58. találkozás. 🙂
Róm 16:17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok (szkopeó – felügyelés, ránézés, szem előtt tartás) azokra, akik szakadásokat (dihosztászia – széthúzás, meghasonlás, viszály, lázadás, elszakadás) és botránkozásokat (szkandalon) okoznak a tudomány (didakhé) körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok (ekklió – kitérés, kikerül, elfordul, elhagy, eltér) el. Róm 16:18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.
--Mi ez? Figyelmeztetés. Figyelemfelhívás.
--Mire hívja fel a figyelmet? A veszélyre, ami rájuk – a gyülekezetre – leselkedik.
--És útmutatás is egyúttal: hogyan kell cselekedni.
--S még egy leleplezés: mi van a háttérben?
--Mire kell vigyázni? Mit kell „felügyelettel” nyomon kísérni?
--Nem szabad, hogy szétszakítás, megbotránkoztatás jöhessen létre a tanítás körül.
Róm 16:17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok (szkopeó – felügyelés, ránézés, szem előtt tartás) azokra, akik szakadásokat (dihosztászia – széthúzás, meghasonlás, viszály, lázadás, elszakadás) és botránkozásokat (szkandalon) okoznak a tudomány (didakhé) körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok (ekklió – kitérés, kikerül, elfordul, elhagy, eltér) el. Róm 16:18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.
--Mi hajlamosak vagyunk
a./ Teljes naivitásban élni, és azt gondolni, hogy „soha nem lesz semmi baj”, az „egység megőrzéséért” nem kell tenni semmit.
b./ Úgy gondolni, hogy pusztán emberi hibák vannak ott, ahol téves tanítás üti fel a fejét. Pedig van, amikor az ellenség tör rá a gyülekezetre, a gyülekezet egységére.
--Mondjuk úgy, hogy az ellenség valami ilyen területen tudja megakasztani, amit Isten elkezdett?
aa./ Pl. Acs 6-ban, a vetélkedés, gyanakvás, távolságtartás, vita, veszekedés útján oltja ki – vagyis akarja kioltani – a Szentlélek tüzét, az egységet, a jó érzést, a harmóniát és ebből fakadóan az együtt munkálkodást? Igen. Ezt teszi.
A megoldás: ott egy „új struktúra” megtalálása volt... de úgy, hogy előtte FELMÉRTÉK, honnan fakad a baj, imádkoztak, keresték a megoldást, eldöntötték, hogy KELL az egység, és ezt ők csak olyan módon tudják fenntartani, hogy másokat is beállítanak, hogy kifogják az ördög szelét a vitorlából. Megosztották a feladatokat, találtak olyanokat, akikben mindenki megbízott, felhatalmazták őket, és kiosztották feladataikat. Így a harmóniát nem tudta véglegesen felborítani az ellenség.
bb./ De MINDENHOL ezzel próbálkozik. Az Acs 20-ban is olvassuk, hogy majd „támadnak ő közülük” is férfiak, akik „fonák dolgokat tanítanak”... (diasztrefó – kifacsar, megfordít, elfordít, eltérít, eltántorít, eltévelyít, megzavar, elferdít, eltorzít – Acs 20,30.). És MIÉRT teszik mindezt? Azért, hogy „a tanítványokat maguk után vonják”. Vagyis: eltávolítsák a korábbi közösségüktől, félrevezessék őket, hogy majd úgy érezzék, ők „felette vannak” a többieknek, ők „jobban tudják”, és így inthetetlenekké váljanak, és másokhoz tartozzanak... másokat kövessenek. Hogyan teszik mindezt? Úgy, hogy „fonák dolgokat tanítanak”... Más szóval: az igazságtól eltérnek tanításukban, de nem úgy, hogy elsőre direktben „nemet” mondanak a korábbi tanításra, az igazságra, hanem úgy, hogy lépésről-lépésre, pl. egy hangsúlyt megváltoztatva, egy szót másként értelmezve, stb. félreviszik a figyelmet, a megértést, és a végén teljesen más lesz az irány. Pl. nagyobb szentséget ígérnek a testvéreknek, és elkezdik behozni a szombatnapot, a hústól való tartózkodást, s végül már a házasságról is rosszat fognak mondani.
