56. találkozó. Róma 16,1-5. 🙂
Gazdag, gazdag és megerősítő rálátás az Úr Jézus csodálatos munkájára - akkor és most. 🙂
A jegyzet kb. így nézett ki:
Róm 16:1 Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket (adelphé – lánytestvér, nőtestvér), aki a kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója (diakonosz – szolgáló).
Róm 16:2 Hogy fogadjátok (proszdehomai – befogad, kedvezően fogad, elfogad) őt az Úrban szentekhez illendően (axiósz – méltóan, hozzá szabva), és legyetek mellette (parisztémi – odaáll, mellé áll, segítségére van), ha valami dologban (pragma – ügy, eset, „előfordulás”) rátok szorul (khrédzó – szükségben van, hiányzik valami neki, kér, kíván vmit). Mert ő is sokaknak pártfogója (prosztátisz – segítő nő, oltalmazó nő – „hé”-vel) volt, nekem magamnak is.
1./ NEM mindegy, hogy VAN-E valaki, akire tudsz támaszkodni.
--Jóllehet az Úr Jézussal mész valahová, mégis, ÓRIÁSI segítséget jelent, ha kijönnek eléd, eligazítanak, tanácsolnak, segítenek, eljárnak a javadra, nevedben, előkészítenek neked dolgokat, cipelik a nehéz dolgaidat, ötleteket adnak, illetve tudsz kihez fordulni, ha kérdéseid vannak, vagy ha megoldást keresel valamire.
--NEM ellentétes ez azzal, hogy BÍZOL az Úr Jézusban – sőt! Az Ő segítségét tapasztalod meg, amikor emberek melletted állnak, imameghallgatásnak tekinted. S ez jó, és igaz dolog. Helyes, bármilyen körülmények közt vagy is – könnyű, vagy nehéz a helyzeted. Mindenképpen JÓL ESIK, ha van, aki melléd áll.
--S ez a felhívás JELZI a rómaiaknak is, és nekünk is, hogy KELL a segítő – ahogy Fébé is SEGÍTŐ volt, ott, ahol élt... megragadta a lehetőséget, hogy segíthetett sokaknak, (ez is lehet SZENVEDÉLY, egy belső szükség, aminek engedsz), és többek között Pálnak is.
--Hú, hányszor volt szükségem segítségre – néha egy anyag kinyomtatásában, néha abban, hogy valaki elhozza, ami ki lett nyomtatva, néha abban, hogy valaki a termet előkészítse, vagy a hangosítást, a videokészüléket, a kivetítőt beállítsa, vagy arra, hogy valahová elvigyen, vagy akár csak a menetrendet megnézze a javamra. Nem beszélve még súlyosabb helyzetekről is, ügyintézésben, pl. szervíz, Bibliák, egyéb kiadványok előkészítése, összecsomagolása, berakása... én SEGÍTSÉGRŐL-SEGÍTSÉGRE élek. Egyszerűen SZÜKSÉGEM van a segítségre, ha ez nem lenne, tizedannyit sem tudnék megtenni, elvégezni, mint ami most megy... és még inkább menne, ha még lennének segítők...
--KINCS a segítő.
--Nem csak nekem. Mindenkinek, aki terhet hord, vezet, másokért felelősséget hord, látást kap egy területre, egy munkára... segítő nélkül lehetetlen megszülni, kivitelezni. Óriási ajándék a segítő.
--Pál is tudta ezt.
Róm 16:1 Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket (adelphé – lánytestvér, nőtestvér), aki a kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója (diakonosz – szolgáló).
Róm 16:2 Hogy fogadjátok (proszdehomai – befogad, kedvezően fogad, elfogad) őt az Úrban szentekhez illendően (axiósz – méltóan, hozzá szabva), és legyetek mellette (parisztémi – odaáll, mellé áll, segítségére van), ha valami dologban (pragma – ügy, eset, „előfordulás”) rátok szorul (khrédzó – szükségben van, hiányzik valami neki, kér, kíván vmit). Mert ő is sokaknak pártfogója (prosztátisz – segítő nő, oltalmazó nő – „hé”-vel) volt, nekem magamnak is.
