Acs 8,18-25. Simon mágus, ítélet, indítékok, következmények...
Jegyzeteim:
(A 2. és 3. pont ismétlésként jött elő. S utána indul a folytatás.)
2./ Ha nem jó indíték tölt el, mit lehet tenni? Van valami, amit tehetsz?
--Az első a megtérés. Ha szembesülsz azzal, ami belülről rombol, és meg akarsz szabadulni tőle, akkor ott bent RENDET kell tenni. Ami rossz, azt rossznak nevezni, ami jó, azt jónak. A rosszat pedig meg kell vallani a Mindenható Isten előtt, Aki NEM akarja a gonoszságot az emberi szívben.
--Ha megvalljuk a bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. A megtisztítás az indítékokra is igaz.
--A bűnbocsánat az egyik része a mennyei beavatkozásnak, a másik az újjászületés (ha ez még nem volt meg), vagy a megelevenítés, megszabadítás, felszabadítás, benső megtisztítás – ha már korábban megtértél, de még nem tisztult ki a szíved.
--Kérdezheted, „miért nem volt elég, hogy megtértél és újjászülettél” – s a válaszom erre, hogy elég volt, de ennek a munkának folytatódnia is kell. Itt az „új ember felöltözéséről” van szó, arról, hogy ami odabent elkezdődött, az folytatódhasson, és a lelkedet, a személyiségedet, annak mélységeivel együtt is, ÁTJÁRHASSA.
--Ebben benne van a „halálba adás” és a „felöltözés” is. (Ef 2,1-6. 4,17-5,4 és tovább... s a Róma 6 is erről beszél.)
--Az indíték-vizsgálat egész életünkben elkísér bennünket, és ahogy rossz indítékok tűnnek fel előttünk, nem legyintünk rájuk, nem magyarázzuk ki őket, hanem bűnnek tekintjük, mondjuk és valljuk meg, és elszakítjuk magunkat tőlük. Az Úr elé tesszük, és kérjük Tőle, hogy töltsön be az Övével, a mennyeivel – cserélje fel ezt, ami ilyen gonosz volt. Az önzés mindennapi ellenség.
--Ha egyedül nehéz, kérj segítséget, legyen imatársad, harcostársad, akivel EGYÜTT odamentek az Úr elé, és HARCBA szálltok a gonosz lelkület (indíték) ellen.
--Azt sem szabad elfelejteni, hogy amit megnéz az ember, meghallgat, amivel foglalkozik, azt hajlandó „mélyre engedni”, s ez segítheti a benső indítékok megerősödését vagy eltűnését. Pl. önző, parázna, kegyetlen, nyereségvágyat támasztó filmeket néz, vagy ilyesmit hallgat meg, ezeken gondolkodik, az ilyen indítékok erősödnek meg benne. Ezek nyernek igazolást, vagy táptalajt. És fordítva: ha irgalmasságra indító, együttérzést támasztó dolgokkal tölti meg magát, Isten Igéjét engedi, hogy hasson rá, az indítékok területére is kihat ez. Megerősíti a jó melletti harcban a gonoszság ellenében.
3./ Simon mágus sokáig élt gonosz – hamis, becsapó, nyereségvágyó – indítékok fogságában. Nem ismerjük az életét, de az Ige néhány mondata arra enged következtetni, hogy:
--Hagyta, hogy a gonosz szellemek befolyásolják.
--Ő maga is részt vett mások befolyásolásában, félrevezetésében.
--Szeretett „nagy lenni” mások szemében, „bármi áron” is, a gonoszság becsapó erőinek működtetése útján is.
--Újra és újra a gonoszság mellett döntött. Igazolta magának, hogy ez az ő útja, és hogy „sikeres” ebben. Sokan fel is néztek rá. Az indítékok nagyon mélyen dolgoztak benne.