cc./ Ahogy Timotheust is figyelmezteti, pontosan ilyen téves irányokkal kapcsolatban:
„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (planosz) lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. (Tehát gonosz szellemek vannak a háttérben. A gonosz szellemek is tudnak tanítani. Összeállítanak tanításokat. Adnak tanítási irányvonalakat, illetve kijelölnek hangsúlyokat, és adnak hozzá még érveket is.) 2 Hazug beszédűeknek (pszeudologosz) képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve (kautériadzó) a saját lelkiismeretükben. (Tehát nem lehet azt mondaniuk, hogy „nem tudtam”, vagy „nem gondoltam, hogy ilyen súlyos dolog ez”. Mert a lelkiismeretük jelez, és ahogy annak szavát elutasítják, HORDOZNAK belül egy bélyeget, mintha „tüzes vassal” bélyegezték volna meg őket, LETAGADHATATLANUL, tudják, hogy hamis az irány és hogy Isten ellen vannak ezzel a tanítással.) 1Tim 4:3 Akik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. 4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; 5 Mert megszenteltetik Istennek Igéje és könyörgés által. (Amikor eszünk, a HIT által eszünk – és hálát adunk Istennek. És TUDJUK, hogy az Ő Igéje, és az imádság, VÁLTOZTAT a helyzeteken, és még az ételt is megszenteli.) 1Tim 4:6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél; 1Tim 4:7 A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre: 8 Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. 1Tim 4:9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk. 10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, aki minden embernek megtartója, kiváltképpen a hívőknek. 11 Ezeket hirdessed és tanítsad.” (1Tim 4,1-11.)
--Mit kellett Timotheusnak tenni? A testvérek „elé adni” a helyeset... a „jó tudomány beszédeit”, amit követ is. Vagyis helyesen szólni, tanítani, korrigálni azt, ami helytelen. És egyúttal elhárítja azt, ami félrevezető lehet. A „meséket”, a hiedelmeket, babonákat, szentségesnek tűnő, de valójában teljesen hasztalan vélekedéseket – helytelen magyarázatokat és következtetéseket. (Pl. ha körülmetélkedtek, szentebbek lesztek, Ábrahámhoz közelebbiek, örökösök lesztek.)
Róm 16:17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok (szkopeó – felügyelés, ránézés, szem előtt tartás) azokra, akik szakadásokat (dihosztászia – széthúzás, meghasonlás, viszály, lázadás, elszakadás) és botránkozásokat (szkandalon) okoznak a tudomány (didakhé) körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok (ekklió – kitérés, kikerül, elfordul, elhagy, eltér) el. Róm 16:18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.
--Mit jelent, hogy a „hasuknak” szolgálnak? (Fil 3,19 – kiknek istenük az ő hasuk...) – azt, hogy becsapják az embereket, manipulálják, hogy legyen adakozási pénzük és jól élhessenek belőle. Acs 20,29-30. Fonák dolgokat beszélnek, hogy a testvéreket „maguk után vonják”.
--Mit kell tenni? Nem szabad hagyni. Felügyelni kell. Őrizni az ártatlanokat. A nyájat, akik jószándékúak és megvezethetők. A vezetők felelősek, hogy ne lehessen zsákmányt találnia az ördögnek a gyülekezetből.
--Milyen eszköze van az ördögnek: a szakadás-okozás s a botránkoztatás. Neked mindkettőt látnod kell, és őrizned kell tőle a nyájat.
--Szólni kell. Védeni, előre látni. Sokan nem fogják osztani gondolataidat – őértük imádkozol, és nem mondasz le róluk, ha rossz irányba indultak volna is.
--Szakadás – egy tanítási tétel körül (pl. úrvacsora, eleve rendelés, fejbekötés, szombat nap, s hasonlók) – botránkozás okozás – az életével okozza, ezt és a tanításával. Őrizd magad – és őrizd a rád bízottakat is.
Róm 16:19 Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.
--Az engedelmesség – védelmet is jelent.