2./ Az NEM „áldatlanság”, ha „segítségre szorulsz”. Az Úr Jézus beszél róla, hogy a te mennyei Atyád, JÓL TUDJA, hogy mire van „szükséged”.
--Mt 6,32. Légy bátor az Isten országát és az Ő igazságát KERESNI (előtérbe helyezni), hagyd, hogy hasson rád, dolgozzon benned, add oda rá az idődet, figyelmedet, készségedet, mindazt, amivel rendelkezel, és az Úr BETÖLTI a hiányzó dolgokat. (Lk 12,30.)
--Pl. segítőkön keresztül is. (C. – walkman-t adott ajándékba. Az ajtónk előtt találtuk meg. M. – mosogatógépet. Azóta is használjuk. A. – gitárhoz segített. Boldogan használom. P. – autónk eladásában segített, és egy új megvásárlásában, amit használtunk vagy tíz évig. Eleinte beleülni sem mertem, annyira csodás volt – 13 éves Toyota. A legnagyobb szükségekben sem hagyott magunkra az Úr – amikor csellót kellett venni művésztanuló fiunk számára egymillió forintot küldött valaki egy borítékban – csak sejtésem van, hogy ki lehetett... de nagyon meghallotta az Úr szavát. Z. hányszor, de hányszor megsegítette a Palántát, és még sorolhatnám, I-t, D-t, és még ki tudja ki mindenkit... elgondolhatatlanul sokat számított és számít, minden segítség.)
--Az Úr imameghallgatásáról (alkalmatlankodó imádságainkról) szól a Lk 11,8 – ad neki, amennyi hiányzik, amennyire szüksége van.
3./ Kenkhreai (Károlinál: Kenkrea), Korinthosz nagyobbik kikötője, amely a Kelet felé tartó forgalmat bonyolította le.
--Pál apostol ezen a környéken szolgált másfél éven át. Ismerős lett neki az egész környék, rengeteg ember.
--Abban az időben dolgozott ott Isten munkájában, amikor ott Iunius Gallió volt a prokonzul (Kr.u 50-51 évében).
--Gallió híres ember volt, Seneca testvére. Senecáé, aki híres római sztoikus filozófus volt, Kr.e 4-Kr.u 65-ig élt, drámaíróként és politikusként. Cordobában született, Rómába érkezett tanulmányait folytatni, később 9 évre száműzték, majd jó idő múlva, 49-től Nero császár nevelője lett, idővel a birodalom vezetésében is részt kapott, Nero tanácsadójaként. Végül a császár öngyilkosságra „ítélte” – kényszerítette mint összeesküvőt, vagyis, akire gyanakodott.
--Az un. „Iszthmoszi játékok” idején volt itt Pál apostol, amikor nagyon sokan fordultak meg, utazók, sportolók, szurkolók egyaránt. Ezek a játékok kétévente kerültek megrendezésre, az olimpiát követő és megelőző években. Az olimpiai ciklus második és negyedik évében.
--Szóval, a hely, amire Fébé neve mellett utal, birodalom-szerte híres volt – s az ottani gyülekezetnek is nagy jelentősége volt. Ide írta Pál apostol a Korintusiaknak szóló leveleit. (Mind a négyet, amiből kettőt olvasunk a Bibliában.)
Apcs 18:18 Pál pedig, miután még több napig ott maradt, az atyafiaktól elbúcsúzva, Szíriába hajózott, és vele együtt Priscilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása volt.
--Ez a „még több napig ott maradt”, Korintusról szól.
--Az Apcsel hátteret ad a leveleknek. Az Acs 18 megmutatja a korintusi gyülekezet születését, megmutatja a missziós szolgálat lefolyását, megmutatja, hogy mi mindennel kellett szembenézni egy ilyen bevetésben, és megmutatja, hogy mi volt az áldás hátterében (sok türelem, nekibuzdulás, kitartás, hűség, aprólékosság, jó kapcsolatok, tudatos építkezés, HIT általi eljárás, tisztaság és becsületesség, rengeteg minden, imádsággal, könyörgéssel, esedezéssel, testvéri közösséggel).
--Priscilláról és Akviláról mindjárt beszélünk – nagyszerű, hűséges testvérek voltak, s itt, Korintusban együtt szolgáltak Pál apostollal.