--Amikor megtért, újjászületett (vajon megtörtént ez?) és megkeresztelkedett, megkapta a LEHETŐSÉGET, hogy teljesen átformálódjon. De az ilyen változáshoz KELL a mélységes bűnbánat, az, hogy ELSZAKADJON a korábbi gonosz indítékoktól (a kimondott szavaktól is, a megtett cselekedetektől is, a fenntartott gonosz indítékú kapcsolatoktól is, sőt, ilyenkor sokszor a javak is hozzátartoznak a megtéréshez, amit ilyen módon szerzett, azzal kártalanít és azt felajánlja jó célokra – pl. Zákeusnál ezt látjuk... szóval, az ELSZAKADÁS sok területre kihat – de az INDÍTÉKOKRA is vonatkozik.).
--Ez szív-vizsgálattal jár, és őszinteséggel, a mélyben rejlő indítékokkal való leszámolás KÉSZSÉGÉVEL. Ha ez hiányzik, egy idő után elvész a tiszta szív, a megtisztítottság, mert újra feltörnek az addig rejtőző indítékok, mondjuk eleinte talán „megszenteltnek tűnő formában”... utána kevésbé megszentelt formában is... (hatalmaskodás mások felett, ehhez tartozó szervezetépítés, stb.).
--Ha LE AKARSZ SZÁMOLNI a gonosz indítékokkal, újból és újból szembesíted magad ezekkel, és ellenük fordulsz. Ha nem történik meg ez, titokban elkezdenek felnövekedni. A régi természethez tartoznak, azt pedig halálba kell adni. Ha nem teszed, ismét felütik fejüket. Simon mágus valószínűleg nem tette meg ezt, és ezért tudott ennyire „hirtelen kiütközni” belőle a nyereségvágy. Vagyis az, hogy ő nagy lehessen, képességet nyerjen, és ennek birtokában tudjon továbbra is úgy lenni, mint korábban volt „valami nagynak” feltűnve az emberek között.
Apcs 8:18 Mikor pedig látta (theaomai – nézte, bámulta, szemlélte) Simon, hogy az apostolok kézrátétele (keze) által adatik (didómi – ajándékoz, átnyújt, rábíz) a Szent Lélek, megkínálta (proszferó – odavisz, felajánl, áldozatot bemutat) őket pénzzel.
Apcs 8:19 Mondva: Adjátok nekem is ezt a hatalmat (exuszia), hogy (val)akire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen (lambanó).
4./ Nézte, látta, „bámulta”, figyelte, „szemlélte”, mi történik.
a./ Nem csak egyszer történt, amit látott. Hanem látható volt, ahogy az apostolok újra és újra rátették a kezüket a testvérekre, akik utána beteltek Szentlélekkel.
--Nyilvánvaló volt, hogy az ő kézrátételük (kezük) által adatott ez az ajándék. Látható volt, nyilvánvaló volt. És kívánatos is volt Simon számára.
b./ Mire gondolsz, miért volt neki ez ennyire fontos? Filepet nem kereste meg pénzzel a jelekért és csodákért. De itt felmerült benne ez.
--Láthatta, hogy formálódnak át emberek?
--Láthatta, mi lesz a következménye?
--Láthatta, hogy ez FORRÁS, amiből MINDEN MÁS fakad. És az, aki tud abban segíteni, hogy ez a forrás felfakadjon, mindenkinél többel rendelkezik. Hát ez lehetett a háttérben... :)
c./ Nincs leírva részletesen, mi mindenre gondolt. Nem látjuk, hogy milyen jövőbeli terveket kovácsolt magában. Csak azt látjuk, hogy teljesen más malomban őrölt... egészen másként közelítette meg, amit látott.
--NEM Istentől valónak tekintette, hanem inkább úgy, mint egy mágikus trükköt, valami varázslási cselekményt, amit jó pénzért megtaníthatnak neki is.
--Úgy gondolkodott, hogy a pénz mindenre elegendő, mindenre magyarázatot ad, mindent meg tud oldani – ezért is ajánlott fel pénzt Péternek.
