Az Újszövetség megbízhatósága. Az Evangéliumok sajátosságai. A szerzőség és az Evangéliumok egybehangzósága, illetve, egymást kiegészítő volta. Mintha mozaikot látnál. Minden írónak megvoltak a maga szempontjai és címzettjei. Az Evangéliumok szerkesztett művek. A Szentlélektől nem idegen, hogy mindazokat, akik részt vettek a megszületésben, a maguk jellemével, lelkével, hátterével, szempontjaival együtt használt fel, vont be a megszületésbe - s az Evangéliumok így lettek ihletettek, mindezekkel együtt. S ez gyönyörű. Az, hogy nem "egyformaság", hanem egyaránt ihletettség van, egyszerűen örömmel tölt el, és büszkévé tesz, s megerősíti a mennyei szerzőséget, és azt, hogy mindegyik Evangélium érték, kincs, és önállóan is megállja a helyét. Amellett közösen, együtt adják ki a teljes képet. :)
Megbeszéltük valamennyire a gadarénus(ok) megszabadulását, a démonok jellemzőivel, irracionális gyülöletével, haragjával és félelmével együtt. S persze azt is, miért ír Máté kettőről, míg Lukács csak egyet említ közülük.
Utána a Mt 10,1-8 alapján egy másik nagyon fontos kérdés került elő: vajon ránk is vonatkozik-e, amit az Igében olvasunk? Hogyan vehetjük magunkra, hogyan ragadhatjuk meg, ami ott le van írva... Például most itt, az apostolok kiküldését... Ez ránk is vonatkozik, és bennünket is érint? Igen. Mert, amit az Úr Jézus ott mondott, nem vonta vissza, és nem csak egy bizonyos szűk küldetésre vonatkozott, mint pl. a páskavacsora előkészítésének parancsa, hanem modell-jellegű, mint sok más területen a tanítványok felkészítése. Bennünket az Úr bekapcsol abba, amit 2000 évvel korábban kezdett el, az első tanítványain keresztül. Most is teszi, ugyanezt, s teszi általunk is, mivel, amit ott, akkor tett, modell-értékű volt, hogy mi követhessük. (Erről sok-sok igevers tanúskodik még, többek közt a kiküldő parancs, a "Nagy Missziósparancs", s az Acs 2,38-39 is, ami jelzi, hogy nincs vége, ez a kiküldés a végső időkig szól...) :)