Izgalmas kérdések az 1Mózesből.
1./ Miért kerülnek bele a Bibliába az ilyen gonosz fejezetek is, mint az 1Móz 34? Van-e Istennek valami célja azzal, hogy az emberek ilyesfajta gonoszságairól beszámol az Igéjében?
--Egyértelmű volt, hogy nem az Úr jó célja volt, ami itt történt, hanem teljesen illegális, a felelősséget hordozó személyt, Jákóbot megkerülő, önhatalmú, sötét cselekedet volt amit itt az Ige feljegyez... és láttuk a következményeket is.
--Ami pozitív volt, hogy Jákób tudatosan letetette innentől kezdve az összes bálványistent családtagjaival, és a hozzá tartozókkal. Elásták a fülönfüggőkkel együtt ezeket Sikem mellett. Többé ne tudják befolyásolni a gonosz szellemi erők a családot és nemzetséget. (Bár, ezzel, sajnos, még belső, szellemi változás nem történt, hiszen nem sokkal később Józsefet eladták rabszolgának testvérei, apjuk félrevezetésével - hiszen sem bűnbánatra (ekkor még) nem jutottak, sem újjá nem születtek... Csak Jákób határozott döntése volt, hogy ki lesz zárva ezentúl a hamis istenek használata.)
--De - ez pedig csoda volt, a kegyelmet gyakorló, és néha érthetetlenül szerető Istentől - az Úr védelmet adott Jákób családja köré, és nem álltak bosszút rajtuk a kánaániták...
2./ Utána az emlékoszlop állítás kérdése következett, erről is beszélgettünk, saját, családi életünkben is, az Úrral való személyes és gyülekezeti életünkben is vannak megemlékezések - "emlékoszlopok" - az Újszövetségben is.
--Sok mindent említettünk, még a Lábán-Jákób szövetség megkötésekor emelt kőhalmot is, ahol együtt ettek és lerögzítették, hogy egymás ellen nem mennek át e kőhalom mellett rossz szándékkal.
3./ Azután beszélgettünk még Júda vétkéről, és arról, amit Támár tett azon az alapon, hogy "neki járt a gyermek", és ahogy megragadta azt, amire neki "jussa volt".
--S az Úr másként látta ezt, mint az emberek, és megajándékozta kegyelemből (hite által) azzal, ami neki "járt"... ikreket kapott. Sőt, bekerült az Úr Jézus leszármazási vonalába - Ruth mellett, és Bethsabé mellett... nem akármi... azért a mi Istenünk egészen különleges... Ugye? :)
4./ Végül az áldásról is szó volt, az 1Móz 48-ból, amikor Jákób más sorrendet állít fel két unokája között... tudva, hogy egyikük "fizikailag" elsőszülött, mégis, a másikat helyezi előtérbe, áldásában. Hiába próbál korrigálni finoman József, édesapja világossá teszi, hogy ezt tudatosan tette, és a jövő más lesz, mint ahogy elgondolnák most.
--A kérdés persze az volt, hogy mi volt előbb: az áldás (kijelentéssel, prófétai módon), vagy az, amit Isten eldöntött, és az áldás ehhez igazodott-e... Tehát Isten előre kitalálta, mi lesz, és az áldás ezt rögzítette le, vagy az áldás formálta a jövőt úgy, ahogy majd lett... S a végén - bár a kérdés mindig nagyon izgalmas - konklúzióként azt fogalmaztuk meg, hogy mindkettő, együtt. Az áldás ahhoz igazodik, amit Isten mutat a jövővel kapcsolatban, de maga az áldás is fontos, hiszen ezért nem engedett Jákób a szelíd figyelmeztetésnek, ezért nem a "konvenciók" és az "udvariasság" irányította abban, hogyan és mit mondjon ki, hanem az, amit Isten mondott. Mert van jelentősége ennek is, amit az áldás során kimondunk és megteszünk. Szóval, együtt a kettő... :)
--Ez persze felvetett még egy izgalmas kérdést, személyesen, egyen-egyenként, a mi jövőnkkel, életünk alakulásával kapcsolatban. Vajon Isten minden egyes pici részletet előre lát-e? Vagy van-e jelentősége az ember saját, szuverén döntésének, olyannyira, hogy az Úrtól "függetlenül is" irányíthatja saját sorsunkat? Vajon ezeket előre látja-e, láthatja-e az Úr, és akarja-e minden esetben előre látni, és kijelenti-e mindegyiket, előre, vagy ez másként van? A kérdés persze nagyon összetett, és a végére maradt, és évszázadokat vitáztak már ezen keresztény teológusok, de picit azért mi is beszéltünk róla, főként azért, mert láttuk, az Igéből (pl. Lk 11 első verseiből, és Lk 18-ból, stb.), hogy az imádságnak igen nagy jelentősége van. És, amikor elkezdünk közben járni másokért, hogy ne a rossz következmények sorozata irányítsa rossz irányba jövőjüket, hanem az Úr kegyelme, megbocsátása, és a Szentlélek világossága lépjen be az életükbe, indítsa őket bűnbánatra, és életük megváltoztatására, akkor történik csoda, és az Úr megígérte, hogy meghallgat bennünket, és nem a rossz terv, a rossz folyamat lesz véglegessé, hanem jön a megváltoztatás, a kegyelem, a helyreállítás, a felépítés... s ez gyakorlati módon hat ki életünkre, hozzáállásunkra. Szóval, azért alapvetően valami hasonló konklúzióra jutottunk el ezen az estén.