Apcsel 11,26-30. Bibliaiskola. Rálátást nyerünk így, az Antiochiai gyülekezet bemutatása kapcsán a mai időnkre is, a Gyülekezetre, ahogy az Úr azt elgondolta, amilyen a Gyülekezet Jézussal, most, itt, a hétköznapokban, "ha minden jól megy"... legalábbis, a minta előttünk van. S ez jó. A Biblia egyik legizgalmasabb és legkedvesebb része ez itt az Acs 11 második felében. :)
Értékes bibliaiskolai esténk volt, a jegyzeteket itt közreadom - sőt, a kérdéseket is, amiket kiküldtem (bár későn) a testvéreknek, amik segíthetik őket az előzetes felkészülésben. Ha te is szeretnél előzetesen KÉRDÉSEKET kapni, akkor megkeresheted Szabó Erikát a Tanuljunk együtt igeverset minden nap nevű FB csoportban, és kérhetsz tőle - akár amúgy linket is, az esti bibliaiskolára, hogy Zoom-on is be tudj kapcsolódni. :)
Apcs 11:27 Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
A Jeruzsálemi gyülekezet nagyon gazdag volt élettel, szolgálattal, ajándékokkal.
Központi gyülekezet volt, sokan néztek rájuk, mint „anya-gyülekezetre”, mint ahonnan MÉRVADÓ dolgok érkeznek.
Így, amikor próféták jöttek ki tőlük, is könnyen megfogadták szavukat.
Próféta volt az Ószövetségben is – egyike a felkent szolgálatoknak: főpap, király, próféta (e három speciális szerepkör, szolgálat kapcsolódott össze az olajjal való felkenetéssel... pl. Dávidot is felkente Sámuel... korábban Sault is, hogy uralkodjon. A főpap felkenetéséről Mózes 2. könyvében már szó van. S meg is történt ez Áronnal és fiaival. A próféták felkenetéséről is képet kapunk az 1Kir 19-ből, amikor Illésnek mondja az Úr, kenje fel a maga helyébe prófétának Elízeust. S utána a 2Kir 2-ben látjuk, ahogy az Úr Maga is felkeni, Szentlélekkel... s ez már előre utal az Újszövetségre.).
És az Újszövetségben is mondja az Ige emberekről, hogy próféta: pl. Agabusról is mondja, Júdeából való próféta (Acs 21,10. – Pál övét megfogta és bemutatta a fogságot vele... prófétai megjelenítéssel.) :)
De az Ef 4,11-ben és az 1Kor 12 és 14-ben is olvasunk róluk.
Ez azt jelenti, hogy megmaradtak. Bár, mi valamennyien prófétai nép vagyunk – ahogy az első pünkösd kapcsán a Szentlélek kente fel az EGÉSZ ott levő, életét Jézusnak adó népet. S azóta is – Acs 2,38-39: mindenkit, aki odaadja Neki az életét, és segítségül hívja Őt.
Szóval, a „prófétálás” NEM idegen tőlünk. És ezt nagyon gazdagon tudja adni az Úr. Imádság közben is – úgy is, hogy éppen tanácsolsz valakit, vagy talán evangélizálsz. Ha eszedbe juttat valamit, amit kimondasz, s ezzel megerősítesz mást, az már ilyen szolgálat. Prófétálás, csak épp „nagyon egyszerűen”, nem nagy port verve fel. De szükségleteket töltesz be. És az Úr közben téged magadat is tanít. Úgyhogy ez jó ajándék – egymás építésére való (s még téged is épít).
Mit ír itt az Ige?
Apcs 11:27 Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Itt többesszámban ír róluk. A szolgálat, főként, ha ilyen meghatározó jellegű, biztonságosabb, ha többen végzik, együtt. Csapatban működnek. Így tudják egymást is korrigálni, a Szentlélek többük között könnyebben ki tudja hozni a bölcsességet. A TANÁCSKOZÁS sem idegen az ilyen szolgálatban állóktól. És a közös imádság... az Úrra való figyelés, együtt is.
Apcs 11:28 Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelentette a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lett Klaudius császár idejében.
Vajon MIÉRT mondta ezt ott, a testvérek között?
1./ Egyszerűen OTT mondta neki az Úr.
