Témánk: Acs 5,17-42. 🙂
Az elején az eszkalációról beszéltünk, arról, amit az Apcsel bemutat, ahogy az ellenség össztüzében MÉGIS előre halad az Evangélium hirdetése.
--A valós helyzet (Mt 12,28-30 alapján is) az, hogy az Evangélium hirdetése, az Úr jeleivel és csodáival, egy "betörés az ellenség országába", amit a sötétség fejedelme nem néz jó szemmel. Sőt.. 🙂
Utána versről-versre megnéztük az Acs 5 utolsó szakaszát. Izgalmas volt. Még mindig maradt benne üzenet, amit nem vettünk át - de egyszer be kell fejezzünk egy fejezetet, hogy továbbhaladhassunk... 🙂
Íme a jegyzeteim:
C./ Eszkaláció:
1./ Gyakori jelentése: (helyi) háború lépcsőzetes, fokozatos kiterjesztése, újabb államok bevonódása a konfliktusba'.
a./ Itt: szellemi harcról van szó. Az Evangélium hirdetése és az Úr jelei és csodái, az Isten országának betörését és előretörését jelentik az ellenség világában... ld. Mt 12,28-30 – értelmében. Az Úr Jézus megkötözi az erős embert és „kirabolja házát”. Szabadon bocsátja a lesújtottakat... Lk 4,18-19.
b./ Ez NEM meglepetés (Neki). Ő pontosan EZÉRT jött. Háborúban áll a sötétség hatalmával. Ezért NINCS békesség az ördöggel... Ő tüzet gyújtott, és várja, hogy meggerjedjen. (Lk 12,49-53. 🙂
c./ Már az Ő életében megtörtént, és várta, hogy teljességre jusson. EZÉRT nem lesz békesség „emberi értelemben” – de mennyei módon IGEN – az ember és házanépe között. d./ De a szívben békesség lesz, még az üldözés idején is. (Jn 14,27. Jn 16,33 – e világon nyomorúságotok /thlüpszisz – szorítottság, szorongattatás, nyomás, gyötrés, stb./ lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot. 🙂
e./ Vigyázat: nem a butaságunk vagy megbotránkoztató viselkedésünk következményeiről, az emiatt fellépő kritikáról, megfosztásokról és egyéb következményekről beszél az Úr Jézus, hanem arról, ami TÉNYLEGESEN AZÉRT ér bennünket, mert Őt képviseljük, s az Ő megmentésének üzenetét, világosan, egyértelműen, alázatosan bár, de határozottan.
--Az előzőekről a Szentlélek gondoskodik, vagyis Ő int, utat mutat, szól, jelez, néha testvéreken keresztül, van, hogy az Ige útján, de sokszor belső és világos meggyőző szóval, hogy NEM jó, amit mondanánk, vagy tennénk, vagy ahogy viselkedünk... mert Jézust képviseljük, Aki SOHA nem volt öncélúan megbotránkoztató, „bolond viselkedésű vagy szavú”... 🙂
2./ Nemzetközi szó az angol escalation nyomán, amely a francia escalade ('ostromlétra') ármazéka a latin scala ('lépcső') szóból. Az ~ latinosított forma. Lásd még skála.
a./ Az "eszkaláció" (angolul: escalation) szót magyarul "kiterjesztés", "felterjesztés" vagy "fokozódás" jelentéssel lehet fordítani. Jelentése általában egy probléma, konfliktus vagy helyzet fokozatos növekedését, terjedését vagy bonyolódását jelenti.
b./ Itt az Evangélium és a tanítványok elleni ÜLDÖZÉS fokozódását, kiterjedését értem alatta:
aa./ Az Úr Jézus beszélt róla előzőleg, hogy tudják, LESZ, és fel tudjanak rá készülni szellemben, de azért is, hogy LÁSSÁK, hogy „benne vannak”, és ez NEM véletlenül történik. Ez a harc része... az ellenség aktivizálódása. Némiképpen jelzi azt is, hogy „jó úton járnak”.
