--A Róma 8,17-27 verseit vettük végig. A fő hangsúly a 26-27. versek üzenetén volt, és a 24. versén. A Szentlélek különleges munkáját, segítségét láttuk magunk előtt (26-27.v.) és azt, hogy mit jelent, hogy ÜDVÖSSÉGET KAPTUNK, vagyis, MÁR megmenekültünk, a miénk a szabadítás, a megmentés - és közben mégis "reménységben tartattunk meg". ?
--Láttuk a "négy TUDOM"-ot, és láttuk az "epekedő várakozás" többszöri megjelenését. ?
--A jelen és a jövő közti feszülő híd, s a mi jelenbeli életünk jövővel való kapcsolata végig téma volt. Az elején elmeséltem a mai tapasztalatot a temetőben, s az imádságot azzal a férfivel, akivel a múltkor is ugyanott, ugyanannál a sírnál találkoztam, s akkor be is mutatkoztunk egymásnak. Most viszont imádkoztam is érte - az Úr jelenlétében. A "halottak napján" az ÉLŐKÉRT való üzenet, imádság, áldás hangzott el, és ez mind úgy tettem, hogy "szinte észre sem vettem", vagy jobban megfogalmazva: teljes természetességgel beleilleszkedett a hétköznap "menetébe"... ?
--Részletesen a Róma 8,26-27 volt előttünk a Lélek segítségéről, ahogyan Ő áll mellettünk, és annak ellenére, hogy minden megpróbál akadályozni, és a régi természet is megpróbál gáncsot vetni nekünk (aszteneia - gyengeség, töredezettség), MÉGIS győzhetünk, a Lélek (Szent Szellem) erejével, ajándékaival és vezetésével. ?
Hogyan vettük végig:
--Rövid áttekintés v.16-18. - gyermekek, örökösök.
--A teremtett világ helyzete v.19-22.: "karácsonyi várakozás" - és vajúdás, "szülési fájdalmak".
--És akkor jöttünk mi, akik már megkaptuk a "Lélek zsengéjét" (újjászülettünk, és a Szent Szellem átjárhatott bennünket - v.23. a./ Ismét beszéltünk róla, mit jelent az, amikor a megváltás az egész testünkre ki fog hatni... megdicsőült testet kapunk, "felöltözzük magunkra a maradandó mennyei hajlékunkat" (2Kor 5,1-5.). Vagy az elragadtatás különleges eseménye során (aminek sem napját, sem óráját nem tudjuk a mai napig sem, és amire készenlétben állunk, függetlenül attól, hogy az "utolsó idők jeleiről" ki mit mond), vagy a feltámadásban, ha már korábban elmentünk erről a földről az Úr Jézushoz.
b./ A jelen helyzetünkben újra és újra fohászkodunk (sztenadzó - sóhajtással, nyögéssel), mert nem mindig könnyű... Pál apostol sok fizikai szenvedésről is beszámolhatott, és sokan, nagyon sokan mások, az Úr népéből... ma is, a világ különböző helyein... s mindez összekapcsolódik azzal, hogy a testünk kiszolgáltatott a fájdalomnak, a nélkülözésnek, a bántásnak - ahogy korábban (v.17-18.) a szenvedésről írt az Ige.
--S akkor megláttuk a "már igen - és még nem" helyzetét, amit az Ige így rögzít le: "mert reménységben tartattunk meg..." - VAN megtartatás (szódzó - amiről a végén még külön is beszéltünk, végignézve a Mt. evangéliumát, s kicsit Lk evangéliumát, valamint az Acs 4,9-12 verseit, s láttuk, hogy nagyon gazdag jelentésű, és ez MIND itt van és lehet az életünkben... az 1Pét 1,3-8 verseinek üzenetével együtt)... és ez a megtartatás, szabadítás ugyanakkor szorosan összekapcsolódik a reménységgel is, mert a jövőben lesz teljessé, úgy, ahogy most el sem tudjuk gondolni (1Kor 2,9.).
