Gondolsz rá, hogy a legmélyebb mélységeket is ismeri az Úr? Azokat, amikben vagy, de más nem érti meg... ez sincs elrejtve Előle. És, ahogy kiáltasz, ahogy segítségül hívod Őt, Ő ott van, meghallgat...
"A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat! Legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás! Meg is szabadítja Ő Izraelt minden ő bűnéből." Zsoltárok 130,1-8
Sokan úgy érzik, nem érti meg őket senki. De az Úr Jézus ott van, és meghall, és megért téged. Ne félj!
"A mélységből kiáltok hozzád, Uram!" Zsoltárok 130, 1
--Van kihez kiáltani. Ez óriási. Egyszerűen más minden, ha kiálthatsz. van "Valakid", Aki ott van, és meghallgat. Köszönöm Neked, Uram. Köszönöm, hogy kiálthatok Hozzád. Ámen.
--Több féle mélység van. Olyan is, amit sokan ismernek. S olyan is, ami "személyre szabott", kevesen értik meg. Mások legyintenek, de te mégis "mélységben vagy", te tudod, átéled, neked nehéz. De bármelyikben vagy is, Hozzá mindig kiálthatsz. Ő megért. Ő tudja. Ő nem fog elfordulni. Mert irgalmas Isten Ő.
--Köszönöm Neked, Uram, hogy vagy, hogy irgalmas Isten vagy, hogy meghallgató Isten, kéréseinket megválaszoló Isten vagy. Köszönöm Neked. Ámen.
"Uram, hallgasd meg az én szómat! Legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra!" 130 Zsoltár 1
--Ugye, hogy a gyerekek is úgy vannak, hogy a szemedet akarják látni? Csinálnak valamit, és kérik, "nézz ide", és neked oda kell nézni, hogy megnyugodjanak. Ha tizedszer, akkor tizedszer, de oda kell nézned, és akkor megnyugszanak. Mert látják, hogy ott vagy, nézed őket, tudod, miben vannak, mit csinálnak. (És te persze megdicséred őket, és biztatod, hogy "csak így tovább", és ők boldogok, és erősödnek, fejlődnek, bölcsebbé válnak, s ügyesebbé. És alapvetően biztonság van az életükben. Ugye, hogy így van?)
--Te is így vagy - kiáltasz, és kéred, az Úr hallgassa meg... s akkor nyugodt vagy. Én legalábbis így vagyok. Ha már hallotta, akkor rendben van, mert Ő jó, Ő hűséges, Ő szeret, Ő ismer, Ő bölcs, és tudja, mi a bölcs, mit célszerű tenni, Ő szól, ha kell, hogy valamit változtassak, szólni fog, jelzi, és Ő mindenható is, tehát meg tudja tenni... Én így vagyok, itt vagyok, és ebben vagyok, s Ő hallotta, tehát már nincs baj...
--Köszönöm, Uram, hogy ha hallod, akkor már nincs baj. Csak szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád. A Tiéd vagyok, és készséges, és amit mondasz, megteszem, ha bírom, ha nem bírom, akkor is kérem a Te erődet, hogy meg tudjam tenni... mert meg akarom. Ámen.
"Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!" 130 Zsoltár 3
--Igen, Uram, így van. Nincs ember, aki ne engedett volna már a bűnnek. Mindenkinek van mit rendeznie. És Hozzád hozzuk, mert MÁS NINCS, akinél a bűnt rendezni lehetne. És NEM ELÉG, ha az ember a lelkiismeretét megpróbálja feloldani, hogy "mások is ezt teszik", vagy valami más módon. Nem elég, KELL a bűnbocsánat, kell, hogy elmondjam Neked, kell, hogy Te mondd ki, hogy "bűnöd elfedeztetett, megbocsáttatott, eltöröltetett, eredj el, és többé ne vétkezz". Nekem KELL, hogy kimondd. Uram. Hozzád hozom, mert utálom, Hozzád, mert bánom, Hozzád, mert meg akarok szabadulni tőle, Hozzád, mert nem akarom többé, Hozzád, Uram, Hozzád, mert egyedül Te vagy méltó rá, és Te vagy az Egyetlen, Aki bármit is tudsz ezzel tenni. Hozzád... Uram, Hozzád... Ámen. ?
