Róma 8,16-9,18. ?
—Végignéztük az Úr tetteit, munkáit ahogy az Ő választott edényét nyomon követte, hívta-hívta (“ösztöke”) míg eljött az idő s kijelentette Magát neki s elhívta. (Acs 7,54-60. 8,1-4.) ?
—Saulus NEM lett engedetlen a mennyei látás iránt (Acs 26,19.) - “nem tanácskozott testtel és vérrel” (Gal 1,16.) - hanem amiket korábban nyereségnek tekintett, “kárnak és szemétnek ítélte” sőt most is ezt teszi. (Fil 3,7-8.) NEM hagyta s nem hagyja hogy bármi is visszatartsa az Úr Jézustól s közé és az Úr közé álljon. ?
—Ehelyett a mennyei elhívást látja maga előtt, s odaadja magát arra, hogy ez teljességgel menjen végbe, valósuljon meg, teljesedjen ki. Nem legyint rá, hogy ha úgyis el vagyok hívva, akkor nem kell erőlködnöm, hanem teljes odaadással “célegyenest igyekszik” az Istennek a Krisztus Jézusban, onnan felülről való elhívásának jutalmára (más szóval: teljességre akarja juttatni) ?
—Így olvastuk el végül az egész nagy szakaszt a Róma 8,16-9,16-ig. Különösen a Róma 8,28-30 verseit! ?