--Róma 8,17-27. Másodszor... a dicsőség üzenetével.
--Az elején átvettük az első tizenhét verset a Róma 8-ból. Megnéztük, mik a TÉNYEK, amik jellemzők ránk MOST, ebben a mostani életünkben, a "második státusban", abban, amire megszabadított, kihívott, felemelt bennünket a mi Urunk az újjászületés által. Jó sokat megláttunk. Pusztán az Igék alapján.
--Ezek a TÉNYEK a mindennapi imádságaink alapját jelentik, kiindulási pontot, amikért mindig hálát adhatunk, amik MINDIG igazak, még, ha rosszul érezzük is magunkat, vagy elszúrtunk is valamit, vagy megbántottunk másokat, vagy kudarcot vallottunk, megszégyenültünk... (amit elrontottunk, gyorsan rendezzük - 1Jn 1,9 - és utána nyomban újat kezdünk az Úr Jézussal és az Ő nevében). De a TÉNYEK ettől nem változnak, mintha valaki tévedésből a HÉV-re BKK jeggyel száll fel, a közigazgatási határon kívül, és megbírságolják. Megszégyenül, veszteséget él át, csalódik, bánkódik, (és megfogadja, hogy legközelebb vigyáz, ügyel rá, hogy ne tévedjen és ne keresse az egyszerűbb utat), de a szomorú tapasztalat NEM változtat azon, hogy pl. magyar állampolgár, férfi és házas marad. Az ALAPVETŐ tények NEM változnak egy-egy szomorú tapasztalattól... ?
--A Róma 8,1-17 szakasza a múlt és jelen TÉNYEIRŐL szól - a Róma 8,17-től kezdve pedig a JELEN és JÖVŐ tényeiről lesz szó. Meglátjuk, amit ELKEZDETT bennünk, rajtunk az Úr, és meglátjuk, amit a jövőben KITELJESÍT... nem csak bennünk, rajtunk, de környezetünkben, a teremtett világban, és általunk is, ahogy az Ő munkájában állunk, terveiben maradunk!
--Tehát a Róma 8 második nagy szakasza, a 17. verstől kezdődően, a JELEN és JÖVŐ tényeiről szól.
--Jó részletesen beszélünk a SZENVEDÉS és dicsőség kapcsolatáról, benne a szenvedés fajtáiról, és arról, mit jelent Jézusért szenvedni, Jézussal együtt szenvedni, az Ő munkájában szenvedéssel együtt részt venni - a "dicsőség reménységében". (Róma 5,1-5.) ?
--A dicsőség és a jövő képe is kibomlott előttünk, ahogy olvastuk a Jelenések 21-et, de hozzákapcsolódott (a szentek gyönyörűséges, ragyogó fehér gyolcshoz hasonló ruháját látva, ami a "szentek igazságos cselekedeteit" jelenti, amit majd FELÖLTÖZNEK ott, az Úr jelenlétében, azon a napon, amikor minden cselekedet elveszi jutalmát) az 1Kor 4,1-5 szakasza is, ahogy megláttuk, mit jelent, hogy a "sötétség titkai lelepleződnek", és nyilvánosságra kerülnek a "szív indítékai" ... milyen nagy jelentősége lesz ennek a VALÓSÁGOS értékelésben, amikor mindent TÉNYLEG a maga valódi ÉRTÉKÉN fogunk meglátni - Jézussal együtt! (Itt megnéztük még a 2Kor 5,9-11 verseit is, mit jelent "kedvesnek lenni" Őelőtte, mit jelent ez a szívben lakó mélységes törekvés és vágy...) ?
--S innentől kibomlott előttünk a teremtett világ helyzete is, és az a "szülési fájdalom", amiben jelenleg is van, amiben "várja" az Isten fiai dicsőségének szabadságát, s azt, hogy az Isten fiairól "lehulljon a lepel"... ami BELÜL már ott van, (a dicsőségnek magvaiban, ami az új élet által, a Szent Szellem és Isten Igéje által MÁR bekerült a szívünkbe), MEGLÁTSSZON a maga teljességében.
--Megértettük, mit jelent az, hogy a megváltás teljessége meglátszik a testünkben is, a dicsőséget felöltözzük, (s ehhez megnéztük a 2Kor 5 első néhány versét is, ami az elragadtatásról, a megdicsőült test felöltözéséről szól), s láttuk, hogy ez NEM azt jelenti, mintha a megváltás nem vonatkozna a testünkre is, hanem azt, hogy annak teljessége egy későbbi időpontban fog mindent áthatóan meglátszani a testünk dicsőségbe öltözésekor. ?
--A hátra levő verseket gyors egymásutánban olvastuk, egészen a Róma 8,26-27 szakaszáig, és kibomlott előttünk az is, mit jelent, hogy "erőtlenség" is jellemez, a harci helyzetekben, amikor a Szentlélek ereje erősít meg, és hogy mit jelent az Ő SEGÍTSÉGE, kimondhatatlan fohászkodásokkal való könyörgése a helyzetünkben. "Mert reménységben tartattunk meg..." - ez a mi helyzetünk, és ez NEM ROSSZ, ebben lehet gyönyörködni is, és egy mennyei ráutaltságban Vele együtt élni és járni. ?
Szóval, nagyon is dicsőséges volt ez a szakasz, amit átvettünk már másodjára. ?