Acs 5,1-11. Anániás és Safira.
--A megelőző történettel, illetve összefoglalással együtt: Acs 4,32-37. A Krisztus Teste működése, a gyülekezet élete. Mit jelent a TELJES odaszánás, ami az alap a keresztény életben. Mit jelent a tanítványi élet a gyakorlatban. 🙂
--Ha Apcsel 5, akkor Anániás és Safira, és az üldözés eszaklációja. E kettő közül az elsőt vettük át.
Jegyzeteim a következők voltak (ezekből nem hangzott el minden, ami itt következik, de tartalmilag ideillik). 🙂
Anániás és Safira történetéhez:
1./ MIÉRT próbáltak hazudni?
--A hírnév miatt?
--Szégyellték, hogy ők nem adnak oda mindent?
--Nem vették számításba, hogy a Szentlélek is ott van, és ők Istennek hazudnak, nem „csak” embernek?
--Korábban is voltak már ilyen tendenciák náluk, „SZOKÁSSÁ” vált náluk a bűn?
(ethosz – bevett mód, megszokás, beidegződés... Zsid 10,25-szokásuk némelyeknek, hogy „elhagyják a maguk gyülekezetét”. szünétheia – közös szokás, bevett dolog... nekünk olyan szokásunk nincsen – mármint, hogy mi NEM versengünk /ha némelyeknek „tetszik” is versengeni/.)
2./ Nem túl „erős” ez a következmény?
--Következmény mindig van – ha nem látszik is meg (rögtön, vagy hamar).
--Ézs 30,15-18. VAN következmény – ha ez abban látszik is meg, hogy ELSZAKAD az ember az Úrtól, eltávolodik, magára marad.
--Így HALNAK EL (ha nem is halnak meg) testvérek, ahogy teret engednek a bűnnek. És közben a látszat még megmarad egy darabig. De az „elhalás” (szellemi-lelki értelemben) ugyanúgy VALÓSÁGOS, mint a „meghalás” Anániás és Safira életében.
--Némelyek úgy gondolkodnak, hogy „Péter ment túl” azon, amit az Úr Jézus tett volna ebben a helyzetben. De valójában a Szentlélek adott kijelentést. Zsid 10,31 – „rettenetes dolog az Élő Isten kezébe esni”... Mert a mi Istenünk „megemésztő tűz” – Zsid 12,29. Ő ILYEN, még, ha nem is látszik meg rögtön. Egy nap MINDANNYIAN megállunk majd az Ő ítélőszéke előtt: 1Kor 3,10-15. 2Kor 5,9-11. Fil 2,12-15. 2Tim 4,1-8. S ettől NEM kell félnünk, főként, ha engedjük, hogy Ő MOST, ebben az időben intsen bennünket, formálja életünket. 🙂
--Itt az ÚR MAGA adott egy intést az egyháztörténelem egészére nézve – ha valaki kész megérteni, meghallani és befogadni. Ez KÉP, (bár ott valóság volt), ami BEÍRJA a Szentlélek munkáját, tisztaságát a szívünkbe – ma is. 🙂
Apcs 5:1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladta birtokát.
Apcs 5:2 És félretett az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letette.
1./ Megegyeztek.
--Jó a férj és a feleség megegyezése, egy akarata – de ha rossz az irány, vagy egyiknek, vagy másiknak SZÓLNIA kell. S NEM egyezhetsz bele abba, ami Isten ellenére való – istentelen.
--Ez konfliktushoz vezet, de EZÉRT vagyunk „egy test”, hogy JÓ IRÁNYBAN tartsuk egymást. Hol egyik a másikat, hol viszont. Vagy mindkettő jó irányt vesz – az, hogy egyiknek sem szól a Szentlélek, MEGKEMÉNYEDETT szívről, hozzáállásról beszél, amiben már ott a bűnben gyönyörködő elme... a megszokás, amikor az ember „hozzászokik a bűnhöz”. (Kol 1,21. „gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek /dianoia – gondolkodásmód, szándék, stb./”... 2Thess 2,12 – akik gyönyörködtek az „igazságtalanságban” /adikia – álnokság, hamisság, gaztett/. Érdemes megnézni, miben „gyönyörködik az Úr”. Végig az Igében...) 🙂
2./ Apostolok lábai elé... ez ÁTADÁST jelentett, azt, hogy maximális bizalommal odateszik, hogy ők eloszthassák azt (ahogy az Acs 4 végén olvastuk).
--Igazából istentiszteletként vitték oda, nem Pétert imádták, de általa (s az apostolok által) Istent imádták, és így adták át az Úrnak azt, amit adni szerettek volna.
--Nem „feldobták az égbe”, hanem átadták.