--Olyan sokszor látom (hallom) az „okosságot”, amivel „jelzik” a testvérek, hogy „ne tartsuk őket gyerekcipőben” (az az én vágyam, hogy felnövekedjenek, ebből nem engedek, rajta vagyok – de, ha védeni kell, ha le kell rögzíteni valamit, ami veszély, vagy rossz irány, ez az én felelősségem) – és utána mennek saját irányukban... és elveszítik a közösségüket, a biztonságukat, a tisztaságukat, az erejüket, az elhívásukat... sajnos.
--Nem mindenkit tudsz visszatartani... bár mindent megteszel ezért. Imádkozol, szólsz... néha olyan, mintha „mennének a saját fejük után”... és nem tudod megtartani őket. A felelősséged addig tart, ameddig:
a./ Életed hitelt érdemlő
b./ Figyelmeztetted őket
c./ Imádkoztál értük
d./ Amikor ott volt az ideje a Mt 18 lépéseit végigjártad velük (személyes – kettenkénti – közösségi intés a megmentésük célkitűzésével).
--Onnantól, hogy NEM tart igényt rád, a felelősséghordozásodra („befedezésre”), arra, hogy őrizd az életét, intsd, visszatartsd a rossztól, megy a maga feje után – már nem a te felelősséged. (Pál is mondta: „mindnyájatok vérétől tiszta vagyok...” – Acs 20,26. Ebből fakadt az is, hogy „a pogányokhoz fordult” – Acs 13,46. A port leverik lábukról – Lk 9,5. 10,11. Ez egy fajta „felelősség-visszaadás”. Egy fajta „határ” a küldetés útján.)
--Az engedelmesség készséget jelent a szófogadásra. Arra, hogy megvizsgálja az ember az Ige mérlegén, amit hall, és ami megegyezik azzal, befogadja.
--Az engedelmesség védelmet jelent. Az ellenség félrevezetése nem fogja tudni maga után vonni a testvéreket.
Róm 16:19 Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.
--Bölcs – szofosz – tapasztalt, gyakorlott, jártas... ezt is jelenti. Lehetsz JÁRTAS a „jóban”, abban, hogy hogyan válaszd a jót, hogyan nyerj meg másokat a jóra, hogyan kövesd a jót, ha mások elfordulnának is tőle, hogyan gyakorold a jót, vagyis kivitelezd, tedd, következetesen, újra és újra.
--A JÓ az emberek között az emberekkel kapcsolatban is fennáll. „Ragaszkodjatok a jóhoz – iszonyodjatok a gonosztól” – ez azt is jelenti, hogy az emberek között is azt követed, ami JÓ, ami helyes, ami tisztességes. És persze magadban is, döntéseidben is. Minden helyzetben MEGVIZSGÁLOD, mi az, ami helyes, tiszta, jó, kedves – Istennek kedves – és maradandó... s emellé állsz.
--Lehetsz már olyan TAPASZTALT abban, ahogy az ellenség át akarja húzni a jót, a tisztát, tisztességest, hogy szinte előre tudod, mi lesz az érve ellene, hogyan próbálja meg rávenni az embereket a tisztátalanra, arra, ami nem jó... egyszerűen „kineveted”, mert LÁTOD, amit tesz... ezt is jelenti, hogy „bölcs vagy a jóban”...
--És ennek párhuzamosa: „ártatlan vagy a rosszban”. Más szóval: nem ismered meg a „sátán mélységeit”, mint mondják egyesek. Jel 2,24.
--Azt szokták mondani: hogyan mondhatod, hogy ne drogozzak, ha te nem próbáltad. Hogyan? Hát úgy, hogy látod mások életében a következményeket. Úgy, hogy tudod, az Ige alapján, hogy ne részegedjünk meg bortól, amiben kicsapongás van. Úgy, hogy józanok legyetek, hogy imádkozhassatok. Úgy, hogy világos, hogy akkor NEM tudsz bizonyságot tenni az embereknek. És rossz példát adsz eléjük, még, ha „csak megpróbálod” is, hogy beszámolhass róla.
--Nem kell rászokni a cigarettára, hogy tudjam, mivel jár az. Elég ránézni másokra, felmérni, mibe kerül, hallani az orvosi véleményt, és érezni, ahogy orrod alá fújják a füstöt.
