Ismerek egy lányt. Nevezzük Juditnak. Tiszta életű, várja az Urat, és nagyon szereti a szüleit.
--Amikor évekkel ez előtt, édesanyja nagy nehézségbe került, Judit végigkísérte őt az operáció és az azt követő összes nehézség során. Nem számított, hogy tartozásai vannak, hogy "ő nem jut egyről a kettőre", hanem egy számított, édesanyja legyen jobban, meneküljön meg.
--Az édesanya jobban lett. És befogadta az Úr Jézust is. Még a gyülekezetbe is el-eljött - főleg Judit kíséretében.
--Amikor már teljesen helyreállt, Judit elment külföldre, és igyekezett annyit keresni, hogy minden tartozását ki tudja fizetni (amúgy a tartozásai abból fakadtak, hogy becsapták, visszaéltek a bizalmával).
Utána hazajött, és itt bontakoztatta tovább az Úr az életét.
A múlt héten Judit édesanyja nagyon rosszul lett.
--Az orvos azt mondta, "örülni kell az elmúlt négy évnek is, és elfogadni, hogy 'vége', eddig tartott".
--Judit szívét ez nagyon megrázta. De nem adta fel. Bement anyukájához a kórházba, és gondoskodott róla (milyen áldás, hogy nincs már Covid-zárlat, látogathatta, sőt, különleges kiváltságként, bent is maradhatott nála egész éjjel - amire szükség is volt).
--Édesanyja annyira gyenge volt, hogy csak feküdt. Úgy tűnt, meg sem ismeri kislányát, de, ahogy Judit megfogta a kezét, az anyuka simogatni kezdte. Ahogy odatette arcát édesanyjához, az anyuka elkezdte puszilgatni. Tehát mégis megismerte, csak nem volt ereje válaszolni.
--Az éjszaka alatt kétszer is hányt az édesanya, hanyatt fekve, teljesen erőtlenül... s ha nincs ott mellette lánya, lehet, hogy már megfulladt volna. De Judit pontosan ott volt, ahol kellett lennie.
Judit üzenetet küldött a gyülekezeti imádság messenger csoportjába, s ahogy ez az üzenet megérkezett, az imádság megindult.
--Valaki másnap délután meglátogatta Judit édesanyját. Az édesanya megismerte őt. Beszédre ugyan nagyon gyenge volt, de kézszorítása, az viszont volt. Jó erős. Aki bent volt nála, azt tapasztalta, hogy az anyuka hálás, és olyan erővel szorítja meg a kezét, mint egy földműves a szerszámot. Lehetett vele együtt imádkozni. Megértette az Igét. Az ároni áldás után erőteljesen áment mondott. Ez már nem az az állapot volt, mint amiről az előző nap lehetett hallani.
--S Judit, ahogy bement este az anyukához, elmondta: érezhetően jobban van, ég és föld a különbség a tegnapi és a mai állapota közt.
Uram, köszönöm hogy Te ott vagy. Lehet kiáltani Hozzád. Te meghallgatsz. Uram, köszönöm a Te mérhetetlen szeretetedet. Nálad van kegyelem, és bőséges Nálad a szabadítás. Meg is szabadítod Izráelt minden bűnéből... és meghallgatod imádságainkat. Ámen.
"A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat! Legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg? Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek Téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az Ő ígéretében. 6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges Nála a szabadítás! Meg is szabadítja Ő Izraelt minden ő bűnéből." Zsoltárok 130,1-8.