--A fogadás, az egy fogadalomtétel volt, valami lerögzítés Isten előtt, amit Pál apostol egy hajvágással (kopaszra vágással?) is kifejezett, hogy „ameddig a haja ki nem nő”, addig... vmi lesz.
--Nem vagy köteles fogadalmat tenni. De, ha teszel, TARTSD meg, mert nem gyönyörködik az Úr a bolondokban – mondja a Prédikátor. (Préd 5,4 – inkább ne fogadj, mint, hogy ne tedd meg. Ne engedd a szádnak, hogy „hirtelenkedjen”, hogy bűnre kötelezzen el téged. Nehogy elveszíts olyan áldást, amit az Úr készített el neked. A felesleges beszéd rosszra visz – ezen a téren is.)
Róm 16:3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nekem munkatársaim (szünergosz – segítő, együtt munkálkodó) Krisztus Jézusban (ezek szerint Rómában vannak éppen). Róm 16:4 Akik az én életemért (pszüché) a saját nyakukat tették le (hüpotithémi – kockáztatták), akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is.
--Hát, igen. Vannak emberek, akiknek az élete, hatása nagyon sok helyre elér.
--Pál apostolnak Korintusban is munkatársai voltak (ott találkozik velük, együtt is dolgoznak, sátorkészítők), majd Efézusban találkozunk velük, és most éppen Rómában végzik Isten munkáját. Tud rájuk támaszkodni az apostol. Nagyon is.
--A háttérbe is betekintést nyerünk. Milyen emberek ők? LETESZIK a „saját nyakukat” az apostolért, más szóval: kockáztatják az életüket az ő életéért. Tudnak másokat KÜLÖNBEKNEK (fontosabbaknak) tekinteni saját maguknál, de ez közben egy olyan lépés, amivel rengeteg más helyre elhatnak... anélkül, hogy esetleg tudnák ezt!
--Kiváltság „munkatársnak” lenni. Ez arról beszél, hogy SEGÍTED a másik munkáját, a rád eső részt hordozod, örömmel „cipeled”, BETÖLTÖD, és így EGYÜTT többre juttok, mint ha a másik egyedül végezné a munkát.
--ÁLDÁS, ha van együttmunkálkodó. Munkatárs.
--KINCS.
--Betekintést nyerünk az Acs 18 útján a háttérbe, megláthatjuk Isten munkáját, és azt, hogy NAPJAINKBAN is, hogyan bontakoztatja ki az Úr, amit Ő szeretne elvégezni.
Apcs 18:1 Ezek után Pál Athénből (ahol nem volt túl szíves fogadtatása, és nem tűnt úgy, hogy az Evangélium „aratott”) eltávozva, (el)ment Korinthusba.
1.találkozás – Korintusban:
Apcs 18:2 És mikor egy Akvila nevű, pontusi (Észak-Anatólia – ma Törökország – területén, a Fekete tenger mentén fekvő terület. Régen az ottani görög gyarmatvárosokat nevezték így.) származású zsidóra (tehát „diaszpóra-zsidóként” élt) talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Priscillára (mivelhogy Claudius – Kr.u 41-54 között uralkodott – megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából – 49-50 idején), hozzájuk csatlakozott. Apcs 18:3 És mivelhogy azonféle műves (homotekhnosz – szakmabeli) volt, náluk maradt (menó) és dolgozott (ergadzomai). Mesterségükre (tekhné) nézve ugyanis sátorkészítők (szkénopoiosz) voltak. Apcs 18:4 Vetekedett (vitázott – dialegomai... ez megvitatást jelent, nem pedig viszálykodást, fejtegetést, érvelést, megbeszélést, megtárgyalást – persze eltérő élességgel és vehemenciával) pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezett mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni (peithó). Apcs 18:5 Mikor pedig megérkeztek Macedóniából Silás és Timótheus, szorongatá (szünekhó) a lélek Pált, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Apcs 18:6 Mikor pedig azok ellenszegültek és káromlásokat szóltak, ruháit megrázva mondta nekik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. Apcs 18:7 És átmenve onnan, ment egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos volt a zsinagógával. Apcs 18:8 Krispus pedig, a zsinagógának feje (arkhiszünagogosz) hitt az Úrban egész házanépével együtt. A korinthusbeliek közül is sokan hallván, hittek, és megkeresztelkedtek.