--Nem kell, hogy másodkézről gyereked szülessen, vagy megcsalás miatt elváljon tőled a házastársad, hogy tudd, ez NEM JÓ. És ugyanígy, nem kell, hogy megüss másokat, vagy megölj, vagy bíróság elé kerülj, vagy börtönbe, hogy tudd, hogy ez nem jó.
--Szóval, ha ÁRTATLAN vagy a „rosszban”, ez NEM jelent „tudatlanságot”, nem jelent „lenézhetőséget”, vagy „hiteltelenséget”... hanem azt jelenti, hogy MEGŐRZÖD a fantáziádat, az érzésvilágodat, a múltadat, a jellemedet – és FELSZABADULSZ belül arra, hogy a JÓ ki tudjon bontakozni benned, ha lehet, még teljesebben, mint korábban gondolhattad volna. Annál mindenképpen teljesebben, mintha ápolnád magadban a rosszat, fantáziálnál róla, vagy lelkiismeretedben, emlékeidben ott kísértene, vagy kárhoztatna téged.
--„Ártatlan” – akeraiosz: vegyítetlen, tiszta, be nem szennyezett, érintetlen, romlatlan, ártatlan...
--Ez KINCS, ez ÉRTÉK... pl. a szűzesség érték, nem szégyellni való, nem olyasmi, amit „elveszítünk”, hanem olyan, amit ODAAJÁNDÉKOZUNK... „nászajándékként” egy életre. Ez MÁS, mint amit ez a körülöttünk élő világ gondol és állít. EZÉRT mondja az Ige, hogy LÉGY ÁRTATLAN, őrizd meg a fantáziádat, gondolkodásodat, hogy TUDJON az Úr szólni hozzád, és megerősíteni abban, hogy helyesen cselekszel.
--A filmekkel, a részletekkel, a meghallgatott pletykákkal, a szennyes fantáziákkal vigyázni kell, mert az ördög is be akar jönni ezeken keresztül... ahol rést talál, betör. Ahol érdeklődést, vonzódást talál, kihasználja. Ez is harc, szellemi harc, része annak, hogy a mennyei küldetésedet betöltöd.
Róm 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
--Tény.
--Ez az Ige kulcsfontosságú tényeket tesz elénk.
--Melyek ezek a tények?
a./ A mi Istenünk a békesség Istene.
b./ VAN sátán, van ellenség, akiről a Biblia ír.
c./ Ez az ellenség Isten ellensége, aki háborúban áll Istennel.
d./ A mi Istenünk „harcoló” Isten. Aki nem engedi a sátánt győzni.
e./ A jövő már elvégzett. Biztos.
f./ Az Ige kijelenti a jövőt: a sátán meg fog romlani. Össze lesz törve. Le van győzve, és teljessé lesz a szétzúzatása.
g./ A sátán a lábaink alatt van. Más szóval: MÁR győzelmi helyzetben vagyunk.
h./ A lábaink alatt van – és ugyanakkor a békesség Istene fogja végső módon, véglegesen széttörni. A kettő együtt.
i./ A békesség Istenének VAN hatalma lerombolni a sátánt. Más szóval: győzelmi helyzetbe helyezett, ott tart és véglegessé teszi ezt a helyzetet. Megteheti, meg tudja tenni és meg is akarja tenni, megteszi.
j./ Mindezt „hamar” teszi... (takhosz – hamar, gyorsan, sürgősen, hirtelen, nagy-hamar). Erről lehet még beszélni, mit jelent. Egy biztos: a „hamar” az „hamar”.
Róm 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
--Mit jelentenek ezek a tények? És mit jelentenek számunkra, a mi élethelyzetünkre, hétköznapjainkra nézve?
a./ VAN jövőnk! És ez a jövő JÓ jövő.