--Az emberek igyekszenek "lazán" venni a bűnöket. De a bűnnek törvényszerűsége van. A bűn pusztító. A bűn olyan, mint a féreg, megrág belülről. Tönkretesz. A bűnnel kell valamit tenni. A bűnnel le kell számolni. Ha az Úr fenntartja, ha benne hagy, ha nincs mit tenni vele, akkor jön a pusztulás. A bűn zsoldja: halál... az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Kell a kegyelmi ajándék a bűnnel szemben. Kell az új kezdés. Kell az élet. Kell, hogy elinduljon, ami eddig nem volt ott. Kell, hogy az élet kiáradjon, és változás legyen. Uram, ha a bűnöket számon tartod, ki maradhat meg. Ha a bűn tovább él, elborít, elpusztít, tönkre fog tenni. Köszönöm, hogy megszabadítasz. Ámen. ?
"Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!" 130 Zsoltár 4
--Nincs más, Uram, Aki megbocsáthat. Csak Te. Még, ha egymás ellen követik is el az emberek a bűnöket, még, ha egymást bántják is meg, rövidítik is meg, használják is ki, amellett, hogy egymás ellen követtek el bűnt, ELLENED is, mert Te alkottad az embert, a saját képedre és hasonlatosságodra alkottad, még, ha elromlott is sok tekintetben, és nem is hasonlít már Rád, sok ponton, de mégis a Tiéd, és Hozzád tér vissza, a Te rendelkezésed alatt áll, Neked ad számot... aki ellene vétkezik, ELLENED is vétkezik. Nálad van a bocsánat, egyedül Nálad, és Hozzád kell jönni, Uram, a bűnbocsánatért, a mennyei tisztaságért, EGYEDÜL Hozzád. Ámen.
--Olyan jó, Uram, hogy Nálad van, Uram, van, van, van bűnbocsánat. van újrakezdés. van tiszta lap. Olyan jó ez, Uram, annyira, de annyira jó, és olyan reménységgel teli tény. van új kezdés, VAN élet, tisztaság... ki lehetne ilyen, mint Te, hogy megtisztítasz, és megváltoztatod az egész helyzetet. Itt a reménységem, itt a jövőm, itt van a mennyei jelenlét az életemben. A Te bocsánatodból fakad. Ámen.
--"Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged!" - A bűneiről számot adó ember függ a Mindenhatótól, Aki Örökkévaló, és ezért a Vele szemben elkövetett bűn is örökkévaló. Ha nincs elengedés, ha nincs megbocsátás, mi marad? Az örökkévaló bűntudat, önmaga marcangolása, az embernek, az Ő jelenlétében csak az tud megmaradni, aki bűneitől meg van tisztítva. Innen jön az Istenfélelem - a mély tisztelet - az életedben. Tőled függök, Uram, Hozzád jövök, és hálás vagyok, hogy adsz új kezdést. Ámen.
"Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében." 130 Zsoltár 5
--A várakozás és a bizalom szorosan összefügg. Boldog, aki úgy várakozik az Úrra, hogy közben bízik az Ő ígéretében. Boldog, akinek vannak ígéretei, aki tudja, milyen az Úr, és mit mondott, és hogyan lehet Hozzá közeledni. Boldog, aki tudja, hogy van Megváltó, és a megváltás alapján, a bűnei bocsánata, a megtisztítás, az Úr Jézus vérének áldása alapján tud odajönni az Úrhoz. Így vár Rá... bizalommal.