--„Üres kézzel senki ne járuljon az Úr elé.” – vagyis senki ne jelenjen meg színem előtt (arcom előtt). 2Móz 23,15. 5Móz 16,16. Valahogy az ember érzi, hogy „hoznia kell valamit” – ahogy vendégségbe is úgy megyünk, hogy valamit viszünk. Virágot a ház asszonyának, kis hozzájárulást a vendégséghez, sütit, vagy valami mást, vagy ajándékot.
--Isten ugyan láthatatlan, de VALÓSÁGOSAN jelen való.
--Nem szégyenítjük meg azzal, hogy úgy csinálunk, mintha nem is lenne ott... (ravasz kis gondolkodásunkban látszólagosan adunk, de valójában nem... ez olyan, mintha méricskélnénk, mit látnak és mit nem az emberek... az, hogy az Úr látja-e, amit teszünk, pedig „nem számít”... mintha azt mondanák ezzel az emberek, hogy „Ő úgysincs ott”).
--Az Ószövetségben ezek az Igék is – mint a manna is, és a Szent Sátorra való adakozás, hozzátartozott az Úr „edzéséhez”, hogy MEGTANULJA az ember, hogy Ő ott van, ha nem látszik is, és VELE lehet járni, ha HIT által akar járni az ember. A szombatnap is ilyesmi volt. És az irgalmassági parancsok – vak elé ne vess gáncsot... süketet ne szidalmazz... az Úr akkor is ott van, ha ez az ember nem veszi észre, mert sérült, mert kiszolgáltatott. (3Móz 19,14.) 🙂
„Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
3Móz 19:10 Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
3Móz 19:11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
3Móz 19:12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
3Móz 19:14 Süketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
3Móz 19:16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
3Móz 19:17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
3Móz 19:18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”
Apcs 5:3 Mondta pedig Péter: Anániás, miért foglalta el (pléroó) a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tegyél?
1./ Az „elfoglalás” NEM AZONNAL történik.
--Lépésről-lépésre. Ahogy enged az ember neki. Ahogy átadja a teret neki.
--Júdás szívét is elfoglalta. (A Jn 13-ban látjuk, hogy előbb eldönti belül, hogy neki kell a 30 ezüst, utána elmegy, és kifejezésre juttatja ezt a főpapok előtt, amikor megegyeznek, már csak egy van hátra, konkretizálni a helyszínt és az időt. S ez előtt van az utolsó vacsora. S az Úr Jézus a megbecsülés falatját adja oda neki. S rögtön ez után bemegy a sátán oda. Előtte is jelezte az Úr Jézus, hogy itt az áruló az asztalnál, kérdezte is Péter, János útján, hogy ki az, és az Úr EKKOR adta oda a megbecsülés falatját. A megbecsülés, a kiemelés, egyidejűleg a gonosz szándékkal, és azzal, hogy Júdás NEM leplezi le magát, hanem képmutató módon elfogadja a megbecsülést, a kiemelést, és közben ott a gonosz szándék és a már megtörtént megegyezés a szívében, s csak „alkalomra les”, hogy a 30 ezüstöt beválthassa Jézus vére árán, ez a kettősség lelkileg és szellemileg megnyitja a bensőjét a sátán teljes elfoglalása előtt... és be is megy.)
2./ Hogyan tudod ettől megőrizni magad?
--A bűnt bűnnek nevezed.
--Iszonyodsz a gonosztól és ragaszkodsz a jóhoz. (Róma 12,9.)
--Segítségül hívod az Úr nevét, és az Ő nevében hatalmat veszel az ördög felett (Róma 16,20. Acs 2,21.)
--Bocsánatot kérsz minden tudott – felismert – bűnödért. Nem várva, hogy „majd csak elmúlik ’magától’...” – mert NEM múlik el. Azonnal teszed meg ezt, de semmiképpen nem viszed át a következő napra – Ef 4,26. 1Jn 1,9.
--Megbocsátasz mindenkinek, akivel szemben panaszod lenne – ez is megőriz a megkeseredéstől. Mert a keserűség gyökere felnövekedő jellegű: Zsid 12,15.
--Ellene állsz a gonosznak és elfut tőled (Jak 4,6-8.) 🙂
--Az indítékaidat rendbe teszed, rendben tartod és kéred az Urat, hogy tegyen Ő rendet, ha kell, „teremtsen rendet”. (Zsolt 51,12 – tiszta szívet teremts bennem...) 🙂
--Odaadod magad az Ő akaratára, a JÓRA, és megkeresed azt – napról-napra (nem hagyva helyet másnak, a gonosznak) – Ef 2,10. Ez a rendeltetésed – és ezt be akarod tölteni. 🙂
Apcs 5:4 Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért, hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
1./ NEM volt elvárás.
--Neki maradt volna meg.
--Csak akkor nem lett volna „nagy” a testvérek szemében.