2./ Lehet, hogy olyan IMÁDSÁGOS légkör volt, olyan dicsőítés, vagy az Úrra való olyan benső figyelés, és KÉSZSÉG, hogy ott tudta ezt előhozni az Úr.
3./ Az is lehet, hogy KONKRÉT célja volt velük, ezekkel a testvérekkel, méghozzá lehet, hogy közbenjárási cél és adakozási, megsegítési cél. És ezért BEAVATTA őket a mennyei tervbe, illetve, előre látásba.
Miért, van ilyen, hogy „előre látás”?
Igen. A prófétálás NEM MINDIG jelenti ezt, de jelentheti ezt is.
Isten, a maga idő feletti voltában előre tud látni, meg tud jelenteni olyasmit, ami bekövetkezőben van.
Pl. az Úr Jézus így beszélt a Mt 24-ben (s Mk 13, Lk 17. és 21. valamint Jn 16-ban) a bekövetkezőkről... az „utolsó időkről” is. De ehhez kapcsolódik a Mt 10 vége, ami szintén ilyen előre tekintés, és ami szintén egy fajta FELKÉSZÍTÉS arra, ami következik majd az Őhozzá hűségesekre, a Neki engedelmeskedőkre.
De ugyanígy beszélt Péterrel, mielőtt Péter megtagadta volna háromszor Őt. És így mondta, hogy „idővel megtérve, erősítsd testvéreidet”.
Szóval, VAN ilyen.
És az Úr mindig CÉLLAL ad ilyesmit.
Nem azért, hogy „bizseregjünk”, vagy azért, hogy legyenek „híres emberek” köztünk, akik „lám, előre megmondták”, ami bekövetkezett.
NEM... hanem azért, hogy:
1./ Információt adjon, ami segít tájékozódni. Világosan látni.
2./ Felkészítsen, hogy ne féljünk, vagy ne bizonytalanodjunk el, ha ilyesmi bekövetkezik.
3./ Felkészítsen úgy is, hogy mi magunk is felkészülhessünk, pl. mint a Mt 24-ben beszélt arról, hogy amikor látják, hogy Jeruzsálemet idegen hadsereg veszi körül, TUDJÁK MEG, hogy elkövetkezett annak vége... (ne áltassák magukat, mint a zsidó vezetők, akik, amikor látták, hogy Vespasianus hadserege visszahúzódott, úgy gondolták, hogy legyőzték őket, és Isten megszabadította őket... holott itt csupán arról volt szó, hogy császárrá választották, és ezért egy időre felhagyott az ostrommal... a falak, kapuk felszabadultak, s az addig a városban rekedt hívők KIJÖTTEK onnan, és átmentek Pellába, nem maradtak Jeruzsálemben. Mert komolyan vették az ELŐRE LÁTÁSBÓL szóló PRÓFÉCIÁT, és így megmenekültek.)
Ilyen példa van leírva a Legboldogabb emberek a földön c. könyvben is, az örmény nép számára adott próféciával kapcsolatban, s akik ennek engedtek, elkerülték a török népirtást, ami 1915-ben bekövetkezett.
Apcs 11:28 Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelentette a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lett Klaudius császár idejében.
Mit lehet tudni erről az éhínségről, amiről itt szó volt?
Claudius császár Kr.u 41-54 uralkodott.
• Az éhínség okai és tünetei: Róma egymilliós lakossága rendkívüli mértékben függött a provinciákból (főleg Egyiptomból és Észak-Afrikából) érkező gabonaszállítmányoktól. Ha a termés rossz volt, vagy a hajók késtek, azonnal éhínség fenyegetett.
• Népfelháborodás: Suetonius római történetíró beszámolója szerint a nép a Fórumon feltartóztatta a császárt, átkozódtak és kenyérdarabokkal dobálták meg, ami jelzi az élelmiszerhiány miatti elkeseredést.
• Claudius intézkedései: A krízis kezelésére Claudius Kr. u. 42-ben egy hatalmas, korszerű kikötőt építtetett Ostiánál (Portus), amely alkalmas volt a legnagyobb gabonaszállító hajók fogadására, biztosítva ezzel a folyamatosabb ellátást.
• Palesztinai éhínség: A 40-es évek közepén nemcsak Rómát, hanem Palesztinát is súlyos éhínség sújtotta, ami komoly szegénységet okozott a jeruzsálemi keresztény közösség körében is.
