Róm 14:1 A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Ezek szerint VAN „hitben erőtlen”.
a./ TÉNY
b./ NEM ítélkezésre – lekezelésre – való.
c./ Az útmutatás: a befogadás.
--Hova mehetne, itt van otthon.
--Ne érezze magát kilógónak („klikken kívülinek”).
--Az egész világ klikkekről szól és megvetésről, versenyről.
d./ Meg van a kísértés, hogy legyen lenézés (hogy lenézés legyen az ilyen helyzetekből) és elvárás legyen („az én igazságomat fogadd el”).
--Az EHT is erről (vagyis erről is) szólt... vagyis az egyháztörténet... ritka volt, hogy elfogadás, „megtűrés” volt. Inkább a „kilógókat” üldözték. Sajnos.
--Ahol az Egyház hatalomba került, ott kirekesztés is jött a képbe... (az ember bukott volta miatt – és az ördög célja miatt... „hazug és embergyilkos”).
--Rész szerint való az igazság – 1Kor 13. (a megértés is, az ajándék is.)
--Csak a „rész szerint való” jelleget az emberek elfelejtik... sajnos. (A sajátjukat legalábbis hajlamosak „teljesnek” gondolni, a másikét „rész szerint valónak”, vagy teljesen semminek.)
--Idővel megjön talán a megértés is az egyes emberi életben... több összetöretés, több megértés... az ember alázatosabbá válik. Felismeri, hogy a „kapcsolat többet jelent” az „igazságnál”.
--Ha üldözés lenne, nem lenne fontos „annyi igazság”...
--Példák: a 70-80-as években a rkat/ref/bapt közösségek nem voltak annyira távol egymástól. (Bár sajnos a karizmatikus-nem karizmatikus kérdés vadul kemény volt ez időben is.)
--Bizánc kiirtotta a monofizitákat, ezek inkább az iszlám mellé álltak – végeredményben az iszlám átvette Kis-Ázsiát és Észak-Afrikát.
--Mátyás kiirtotta a bogumilokat – a török mellé álltak inkább. Illetve hiányoztak a védelemben – akadálytalanul tudott előre nyomulni a török.
--A francia hugenották az üldözés miatt elmenekültek. Németországba, Svájcba, ill. USA-ba. Dolgos nép voltak, vállalkozók, mesteremberek, hiányoztak később a nemzetgazdaságból. 1789-ben a rkat.mellett nem állt ki senki.
e./ A hitben erőtlent meg kell érteni és azt is meg kell érteni, hogy ETTŐL még az ÚRÉ.
--Nem ellenség.
--Nem tévtanító.
--Az „skála”, ill. „mérce” kérdése, hogy kit tekintünk tévtanítónak.
--Valószínűleg az a tévtanító, aki:
aa./- Jézus Krisztust nem tartja szem előtt (Ő Úr, Király, Isten/Fia, imádandó, imádkozunk Hozzá... szemben a JT-ival).
bb./- Nem ismeri a megváltást – nem ismeri a bűn tényét, nem ismeri a megtérés szükségességét, nem ismeri az újjászületés szükségességét, hanem valamifajta önmegváltásban gondolkodik. (Az is igaz, hogy a történelmi egyházakban van, hogy az újjászületésről másként gondolkodnak, a gyermekkeresztséggel kapcsolják össze, üdvösséget tulajdonítanak ennek – de ugyanakkor Jézus Krisztust Istennek tartják.)
cc./- Másodlagos dolgokat üdvösség-kérdéssé tesz – szombat, törvény betartása, Szentlélekkeresztség, stb. – ezekért nem éri meg szétszakítani a Krisztus testét.
Róm 14:2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a [hitben] erőtelen pedig zöldséget eszik.
Két féle probléma lehetett itt:
a./ A hús, amit „nem szabad megenni”, mert „tisztátalan” – a válasz az 1Tim 4,3-5. És amit az Úr Jézus mondott: Mk 7,14-15. 18-23.
1Tim 4:1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak (aphisztémi) a hittől, hitető (planosz – csaló, becsapó, félrevezető, eltévelyítő) lelkekre és gonosz lelkek (daimonion) tanításaira (didaszkalia) figyelmezvén. 1Tim 4:2 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. 1Tim 4:3 Akik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. 1Tim 4:4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; 1Tim 4:5 Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.
b./ A hús, amit azért nem szabad megenni, mert bálványáldozat. (1Kor 8-9-10.)
--A szelidi tábor és az „együtt söröztünk” példája.
--Önként tartózkodom – nem akarom, hogy az én „szabadságom” mások botránkozására legyen... mások azon bukjanak el, hogy én csinálok valamit, amit nekik „nem szabad”...
--Ha tudod, hogy fejedbe száll, az 1Pét 4,7 alapján tartózkodsz. Mert imádságra mindig szükség lehet – sohasem tudhatod előre.
Róm 14:3 Aki eszik, ne vesse (exoutheneó) meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa (krinó) azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta (proszlambanomai – maga mellé vesz, befogad, magához vesz, félrevon) őt.
a./ Útmutatás
aa./ NE vesse meg – (exoutheneó – lenéz, semmibe vesz, más: nem vesz tudomást róla... „futottak még kategóriába teszi”. Megutál, visszautasít, elutasít.)
