Az elengedés tudománya egy óriási tudomány. Vannak helyzetek, amikor te mindent megtettél, de valami még hátra van. És ez az, hogy odaengeded az "egészet" az Úr kezébe.
Ez nagy tudomány.
Néha sok nehézség (igazi összetörés) vezet el idáig. De nagy kincs lesz, ha megszületik benned. Az igazi, mélységes bizalom, a teljes rábízás és felszabadító mennyei szabadság lesz a gyümölcse.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Tény.) Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (Tény.) 2 Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (Az "erőlködés" tényei.) Szerelmesének álmában ad eleget. (Húúú, ez is tény.)" Zsoltárok 127, 1-2.
Ennek a Zsoltárnak vannak további versei is. Összefüggésben ezzel a két verssel: a családdal kapcsolatban. Üzenet lesz az is, üzenet ez is.
1./ Építeni: kell. Előkészíteni: kell. Gondolkodni: kell. Erőt, időt befektetni abba, amit építesz: kell. Ezt nem kerülheted ki, ha szeretnéd, hogy felépüljön valami. (Ház, kapcsolat, iskolai végzettség, szakmai tudás, család, gyermek - a gyermeknevelésben - az ő jövője... zenetudása, sport teljesítménye, egészsége, minden...)
2./ Őrizni: kell. Mert támadások, csapdák, félrevezetések: vannak. Ezért vigyázó: kell. Figyelni: kell. Gondolkodni: kell. Mérlegelni: kell. Együtt megbeszélni, hogy mire kell ügyelni: kell. Egy - sok ponton - Istennel ellenségességben élő világban élünk, ami sodorni akar (minket is, gyermekeinket is, mindent és mindenkit, akit lehet)... őrködni: kell.
Erről beszél a 127. Zsoltár.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Tény.) Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (Tény.) 2 Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (Az "erőlködés" tényei.) Szerelmesének álmában ad eleget. (Húúú, ez is tény.)" Zsoltárok 127, 1-2.
3./ Ja igen! Itt most a "hiába" jön elő. Tehát: kell, de nem mindegy, hogyan történik ez az egész. Építés, gondolkodás, erőfeszítés, befektetés, vigyázás, tanácskozás, mérlegelés... van a háttérben valami, amit nem felejtünk el. Sőt...
4./ Mi van a háttérben? Egy tény... csak összhangban tud jól működni. Csak mennyei harmóniában. Más szóval: együtt az Úrral. Vagyis: ha Ő is teszi, akkor, amit teszel, az áldott lesz. Az megnyugtató lesz. Lehet, hogy fáradtsággal jár, de békességgel is, egyúttal, és lesz jó gyümölcse. Ez a tény áll a háttérben: ha Ő benne van, akkor áldás lesz. Ha Őt kihagyod, "csinálod saját magad, függetlenné téve magadat Őtőle", akkor "hiába" lesz.
5./ Mi ez a "hiába"? Felépül a ház - de nem lesz benne öröm. Üresség érzés marad utána, és békétlenség fog ott lakni. Őrzöd magad dolgoktól, aggódsz, hogy mi ne érjen el, de más ponton bejön a rabló, megfoszt az élet legfontosabb dolgaitól - elégedettségtől, örömtől, reménységtől, békességtől, szeretettől. nem lesz harmónia.
6./ A harmónia a mennyel való harmóniából fakad ezen a földön. Lehet, hogy sok mindent elér valaki, de a mennyel való harmónia nélkül ott marad az üresség, ott marad a bizonytalanság, és a végességből fakadó szomorúság, aggódás és elkeseredés. A harmónia a menny jelenlétéből fakad.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Tény.) Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (Tény.) 2 Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (Az "erőlködés" tényei.) Szerelmesének álmában ad eleget. (Húúú, ez is tény.)" Zsoltárok 127, 1-2.
7./ Akkor hogyan? Ne is gondolkodjunk? Ne fektessünk be? Ne "erőlködjünk"? Ne vessünk bele fontos időket? Akár éjszakákat is, ha szükséges? nem erről beszél az Ige. Hanem arról, hogy a mennyel összhangban teszed, amit teszel. És át tudod engedni az Úrnak a kiindulópontot, a megvalósítás folyamatát és a végeredményt. Teszed, ami rajtad áll, de mindig Vele összhangban. Figyelve rá.