MÚLT KOR – c. történelmi magazinból:
Az új kikötő gigantikus méretekkel rendelkezett. A 800 méter széles, 7 méter mély kikötőmedencét Ostiától 4 kilométerre északra ásták ki. Oldalsó széleit kőfalakkal erősítették meg, a kikötő bejáratához mindkét oldalon egy-egy hosszú, ívelt mólót építettek a víz alatt megszilárduló római betonból. Az építészek a kikötő bejárata elé – a téli viharoktól való megóvása érdekében – egy hatalmas hullámtörő gátat terveztek.
Suetoniustól tudjuk, hogy a hullámtörő alapjául egy hatalmas hajó szolgált, amelynek rakterébe óriási betontömböket hordtak, hogy el tudják süllyeszteni. A hajó fölé az éjszaka közlekedő vitorlások tájékozódásának megkönnyítése érdekében egy magas világítótornyot építettek. Ezt követően két csatornát ástak a kikötő és a Tiberis közé, hogy a hajók rakományát folyami dereglyéken Rómába szállíthassák. Az építkezés végül egészen i. sz. 64-ig tartott. Nero császár a kikötő megépülésének tiszteletére kiadott egy emlékérmet, amelyen a kikötő mellett a gátak és hajók képe volt látható.
Megnyitása után a Földközi-tenger legkülönbözőbb vidékeiről érkező teherhajók lepték el az új kikötőt, a Portus Ostiensist. Becslések szerint Róma évi 270 ezer tonna búzát importált, mely nagyrészt az új kikötőn keresztül érkezett Egyiptomból és Észak-Afrika egyéb területeiről. A kikötőmunkásoknak éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a nagy mennyiségű áru Rómába jusson. A búzát nagy zsákokban, a bort és olajat nehéz cserépedényekben, amforákban szállították. Egy rakomány akár 10 ezer amforából is állhatott, és meglehetősen kemény munka volt az árut a raktér fojtó melegéből kicipelni.
Egy 250 tonnányi búzát szállító hajó kirakodása 7-8 napot vett igénybe, mégis ez szinte semmi nem volt a márvány- és gránitszállítmányokhoz képest, amelyekre Róma nagyszabású építkezéseihez volt szükség. A súlyosabb rakományokhoz fából ácsolt darukat használtak. Ostiába rabszolgaszállítmányok is érkeztek, a legnagyobb feltűnést pedig az Afrikából szállított, ketrecekbe zárt vadállatok: oroszlánok, majmok, orrszarvúk és elefántok keltették, melyeket gladiátorviadalokra vittek tovább Rómába.
Hogy hatott a tanítványokra a meghallott prófécia?
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
A kulcsszó: az ELHATÁROZÁS.
A döntés.
Az is fontos, hogy MEGFOGALMAZÓDJON, hogy MIT LEHET TENNI?
Erről szólt a prófécia?
Itt nem olvassuk.
Akkor hogy jutottak el erre a készségre és tettre?
Úgy, hogy:
a./ Komolyan vették amit hallottak – a próféciát.
b./ Tudták, hogy NEM VÉLETLENÜL hallották meg.
c./ Teli voltak szeretettel és készséggel, s volt bennük BIZONYOSSÁG is, hogy róluk is gondoskodik az Úr, ha valamit ODAADNAK, azzal NEM megszegényedni fognak, hanem aratnak majd a magvetésük után... tehát NEM FÉLTEK továbbadni, amivel őket is az Úr áldotta meg.
d./ Valahogy „magától értetődő” volt ez a számukra... s ez ajándék, amikor ez a készség és lelkület van a szív mélyén... :)
MIT határoztak el?
a./ Hogy adni fognak.
b./ Abból, amijük van.
c./ Annak mértékében, amennyivel rendelkeznek (nem erő felett)... bár voltak, akik még „erejük felett is” adakoztak (2Kor 8,3 – a macedónok).
d./ Ezt összegyűjtik saját maguknál, és amikor összegyűlt, akkor elküldik Jeruzsálembe.