--Jövő van ebben az Igében, s a jövőre való békességes várakozás.
b./ Bízhatunk abban, hogy a mi Istenünk TUDJA, milyen élethelyzetben vagyunk. És AKARJA, hogy tudjuk, Ő JÓ, és JÓT végez értünk.
c./ Ezért a jövőt így látjuk:
--Hol van az ördög? A lábunk alatt? Ki tette oda? Aki legyőzte azt. Jézus. Ő pedig hol van? A mennyben. És minek a mije? A Krisztus Testének a FEJE. Vagyis, Aki a saját életére nézve legyőzte s legyőzve tartotta az ördögöt, most is ezt teszi – de megosztja a Testével, az Övéivel.
--Ef 1,20-23. Az apostol is (aki itt imádkozik) és az Úr is, Aki ADJA a „bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét – Szent Szellemét” nekünk, AKARJA, hogy TUDJUK a valóságos helyzetünket.
--Akarja, hogy tudjuk, „mi az Ő elhívásának reménysége”, és, „mi az Ő öröksége dicsőségének gazdagsága” a szentek között.
--És AKARJA, hogy tudjuk, hogy: (19) „mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, (20) amelyet megmutatott a Krisztusban, amikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a Maga jobbjára a mennyekben. (21) Felül minden fejedelemségen (arkhé – vezető pozíció, uralkodó, hatóság) és hatalmasságon (exuszia – hivatal, hatóság – hatalom), és erőn (dünamisz – hatalom jelentésében is) és uraságon (küriotész – uralkodó, úr) és minden néven, amely neveztetik nem csak e világon, hanem a következendőben is. (22) És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek felette az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őneki, Aki mindeneket betölt mindenekkel.” (Ef 1,17-23.)
--Más szóval: Jézus Krisztus az Isten jobbján van: felette minden teremtménynek... kiemelkedően felsorolja a hatalmi tényezőket... a szellemi hatalmakat. A jelenbelieket és a jövőbelieket is. Mindegyiket. És most mindezek a LÁBA ALATT vannak. És mi a TESTE TAGJAI VAGYUNK. Más szóval: a mi lábaink alatt is vannak ezek.
d./ És itt megmondja mi lesz a sorsa: szétzúzza... szüntribó – összetöri, darabokra töri, összezúzza, tönkre teszi. Azaz – ahogy én értem: lerombolja a munkáit. Az ő saját megosztó lényét megkötözi, kiveszi a forgalomból, elteszi az útból, megakadályozza, hogy végezze ezt a munkáját, és egyúttal a munkáit is semmivé teszi. Nem fogja engedni, hogy tovább tudja folytatni azokat.
--Ehhez persze ott vannak a mi imádságaink is, és mindaz, amit teszünk, ahogy Ő indít bennünket...
--És az izgalmas, hogy amikor MOST látjuk, hogy cselekszik, pl. a hazugság hatalmával, az agymosással mindazok életében, akik hallgatnak rá (pl. házasság, nemek, szerelmi téren való ferde irányok és tendenciák kapcsán, vagy manipulátor, demagóg emberek – véleményhordozók és irányító személyiségek – kapcsán) akkor hogy állhatunk hozzá?
aa./ TUDJUK, hogy a vége az összetörés lesz.
bb./ Ameddig történik, kettőt teszünk:
--Várjuk, hogy bekövetkezzen a mennyei összetörő munka, ami tény, és amit az Úr akar, hogy tudjunk, hogy megtörténik, és hogy Ő cselekszi ezt. Ezért békességes tűréssel várunk.
--Mert ez a mi ÖRÖKSÉGÜNK, amit az Úr Jézus fent a kereszten elvégzett, és amit odaadott nekünk is – amit jelez, hogy a „lábaink alá vetette” az ellenséget.
„Kívánjuk, hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen, hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességestűrés által öröklik az ígéreteket.” (Zsid 6,11-12.)
--De egyúttal, imádságainkban emlékeztetjük az Urat ígéreteire, és a lerögzítő imádságokban kimondjuk a tényeket, és világossá tesszük úgy a mi lelkünk számára, mint az ellenség számára, hogy NEM tekintjük véglegesnek a munkáját, mert az ellenség munkája összetörik.
--Sőt: kimondjuk a tényeket, és kimondjuk a „Miatyánk imádsága alapján”: „szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is”. Más szóval: a LEGYEN (valósuljon meg, menjen végbe) vágya, készsége, várakozása és HITE kijön a szánkon: „szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk megvallást az üdvösségre (szabadításra, arra, hogy az Ő szabadítása végbemenjen)”.
