18. zsoltár. A kérdés a 21. és következő versekre vonatkozott: vajon lehet-e így imádkozni, hogy az ember az "igazságára" hivatkozik Isten előtt, a "tiszta kezeire"? Jó alaposan átbeszéltük, de a biztonság kedvéért az elejétől kezdtük a zsoltárt, megláttuk, az Úr milyen hatalmas, és mi mennyire szorult helyzetekből tudjuk segítségül hívni. Megláttuk, az Úr meghallgat bennünket, és különlegesen szeret. "Kedvét leli" az Ő hűségeseiben... s "kiemeli őket"... felemeli, kiragadja az ellenségek várakozásából. Gyönyörű, és biztonságot jelentő.
S utána elkezdtük nézni a szívet, az odaadott, Istent szerető, Neki odaszánt szívet. S ez nagyon kedves az Úr előtt... s láttuk mindezt az Újszövetségben is. Láttuk az igazságot, amit megnyerünk, a megváltás miatt, a kereszt miatt (2Kor 5,21 és Róma 5,1-5), s láttuk, ami elkezd dolgozni bennünk. Hiszen, amit megnyertünk, "élet formájában" költözik be... Ott él benn, a szívünkben... hiszen ez az új ember, az új élet, "igazságban, és valóságos szentségben született meg bennünk". Szóval, ahogy ez az élet elkezd bennünk dolgozni, valójában az igazság dolgozik, és nyer meg arra, hogy követői legyünk, és átjárhasson bennünket. S így, lépésről-lépésre ez a miénk lesz, a jellemünk része, mint hűség, mint tisztaság, mint odaadás, mint buzgóság, mint egyenesség... és meglátszik az életünkön. S így, már mint jellemvonásunk kísér bennünket, s jellemez is.
Sok mindent átnéztünk még hozzá, hogy lássuk, mennyire újszövetségi ez a gondolat - előkerült: a 2Kor 7,1. a 2Tim 4,7-8. a Zsolt 116. Ezékiás király története, amikor az Úrhoz fordult, hogy ne vigye el őt "élete felén"... Ézs 37. S még további Igék.
Úgyhogy üzenetet vettünk ebből a zsoltárból (is)... Az üzenet ez volt - többek között: az igazságnak van jutalma... :)
A "visszás"-t is megnéztük, mit jelent a gyakorlatban, és láttuk Bálámot, aki "kibulizta", hogy az Úr "engedje" el őt Bálákhoz, Izráelt megátkozni... s az Úr elengedte, csak egyet kötött ki: amit Ő mond, azt mondja. Az úton viszont ítélő angyallal találkozott, háromszor is... "a visszáshoz visszás vagyok"... Nem jó, ha hasonlót engedsz a szívedben. Nem jó a kompromisszum. Nem jó a visszavont szív, a meghidegült szív és élet... ahogy az Úr is figyelmezteti a Jel 2-ben az efézusi gyülekezetet s általuk bennünket is: az első szeretethez ragaszkodunk, és amiképpen vettük a Krisztus Jézust, az Urat, úgy is járunk Őbenne... (Kol 2,6.)