e./ Ezzel SEGÍTSÉGÜL lesznek az ottani testvéreiknek. Más szóval: RÉSZT VESZNEK az ő helyzetükben – „koinóniában” lesznek velük (1Kor 1,9 – Isten arra hívott el, hogy Vele, Jézus Krisztussal „részesek” legyünk, együtt részesüljünk mindenből... közösségben legyünk) – ahogy a Fil 4,14-ben az apostol azt mondja a macedóniai Filippi testvéreknek, hogy nagyon hálás, hogy vele „RÉSZESEKKÉ” lettek, vagyis az ő helyzetét átérezték, és segítettek neki, megértve őt, küldtek javakat (pénzt, ruhát, élelmet, amire szüksége volt), ahogy az Ige mondja: „szügkoinóneó” – részt vállal valakivel együtt, közösséget... :)
Elég izgalmas, hogy a testvérek így gondolkodnak, ugye?
Ha ez nem lenne, a PALÁNTA sem lehetne immár 35 éve.
Közösséget vállaló, részt vállaló testvérek által tud működni.
És minden misszió így van. A testvérek tartják fenn. A testvéri támogatások teszik LEHETŐVÉ, hogy létezzen.
Valaki azt írta egy burkolt támogatáskérésemre: „Ideje lenne, hogy György valami munkát kapjon, hogy megtanulja a pénz értékét...”
Ez a fajta kiszolgáltatottság NEM abból fakad, hogy „nem akarnánk dolgozni”, sőt, inkább elég intenzíven dolgozunk, tesszük, ami ránk van bízva – de a HELYZETÜNK az, hogy a Krisztus Testének támogatásától, „résztvételétől” függünk... ez adja a LEHETŐSÉGET, hogy végezzük a munkánkat.
S vannak, akik AZÉRT kapnak jó állást, jó jövedelmet, hogy másoknál nagyobb részt is vállalhassanak a támogatásból... de sokan, nagyon sokan, maguk is viszonylag kis jövedelmükből küldik a támogatást, most már van, aki évtizedek óta, de sokan évek óta, rendszeresen.
EZ az, amiért a Palánta fenn tudott maradni már több, mint 35 éve... és az Úr ÍGY KAPCSOLJA EGYBE a Krisztus Testét, hogy vannak, akik ezt teszik, amit mi, és vannak, akik azt, amit a Támogatóink... ez így EGYÜTT valójában egy KÖZÖS munka, résztvállalás, koinónia (szügkoinóneó), együttes közösségvállalás EGYMÁSSAL, és így a CSODA is közös, együtt látjuk meg, és egy nap, a mennyben, mindaz, ami megtörtént, is KÖZÖS kincsünk lesz.
Minden egyes kisgyermek, aki kapott mennyei érintést, Igét, VALAMENNYIÜNK közös öröme és közös „gyümölcse”.
Mit teszel, ha hírt hallasz valakiről, vagy valamiről?
--Csodálkozol.
--Hitetlenkedsz.
--Összekapcsolod magadban más hírekkel.
--Gondolkodsz róla.
--Megijedsz. (Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó... rendületlen az ő szíve, nem fél, míg ellenségeire lenéz. Zsolt 112,7-8.)
--Továbbadod. (Mert ez „jó érzés”, a jól értesültség érzése. Mert így „fontos vagy”, legalábbis, míg híreidet továbbítod. Legalábbis így érzed. Mert így „megkönnyebbülsz”, nem csak te tudsz róla. Mert így könnyebb „feldolgozni”.)
--Imádkozol. (Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel a ti kívánságaitokat az Isten előtt – és az Istennek békessége, ami minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni a ti szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Fil 4,6-7. Ha másra nem, arra jó, hogy fel tudd dolgozni és bizalomban erősödj, békességben maradj az Úr jelenlétében. De a dolgok is formálódhatnak. Az Úr imádsághoz köti a jó dolgokat.)
--Cselekszel. Amit az Úr a szívedre helyez.
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Amikor ADSZ, mennyei törvényszerűségek indulnak el.
--A HITETLENSÉG ellene mond, persze, az ördög is apellál a félelmedre, (mi marad akkor nekem... hogyan lesz a hónap végén... stb.), irigységedre és méltatlankodásodra (miért kell neki/k/ adni, amikor neki/k/ többjük van... – az Úr JÓL TUDJA... ha indít, akkor jó lesz).
--De, ha MÉGIS teszed, akkor a menny áldó törvényszerűségeinek teret engedsz:
Lk 6,38 – mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek...
