Az elengedés tudománya egy óriási tudomány. Vannak helyzetek, amikor te mindent megtettél, de valami még hátra van. És ez az, hogy odaengeded az "egészet" az Úr kezébe.
Gondolsz rá, hogy a legmélyebb mélységeket is ismeri az Úr? Azokat, amikben vagy, de más nem érti meg... ez sincs elrejtve Előle. És, ahogy kiáltasz, ahogy segítségül hívod Őt, Ő ott van, meghallgat...
Beletekintettem egy magyarországi természetfilmbe. Gyönyörű volt látni, ahogy a fiókáit táplálta a fakopáncs. Újra és újra megjelent az odúnál, a fiókák kidugták fejüket, pontosabban csőrüket, és a fakopáncs a megszerzett táplálékot "beadta" nekik. Fáradhatatlanul. Dolgozott, hogy táplálhasson. És a fiókák ezt azzal hálálták meg, hogy növekedtek.
Te is átéled, amikor a "lehetetlennel" találkozol, hogy az Úr belül lendít, ösztönöz, hogy ne add fel? Nagyon "végső" helyzet kell, hogy kiállj a harcból. Vagy ilyen lehet, hogy nem is létezik... folytatod, és győzelemre vezet az Úr...
Úgy elképzelem, ahogy az Úr Jézus napról-napra, ahogy felkelt, és az Atya elé állt, és imádkozott, újra és újra kijelentést kapott arról, mit kell most, mit kell ma mondani, tenni, mire kell ma felkészülni, hogyan kell valamit kihangsúlyozni a tanítványok számára.
"És Ő (Jézus) előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a Testnek, az Egyháznak: Aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben Ő legyen az első (Jézus). Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. (Jézusban). És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezve az Ő keresztjének vére által.
"Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, Aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnanszült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van FENNTARTVA számunkra. Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
