--Rövid áttekintés és közös ismétlés (kérdés-felelet) után áttértünk a Róma 12,3-ra, és itt meg is maradtunk... 🙂
--Nagyon fontos terület, a Krisztus Testének egységével, a helyi gyülekezet jó működésével kapcsolatosan is, de saját életünk harmóniája, és az Úr Jézussal való kiegyensúlyozott, jó kapcsolatunk tekintetében is. 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.) 🙂
--Az előző fejezetekben (9-11) nagyon sok bölcsességet igénylő témakörök voltak... ki, hogyan áll a másikhoz, honnan származunk, mi a helyzet Izráellel, a pogányokkal, kit hívott el az Úr, kire van terve... 🙂
--Nem bölcs, ha elszáll valaki.
--Sokszor a bölcsességet igénylő kérdésekben „mindenkinek van véleménye”, s főként, ha „mások is hallják őket”, hajlam keletkezik az emberekben, hogy versengjenek, okoskodjanak, szőrszálhasogassanak, mindenen vitatkozzanak, egymásba belekössenek. 🙂
--S mi lesz ebből? Megoszlás, meghasonlás, eltávolodás, szétválás, szakadás... gyülekezeti, egyházi szinten is. (Sajnos...) 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.)
--Hivatkozik arra, hogy ez nem csak egy „saját bölcsesség”, vagy fegyelmezés – hanem Istentől való útmutatás. 🙂
--„Nekem adott kegyelem által” – ez jelenti azt is, hogy mennyei ajándék, Szentlélek ajándéka, de jelenti a rálátást is, a megértést, sőt, azt is, hogy milyen szerepkörbe vonta be az Úr, mi van rábízva. A felelősséghez adja az Úr a felkészítést, a felkenetést, a felhatalmazást, s a szükséges rálátást is. 🙂
--Mindenkinek szól – vagyis, a kérés az egység érdekében történik, nem „személyválogatás” alapján. 🙂
--Van bölcsesség, mindenki számára, de nem egyforma mértékben a miénk. Mindig meg lehet látni, kell is nézni, hogy mi az a „szint”, ami még a miénk. Bölcs, aki azt mondja, hogy ez „túl van rajtam”, nem vagyok rá felkészítve, nincs erre rálátásom. Ha nincs, jó, ha ezt felismered... sokszor a belső lelki ösztönzések, (versengési, kisebbségi érzésből fakadó viselkedési módok) késztetik az embert „feljebb való bölcselkedésre”, amiből elismerést vár, vagy önigazolást, vagy egyszerűen egy ilyen késztetése van... nem jó. (Az ördög tudja felhasználni ezt – tőr, csapda az ember számára... 1Tim 3,7. 2Tim 2,26.) 🙂
„Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” (Róma 12,3.) 🙂
--A hit mértéke NEM versengési kérdés. Nem érték önmagában, hanem inkább „funkciót” jelent, ami a szolgálatba való bekapcsolódást takar. 🙂
--Isten adja a „hit mértékét” – Ő látja, ki mire alkalmas, kinek mi jó, és ki által mit tud elvégezni. Úgyhogy a ráhangolódás a kulcskérdés. 🙂
--Ef 4,16 – minden egyes tagnak mértéke (metron) szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését, a maga felépítésére, szeretettel.
--Ef 4,13 – Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére (metron)
--E 4,7 – Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke (metron) szerint.
--Jn 3,34 – mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. (Az ajándékot, a hit mértékét, a kegyelmet, amit ad kinek-kinek szolgálatra – mértékkel, a Lelket, amennyi kell.) 🙂