--Ezzel egyidejűleg abba is betekintést adott, mi lakik benne, minek engedett utat magában, mi az, amiben él, ami áthatja, és ami a jövőre nézve mozdítja. Mi lesz, vagy lehet abból, ha továbbra is rejtve maradhat ez az indíték, és az emberek továbbra is úgy néznek rá, „Istennek egy nagy emberére”.
--Az, hogy gondolkodása, beállítottsága mennyire nem volt jó – mennyire veszélyes volt – abból látjuk, ahogy Péter (a Szentlélek által) erre a megközelítésre reagál... (a veszély abban is ott volt, hogy MÁSOK, a frissen megtértek, ezek után hogy fognak az ajándékra tekinteni, hogyan fogják a pénz értékét látni, és nem fogják-e esetleg összekeverni Simon mágus korábbi varázslási tevékenységével azt, amit most látnak tőle... vagyis az ördög nem fog-e tudni belekeveredni Isten dolgaiba)... :)
Apcs 8:20 De Péter mondta neki: A te pénzed (argurion – ezüst) veled együtt vesszen el (apóleia – romlás, pusztulás, kárhozat), mivel azt gondoltad (nomidzó), hogy az Istennek ajándéka (dórea) pénzen (khréma – vagyon, birtok, gazdagság) megvehető (ktaomai – hozzájut, megszerez, szert tesz valamire).
Apcs 8:21 Nincsen neked részed (merisz – osztályrész, részesedés), sem örökséged (klérosz – sorsvetés, osztályrész, örökség, stb.) e dologban (logosz), mert a te szíved nem igaz (euthüsz – egyenes, korrekt, igaz) az Isten előtt (enópion – színe előtt, szeme láttára).
Apcs 8:22 Térj meg (methanoeó) azért ezen gonoszságodból, és kérjed (deomai – esedezik, könyörög) az Istent, ha (ei – vajon, bácsak) talán (ara – így hát, következésképpen) megbocsáttatik neked szívednek gondolata (epinoia – gondolat, terv, szándék).
Apcs 8:23 Mert látom (oraó – megpillant, néz, tekint, észrevesz), hogy te keserűséges (kholé – epe, düh, gyűlölet, bürök, méreg) méregben (pikria – keserűség, harag, düh, méreg, bosszúság) és álnokságnak (adikia) kötelékében (szündeszmosz) leledzel (ousza – lévő, létező, aki van).
1./ Mi ez? Ítélet.
--Valójában lerögzítés. Annak kijelentése (kinyilvánítása), ami ott, bent, Simon mágus szívében volt. Amiben élt. Amiben „leledzett”. Ami áthatotta.
--Most, itt, előkerült. Felszínre jött egy megnyilvánulásából. Ahogy „rástartolt” a „jó lehetőségre”, ahogy Istenről és dolgairól gondolkodott, ahogy szabadon engedte azt, ami benne dolgozott, az indítékait, s ez nem csak egy megborzongást váltott ki Péterből, s azt, hogy elforduljon tőle, és inkább megszüntesse vele a kommunikációt, hanem azt, hogy lerögzítse ezt az állapotot, s összekapcsolja a következményekkel.
--Ez itt valójában egy rászabadítás volt. Amit Simon választott, amiben ténylegesen benne is volt, ami őbenne ott volt, s akinek ő átengedte önmagát, Péter most azt „engedte” (kérte, mondta ki) rá.
--Ez egy ítélettétel volt. Péter ebben az értelemben egy mennyből kapott hatalomban járt el.
2./ Van ilyen ítélettétel Istentől? Van ilyen hatalom? Tőle való?