--A várakozás nem "csak egy fizikai állapot", nem "csak az idő múlása", és "az idő kivárása". Nem. A várakozás a lelked állapota. Egy tudatos, aktív, mégis függő, kiszolgáltatott állapot, amiben történik valami. Egy állandó jelzés az Úr felé, hogy "itt vagyok", és "várlak Téged", és "várok Rád", és "függök Tőled", Uram. Ez a várakozás. És közben teszed, amit tenned kell, zajlik az életed, amennyire tud, megteszed, amit várnak tőled, és segíted azokat, akik körülötted vannak, megteszed, ami jót meg tudsz tenni, és szeretsz... miközben vársz... mert a várakozás a lelked állapota, a bensődé, és közben az élet történik, halad, zajlik, és te szeretsz, mint mondtam, és segítesz, gondolkodsz, áldasz, és fejlesztesz mások életében... egyszerre a kettő. Várakozol, és várakozás közben vagy... s az Úr ezt látja, tudja, és te "küldöd a jelzéseket", mondod Neki, és tudod, hogy tudja... de "most várakozási idő van"...
--Nem rossz ez. Életem legnagyobb változásai várakozási időkben mentek végbe. Nehéz időket éltem meg. Mások, kívülről lehet, hogy nem is nagyon tudták... nem is értették meg feltétlenül, sőt, mondtak volna egy-két tanácsot, hogy hová tegyem az egész "várakozási időmet"... de az Úrral mégis várakozás volt... és minden olyan időszak, amiben most is benne vagyok, a mostani "várakozások", is ebből fakadtak. Ezek készítették elő, ezek segítették, hogy most "jobban menjen", mondjuk "több bizalommal", és "nagyobb türelemmel"... mert a korábbi várakozások összetörtek már bennem sok keménységet. (Van még mit... megnyugtatlak... van még... és most is benne vagyok két-három területen, vagy több területen, várakozásban, amikor az Úr tudja, hogy várok, lehet, hogy egy részéről emberek is tudják, és imádkoznak is értem, sőt velem is, és ez jó, ez könnyebbség, de akkor is várakozás van, és ahogy ez zajlik, ez függésben tart, a változás is zajlik... s ez jó. Formál az Úr, általa.)
--A "várakozási idő" jó, jót végez benne az Úr, vagyis, ez alatt, jót végez bennem. És benned is. Persze azon is múlik, mi végződik el, és hogy elvégződik-e valami, amit Ő akar, hogy úgy várunk-e Őelőtte, Őreá, ahogy az jó, ahogy azt Ő akarja... ez kulcskérdés. "Jó várni, és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül, és hallgat... felvette magára..." Jeremiás siralmai 3.fejezet versei. Ez a "felvette magára", egy odaszánásról beszél, egy megértésről az Úr felé, hogy az Úr most ezt akarja, most ez végződik, tehát ennek van itt az ideje... Nem rossz...
„Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. Mert nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!” Jeremiás siralmai 3
"Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt." 130 Zsoltár 6
--Ki tudja jobban, mit jelent várni, mint aki "várakozási helyzetben van", ebben tölti az idejét. Ő érti. Ő tudja.
--Amikor katonák voltunk, (ezt az Igét még messze nem ismertem), nagyon tudtuk várni a reggelt. Lestük a pitymallatot, lestük a legenyhébb világosság megjelenését is, és láttuk, ahogy fokozatosan felszakad az éjjel sötétsége, és átjátszik a hajnal világosságába. "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága... amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig..." - lépésről-lépésre. Várod, és várod, és teszed, közben, amit tenned kell, de vársz, és vársz, és vársz, és kiáltasz az Úrhoz, és TUDOD, hogy Ő hallja, és nem adod fel. "Jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt...". Várod - és el fog jönni. Meg fogod látni. Mint hajnal, felhasad a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik... (Ézs 58,8.) ?
--Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt... az őrök a reggelt... VÁRLAK, Uram, várlak, és ezt Te tudod, és én tudom, sokan nem látják, de TE TUDOD, és én is, hogy Előtted vagyok, és várlak, Uram, várlak, és várom szabadításodat, a Te válaszodat, a Te mennyei megoldásodat, változtatásodat. Várlak, Uram. Várlak. Ámen. ?
--Nincs vége, ameddig meg nem jön a válasz. Megjön... de addig várok, és várok...
"Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás!" 130 Zsoltár 7
--Mire építesz? Arra, hogy van Nála kegyelem, bőséges Nála a szabadítás, és van ígérete... erre építek. És ezért bízik az én lelkem. Így várakozom. Bizalommal várok.
--Benne, személyesen Benne bízom, mert tudom, hogy van Nála kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás.
--Köszönöm a biztatást. Köszönöm, hogy mély szívből fakad, nem felszínes mondásokból, hanem tudom, hogy onnan jön, a mély megértésből, az Isten ismeretéből... köszönöm. Igen, Uram, bízom Benned, mert Nálad ott a kegyelem, ami mérhetetlen, és igen, nálad ott a szabadítás, ami válasz a helyzetemre. Köszönöm Neked. Ámen.
"Meg is szabadítja Ő Izraelt minden ő bűnéből." 130 Zsoltár 8
--Milyen jó, hogy eljön. Eljön a következő lépés. És meg fogjuk látni ezt a szabadítást is.
--Az ébredés nagyon különleges. Néha éveken, néha évtizedeken át való imádság előzi meg. A bűnökből való megszabadításhoz pedig megtérés kell, bűnbánat, és készség a bűnrendezésre. Ehhez pedig a szív mélysége, mélységes odafordulása szükséges. Ha ez megtörténik, jön a többi: a bűnbánat, a megtérés, a megbocsátás, az új kezdés, a szabadítás, a helyreállítás... mit tudsz ezért tenni egy ember életében? Imádkozol, kéred az Urat... várod az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt... várod, és várod... várakozol, mert Nála van a kegyelem, Nála a szabadítás. És ez a tiéd lesz, ahogy Ő cselekedni fog. De addig vársz, és vársz... várod az Urat.
--Erről szól ez a Zsoltár.
--A várakozás Zsoltára. A helyreállításé, de a helyreállításnak arról a szakaszáról szól, amikor ott a várakozás, a cselekvő Úrra való várakozás... a lelked várakozása, és a kiáltás, amikor meg akarod látni az Ő szabadítását, az Ő munkáját. Ez az ébredés Zsoltára, az ébredés várakozási időszakának Zsoltára.
--Lehet, hogy ebben vagyunk most?
--Várjuk, hogy az emberek odaforduljanak az Úrhoz, várjuk, hogy ne reklámból, ne divatból, ne érdekből, hanem őszinte szívből bűnbánatra jussanak, és megkeressék az Urat. Várjuk... jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. S közben a mi saját életünkkel is, saját élethelyzeteinkkel is ott vagyunk Őelőtte... várjuk Őt.
Köszönöm Uram, köszönöm ezt a várakozást, köszönöm, hogy Te vagy, és Hozzád bármikor lehet jönni, és bátran lehet kiáltani, Te hallod a néma kiáltásokat is, a szív legmélyén ott húzódó várakozást is, a mélységet, a legmélyét is látod. Köszönöm, hogy bízhatok Benned, köszönöm, hogy Te vagy az egyetlen, Aki mélységesen ott van, teljesen megért, és Akihez lehet kiáltani. Köszönöm, hogy van ígéreted, köszönöm, hogy Nálad van kegyelem, és bőséges Nálad a szabadítás is. Köszönöm, hogy meg is szabadítasz, és ez a teljes tisztítással együtt jön, hogy rendbe teszed az életemet, és nem hagysz szennyben sem... mindenemmel, és mindenhogyan Hozzád jövök, Uram. Köszönöm Neked. Ámen.