--Azaz: ami rajtunk áll, odaállunk a mi Urunk és az Ő Igéje, kijelentése mellé, szívvel hisszük és szájunkkal kimondjuk. Áldásként, lerögzítésként, a mennyei tények kijelentéseként, prófétai módon.
--S ez MOST történik, nem csak „majd akkor”, amikor „megláttuk”... akkor is mondjuk, mint hálaadást, és dicsőítjük a mi Urunkat miatta. De most, mint ZAJLÓ, végbemenő, Istentől végzett TÉNYT mondjuk ki, rögzítjük le, imádságainkban, dicsőítésünkben.
--„És ők legyőzték azt a Bárány véréért és az ő bizonyságtételüknek BESZÉDÉÉRT és az ő életüket nem kímélték mindhalálig.” (Jel 12,11.)
Róm 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
--Ez a „hamar” még hozzátartozik. Az idő kérdése MÁS a mennyben és a földön. A Jelenések könyve ezzel kezdődik és ezzel végződik: „hamar”... (takhosz – jelentése: hamar, gyorsan, sürgősen, hirtelen, nagy-hamar).
--Ugyanakkor láttuk, hogy a történelemben nagyon sokszor sokáig maradtak fenn gonosz hatalmak, amik ördögi erőkkel tudtak működni: Hitler uralma 1933-1945 között egyre félelmetesebb volt. De már előtte is lendületet kapott a gonosztól. Sztáliné mondjuk 1923-1953 között, még hosszabban állt fenn. De, ha az egész szovjet kommunizmust nézzük, 70 évig tartott, illetve még most is újra és újra felemeli a fejét. A római császárok uralma vagy Napóleoné, hasonló volt. A babiloni fogság 70 évig tartott. Ezek nem tűnnek nagyon gyors lefolyásúnak.
--Igen. Ez így van. De a kettőt mindig látnunk kell:
a./ A vége biztos, hogy nagyon hirtelen megy végbe. Az Úr végzi, és egyszerre fog kummulálni.
b./ Közben pedig TUDJUK, hogy NINCS még vége, bár az ítélet elhangzott, és az ördög a lábunk alatt van, ezért HARCBAN vagyunk, a HIT által, és NEM engedjük a gonoszságot „csak úgy”, minden „ellenállás nélkül” kiteljesedni.
--És VAN jelentősége a harcainknak.
--Ahogyan a Dunkirk c. filmben az a pilóta űzte, hajtotta maga előtt a német Henkel bombázót, akinek a végére teljesen kifogyott az üzemanyaga. Lehet, hogy a bombázó már sérült volt, de nem engedte „csak úgy elmenekülni”, mert még mindig veszélyes volt, ahogy a filmben meg is látszott, hiszen még egy menekülő angol katonákkal teli hajót a nyílt vízen sikerült lebombáznia és elsüllyesztenie... ez a pilóta már nem törődött azzal, hogy jut-e üzemanyaga visszatérni saját angol partjaira, hanem egy volt előtte, az ellenség ne tudjon többet pusztítani, megsemmisüljön ott, abban a légi harcban. S végül, miután sikerült lelőnie, magának is kényszerleszállást kellett végrehajtania a német felségterületen – s fogságba került.
--A második világháború sok-sok ponton hasonlított ehhez a háborúhoz. És hasonlít sok harc, amit az ördög ellen folytatunk. A rabszolgaság munkája elleni felszabadító harc ugyanilyen volt. De az anabaptisták mozgalma is. És még nagyon sok területen ezt éljük át – a győzelem meg lesz, de, ha nem látnánk is megvalósulni, akkor is végigharcoljuk harcainkat, mert elköteleztük magunkat, mert a JÓ OLDALON állunk, mert NEM lehet, hogy az ördög kivitelezhesse terveit, mert az Úr a győztes, és mi MEG fogjuk látni az Ő győzelmét – nem találhat ez a győzelem tétlenül bennünket.