--Sokan mondhatják az egyháztörténelem visszaéléseit sorolva, hogy ez itt az „emberi hatalmaskodás” kezdete, ebből nőtt ki a pápaság, stb. de kikerülhetetlen, hogy az Úr Jézus ADOTT ilyenfajta hatalmat az övéinek.
a./ Akár, amikor a gonosz szellemek kiűzésére küldte őket, hatalmat adott nekik. (Jóra, és nem gonoszra, nem saját maguknak való pénzgyűjtésre, stb. Mt 10,1.7-8.)
b./ Amikor a földi és mennyei kötésekről szólt, akkor is ugyanilyen módon adott hatalmat nekik – egyszer kifejezetten Péternek, (de utána egy pillanat múlva óvnia is kellett őt attól, hogy elbukjon az ördög csapdájában – Mt 16,19 és 23.).
--Utána ugyanezt mondta az összes tanítványnak, együtt, többesszámban: Mt 18,18. „Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (S ehhez rögtön hozzátette az Úr, hogy ha ketten egy akaraton lesznek a földön, minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik a mennyei Atya. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Ő nevében, Ő ott lesz köztük. MÁS SZÓVAL: ezt NEM szakíthatják el Őtőle, Ő lesz ott velük, amikor ilyen hatalomban járnak el, és nekik is ŐVELE kell lenniük... ez nem egy Tőle „független” hatalomgyakorlás, hanem egy szükségszerű ítélet-képviselés, ami Tőle való. Zsolt 110.) :)
--Tehát ez NEM csak Péteré, hanem mindenkié, aki felismeri, amit Péter felismert ott, akkor Cézárea Filippi környékén (Mt 16,13-19 – hogy Ő a Krisztus, az élő Istennek Fia). Ő, az Úr Jézus ERRE építi az Ő egész Eklézsiáját, Egyházát... arra, hogy Ő az Isten Fia, Ő a Megváltó – s arra, hogy ezt felismerik, lerögzítik az Övéi és Őhozzá tartoznak. :)
--De hatalmat jelent: hatalmat az ördög felett, és a kérésben, könyörgésben és az egy akaratban levő hatalmat is. S amit a Mt 18-ban olvastunk, az a „rendcsinálás hatalmát” is jelentette, a „tisztaság” hatalmát, vagyis a „tisztán tartás” hatalmát is. (Gyülekezeti fegyelmezésnek is szokták mondani.)
c./ De feltámadása után is így szólt hozzájuk (nem „csak Péterhez”), amikor Szentlelkét adta és a jövőről beszélt velük: „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak. Akikéit megtartjátok (krateó – megragad, megfog, tart, megtart, elfog, letartóztat, fogva tart), megtartatnak (krateó).” (Jn 20,23.) :)
--S ez azt követte, hogy az Úr Jézus azt mondta nekik, rájuk lehelve, hogy „Vegyetek Szentlelket!”.
--Vagyis ez NEM egyszerűen egy emberi vélekedés, hatalomgyakorlás alapján történő kijelentés, hanem a Lélek vezetésére.
--Mint a 2Kor 13,10-ben írja az apostol: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nekem építésre és nem rontásra.” Vagyis: kapott hatalmat. Még, ha ezt kétségbe vonták is Korintusban: „Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent. 9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. 10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány. 11 Gondolja meg azt, aki ilyen, hogy amilyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk], ha megjelenünk, cselekedetben is.
.
Apcs 8:20 De Péter mondta neki: A te pénzed (argurion – ezüst) veled együtt vesszen el (apóleia – romlás, pusztulás, kárhozat), mivel azt gondoltad (nomidzó), hogy az Istennek ajándéka (dórea) pénzen (khréma – vagyon, birtok, gazdagság) megvehető (ktaomai – hozzájut, megszerez, szert tesz valamire).
Apcs 8:21 Nincsen neked részed (merisz – osztályrész, részesedés), sem örökséged (klérosz – sorsvetés, osztályrész, örökség, stb.) e dologban (logosz), mert a te szíved nem igaz (euthüsz – egyenes, korrekt, igaz) az Isten előtt (enópion – színe előtt, szeme láttára).
Apcs 8:22 Térj meg (methanoeó) azért ezen gonoszságodból, és kérjed (deomai – esedezik, könyörög) az Istent, ha (ei – vajon, bácsak) talán (ara – így hát, következésképpen) megbocsáttatik neked szívednek gondolata (epinoia – gondolat, terv, szándék).
