Amiben NINCS kompromisszum.
AMIT tehetünk a legnagyobb nehézségek (támadások) idején... s ami történik. 🙂
Jegyzeteim:
Apcs 4:13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságát, és megértették, hogy írástudatlan (agrammatosz – műveletlen, tudatlan, Szent írásokat nem ismerő) és közönséges (idiótész – hozzá nem értő, képzetlen, járatlan) emberek, csodálkoztak (thaumadzó – álmélkodtak). Meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak.
--Számukra nem súllyal rendelkező, nem jelentős emberek: nincs „végzettségük” (és nincs „felszenteltetésük” sem). „Laikusok”.
--De éppen ezért volt megdöbbentő nekik, hogy így értik és alkalmazzák az Írásokat, és hogy ennyire bátrak a szólásban, a kiállásban és az írásmagyarázatban is.
--A tényeket is úgy rakták össze, mintha a legjobb rétori iskolában tanultak volna. Mintha ügyvédek lettek volna.
--Fel is ismerték őket – s ez még inkább zavaró volt nekik – hogy ők Jézus tanítványai, ott voltak Jézussal, amikor Jézust próbálták faggatni vagy elhallgattatni. S most itt vannak. Ugyanolyan képtelen helyzetet hozva létre, mint Jézus tette korábban... 🙂
Apcs 4:14 Mikor azonban látták, hogy amely ember meggyógyult, ő velük együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenük szólni (anteipon – cáfolni, tagadni, ellenszegülni, szembeszállni).
--A nyilvánvaló csoda (40 évesnél idősebb, mindenki által ismert ember gyógyult meg) letagadhatatlan volt. Nem lehetett semmivé tenni szavakkal. Nem lehetett elhallgatni. „Magáért beszélt”.
--Ez a kettő – a tanítványok bátorsága, „felkészültsége” és tényei, amiket eléjük tártak a történésekből és az Igéből, valamint a gyógyulás nyilvánvaló ténye, a csoda – leszerelte őket. Ahhoz vezetett ez így, hogy nem tudtak mit mondani. Nem tudtak velük „szembeszállni”.
--Mit lehet tenni? Tanácskozni kell, nélkülük, s úgy döntést hozni.
Apcs 4:15 Mikor pedig őket a gyűlésből (szünedrion – Szanhedrin) kiküldték, tanácskoztak maguk közt, mondván. 16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lett általuk, mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, tudtukra van, és el nem tagadhatjuk (arneomai – tagad, megtagad, letagad, elutasít, visszautasít). 17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük (apeileó – fenyeget, fenyegetőzik, szigorúan megtilt) meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a NÉV-ben.
--Ez az a helyzet, ahol a hatalmukkal visszaélő vezetők a fenyegetést veszik elő.
--Az elhallgattatás eltussolást jelent, reménykednének, hogy zárt körben marad a dolog.
--A fő problémájuk „a NÉV”, Jézus neve, vagyis az Ő Szabadító lénye, Megváltói volta, Messiássága. Ez az, amit mindenképpen ki akarnak iktatni a beszédtémák közül. Ezért a tiltás iránya: „senkinek se szóljanak ebben a NÉVBEN”.
--A SZÓ: hatalom. Az IGEHIRDETÉS: hatalom. Jézus NEVE: hatalom. Az ellenség EZT akarja megakadályozni. Ha itt kompromisszumot kötsz, MEGCSAPOLJA az erőt, megfoszt a hatalomtól, a CSELEKVŐ erőtől... soha ne köss itt kompromisszumot. 🙂
Apcs 4:18 Azért beszólítva őket, megparancsolták nekik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus NEVÉ-ben. 19 Péter és János pedig felelvén, mondták nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! 20 Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.
--Itt az ALAPELV, amit mindenkor követnünk kell. A misszió, az élet, a szolgálat, a Jézus Krisztus küldetésének alapelve: Őt mi HIRDETJÜK, tanúként bizonyságot teszünk Róla, és ettől bennünket nem lehet eltiltani!
--Ha valahol hatalommal való összeütközés van, EZ az a terület, ahol NINCS kompromisszum. Sok mindentől megfoszthatnak, sok mindenben megszégyeníthetnek, meg is fenyegethetnek, de ettől NEM tilthatnak el, hogy az Úr Jézusról bizonyságot tegyünk.
--Mi EZÉRT élünk itt, a földön. Ez a mi életünk KÖZÉPPONTJA.
--NEM vagyunk tiszteletlenek, NEM keressük az ellenkezést, NEM nézünk le senkit, készek vagyunk minden tekintetben engedelmeskedni, tiszteljük a törvényeket és a jogot, a jog uralmát is, a közhatalmat is... mindent: de ITT, ezen a területen hajlíthatatlanok vagyunk. Mert ERRE kaptunk megbízatást a mennyből.
--És ez itt, IGAZSÁG-KÉRDÉS, hiszen azt kellene semmivé tenni hallgatásunkkal, amit láttunk, hallottunk, amiről meg vagyunk győződve... s amire küldetést kaptunk, hogy hirdessük. 🙂
--Jónás 2 végén: „akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat” – fogalmaz Jónás az imádságában. Tapasztalatból. S mi TUDJUK, hogy ERRE szól a meghívás, és itt ISTENNEK kell INKÁBB engedelmeskedni, mint embereknek. Nem tehetjük (objektíve, a menny miatt), hogy nem szólunk... ez NEM gyávaság, NEM erőtlenség, NEM „tehetetlenség”, hanem ÁTADOTT élet, és MENNYBŐL kapott erő és küldetés. 🙂
Apcs 4:21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették az Istent azért, ami történt.
Apcs 4:22 Mert több volt negyven esztendősnél az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája lett.