(Ezért: adjatok, néktek is adatik... jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe... mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amivel ti mértek...) Az Úr AKARJA, hogy jó mértékkel lehessen mérni neked.
Innen fogjuk folytatni.
Megjegyzés:
a./ Sok info kimaradt ebből az estéből, mert nem fértünk volna időben el... nem is nagyon fogunk visszatérni rá, tehát itt, írásban lehet a tiéd - főleg amit az éhínségről írtam és Ostia kikötőjéről gyűjtöttem.
b./ Itt jönnek most a KÉRDÉSEK, amikről az előbb írtam:
APCSEL TANULMÁNYOZÁS – 11 – feldolgozó kérdések...
(A korábbi verseknél még nem csináltam meg ezt. Ezért csak innentől az idézet.)
Apcs 11:20 Voltak azonban közöttük némely ciprusi és cirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
Hogyan kezdődik el ez a faja evangélizáció?
--A te tapasztalataid mit mondanak? Hogyan szoktál elkezdeni beszélni Jézus Krisztusról?
--Mik a lépőköveid? Honnan „dobbantasz tovább”, hogy „behozd” a megmentés témáját?
--Könnyen váltasz át? Vagy „húzod az időt”, hogy ne kelljen hamar nekikezdeni az Evangélium hirdetésének?
--Szoktál imádkozni ELŐRE, hogy adjon az Úr LEHETŐSÉGET, nyissa meg a beszélgetés közben a kaput arra, hogy elmondhasd, hogyan ismerted meg Őt, illetve hogy mit tett Ő érted – és hallgatódért is?
--Példák: „Haragos András” másik: NN hölgy a Ligetben, ill: Barbara a metrón. Közös dolog – dobbantó.
Apcs 11:21 És az Úrnak keze volt velük; és nagy sokaság tért meg az Úrhoz, hívővé lévén.
--No, ez az ajándék.
--Mit jelenthet ez, hogy „az Úr keze volt velük”?
--A megtérők sokasága általános-e, vagy inkább kivétel?
--Mit lehet tenni azért, hogy megtérjenek az emberek?
a./ hirdetni,
b./ képviselni, élni Őt,
c./ imádkozni az emberekért, hogy megismerjék Őt. S az Úr használjon fel mindent, hogy Hozzá közel kerüljenek.
--Mi a teendő, ha megtértek? Kell, ill. lehet valamit még tovább is tenni?
--Igen. Utógondozás, megalapozás, lelkigondozás, megválaszolás – kérdések merülnek fel, és vannak olyanok, amik a frissen megtértek állandó kérdései.
--Tanítjuk, hogyan értik meg az Igét, segítjük, hogyan tudnak NÖVEKEDNI.
Ez mi?
--Ez a tanítványképzés... :)
Apcs 11:22 Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
Miért ment oda Barnabás? Ja, igen – kiküldték. De miért küldték ki? Milyen küldetéssel mehetett oda?
--Meglátni, minden stimmel-e. Úgy ismerték-e meg az Urat, ahogy „kellett”, és az Ige helyesen hangzott-e el?
--Meg talán megnézni, hogy továbbvezetni kell-e az embereket? Mire van szükség – van-e szükség tanítóra, lelkigondozóra, szervezőre, közösségformálást segítőre?
Volt másutt is, ahová kimentek az apostolok, ahol korábban megtértek?
--Ó, igen. Samáriába is kimentek. Péter és János.
--Ott milyen szükségletet töltöttek be?
--Igen. Szentlélekért imádkoztak és ki is töltetett általuk.
Apcs 11:23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendezett; és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
--Mit tett Barnabás?
--Mit látott Barnabás?
--Hogyan lehet meglátni az Isten kegyelmét?
--Miből lehet felismerni, hogyan tudod beazonosítani?
--Mit váltott ki benne az, amit meglátott?
--Mit tett utána, ennek kapcsán?
--Szükség van-e az intésre?
--Kell-e a jövőről (!) beszélni a frissen megtértekkel?
--Min fog múlni a jövőjük? Mit tegyenek?
--Mit jelent „megmaradni az Úrban”? Ezt hogyan fogalmaznád meg?
--Mi a titka annak, hogy megmaradsz az Úrban?