--„Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én NEVEMBEN, akik ezt mondják: Én vagyok. És: Az idő elközelgett. Ne menjetek azért utánuk.
Luk 21:9 És amikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem [jön] mindjárt a vég.
Luk 21:10 Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
Luk 21:11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
Luk 21:12 De mindezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek (diókó) [titeket], adván (paradidómi – átad, kiszolgáltat) a gyülekezetek elé, és tömlöcökbe és királyok és helytartók elé visznek az én NEVEMÉRT.
Luk 21:13 De ebből nektek lesz tanúbizonyságotok.
Luk 21:14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
Luk 21:15 Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magukat ellenetekbe vetik.
Luk 21:16 Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
Luk 21:17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én NEVEMÉRT.
Luk 21:18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
Luk 21:19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.” (Lk 21,8-19.) 🙂
--„Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 A gyülekezetekből kirekesztenek (aposzünagógosz – ezt teszik veletek: kizárnak) titeket. Sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet (latreia – szolgálat, szent cselekedet Isten rendelésére) cselekszik. 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam nektek, mivelhogy veletek voltam.” (Jn 16,1-4.) 🙂
--„Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, amelyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
Zsid 10:33 Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurcoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, akik így jártak.
Zsid 10:34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
Zsid 10:35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Zsid 10:36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Zsid 10:37 Mert még vajmi kevés idő, és Aki eljövendő, eljő és nem késik.
Zsid 10:38 Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Zsid 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,32-39.) 🙂
bb./ Megvalósulni (az Úr Jézus életén kívül) először Acs 3 végén, s a 4. fejezetben látjuk.
--Nyilvánosság előtt letartóztatták az apostolokat. Ekkor még nem erőszakkal, de karhatalommal tették. Az erőszaktól az is visszatartotta őket, hogy aaa./ nagy volt a tömeg, bbb./ a nyilvánvaló csodát mindenki elfogadta s ez ccc./ népszerűséget jelentett az apostoloknak és nagy tisztelet – s elfogadás – övezte őket. Tehát „bölcsebb” volt „szépszerével” elvinni őket. De ELVITTÉK.
--Elválasztották őket az övéiktől. Az övéiket is MEGFOSZTOTTÁK tőlük, bizonytalanságot és megfélemlítést váltva ki belőlük. Fenyegetést jelentett ez mindazok számára, akik „a NÉVBEN” hittek és Őt hirdették. „Ezzel találkozhattok ti is, ha folytatjátok...” 🙂
--Ítélet nélkül börtönbe zárták (igaz, egy éjszakára, de nem tudhatták meddig lesznek itt). A bizonytalan helyzetbe állítás is üldözést jelentett. Kiszolgáltatottságukat erősíthette meg bennük.
--A Szanhedrin elé állították őket, kihallgatásra és bírói eljárásra. Idegen és velük szemben ELLENSÉGES bírák vették körül őket, számonkérve őket cselekedeteik és a hirdetett üzenet tekintetében. (A tanítványok bizonyságtételi helyzetnek tekintették ezt és NEM adták oda magukat a félelemre! NEM lázadtak, NEM voltak tiszteletlenek, megalázták magukat, de NEM váltak gyámoltalanná, NEM lehetett megfélemlíteni őket, NEM „simultak be kompromisszummal a lelkükben” az elvárások közé, HANEM bátran bizonyságot tettek, meghirdették az igazságot. Ez a JÁRHATÓ út. Ma is.) 🙂
--Megfenyegették őket, hogy többé NE tanítsanak ebben a NÉVBEN. (A válaszuk egyértelmű volt: „NEM tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne SZÓLJUK!” – Péter és János, oldalukon a meggyógyult sánta emberrel, visszakérdezett: „Vajon igaz dolog lenne-e inkább az emberekre hallgatni, mint Istenre?” Istenre, Aki kétséget felülhaladó módon megmutatta Magát, és megszabadította ezt a korábban béna embert a sorsától és betegségétől! Acs 4,19-20.)