8./ Pl. egy tervezés itt, a misszióban. Ahogy ma is zajlott. Elmondtam valamit, ahogy megkérdezték a munkatársaim, hogy mi erről a látásom. Az Úrral beszélgetve vannak dolgok, amik eldőlnek. De nem tudok mindig mindenről beszélni. Nem is szabad. Formálódóban levő dolgok sokszor csöndet kívánnak. Néha valakivel, picit, egy-egy részletet... de inkább az Úrral. És akkor, egy ponton, a belső körben, a munkatársak egy része közt, vagy később, az összes munkatárs közt, előjöhet valami, amit nem is gondoltak volna... mert új, mert más megközelítés... néha gondolták, mert imádkoztunk érte, és érzékelték, hogy itt lesz valami... néha teljes meglepetés, néha már finoman előkészített dolog... néha ők igénylik, hogy legyen változás, beszélünk róla, és így születik... mindig más. De amikor előkerül, már egy komplexebb látás formájában, akkor hirtelen rájön mindenki, hogy "ehhez pénz kell", vagy ehhez "új munkatárs kell", vagy valami hasonló akadály merül fel (vagyis megoldandó kérdés). És ilyenkor könnyen felmerül, hogy "akkor ezt 'nem' lehet megoldani"... de a dolog nem így néz ki. Csak "egyedül" nem lehet megoldani. És tovább kell imádkozni. Már meg van a látás, meg van a mennyei vonulat, a terv a mennyből, de kell hozzá még feltétel, aminek be kell teljesülnie. És így lesz ott előttünk. De már mindenkinek formálódott a gondolkodása, már mindenki megpróbál úgy berendezni mindent, magában is, hogy ez a dolog "lesz", csak még "születőben" van. Ez az imádság ideje. Itt tényleg egy belső formálódás lesz. Már nem csak az én szívemben. Már együtt is. És ahogy ez megszületik, az Úr a közös imádságok útján is bontakoztatja a mennyei tervet. Elkezdjük meglátni a konkrét szükségeket. A "szerveznivalókat". A lépések lehetőségeit. De ekkor kulcskérdés, hogy "ne szakadjunk el" attól a ténytől, hogy csak vele lehet megvalósítani. Még, ha már megtaláltuk is az embert, vagy forrás is akadt... csak vele, összhangban, a mennyel harmóniában TUDJUK véghez vinni... vagyis, az Úr, velünk együtt, vagy más módon: csak az úrral tudjuk megtenni.
9./ Van ebben egy mennyei harmónia. És ebből békesség fakad. Nem jelenti ez, hogy ne lennének befektetések, gondolkodás, meleg időkben izzadás, hidegben fázás is, este, vagy reggel is, odagondolás, vagy éppen tervezés... nem minden úgy történik, hogy leülsz az íróasztalhoz, és kitalálod... van, hogy közben valami mást, fizikai dolgokat csinálsz - pl. levelet csomagolsz, vagy pakolsz, autózol, vagy mosogatsz. De születik, és mivel együtt születik az Úrral, ezért békességes. És fizikailag is bedobod magad. És a telefonokat is elintézed. És megírod, amiket meg kell. És, ha kell, újra és újra felhívsz egy telefonszámot, az elintézés teljességéig. És megint tárgyalsz. És engedsz, ha kell, vagy tartod a frontot, figyelve a mennyre, anyagilag is, határidőben is, szervezésben is... ez egy folyamatos összhangban történik a mennyel.
10./ Nem jelenti, hogy ne lennének várakozási időszakok. Nem jelenti, hogy ne lennének megtorpanások, akadályok, amiket így, vagy úgy, le kell győznöd. Amikor anyagi dolgokról tárgyalok valakivel, újra és újra neki kell mennem, időnként. Néha nagyon kemény alku folyik. Ő meg akar élni, én akarom, hogy a misszió működjön... és néha engedni is kell. Pontosan ezek miatt a szempontok miatt. De soha nem úgy, hogy kimarad az Úr. Ővele zajlik az egész. Ott van benne, hogy "Uram, ez most többe kerül... nem látom még, honnan tudjuk kifizetni... de legyen meg, Uram, a Te akaratod szerint... látod, Uram, ez az ára, kérlek, jöjjön akkor a mennyei gondoskodás...". Van benne ilyen, sokszor. De néha eljutok oda, hogy "ha nincs rá ember, Uram, akkor nem tudjuk megcsinálni... és várok... és várok..." - most is van ilyen terület, munkatársaimmal való mai megbeszélésünk során került elő kérdésként, hogy erről hogyan gondolkodom... és elmondtam. A kép világos, a feltételek is, de nincs meg rá az ember... volt már próbálkozás, de ahány volt, mindegyik bedőlt. Pedig fontos a terület... de vezető nélkül nem tudom megtenni, nem lehet megvalósítani. Jön az imádság. Ismét indul az imádság. Rá került a szívemre, nem adom fel, nem fogom félbehagyni, bár áll most a dolog, de az imádság tovább fogja lendíteni.