Apcs 18:9 Mondta pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Apcs 18:10 Mert én veled vagyok és senki sem támad (epitithémi) reád, hogy neked ártson (kakoó). ; mert nekem sok népem van ebben a városban (van jövője a munkádnak – bármit érzel, bármi látszik is, ne add fel). Apcs 18:11 És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten Igéjét. Apcs 18:12 Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója (antipateuó – prokonzulként tevékenykedik, helytartó a szenátusi provincia élén), rátámadtak (katephisztémi) a zsidók egyakarattal (homothümadon) Pálra, és vitték (agó) őt a törvényszék (béma) elé. Apcs 18:13 Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre (szebomai) csábítja (anapeithó – rábeszél) az embereket. Apcs 18:14 Mikor pedig Pál meg akarta nyitni száját, mondta Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről (adikéma – gaztett, bűncselekmény, törvénytelenség), vagy gonosz cselekedetről (ponérosz ragiurgéma) volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket: Apcs 18:15 De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. Apcs 18:16 És elűzte (apelaunó – szó szerint elhajtotta) őket a törvényszék elől. Apcs 18:17 A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadva, verték a törvényszék előtt; de Gallió velük semmit sem gondolt. (1Kor 1,1 – Sosthenes később megtért, és Pál munkatársa lett. Korintusi 1. levelében megemlékezik róla, pontosabban a szerző mellett állóként írja le nevét. Tekintélyként. „Sosthenes az atyafi.”)
2./ Együtt tovább.
Apcs 18:18 Pál pedig, miután még több napig ott maradt, az atyafiaktól elbúcsúzva, Szíriába hajózott, és vele együtt Priscilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása volt. Apcs 18:19 Jutott pedig Efézusba, és azokat ott hagyta; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedett (dialegomai – vitázott) a zsidókkal.
Apcs 18:20 Mikor pedig azok kérték, hogy több ideig maradjon náluk, nem állt rá. Apcs 18:21 Hanem búcsút vett tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nekem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózott Efézusból. Apcs 18:22 És miután Cézáreába érkezett, felment [Jeruzsálembe] és köszöntötte a gyülekezetet, lement Antiókhiába.
Apcs 18:23 És miután [ott] bizonyos időt eltöltött, elmént, eljárva renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind. Apcs 18:24 Érkezett pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesen szóló férfiú, aki az írásokban tudós volt. Apcs 18:25 Ez meg volt tanítva az Úrnak útjára; és lélekben buzgó volt, szólta és tanította nagy szorgalmasan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudta. Apcs 18:26 És ez kezdett nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priscilla, (akik, ezek szerint ott maradtak, vagy visszamentek Efézusba), maguk mellé vették őt, és nyilvánvalóbban kifejtették előtte az Istennek útját. Apcs 18:27 Mikor pedig Akhájába akart átmenni, buzdítva [őt] az atyafiak, írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Aki mikor odajutott, sokat használt azoknak, akik hittek a kegyelem által: Apcs 18:28 Mert hatalmasan meggyőzte a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
3./ Már Efézusban is házuknál levő gyülekezet van.
1Kor 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe. 1Kor 16:20 Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. (Ez a levél Efézusból érkezett – Pál ott írta, a harmadik missziói útján. Avila és Priscilla itt is munkatársai voltak.)
4./ Rómában is házuknál levő gyülekezet van. Átmentek Efézusból.
Róm 16:5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet, mely az ő házukban van.
--Vannak emberek, akik szenvedélyesen, anélkül, hogy ráunnának, VÉGZIK, amit az Úr rájuk bízott.
--Akárhol találod őket, ugyanabban állnak, szeretik csinálni, amit tenniük kell, és mindig készek ÚJAT KEZDENI, vagy ÚJRA NEKIINDULNI, ahol és amikor szükséges.
--Az ilyen emberek ELŐRE VISZIK az Isten országát, segítenek, lehet rájuk számítani, BIZTONSÁGOT jelentenek neked és mindenkinek, és hosszú távon meg lehet látni a gyümölcseiket is.