--De végül szabadon bocsátották őket, visszatérhettek az övéikhez. Ők imádkoztak, és az Isten beszédét BÁTORSÁGGAL (tovább is) szólták! 🙂
cc./ Ezt fogja követni most az 5. fejezet, ahol tovább eszkalálódik a helyzet. Az üldözési „skálán” tovább lépnek az elhallgattatni akarók:
aaa./ Az ötödik fejezetben megint letartóztatják őket. (v.18.) Még a helyszínt is megtudjuk: „démosziosz” – vagyis állami, „köz”-börtönbe zárják őket.
--De mielőtt kihallgathatnák őket ismét, az angyal kiszabadítja az apostolokat. (v. 19-20.) Útmutatást is ad: HIRDESSÉTEK tovább, álljatok ki, és szóljátok az „életnek minden beszédét”. Más szóval: végezzék tovább a munkát. Evangélizáljanak és tanítsanak. S ők félelem nélkül teszik ezt – teljes bátorsággal. S a sokaság ott van és hallgatja őket.
--A Szanhedrin összegyűlik – az apostolokat nem találják az amúgy bezárt cellában, hír jön, hogy kint tanítják a népet a Templomban, teljes nyilvánosság előtt – behozatják őket (erőszak nélkül – félve az őket hallgató nép reakciójától). Megint ELVÁLASZTJÁK őket az övéiktől, MEGSZAKÍTJÁK a munkájukat, MEGAKADÁLYOZZÁK azt, amit eddig tettek és BIZONYTALANSÁGOT váltanának ki KÖZHATALMI fellépésükkel.
bbb./ A kihallgatás számonkéréssel kezdődik: „Nem megparancsoltuk nektek (a Szanhedrinban megfogalmazott jogszabályi érvényű utasítással), hogy ne tanítsatok ebben a NÉVBEN?” Erre pont az ellenekzőjét teszitek. Az egész város teli van tanításotokkal. És „mireánk akarjátok hárítani ’annak az embernek’ (NEM mondják ki a NEVÉT) a vérét”!
--A válasz világos: „Istennek KELL inkább engedni, mint az embereknek!” S Péter és az apostolok világosan lerögzítik a TÉNYEKET. Más szóval: bizonyságot tesznek az Ige alapján. Mi történik? A GYŰLÖLET tetőfokra hág: fogaikat csikorgatják és arról tanácskoznak, hogy megölik őket... 🙂
ccc./ Ez NEM újdonság:
--Az Úr Jézust is meg akarták ölni – Mk 3,6: „Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.” (A száradtkezű ember szombatnapi meggyógyítása után.)
--Lázárt is meg akarták ölni, mert, hogy „túl sok ember megy oda, hiszen ilyen csodát nem láttak még – negyednapos halott volt és újra él...” Jn 12,9-11. „A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van (mármint Lázár, Márta és Mária házánál) és odamentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék. 11 Mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek a Jézusban.”
--Ezek után a terv végleg formát öltött a Pészah idejére – „Két nap múlva pedig húsvét volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodtak, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg Őt. 2 Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.” – s ehhez kellett nekik Júdás – vagyis, egy áruló, aki lehetővé teszi, hogy „titokban” tudják elfogni, és amilyen hamar, el tudják ítélni Őt, hogy a nép meg ne neszelhesse, csak a kivégzés befejezett tényével szembesüljön... s akkor a mozgalom „majd szépen, magától elül”. 🙂
ddd./ Ekkor áll fel Gamáliel. Tanácsára – miközben az apostolokat kiviszik – elállnak az azonnali kivégzéstől. Ehelyett megveretik őket.
--Ez új lépés az előzőekhez képest.
--Megfélemlítés van benne a fizikai fájdalomokozás és megalázás mellett.
eee./ S a reakció?
--Öröm és további bátorság. „Az Ő NEVÉÉRT gyalázattal (atimadzó – megalázás, tisztelet-megvonás) illettettek...”