11./ Ez a "függő helyzet" ahhoz is vezethet, hogy néha jöhet a kárhoztatás. "Még mindig nem valósult meg"... vagy jöhet az elkeseredés: "ez soha nem is fog megvalósulni"... de mivel összhangban vagy a mennyel, és ez a mennyei törvényszerűség, amiről itt, ezek az igeversek szólnak, igaz, és ott van benned, és alapját adják annak, ahogy gondolkodsz, ezért nem adod meg magad sem az önkárhoztatásnak, sem az elkeseredésnek, hanem odateszed az Úr elé a helyzetet: "igen, Uram, még nem valósult meg... igen, Uram, ennek vannak nehéz feltételei... igen, Uram, én megtettem, ami rajtam állt benne, de ha te nem építed a házat, akkor hiába dolgozom rajta... te kellesz hozzá, hogy legyen továbblépés, Uram, és én téged várlak ebben is...".
--Békesség, békesség, ne félj, nem halsz meg... mondta az Úr Gedeonnak. Ne félj... nem a halálé az utolsó szó.
--"Szerintem nem az lesz" - mondta egy vállalkozó, nagyon szelíden, amikor felvázoltam előtte a rossz alternatívát... ezt a kedves mondatot elvittem magammal: "Szerintem nem az lesz...".
--Úgyhogy a kétségbeesésnek, az önkárhoztatásnak, az elkeseredésnek nem adunk teret. Hanem mi lesz? Az úr építi a házat, és ezért meg fogjuk látni, hogy a munkánk nem hiábavaló.
„Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” 1Korithus 15, 58.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Tény.) Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (Tény.) 2 Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (Az "erőlködés" tényei.) Szerelmesének álmában ad eleget. (Húúú, ez is tény.)" Zsoltárok 127, 1-2.
12./ Akkor jöjjön most a gyönyörű tény...
--"Szerelmesének álmában ad eleget."
--vannak "szerelmesei" az Úrnak. S te is lehetsz "szerelmese".
--Ahogy én megértettem: azok az Ő "szerelmesei", akik rá bízzák magukat, és tőle teszik függővé dolgaikat. Annyira szeretik Őt.
--Azok az Ő "szerelmesei", akik magukról megfeledkezve, az Ő szempontjait tartják szemük előtt. Annyira fontos nekik, hogy "mit szeretne az Úr", mi az Ő akarata, hogy félretesznek minden emberi megfontolást, "mibe kerül", és "miről maradok le akkor", s azt tartják maguk előtt, ami tényleg neki fontos...
--Az Ő "szerelmesei" nem akarják becsempészni Isten tervei és munkái "alatt", (mellett), az ő személyes "érvényesülésüket", "népszerűségüket", az "énjüket"... egyszerűen Ő a fontos...
--Hát nem ilyen a szerelem? A másik a fontos, és hogy ő boldog legyen, és neki legyen jó... ugye? Ezek az Úr "szerelmesei"...
--És most a másik oldalról... mert, hogy ez a "szerelem" egy "viszonzott szerelem", nem "egyoldalú"... szóval: az Úr szerelmesének lenni, azzal a boldogsággal jár, hogy Ő is így tekint rád. Ő is a "szerelmesének" tekint téged, és mit tesz? ad... eleget. Amennyi szükséges. Betölti a szükséget. Ellát. Megőriz. Védelmez. Ott van. Vele vagy. Jársz vele, napról-napra. Vele. Az Ő elrejtettségében. Mert látja, és tudja, hogy az Övé vagy, és bent tart a karjaiban, a védelme alatt, az elrejtettségben.
