentettek: szerették az Urat, szolgáltak Neki, ott, ahol tudtak... ha fizikailag nem tudtak, imádkoztak, mert ez nagyon fontos volt, ezen keresztül az Úr tudta tovább vinni munkáját.
--Sőt, a korábbi életük is alátámasztotta, hogy a gyülekezet „özvegyként” tartsa őket számon: amit tehetett, megtett, hogy az Úr dicsőségére éljen, segítsen másoknak, tegye, amiért az Úr erre a földre elhelyezte.
5./ Ha „valóban özvegyek” voltak, a gyülekezet felvette értük a terhet. Segítette őket.
a./ Igen ám, de itt felmerült a „származási” kérdés. A „háttér” – és a részrehajlás (korrupció) kérdése. Vagyis, GYANÚ támadhatott:
--Mi a helyzet, ha „mi nem vagyunk zsidó hátterűek”?
--Vajon mi megkapjuk „ugyanazt” a gondoskodást, amit ők megkapnak?
--Vagy lehet, hogy számít az, hogy Péter is zsidó, János is zsidó, Jakab is zsidó, és mindenki más az apostolok közül, hiszen az Úr Jézus is zsidó volt, és nyilván zsidók közül hívta el a tanítványait.
b./ És ez így fogalmazódhatott meg (vagyis, ma így fogalmaznák esetleg sokan) – „Nem lehet, hogy mi valójában háttérbe vagyunk szorítva? „Emberi jogainkban” vagyunk megrövidítve. Ki az, aki kiáll mellettünk? Ha mi nem lépünk fel jogainkért, mellőznek bennünket...” – és elindult a szóbeszéd, elindult a pletyka, elindult a hamis beállítás, a panaszkodás, zúgolódás. Ha ez így mehetett volna tovább, lett volna belőle elkülönülés, versengés, és a végén szakadás is. (Az ördög csak alkalomra les, hogy véghez vigye a maga szakító, romboló munkáját.) 🙂
6./ Igazából erről volt szó.
a./ A gyülekezet növekedésnek indult. A külső támadások nem tudták megakadályozni a növekedést, bár eszkalálódtak. Volt már fenyegetés, volt börtön, megveretés – de a gyülekezet tovább növekedett... ami persze azért volt lehetséges, mert HIRDETTÉK az Igét a nem hívő emberek között.
b./ Az ördög pedig akadályozni akarta a növekedést, bénítani a gyülekezet munkáját, s ha lehet, lerombolni azt, ami eddig felépült. Ezért most BELSŐ támadást indított.
c./ Ebben simán felhasználhatta azt, ami az embert jellemezte bukása óta.
--Amikor újjászülettek, megkapták a lehetőséget, hogy győzzenek a bűn felett.
--De szokásaik, érzéseik, rossz emlékeik, előítéleteik továbbra is próbáltak dolgozni bennük.
--A régi természet ismét felütötte fejét. Ez ellen egyszerűen a „halálba adás” működik (Róma 6,6-7.). De, ha nem működik, mert nem adják magukat halálba, (mármint a Gal 2,20 nem érvényesülhet bennük), akkor JÖHET az ördög gyanakvása, a panaszkodás, zúgolódás, lázadás, szakadás... amit az ördög akar tenni. Ez egy egyszerű pszichológiai, szociálpszichológiai törvényszerűség – az ember elkezd „felfelé mérni”, és kialakul a „relatív deprimáció” érzése. S ha nem dönti el, hogy ő NEM fog zúgolódni, ítélkezni és versengeni, akkor elborítják ezek az érzések, ezek jönnek ki a száján, megtalálja hozzá a társakat és kész a lázadás, majd a szakadás is. 🙂
d./ Az ördög jó eszköze, ha zúgolódást (panaszkodást, méltatlankodást) tud elhinteni. Ebből azután jön a pártokra szakadás, az előítélet, az elkülönülés, eltávolodás, elszakadás, kiszakadás, szétszakadás – és ami ezekkel együtt jár: a fájdalom, a harag, a gyűlölködés, a rossz beszédek, szembefordulás, egymás munkájának akadályozása, egymás megbénítása, a külső hatalom segítségül hívásával akár a másik lelki, társadalmi ellehetetlenítése, vagy később (más történelmi korokban) a másik fizikai megsemmisítése is.
e./ Itt is behozta, az első lépcső már meg is született: a gyanakvásból, a mellőzöttségi érzésből már létre is jött a panaszkodás, zúgolódás, amiben ott volt az egymással történő egyetértés, megegyezés a „többiekkel szemben”.
--Itt volt a szakadás magva.
--Akik panaszkodtak, egy bizonyos „szemellenzővel” gondolkodtak, a maguk gondolkodási keretei között, nem törődve azzal, hogy „vannak más szempontok” is, vagy azzal, hogy „egyáltalán nem biztos”, hogy „tényleg” így is vannak a dolgok, mint ahogy ők ezt most érzik.