--S ebből a helyzetünkből fakadóan ("aszteneia" - gyengeség, betegség, kiszolgáltatottság, töredezettség - erőtlenség, ahogy itt Károli fordítja), mérhetetlen szükségünk van arra a SEGÍTSÉGRE ("szünantilambanomai" - együtt megfogja velünk a legnagyobb terhet is, és együtt emeli, de úgy, hogy NÁLA van a teher igazi súlya, amit mi nem tudnánk elhordozni), amit a Szentlélek (Szent Szellem) VÉGEZ miértünk. Nem tudjuk a "hogyant" sokszor, de a Szent Szellem saját MAGA esedezik értünk ("hüperentügkhánó" - eljár, közben jár értünk, járul, egészen addig, ameddig célhoz jut, és elvégződik, amiről szó van - és mindezt úgy teszi, hogy az elképzelhetetlen a számunkra, FELETTE van minden elgondolásunknak... "hiper").
--Hogyan teszi ezt? "Kimondhatatlan fohászkodásokkal" ("sztenagmosz" - esedezés, sóhajtozás, nyögés - ahogy az Úr Jézus is a Zsid 5,7 szerint tette: "Ki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, Aki képes megszabadítani Őt a halálból, és meghallgattatott az Ő istenfélelméért." ?
--S ahogy mi együtt imádkozunk Vele - imádkozunk "a Lélek által" (Szent Szellem által), új nyelveken - KÖZBEN, történik bennünk is valami... ("aki nyelveken szól, önmagát építi" - 1Kor 14,4. - vagyis dolgozik bennünk a Szent Szellem, és formál, átalakítja gondolkodásunkat, feltámasztja a HIT-et, és elvezet sok igazságra, megmutatja a tennivalókat, bölcsességet ad és kijelentést... s mi is "megtudjuk", amit nem tudtunk, egy-egy helyzetben, hogy MI A HELYES, a bölcs, a tennivaló, hogyan kell imádkozni, mit kell mondani, lerögzíteni, hogyan kell fellépni adott esetben az ellenség ellen, és "megerősíteni magunkat az Úrban" - ahogy Dávid is tette 1Sám 30,6.). ?
--A menny látja, tudja, mi a Szellem gondolata ("fronéma" - törekvés, indíték, szándék - ahogy a Róma 8,6-ban láttuk: "a Szellem gondolata (törekvése) élet és békesség...) - és mi, miközben így imádkozunk, szintén átjár bennünket ez, "mert Isten szerint esedezik a szentekért"... más szóval: BETEKINTÉST nyerünk Isten akaratába, MEGÉRTJÜK, megtudjuk, vagy felfogjuk, mi a helyes, mi a jó, mi a tökéletes, Őszerinte... és így tudunk imádkozni is, és cselekedni is. ?
--Miközben "gyengék" vagyunk ("asztenész" - töredékesek, "gyarlók", erőtlenek), a Szentlélek PONTOSAN ebben a helyzetben, egy egészen különleges módon esedezik értünk, kimondhatatlan fohászkodásokkal, és így, közel jön a megoldás... mert Isten szerint esedezik a szentekért - miértünk. ?
--Egy kicsit jobban megértjük most így, mit is jelent ez: "mert reménységben tartattunk meg...". Benne vagyunk a megtartatásban, ebben élünk, járunk, de ez szorosan össze van kötve a JÖVŐVEL, azzal, ami majd még lesz... de a "jövendő világ erői" (Zsid 6,5.) így KÖZEL jönnek, és az Úr így megoldást hoz sok olyan helyzetben, amit mi képtelenek lennénk megoldani, nem lenne rá erőnk ("asztenész" - erőtlen voltunk miatt).
--Már megtartattunk és még van sok terület, ahol "reménységben" járunk... ami NEM lenézendő, mert a reménység NEM szégyenít meg... hanem ÖSSZEKAPCSOL bennünket a jövővel, és a Szent Szellemmel, Aki a feltámadás erejével jön, és a "jövendő világ erőivel", s esedezésével közel hozza hozzánk ezeket, s a megoldást... ?
Valahol itt néztük meg a "szódzó" - a megmentés - üzenetét, a Mt 1,21-ből, ahol láttuk, hogy a mi Megváltónk valójában "Szótér", megszabadító, szabadítást hozó, úgy a bűneinkre nézve, mint egész életünkre nézve, a bűn következményeivel szemben is.