--Vajon mi hathat ennek ellenében? Mi próbál visszahúzni, mi próbál eltántorítani attól, hogy megmaradj az Úrban?
--Le lehet győzni a visszahúzó, vagy eltántorítani akaró erőket?
--Hogyan tudsz ezek ellen harcolni? Mit lehet tenni?
Apcs 11:24 Mert jámbor (agathosz) és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
--Mit jelent az „agathosz” – a jó, derék, becsületes, kiváló, bátor, jóindulatú, jó akaratú ember?
--Mi volt még rá jellemző? Kik voltak még „Szentlélekkel teljesek, és hittel teljesek”?
A diakónusok jellemzői voltak ezek. Ezen az alapon keresték meg és választották ki őket.
--Barnabás nem volt diakónus? Kik lehetnek Szentlélekkel és hittel teljesek?
--Hogyan teljesedhetsz be Szentlélekkel?
--Hogyan JÁRHATSZ Szentlélekben, vagyis teljesen a Szentlélekkel?
--Mit jelent, hogy „hittel teljes” vagy?
--Hogyan jelentkezik ez benned, illetve mire hat ki az életedben?
--Hogyan lehetsz hittel teljessé?
--Mi lett a következménye annak, amit tett? Mit is tett?
--Mit jelent, hogy valaki „csatlakozik” az Úrhoz?
Apcs 11:25 Elment pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálva, elvitte őt Antiókhiába.
Szerinted MIÉRT ment el egy hosszabb útra, hogy megkeressen valakit, aki korábban már megtért?
--Ki vette maga mellé Saulust, amikor Jeruzsálembe ment, és mindenki tartott tőle?
--Milyen kapcsolat alakul ki, ha valaki „maga mellé vesz” és segít neked?
--Te is vettél már „szárnyaid alá” másokat, és segítetted őket?
--Miben tudsz segíteni egy-egy embernek, és mit jelent ez neki? És mit jelent neked?
--„Elvitte őt” – mi kellett ahhoz, hogy Barnabás Antiochiába vihesse Saulust? Készség, engedelmesség, rugalmasság, bátorság, szelídség (nem okoskodás és nem büszkélkedés vagy felülről kezelése a másiknak – arrogancia).
--Tudatos áldozat – amivel az IDŐDET és az útiköltségedet is, tehát a PÉNZEDET az Úrnál tudod, és Neki adod.
--Vajon MILYEN CÉLLAL kereste meg és vitte magával Antiókiába Saulust?
Volt valami terve? Szüksége volt valamire, amit Saulusban talált meg?
Apcs 11:26 És történt, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak (szünagó – összejöttek, összegyűltek) a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
--Mit jelent, hogy „forgolódtak” a gyülekezetben?
--Miért volt ez fontos?
--Mit veszel át, mit nyersz, ha a gyülekezeti összejöveteleken jelen vagy?
Az összegyűlés sohasem csupán formális dolog.
CÉLLAL gyűlünk össze.
MI a cél, amikor összegyűlünk a testvérekkel?
Gyűjtsd össze, mi a CÉLJA pl. az istentiszteletnek? Mik a céljai? Mik történnek, és MILYEN funkcióval?
Kell ezért áldozatot hozni?
Mármint, hogy a testvéri összegyülekezésre elmenjünk, ott részt vegyünk, és ne is akárhogy... Hát, persze, hogy kell.
És meghozták az antiókiai gyülekezet tagjai? Igen. Pedig lehettek köztük rabszolgák, kétkezi munkások, akiknek nem volt könnyű.
És ma, a mai időben könnyű, vagy nem? (Van mosogatógépünk, mobilunk, tömegközlekedésünk, vannak autóink, s lehetőségünk, bőven, hogy elmenjünk...)
Ha nem, mi okozza ezt?
Mi tartja vissza az embereket az istentiszteletre járástól?
Ha valaki frissen megtér melletted, mire tanítod meg, azon kívül, hogy az Úr Jézust bemutatod neki. Rögtön a megtérése után...:
Próbáld meg végiggondolni, mik az emésztően szükséges dolgok, igazságok, tények, útmutatások, amikre az Igéből megtanítod őt?
Benne volt az istentiszteleti közösség is?
Hogy neki ott kell lennie, mert ez növekedésének kulcskérdése?