--"Szerelmesének álmában ad eleget" - ez biztonságot jelent, és elengedést, rábízást. Ha elfáradtál, ha megállsz, mert "eddig tudtál eljutni", akkor rábízod magad, a dolgot, a munkát, a kapcsolatot, a jövőt, a pénz-kérdést... rábízod, és Ő el fog látni, meg fogja tenni, a Maga részéről, mert ISMER, tudja, hogy szereted, és hogy az Ő "szerelmese" vagy... és ezt Ő megteszi a szerelmeseiért... ?
--Ó, és még valami: ebben a "szerelemben" nincs féltékenység, nem kell úgy gondolkodnod, hogy a másik is "szerelmese" az Úrnak ezért "neked kevesebb jut belőle", vagy hiányozni fog a "kizárólagosság"... nem. A te életedben 100% lehet ott, teljesség, az Úrral való "szerelmi kapcsolatból", oda-vissza, és a másik testvéred életében is ott lehet ez... sőt, ahogy mesél róla neked, rájössz, hogy ez olyan gazdagság, ami még téged is tovább lendít a te saját "szerelmi kapcsolatodban" az Úrral.
"Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. (Tény.) Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. (Tény.) 2 Hiába nektek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (Az "erőlködés" tényei.) Szerelmesének álmában ad eleget. (Húúú, ez is tény.)" Zsoltárok 127, 1-2.
13./ Engem a hétköznapokban felszabadít ez a tény. Az Úrral, együtt, közösségben, összhangban, egy mélységes és biztonságot jelentő harmóniában dolgozunk együtt. Az Ő tervében, az Ő munkájában. Még akkor is, ha egy este, ahogy felébredek, rájövök, hogy még nem volt meglocsolva a virágoskert, és még el kell mosogatni, mert "más" is elaludt, nem csak én. De megteszem, és közben az Úr beszél velem, (hiszen nem morgok, hanem hálás vagyok, hogy tehetem), és a jövő kibomlik, és látást kapok, megoldást, és a tervezésben továbblendülünk... "együtt, Vele".
--A "szerelmi kapcsolat" Vele a teljesen hétköznapi helyzetekben bontakozik és borít el mindent. A bevásárláskor, vagy egy-egy sorban álláskor... egy rövid beszélgetés alkalmával a szomszédokkal, munkatársakkal, vagy valakivel, aki ott áll a kaputokban. Ott is jelen van. És akkor is, amikor ténylegesen tervezel, gondolkodsz. vele együtt... harmóniában. Ugye, hogy csodálatos?
Uram, köszönöm Neked a hétköznapi és közben mégis mennyei tervezést, az együtt élést, az együtt való munkálkodást. Még akkor is, ha néha az a kísértés, hogy megfeledkezzek Rólad, vagy elkeseredjek, vagy kárhoztassam önmagamat. Köszönöm, hogy az ALAP pontosan az, amit Te adtál, adsz, hogy ott vagy, hogy Te végzed, és elvégzed, amit Te szeretnél... végbe fog menni. Meg fog valósulni. És én ott akarok lenni benne. Nem akarok kimaradni belőle. És köszönöm a kiváltságot, hogy veled lehet tenni, és Téged lehet közben megismerni. Uram, mindig annyit, amennyit lehet, amennyire el lehet jutni. Köszönöm a lendítő embereket, akiket látok, akik lendülnek, és látom, ahogy Te ott vagy velük, megadod nekik a megoldásokat, a továbblépéseket. És ez engem is lendít, és nem adom fel, hanem új erőt merítek Belőled, általuk is, és látást nyerek, és megerősödöm abban, amit Te akarsz tenni. Köszönöm Neked. Köszönöm, hogy pont most, pont ebben az időszakban élhetek, élhetünk, itt a földön, és most vehetünk részt az építkezésben, a megmentésben, a tovább haladásban, mindennek ellenében is... köszönöm a kihívásokat, az akadályokat, és a "sötét árnyakat", amik rettentenének, de a Te jelenlétedet is, amik viszont erővel töltenek meg. Köszönöm, hogy megerősítesz a jóra, és elvégezhetem a munkát, amit rám bíztál. Veled. Mert "szerelmesednek" álmában adsz eleget. Ámen.