- Róma 9. ?
--Elhelyeztük a Róma 9-et az összefüggésekben.
--Megnéztük a "hátszelet" Izráel életében (Róma 9,4-5.) - a különleges helyzetet, a sok lehetőséget, s itt bekapcsoltuk azt is, ami ránk is vonatkozik. Így a szövetségek közt az Újszövetséget is megnéztük, és az ígéretek kapcsán a 2Kor 1,20-ról részletesebben is beszéltünk. ?
--Azután jött az Úr Jézus Istensége! Nagyon jó volt, láttuk az 1Tim 3,16-ot, a Zsid 1,6-ot, a Jn 8,52-t, a Jn 9-ből, amikor a vakon született imádja Őt. Majd a Jn 10,27-32-t, s Jn 20-ból, amikor Tamás is megadja magát. Az Acs 4,12 pedig a kikerülhetetlenség Igéje volt (közben láttuk az előző versekben a botránkozás kövét is, ami szegletkő, amit mások megvetettek, de mi megbecsüljük). ?
--S akkor folytattuk az érvekkel. "Az ígéret fiait tekinti magul" - nem "mindenki", aki Ábrahámtól származik "fiú", hanem a HIT lesz a legfontosabb tényező. (Megnéztük persze röviden Ábrahám és Sára életét, ígéretét, s a Róma 4-re is történt utalás. Meg kell keresni azt a részt, ahol RÉSZLETESEN átvesszük ezt a Róma 4,17-21 szakaszt, a HIT megszületéséről, épüléséről és teljességre jutásáról. Itt nem volt rá idő...) ?
--A másik érv Rebeka volt, Jákóbbal és Ézsauval az anyaméhben. Láttuk a próféciát (az Úr belenézett a jövőbe és kijelentést adott - népekről szólt). Rebeka komolyan vette, Jákóbbal is beszélt róla, Ézsau nemtörődöm volt, semmibe vette a jövőt és az elsőszülöttséget. Jákób rásegített "emberi - testi" módon, ami nem Isten jó terve - rajta is vesztett a későbbiekben, Lábánnál... úgy fizettek neki, ahogy ő vetette el a magokat. De az biztos, hogy neki FONTOS volt az atyai áldás is - ha csalással is, de kiszedte, ami elvileg Ézsaunak volt félretéve.
--Azután röviden összefoglaltuk a menekülés és a jövőteremtés éveit - s az Úrral való tusakodást is, s az új nevet is (Izráel), és azt, hogy Jákób a későbbiekben meg is tért. És a családját is Isten-félelemre vezette, vagyis igyekezett vezetni.
--No, ez után megnéztük ezt a "nagyobbik szolgál a kisebbiknek" üzenetet. Valóban két NÉPRŐL volt itt szó, és a távoli jövőről. Igazából a mai napig kihat a prófécia. Láttuk, hogy itt van egy ELHÍVÓ, Aki kiválaszt, méghozzá NEM úgy, hogy valaki valamit teljesített volna. Egyszerűen eldönti és úgy intézi a dolgokat. Milyen alapon? Beletekint a jövőbe - az időt összegezve látja, nem múló jelleggel, mint mi - és választ. Jákóbbal kapcsolatban is így tette. Ettől Jákóbnak is, Ézsaunak is, még meg voltak a döntéseik. De úgy EGÉSZÉBEN az Úr rá tudott nézni az életükre, és döntést tudott hozni.
--Isten SZUVERENITÁSÁT hangsúlyoztuk - amit az Ige is kiemel ebben a részben. Az Úr VÁLASZTHAT. És választ is. (Nem részleteztük ezt a "Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem" részt. Kicsit beszéltünk róla, több szempontot is elmondtam, de maradt belőle a következő hétre is. ?
--Ez után jött az "igazságtalansági" kérdés. De Isten NEM igazságtalan - erre a válasz a "könyörülök" Ige volt. Jó volt meglátni, hogy nekünk egy "könyörülő Istenünk" van. ?
--Azután a fáraó. Meg tud keményíteni az Úr? Igen. De nem akar. Egyszerűen ráereszti a megkeményedést (a döntések - a sorozatos döntések - következményeit) és akkor már az ítélet alatt vannak az emberek - így a fáraó is. De láttuk, hogy bár Isten mindent MEGTEHET, (mert szuverén Úr), de NEM űz sportot abból, hogy embereket megkeményítsen. Megnéztük a hátteret is - az ember saját választását (még korábban: Luk 19,41-44. és Mt 23-ból az Úr szavai Jeruzsálemről, és azt, hogy "nem akarták"... s ehhez az Igét a Jn 12-ből ahol szó volt a "megkeményített" Ige kapcsán... a Mt 13 és az Ézsaiás próféciájának összefüggését - megkövéredett szív, nem akartak látni, hallani, nem akartak megtérni - EZÉRT rájuk lett engedve az, amit választottak... de úgy, hogy most már "futniuk kellett"... mint az Ézs 30,15-18 szakaszában). És így láttuk meg a fáraót is. És a potenciális lehetőséget arra, hogy Isten "ezt megcsinálhatja" - de ebből sem űz sportot. ?
--És akkor a kifogás-vádolás érvet... "ha megkeményíthet, miért fedd engem... milyen alapon von felelősségre? S itt a fazekas példáját, Jer 18 segítségével. Ez is egyértelmű volt: ELFOGADJUK, hogy Ő képes rá, megteheti, de BÍZUNK Benne, hogy nem lesz erre szükség, illetve, hogy Ő "könyörülő Isten". ?
--Láttuk, hogy mi vagyunk az "irgalom edényei" alapvetően, (rólunk szól ez az egész rész, ez az egész 9. fejezet, hogy Izráel korábbi kiválasztása mellett egyszerűen VAN EGY ÚJ kiválasztás, a pogányoké, és ez már a Róma 8,28-30 szakaszától fogva itt van, erről van szó, végig), a dicsőségre elkészítve. ?
--Nem "bilik", hanem "kincshordozók". ?
--Korábban "nem én népem" voltunk, most az Ő népe lettünk, szeretettek! ?
--Azután láttuk, hogy Izráel ebben a megkeményedett állapotában az ítéletnek is alákerült, "rövidre metszette az Úr igazságban" az időt... 70-ben Jeruzsálem elpusztult, és onnantól egészen mostanáig szétszóratásban élt Izráel. A "maradék" üzenete még visszaköszön a Róma 11-ben. ?
--Az utolsó nagyobb egység a HIT és a "megbotránkozás sziklája" üzenete volt, de még lesz szó erről később. Ahogy beszélünk majd még legközelebb részletesebben a "Jákóbot szerettem - Ézsaut pedig gyűlöltem" üzenetről is, az Újszövetségben, a mi életünkben levő "meggyűlöl" témakörről. ?
Nagyon hosszú bibliaiskolai találkozás volt, 7 helyett fél kilenckor fejeztük be. De nem szerettem volna ismét valahol az elején egy pár verset átvenni, és utána félbehagyni. Meg, észre sem vettem, hogy mennyi idő telt el. Kicsit talán töredezett volt, ahogy átvettük, de azért voltak értékes és összefüggő részei. S egészében mégis megkaptuk az egész fejezetet is. ?