--A kecsegtetés – hogy híres legyen, hogy elfogadott legyen, hogy közben megmaradjon az áhított gazdagság is – nagy volt, és nem állt ennek ellene. Úgy nézett Istenre, hogy Ő igazából „nem lát”, és „nem hall”, és lehet, hogy „nincs is ott”... pedig közben azért az Úr biztos, hogy próbált bizonyságot tenni a szívében.
2./ Az Apcsel NEM árul zsákbamacskát.
--Beszél az ilyen nehéz helyzetekről is. Pl. Acs 6-ban a testvérek közti megoszlásról. Aminek persze meg lett a megoldása. Acs 11-ben úgyszintén. Itt Péter eloszlatta az előzetes előítéleteket. Azután hasonló helyzettel találkozunk az Acs 15-ben. A megoldással együtt.
--Ez így valóságos. A harcokkal, a bukásokkal együtt.
--Így hiteles – és ezért is gyönyörű az Apcsel.
Apcs 5:5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghalt. És mindenkiben nagy félelem támadt, akik ezeket hallották.
Apcs 5:6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölték őt, és kivivén eltemették.
1./ A szó – a leleplezés – a Szentlélek munkája nyomán: ítéletet jelentett.
--A halálban NEM volt emberi rész. Péter annyit mondott, amennyit tudott.
--Az Úr ítélete volt.
--Nem mindig ilyen „látványos”, amikor Ő itt, a „történelemben” visz véghez ítéletet. Acs 12-ben olvasunk Heródesről, akit megemésztenek a férgek. (II.Heródes Agrippa, Nagy Heródes dédunokája – Kr.u 41-44.) 🙂
2./ Az ítélet akkor is végbe megy, ha nem látványos.
--Következményekkel találkozik az ember – ezek lehetnek lelkiek (értelmi, érzelmi, jellembeli), környezetiek (kapuk bezárulása, anyagi katasztrófa, mások szembefordulása, árulása, stb.) vagy egészségügyiek (gyors vagy lassabb lefolyású betegségek, egészségromlás – figyelem: NEM minden betegségnél lehet „beazonosítani” valamilyen „bűnnel”... mondván, hogy ez „ítélet”. NEM vezet jó irányba ez a megközelítés. Az Úr Jézus sem gondolkodott ezen a Jn 9-ben. „Isten dicsőségét” kell meglássuk – válaszolt a tanítványok felvetésére... és meggyógyította a vakon születettet, nem vizsgálva, ki vétkezett...) 🙂
3./ És te?
--Pál az 1Kor 5-ben a „sátánnak való átadásról” írt, nem egymagában, hanem a korintusi gyülekezet vezetőivel együtt.
--1Tim 1,20-ban ugyanerről ír Himeneus és Alexander kapcsán. (blaszphemeó – káromolták Istent).
--Úgy gondolom, óvatosan ezzel:
a./ Saját haragból nem cselekedhetsz.
b./ Megbotránkozásból sem, ha az Úr nem indít kifejezetten, szerintem.
c./ Közösségi tett, nem „egyéni”. Itt jobban működik a „kontroll”, a Szentlélek világossága.
--Bennünket ÁLDÁSRA hívott el az Úr, 1Pét 3,9. Mt 5,44. Róma 12,14. Ez a személyes hozzáállásunk.
--Másfelől itt a Krisztus munkája, a Krisztus Teste elleni tettről van szó, ezért a határozott ítélet az Úrtól. De Ő sem mindig tesz ilyet – VÁR, („hosszan tűr értünk”), hátha megtérésre jut az ember... 🙂
--Itt valószínűleg lejárt ez a várakozási idő. 🙂
Apcs 5:7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, bement.
Apcs 5:8 Mondta pedig neki Péter: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig mondta: Igen, ennyiért.
Apcs 5:9 Péter pedig mondta neki: Miért hogy megegyeztetek (szümphoneó), hogy az Úrnak Lelkét megkísértsétek? Íme a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
Apcs 5:10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghalt. Bemenvén pedig az ifjak, halva találták őt, és kivivén eltemették férje mellé.
--Milyen jó az egység, a szümphoneia a JÓ dolgokban.
--Egy szívvel, egy lélekkel – közös akarattal – végezni a menny munkáját, imádkozni, ez áldást jelent – Zsolt 133,3. Oda küldi az áldást az Úr.
--Az ördög akar a rosszban ugyanilyet létrehozni. A társadalomban sokszor megtörténik, ha ideiglenesen is, míg a hatalmat megkaparintják – utána jönnek a megoszlások... pl. a kommunista diktatúrában is.
Apcs 5:11 És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
--Istenfélelem... 🙂
--Messzi földre elterjedt... híre ment. A mennyei cselekvésnek – minden hirdetés nélkül is – híre megy... s ez reménységet ad nekünk a mai hirdetésekkel teli verseny-világban. 🙂