--Mennyi, de mennyi lelkigondozás, tanítványképzés, vagy evangélizációs beszélgetés tűnik úgy, mintha „hiábavalóvá lett volna” – de NEM úgy van. Végső soron az ördög le van győzve, még, ha vannak eseti csapásai is... van hűtlenség, van visszafordulás, van halál, van szétesés és elválás... van. Bár harcoljunk ezekkel szemben. (S közben „kiképzést” nyerünk az Urunktól, bölcsességre jutunk, jellemünk formálódik, és tanulunk, megismerjük Őt, és látjuk, mikor mit bölcs és helyes tenni... és még, ha nem is látnánk meg egy-egy területen azt, amit az Urunk tervezett, MEGVALÓSUL mégis, az Ő jó terve, ha másként is, mint mi gondolnánk... végbemegy, és mi ezért imádkozunk. Majd a mennyben meglátjuk, mi hogyan ment végbe.)
Róm 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
--Van „hamar”, ami az Ő „hamar”-ja, és van, ami a miénk.
1./ A miénk:
a./ A miénk az IDŐBEN való cselekvésről szól, és arról, hogy ne húzzuk az időt, ne halogassunk, mert a „gyors munkások keze meggazdagít”...
Pl.
--Az Acs 12,7-ben az angyal tényleg ezt mondta Péternek, amikor meglökte az oldalát és felkeltette: „Kelj fel hamar!” – és leestek a láncok a kezeiről. Igen, sietni kellett, itt volt a szabadítási idő. Nem lehetett késlekedni, akár csodálkozásból, akár álmosságból, akár kételkedésből fakadt volna a halogatás. Nem – itt lépni kellett. Erről szólt a „hamar”. És Péter lépett. Időben.
--Az Acs 22,18-ban Pál apostol a Jeruzsálemben összegyűlt tömeghez beszél, idézi, amit az Úr Jézus mondott neki, amikor „elragadtatott lelkében” a templomban, s látta Őt: „Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják be a te tanúságtételedet én felőlem...” (Pál nem nagyon értette, hiszen eddig annyira másként cselekedett... nem lehet, hogy nem fognak elgondolkodni korábbi társai a döntéséről – de az Úr útmutatása más volt. Sietni kellett...)
--Az Acs 25,4 is hasonlóról beszél, csak itt Festus ígéri a Pált kikérni akaró vallási vezetőknek, hogy hamar Cézáreába fog menni, és ott fog ítéletet hozni. Nem fog sokat időzni Jeruzsálemben. Kb. tíz napot jelentett ez az itt tartózkodás. Nem hagyta magát sürgetni senkitől, amikor eljött a távozás ideje, tíz napnál hosszabb idő után, akkor ment át a székhelyére. De ez mégis más volt, mintha fél évet töltött volna Jeruzsálemben. Ehhez KÉPEST „hamar” volt.
--A Jn 11,28-29 azt mutatja be, ahogy Mária AZONNAL reagált a hírre, hogy ott van Jézus. Nem várt, hanem sietett... ott volt az idő, NEM akar lemaradni Róla: „És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.”
--A Mt 28,7-8 is hasonló helyzetet jelent: az angyal nagyon gyors cselekvésre hívja fel a feltámadás tanúit... „És menjetek gyorsan és mondjátok meg az Ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és íme előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt, íme megmondottam nektek. 8 És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az Ő tanítványainak.”
b./ Azután van egy másik „hamar”-unk, a megtéréssel, a gondolkodásunk és viselkedésünk megváltoztatásával kapcsolatosan – NEM tudhatjuk az „időket”, MEDDIG van még lehetőségünk az Úrhoz fordulni, ENGEDNI Neki, és megtenni, amire Ő hív! Ez a kiszolgáltatottság az időnek, és az ismeretlennek, hív arra, hogy ENGEDJÜNK IDŐBEN és ne reménykedjünk, hogy „lesz még időnk később” dönteni!
Teli van ezzel az Ige.
--Mt 5,25: „Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged.” (Békélj meg, rendezd dolgaidat, csillapítsd le haragodat, állj meg és ne vitelezd ki, amire indulatod vinne téged... rendezd kapcsolataidat IDŐBEN.)