--„Még ennyit sem ért az Igéből”, „még ezt sem tudja”, „értetlen”, „bébi cipőben jár”, „gyerek-keresztény”, „egy senki”...
bb./ NE kárhoztassa – krinó (ítél, ítéletet hoz, bíráskodik, ítéletet mond (ki), sok mindent jelent még ezen kívül: megítél, véleményt formál, elkülönít, szétválaszt, megkülönböztet, perbe kerül, pereskedik valakivel, és még mást is).
--„Miféle ember ez”, „milyen keresztény”, „nincs benne Isten-félelem”, „elkárhozik”, „istentelen, szentségtelen, utálatos”, „Isten elveti”, „Isten nem hallgatja meg”...
b./ EGYIK SE – se egyik, se másik ne tegye. Se az, aki „szabad”, se az, aki „szentebbnek” gondolja magát.
c./ EGYIK SE jobb.
--Az sem, aki „többet szenved”, többet „von meg magától” – mert NEM tesz „különbbé” téged a magad választotta szenvedés.
--Az se, aki „többet tart meg” – nem lesz tőle „szentebb”.
--Az Úr Jézust kérdezték: vajon, tanítványai böjtölnek-e, mint Jánoséi? (Mt 9,14.)
d./ Az Úr Jézus NEM úgy gondolt a böjtre, mint egy „öncélú teljesítményre”.
aa./ Viszont lerögzítette, hogy VANNAK szakaszok, vannak időszakok – és időnként lesz váltás is. Változik, hogy mikor, minek van ott az ideje.
bb./ VAN funkciója a böjtnek. FOGNAK böjtölni, amikor Ő nem lesz már itt. (Mt 9,15.)
A Mt 17,20-21 is szól erről – a hitetlenség ellenében a böjt és könyörgés fontos.
--Az Úr Jézusra rákérdeztek, hogy tanítványai miért nem mosnak kezet. S Ő a válaszában a szellemi fertőzésről, a menny előtti tisztátalanságról beszélt. Nem vette be a válaszába a tényleges kézmosást. Meghagyta lehetőségnek – ha mosod, rendben... ha nem mosod, ne essenek kétségbe rajta mások (és ne ítélkezzenek feletted emiatt) – persze itt NEM higiéniáról volt szó, hanem „vallási értelemben vett tisztaságról”. (Mt 15,2.11.)
--Mt 12,1 – a tanítványok kalászt téptek szombat napon. „Arattak” – a farizeusi megközelítés szerint. Az Úr Jézus NEM vette magára ezt az ítélkezést. Sőt, az Igéből „extrém dolgot” hozott elő, Dávid „szent-kenyér-evését” amikor Saul elől menekült (1Sám 21,4.)
Azt jelezte ezzel, hogy VANNAK kivételek, VAN, amikor az Úr NEM azt nézi, amit az ember. És NEM lehet szőrszálhasogatóan alkalmazni egy-egy törvényt az emberekre. Nem lehet rájuk húzni, mert az Úr NEM húzza rájuk.
e./ Az sem „jobb”, aki „extrémebb” – a szerzetesek sem „jobbak”, ha korbácsolják is magukat esetleg, mint némely helyzetekben Szent Ferenc is tette.
--Mi most természetesen úgy látjuk, „nem kellett volna”, és „nem követendő”, de a megítélését meghagyjuk az Úr Jézusnak. Miért? Azért, amit itt a Róma 14 mond.
--De, ha most elkezdené valaki – akár csak szemöldök-tépegetéssel, vagy karvagdosással – természetesen azonnal azt mondanám neki, hogy NE tegye, mert aa./ ez a Szentlélek Temploma, nem bántjuk, bb./ mert ez a fajta „büntetés” az ördögtől van, aki embergyilkos volt kezdettől fogva és hazug is egyúttal, cc./ mert semmivel nem lesz jobb, ha ezt teszi, mint az, aki nem teszi – ha esetleg ez foglalkoztatná...
f./ MIÉRT ne vesse meg? MIÉRT ne kárhoztassa? Egyetlen válasz van rá: mert ISTEN befogadta.
--Mindkettőt befogadta. NEM a tettéért. Hanem kegyelemből – Ef 2,8-9.
--Befogadta – családtag lett, benső helyen van, járulhat a kegyelem királyi székéhez (mindkettő – Zsid 4,16.), véglegesen eldőlt ez a dolog – egyikük sem „szállóvendég”. Befogadottak.
--Ez BIZONYÍTÉK, tény, alap, amiből kiindulunk!
g./ Izgalmas kérdés – az Úr Jézus azt mondja: „ne ítélj” (ne ítélkezz – Mt 7,1-6.), de ugyanakkor azt is mondja: miért nem ítélitek meg ti magatok... Lk 12,57. Itt helyes az értékítélet gyakorlás, az ítélettétel. Pál apostol is beszél erről az 1Kor 5-ben, ahol világossá teszi, hogy ahogy ott a keresztények élnek, botrány, és ezt meg lehetne látni, és abba lehetne – kellene – hagyni. Rendet tenni nem lehet ítélettétel nélkül. Ez szükséges. (És az Ige is teszi – Zsid 4,12. Sőt, nekünk is kell tennünk a Róma 12,1-2. alapján.)
--Tehát MEGÍTÉLNI meg kell a dolgokat – de nem járunk elítélésben, kárhoztatásban.
--Meglátod, ha valami nem helyes, nem követendő – testvéredért közben jársz, de nem teszed, amit ő tesz az „elfogadás miatt”...