--Mit csináltak EGYÜTT Barnabás és Saulus?
Tanítottak?
Mit jelent ez? Hogyan képzeled el ezt? A gyakorlatban!
--Sorolj fel legalább tíz kérdést, témakört, ami az Antiókhiaiaknak fontos lehetett, amire rákérdezhettek, vagy amiről Barnabás és Saulus beszéltek velük? Amikkel kapcsolatban tanítást adtak – alapot tettek le bennük?
--Miért fontos, hogy ki tanít, illetve, milyen ember tanít téged?
--Miért fontos, hogy MIT tanít, hogy bibliai-e, amit kapsz tőle?
--Mennyi embert ért el Barnabás és Saulus?
--Mit jelent, hogy nagy sokaságot tanítottak? Hogyan nyilvánul ez meg a gyakorlatban? (Nem csak nyilvános nagy összejöveteleken – bár ott is...)
--Vajon HOGYAN tudtak elérni mindenkit?
--Csak „frontális tanítással”, amikor mindenki összegyűlt? És, ha valaki nem tudott eljönni (mert pl. rabszolga volt, vagy beteg, vagy öreg)?
--Vajon lehettek, akik ELVITTÉK hozzá a tanítást, az üzenetet?
--Lehet egy másik módszer is, mint a „frontális tanítás”?
--Vajon hogy kapcsolódik ehhez a 2Tim 2,1-2. Tit 2,7-8. 2Tim 2,15. 2Tim 3,16-17.?
Mi lesz abból, ha az embert tanítják – tanítvánnyá teszik?
Mi fog változni, amiből végülis ez a bálványimádó közeg észre fog venni valamit... egész odáig, hogy a környezetük ezt mondja róluk: „Krisztusiak”, „Krisztus-követők”?
Mi ez a VÁLTOZÁS?
Milyen jellegű – csak látszat jellegű, csak akkorra vonatkozik, amikor a keresztények együtt vannak, csak időhöz vagy helyhez kötött, vagy milyen jellegű?
Mit jelent, hogy széles körű és mit, hogy maradandó?
Mit jelent, hogy mélyre ható, bensejüket is átformáló?
Hogyan tudnád jellemezni ezt a mai hétköznapokban?
Mivel van kapcsolata ennek a változásnak? Pl. nálad, mit jelentett, amikor megismerted az Urat? Mit láthatott meg esetleg környezeted is rajtad – azonnal, vagy idővel?
Ez is jelzi, hogy mi milyen céllal gyűlünk össze, tanítunk és intünk s imádkozunk másokért (s magunkért is) – HOGYAN beszél erről a Fil 1,6-11.
Mit láthatunk ebben a szakaszban?
Ő elkezdi – és ahogy előre halad benne, MILYEN területeken FORMÁLÓDUNK?
Mesélj arról, milyen, ha egy ilyen gyülekezetbe járhatsz.
Apcs 11:27 Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Vajon miért pont Jeruzsálemből érkeztek ezek a próféták?
Milyen lehetett ekkoriban a Jeruzsálemi gyülekezet (gondolj a 11. fejezet elejére is... és a 8. fejezetre is – amikor „számon kérték” Pétert és a többieket, illetve, amikor „kiküldték” Pétert és Jánost Samáriába... vajon miért ők, miért pont onnan mentek ki)?
Próféták... tudsz olyanokról, akiket próféták kentek fel az Ószövetségben? Tudsz olyanokról, akiknek az Úr ilyen feladatot adott? Milyen szerepkörökről tudsz az Ószövetségben, akiket felkentek a szolgálatra? Akikre nézve Isten maga mondta, hogy legyenek felkenve...
Az Újszövetségben?
Hol olvasod ezt a szót, hogy „próféta”, vagy „prófétálás”?
Mit jelenthetnek ezek a kifejezések? (Megnézheted az Acs 2-ben, az Acs 10-ben és az Ef 4,11-ben és az 1Kor 12 és 14-ben is ... )
Mit jelent, hogy itt az Újszövetségben is olvasunk róluk?
Vajon van-e most is olyan felkenetés, amit MINDENKI megkap, és így ez a szerepkör bennünket is érinthet? (Acs 2,38-39: olvasol itt olyasmit, hogy „mindenkit”, elérhet? Szerinted milyen feltételei vannak? Hogyan kapcsolódik össze ez a két idézett igevers – 38 és 39 vers?)