--Jel 2,5 – az Efézusi gyülekezethez szól: „Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”
--Ugyanígy a Pergamoni gyülekezethez (Jel 2,16.) – „Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.”
--És a Filadelfiai gyülekezet klassz helyzetében is ott a „hamar”, a „kiszámíthatatlan”, az ÚR IDEJE, amire előre nem számíthatsz, „mikor” lesz meg, csak TUDHATOD, hogy MEG LESZ: „Íme eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” (A MENNY akarata egyértelmű – a győzelmed, a jutalmad, a hűséged, hogy végigvidd, amivel az Úr megbízott. És ez JÓ, mert ígéret is van benne. És mert megismered az Uradat...)
c./ Azután van még egy „mindjárt”, amit az Úr tanít nekünk, hogy legyünk „nyugiban”...
--Mk 9,39 – „Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.” (Ez megnyugtatás, mennyei törvényszerűségről beszél. De jól kell érteni, és helyesen alkalmazni.)
2./ No, azután jön az Úr „hamar”-ja...
--„Hamar” – „ekdikészisz”, büntető ítélet megy végbe „hamar” – ahogy a Lk 18,8 mondja, ahogy a „hamis bíró” példázatát lezárja. „Hamar” – bár itt az utolsó idők ítéleteiről is beszél, és azóta 2000 év eltelt.
--Jel 1,1 – „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott Neki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar...”
--Jel 22,6 – „És mondta nekem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az Ő angyalát, hogy megmutassa az Ő szolgáinak [azokat], amiknek meg kell lenni hamar. 7 Íme eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.”
--Nem kétség – a menny nem mond téveset. És az Urat nem lehet visszatartóztatni attól, amit meg akar cselekedni. Ha múlik az idő, van, ami indokolja. (2Pét 3,9 és 1Tim 2,4.)
--Jel 22,12. Itt nincs tévedés: „És íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem [van], hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.”
--Jel 22,20 – ezt is tudatosan mondja: „Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! 21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.”
A mi válaszunk: legyen meg, igen, Uram, Urunk, legyen meg, gyere...
Róm 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.
--A mi Istenünk minden háború ellenére a békesség Istene.
--Még a neve is ezt támasztja alá. Velünk békét munkál. Kimunkálja, hogy békességre juthassunk Vele.
Róm 16:21 Köszöntenek titeket Timótheus, az én munkatársam, és Lucius, Jáson, és Sosipáter az én rokonaim.
Róm 16:22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam.
--Milyen jó látni a hátteret. A munkatársakat. Lucius talán Lukács. Vagy a cirénei Lucius (Acs 13,1-3.) aki az Antiochiai gyülekezet egyik munkatársa volt.
--Jáson – Acs 17,5-9. Esetleg a Thessalonikában élő Jáson lehet?
--Egy biztos, sokfelé eljutottak, akikkel Pál egy-egy helyen találkozott. Felismerte az alkalmasságot és bekapcsolta őket a munkába – ami akkoriban utazással járt együtt.
--Munkatárs és rokon – a legközelebbiekre is ezt mondja.
--Látjuk, hogyan születik a levél.
Róm 16:23 Köszönt titeket Gájus, aki nekem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi.
Róm 16:24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.
Róm 16:25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, Róm 16:26 Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, Róm 16:27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.
1./ Megerősítés
--A mi Istenünk a megerősítés Istene.
--Akarja a mi erősségünket, szilárdságunkat, ellenállóképességünket, hogy ne adjuk meg magunkat az ellenségnek.
--„Vigyázz, erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” (Jel 3,2. Sardisbeli gyülekezet)
--A dolgunk, hogy a haldoklókat (szellemileg gyöngülőket) erősítsük, megerősítsük, így lesznek a mi cselekedeteink Isten előtt teljesek. Ő EZT AKARJA.
--„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzon a te hited – te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsd.” (Lk 22,32.)
--„Annak okáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, (a gyümölcstermésre, és arra, hogy elhívásunkat és kiválasztatásunkat erősekké tegyük), noha tudjátok ezeket, és erősek (sztéridzó) vagytok a jelenvaló igazságban.” (2Pét 1,12.)
--„De hű az Úr, Aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól.” (2Thess 3,3.)