--Láttuk a Mt 8,25-ben, ahol a tanítványok az életüket féltették, és így ébresztették fel az Úr Jézust, hogy Ő MEGMENTETTE őket, az életüket is, a földi életüket - NEM nézte le, hogy "bajban vannak", hanem melléjük állt, és így lecsendesítette a hullámokat. ?
--Láttuk a Mt 9,21-22 verseiben (s a Lk 8,47. és 48. versében), hogy a vérfolyásos asszony esetében a gyógyulás (iaomai) a szabadítás, "üdvösség" (szódzó) kifejezéssel is szerepel. A te hited téged "megtartott" (megmentett - szódzóval). Az Úr Jézus EGYBEN látta ennek az asszonynak a helyzetét, a fizikai testét is megmentette, de a lelkével és a jövőjével is törődött... TELJESEN megmentette. ?
--A Mt 10,22-ben és az ehhez kapcsolódó 24,13-ban (s Mk 13-13-ban) látjuk, hogy "aki mindvégig kitart (megmarad, megáll), az megtartatik - megmenekül, megszabadul". Az üldözési helyzetekben is. És biztos, hogy itt is kettőt jelent ez a kifejezés - a szódzó - azt is, hogy az örökkévaló megmeneküléssel FÖLÉ kerül annak, amit szenved, és ezt SENKI nem tudja tőle elvenni... az Úr várja őt a mennyben, ha mártírhalált hal... de ugyanakkor ezen a földön is MEG TUDJA szabadítani az Úr azokat, akik segítségül hívják Őt (Acs 2,21 - Róma 10,13.) és - bár mi előre nem látjuk a "hogyant", de Ő meg tudja tenni - kiszabadíthatja azok kezéből is, akik gyötrik az Úr Jézusért őt.
--A Mt 14,30-ban a süllyedő Pétertől halljuk a kiáltást: "ments meg, Uram!" - és itt is a szódzó szerepel, vagyis az élet-halál helyzetben is ez a szabadítás az érvényes. Az Úr Jézus szabadítása KIHAT az életünk minden helyzetére - és Ő NEM fordul el tőlünk, nem "csak a lelkünkkel" törődik! ?
--Nagyon sok mindent nem tudtunk megnézni, pl. Simon farizeus házában a "bűnös nő" megszabadulását, vagyis helyreállítását, a HIT által, amiben ott a bűnbocsánat, és a méltóság helyreállítása is, a jövő, a tisztaság, az új kapcsolatok... minden, együtt... (Lk 7,50.), vagy a gadarénus megszállott megszabadulását (Lk 8,36.), ahol szintén a "szódzó" fejezi ki a felszabadítást és a helyreállítást. Ez is BENNE VAN az Úr Jézus megváltásában! ?
--Az Acs 4,9-12 volt még, amit meg tudtunk nézni röviden, s láttuk, hogy az Ékes kapuban meggyógyított sánta gyógyulására is a "szódzó" kifejezést használja az Ige, és egyúttal, a megmentés megtéréssel kapcsolatos gyümölcsét, az Úr Jézus munkáját is a szódzóval fejezi ki: "És nincsen senkiben másban ÜDVÖSSÉG (szótéria), mert nem is adatott emberek között, az ég alatt, más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk (megmenekülnünk, üdvözülnünk, megszabadulnunk - szódzó - nyilván a korábbi bűneinkből, bűnös állapotunkból, a bűn minden átkából, következményéből)." (Acs 4,12.) ?
--Tehát, amit itt a Róma 8,24-ben mond: "mert reménységben tartattunk meg..." mindezekre a területekre is vonatkozik. Az életünk teljességére, mindarra, amiben "gyengék", és "kiszolgáltatottak" vagyunk, amikben SZÜKSÉGÜNK van az Úr Jézusra... Ő MEGMENTŐ, Szabadító, Aki elvégzi, hogy életünkbe beköltözzön az üdvösség, a megmentés, a "szódzó". ?
Hálát adtunk valós élethelyzetünkért, és megragadtuk az ígéreteket. ?