Jut eszedbe olyan tapasztalat, amikor Isten úgy szólt hozzád, hogy „tudtad”, mit kell mondanod? Pl. imádságban, vagy evangélizáció közben, vagy lelkigondozás során?
Volt már olyan, hogy akivel beszéltél, úgy érezte – s mondta is esetleg – hogy olyan volt, mintha „maga Isten szólt volna” hozzá általad?
Apcs 11:27 Ez időtájban pedig mentek Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
Többesszám... vajon van, amikor EGYÜTT szolgálsz másokkal, és ez így „könnyebb”, vagy „jobb”?
Miért? Miben van jelentősége, ha többen, együtt, egy akaraton végeztek bizonyos munkákat az Úrban?
Mesélj... :)
Apcs 11:28 Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelentette a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lett Klaudius császár idejében.
Vajon MIÉRT mondta ezt ott, a testvérek között?
Gondolj lehetőségekre... nekem három is eszembe jutott...
Van ilyen, hogy „előre látás”?
Hogy lehetséges ez?
Jut eszedbe hasonló az Úr Jézus szolgálatából? Volt, amikor ELŐRE mondott valamit a tanítványoknak, ami majd be fog következni? Volt olyan is, amit ott, már az Igében olvasunk, hogy bekövetkezett?
Mi lehet a CÉLJA az Úrnak, ha ad ilyet?
Nekem három itt is eszembe jutott... :)
Szerinted?
Képzeld el, az AI tud erről az éhínségről... kicsit utána olvastam, sok érdekeset megtudtam... akarsz te is utánanézni? (Csak, ha plusz időd van a többi kérdés után – én majd mesélek róla, ha nem is tudnál utána nézni... de a többi kérdést az Igéből és gondolkodással nagyjából meg tudod válaszolni, úgyhogy hajrá...) :)
Hogy hatott a tanítványokra a meghallott prófécia?
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Vajon te mit látsz itt kulcsszónak? Miből történtek a dolgok? Mi volt az első? (S ez jellemzi is az Antióchiai keresztényeket...)
Szerinted mi volt a hátterében annak, hogy készségesek lettek a cselekvésre?
MIT határoztak el?
Össze tudnád foglalni?
Szerinted a Fil 4,14 tud ezzel kapcsolatban valamit továbblendíteni gondolkodásunkban?
Te mit teszel, ha hírt hallasz valakiről, vagy valamiről?
Gondold végig, amikor eljut hozzád egy hír, mit vált ki belőled?
Apcs 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Milyen mennyei törvényszerűségei vannak az ADÁSNAK? Annak, ha valaki AD Isten országában?
Mi mond ellene, hogy adj?
Meg tudnád fogalmazni a Lk 6,38 alapján, milyen törvényszerűségekkel találkozol, ha engedsz az Úr indításának, és adsz?
A Galáciai levél 6. fejezetében is van szó valamiről... mit tudnál felsorolni ezzel kapcsolatban? Mármint az adással kapcsolatban?
Egy izgalmas igevers: a Fil 4,19... és ami előtte szerepel? Mondjuk a 10. verstől kezdve? Le tudnád írni pár sorban saját szavaiddal, hogy miről számol be az apostol? Milyen helyzetben volt, és mit tapasztalt? Milyennek értékelte ezt, és mit rögzített le ezzel kapcsolatban?
Apcs 11:30 Amit meg is cselekedtek, elküldve a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
Hogyan juttatták el Jeruzsálembe az adakozásukat?
Vajon volt ennek is valami jelentősége?
Mit válthatott ki a Jeruzsálemi gyülekezetben, amikor rájöttek, hogy az antiochiai testvérek mit tettek értük?
No, most egy sok időt igénylő feladat, csak akkor tedd meg, ha nyugodtan jut rá időd: a 2Kor 8-9 fejezeteit nézd át pontosan „adakozási szempontból”. Kik adtak, hogyan, milyennek mondja ezt az apostol, mit tűz ki a korintusi gyülekezetben, miért, mire kellett ügyelnie, milyen vádak érhették, s mi volt a célja?
Milyen áldásokról beszél itt, ebben a két fejezetben? Mi lesz az adakozás következménye?