--Igazából tehetetlenné vált a hatalom.
--Milyen csodálatos, hogy ekkor, itt, még nem volt inkvizíció. (Kicsit később, már a 8. fejezettől kezdve az is lett. Üldözés, kihallgatás, elszakítás szeretteiktől, börtönbe vetés, fenyegetés és menekülésre kényszerítés. István kivégzése után ez már általánossá lett Saulus ténykedése kapcsán. S később is, sajnos, a Római Birodalom keresztényüldözése, és a későbbi, a pápai uralom ébredés-üldözése során. De, sajnos ezt minden felekezet megcsinálta – tisztelet a kivételnek – a velük „szembefordulókkal” szemben.)
--Szóval, itt „még csak” a SZÓVAL való kényszerítéssel találkoztak az apostolok. Megerősített fenyegetéssel. 🙂
Apcs 4:23 Mikor pedig elbocsáttattak, mentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondtak nekik.
Apcs 4:24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondták: Urunk, Te vagy az Isten, Aki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. 25 Aki Dávidnak, a Te szolgádnak szája által ezt mondtad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? 26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az Ő Krisztusa ellen. 27 Mert bizony egybegyűltek a Te szent Fiad, a Jézus ellen, Akit felkentél – Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével. 28 Hogy véghez vigyék, amikről a Te kezed és a Te tanácsod eleve elvégezte (volt), hogy megtörténjenek. 29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a Te beszédedet, 30 A Te kezedet kinyújtva gyógyításra, és hogy jelek és csodák történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak NEVE által.
Apcs 4:31 És miután könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek. És beteltek mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták.
1./ Mi történt?
a./ Elbeszélték, amit átéltek.
b./ Elmondták, mit parancsoltak nekik.
c./ Ennek alapján kapásból jött az imádság. Egy akarattal. Egy szívvel-lélekkel, mint az Acs 1-ben is olvastuk. S a 2-ben is.
2./ Mi volt az imádság tartalma? Mi járta át ezt az imádságot?
a./ Isten dicsősége, az Ő hatalma.
--Nekünk nagyon fontos, hogy LÁSSUK, tudjuk, KIHEZ szólunk.
--A TÉNYEKKEL kezdünk.
--Másként szólunk, ha átjár bennünket, milyen hatalmas Ő, Mindenható, Teremtő, mindeneket Fenntartó, Uralkodó, Örökkévaló.
b./ Az Ige.
--Az Úr néha világosan megadja az Igét, ami irányba állít bennünket.
--Néha válaszként adja az Igét.
--Néha helyzetlátásként.
--Néha továbblépésként, vezetésként, vagy úgy, hogy AZT kell kimondanunk, vagy annak jegyében (szavaival) eljárnunk. Pl. kimondjuk, lerögzítjük, szembefordítjuk az ördöggel, annak munkáival, ennek alapján kimondjuk, amit az Úr tesz, vagy amit kérünk, hogy Ő tegyen (mint itt is tették az apostolok).
c./ A helyzet megfogalmazása.
--Az Igét azonnal összekapcsolták azzal, amiben voltak.
--S ebben benne volt az ő Istennel – Isten országával, az Ő akaratával, eljárási módjával, munkájával – kapcsolatos MEGÉRTÉSÜK. Így láttak, az Ő Igéje alapján. (S ez útmutatás nekünk is. Pl. itt, most, ebben a fenyegető helyzetben, látják, hogy az Úr felette van, s ezek az emberek, minden hadakozásukkal sem tudják felülírni az Úr gondolatait, amit már előre megmondott az Igében, s hatalmát, ami MOST IS, ebben a helyzetben is maga alatt tudja az ellenség minden acsarkodását.)
d./ Most jön a kérés, a továbblépés, ahogy az Úr munkáját látják.
--Mit kérnek? Kettőt: bátorságot és hatalmat az Úr cselekedeteiben.
--Az Úr cselekedeteit (jelek, csodák, gyógyulás) összekapcsolva látják azzal, amit ők tehetnek és tenni fognak. Az Úr cselekszi, (kezét kinyújtja erre), ők pedig hirdetik az Igét, és Jézus NEVÉT. 🙂
--Mint a Mk 16,20-ban – az Úr „együtt munkálkodott velük”... amikor hirdették az Igét.
--PONTOSAN annak imádkoznak ELLENE, amit tőlük vártak, vagy amire őket kényszeríteni akarták. NEM fognak hallgatni, NEM fogják elhallgatni a NEVET, hanem hirdetik. EHHEZ kérik az erőt, a bátorságot. S a jeleket is. 🙂
4./ Mi történik? Mi a válasz a mennyből?
--Ami Pünkösdkor. A Szentlélek kiáradása.
--Ez egy „újabb pünkösd”?
a./ Abban az értelemben, hogy ugyanaz történik, mint akkor, igen.
b./ Abban az értelemben, hogy az már korábban megtörtént – az első kitöltetés, „Amit megnyert az Atyától”, azt MÁR kitöltötte az Úr Jézus, (Acs 2,37) – ebben az értelemben (üdvtörténeti értelemben), nem.
c./ De a történet jelezi, és BIZTAT bennünket, hogy MEGTÖRTÉNHET ismét és ismét.
--Ki mindenki telt be Szentlélekkel, itt az Apcselben?
--Péter és János teljes volt a Szanhedrin előtt (Acs 4)
--István teljes volt (Acs 7,55).
--És az Efézusi levél miről beszél az 5,18-ban? Arról, hogy ismét és ismét be lehet telni. Kell is – szemben az iszákos bódulattal.
5./ Mi lesz a következmény?
--Isten beszédét bátorsággal szólják.
--Amit kértek, az valósul meg.