Apcs 8:23 Mert látom (oraó – megpillant, néz, tekint, észrevesz), hogy te keserűséges (kholé – epe, düh, gyűlölet, bürök, méreg) méregben (pikria – keserűség, harag, düh, méreg, bosszúság) és álnokságnak (adikia) kötelékében (szündeszmosz) leledzel (ousza – lévő, létező, aki van).
3./ Hogyan nézett ki ez a hatalomgyakorlás itt, ebben a helyzetben, a gyakorlatban?
--Tényeket rögzít le – azt is, ami ott, Simon mágus szívében jelen volt, de olyanokat is, amik következményszerűek.
--És ezekhez kapcsolja azt, aminek meg kell történnie – amit „ráenged” Simon mágusra. Ezek következmények, abból a helyzetből fakadóak, ami most lelepleződött.
--Melyek a tények? (Ezek: „azt gondoltad... szíved nem igaz... keserűséges méregben és álnokság kötelében vagy” – benne vagy, dolgoznak a szívedben ezek az indítékok).
--Melyek a következmények? (Ezek: „pénzed veled együtt elvész... nincs része és öröksége a Szentlélek dolgaiban...”)
--És még valamit tesz: felhívja megtérésre. A tényekhez hozzákapcsolja a kimenekülés útját is. Kérjed Istent. Térj meg. A gonoszságtól határold el magad, és kérjed Istent.
--És akkor mi lesz? Ez a „talán” arról beszél, hogy a helyzet kétesélyes. „Talán” Isten megbocsát. De nagyon mélyen van a méreg, a pusztítás a szíve mélyén, így meg van az esély arra, hogy nem tud kiszabadulni ebből – és akkor megy minden a maga útján, ahogy Péter kimondta. Tehát itt ez a megtérés és megszabadulás nem automatikus. A szív mélységében kell megtörténjen a megtérés és az Istenhez kiáltás.
--Ez ma is így van. A szív indítékait feltárni, mélységesen elhatárolni magunkat a gonoszságtól (ami esetleg évtizedek alatt halmozódott fel ott benn és foglalt el mindent, s hat ki mindenféle gondolatra és tervre, szándékra az ember életében), ez az útja annak, hogy valódi felszabadulás, megtisztulás lépjen be az ember életébe. Az Úr útja ez. De nagyon mélyen zajlik... :)
--Csoda minden esetben :)
Apcs 8:24 Felelvén pedig Simon, mondta: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jöjjön.
1./ Oké, én is könyörgök érted. Őszintén, mert nem akarom, hogy rossz legyen a jövő. Legyen jó, a te életedben is.
--De ez nem változtat azon, hogy neked, a szíved legmélyében rendet kell tenned.
--Az apostol indítéka a megmentés. A könyörgés is ebből az indítékból fakad. De a másik oldalról – Simon mágus felől – kikerülhetetlen a mélységes, szívbeli megtérés, az elhatárolódás készsége.
--Ez csoda, amikor végbemegy. Ezért imádkozunk. :)
Apcs 8:25 Azok annak okáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak Igéjét, (meg)visszatértek Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálták az evangéliumot.
--Ha már ott voltak, legalább hirdették az Igét is.
--Ez az ébredés itt, ezen a környéken, kinyitotta a kapukat más környékeken is. Ez is egy törvényszerűség. Valahol elindul a munka – más helyen tovább megy. Az emberek viszik a hírt, mások látják rajtuk a változást, követik őket.
--A hatékonyság fontos szempont: ha itt vagyunk, akkor itt kihasználjuk a lehetőségeket. Nem elvágyunk máshová, hanem itt tesszük meg, ami ránk van bízva.
--A vége az, hogy Jeruzsálembe mennek vissza, mert ez a misszió központja, ott szükség van rájuk, ott megkereshetők, ott nem lehet félbehagyni a munkát, amit elkezdtek.