--Ez „méltóság”, „kataxioó” – méltóságot nyertek, (érdemesek lettek rá), hogy szenvedjenek Jézusért. 🙂
--Ez elmegy a testvérek közé.
dd./ Hogyan eszkalálódik tovább a helyzet?
--Acs 6 – Istvánt is elfogják. A Szanhedrin elé kerül. Bátran tesz bizonyságot, beszéde világos tükröt tart kihallgatói elé. Amikor eljut az Úr Jézus mostani dicsőségéhez – megragadják, kirángatják és megkövezik. Az ELSŐ gyilkosság Jézus NEVÉÉRT.
--Acs 8 – általános üldözés indul. Ahol érik a testvéreket, ott fogják el. Saulus TUDATOSAN kér felhatalmazást, hogy az üldözést kiterjeszthesse Damaszkuszig. Meg is kapja. A börtön általános lesz. Az üldözési helyzetben a testvérek egy része elmenekül Jeruzsálemből. A vezetők nem.
--Acs 9 – Amikor Saulus bizonyságot tesz, (kezdeti hezitálás után) őt sem fogadják el, sőt, (egy idő után, amikor nem tudnak mit mondani érveire és látják, hogy a tűz nem alszik ki benne, és egyre többeket elérhet), őt is meg akarják ölni. Úgy tűnik, a „megölés” – a „kiiktatás”, a „megsemmisítés” – általános „megoldási formulává” lép elő az Evangélium üldözésének területén.
--Acs 12 – a vezetők elleni TUDATOS fellépés, „szisztematikus (rendszerszerű) kiirtásukra” tett kísérlet: Jakab tanítvány, János testvére kivégzését követően Pétert is ki akarja végeztetni a közhatalom. (Nagy Heródes unokája, I. Heródes Agrippa Kr.u 41-44.) Pétert az Úr angyala szabadítja ki – s ő utána nem marad a jeruzsálemi nyilvánosság előtt. Elindult a rejtőzködés és fokozott mennyei vezetésre, sőt, tudatos imádságra van szükség, hogy az Evangélium tovább tudjon terjedni.
--Innentől kezdve EZ lesz a „természetes” fellépés.
--Illetve, a tudatos „pogánymisszió” idején bejön a képbe a LINCSELÉS (Acs 13 és 14. fejezetek, illetve a második missziói út csaknem minden állomásán ugyanez lesz a helyzet.)
--Innentől sokszor, KIFEJEZETTEN a római közhatalom lesz védelmére az apostoloknak s a tanítványi nép egészének is – pl. Acs 13 – Sergius Paulus. Acs 16 vége – tisztelni kell a gyülekezetet, Pál római állampolgár, a „római polgárjog védelme” összekapcsolódik a gyülekezet életével. S még több helyen kifejezetten látjuk ezt – Acs 18. Korintus, 19. Efézus és Acs 21-ben a Jeruzsálemben állomásozó római légió ezredese. A 22. fejezetben is, ahogy a polgárjog védelmezi Pált, ez előtt nem csak a kihallgatást vezető százados, de az ezredes is meghajol. Ez világos leírás a császári udvar számára – ahogy az Acs. célkitűzése tartalmazza ezt. 24 – Félix helytartó hallgatja az Igét. 25 – Festus római helytartó Cézáreában, II.Heródes Agrippa (Nagy Heródes dédunokája – Kr.u. 24-92.) és Berenice jelenlétében szót ad Pálnak, lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen. S világossá teszi ez a fejezet, hogy SEMMI halálra való dolgot nem tesz ez az ember, hanem „csak azért van itt”, mert fellebbezett a császárra, és ezért oda kell szállítani őt. S még a hajóút is a római „védelmet” mutatja meg, ahogy a százados NEM akarja elveszíteni Pált – Acs 27.
ee./ Az egyháztörténelem első két és fél százada (312-ig) az üldözés időszaka. Kb. 10 kiterjedt keresztényüldözésről emlékezik meg az egyháztörténelem, míg végül bekövetkezik a türelmi rendelet Nagy Konstantin trónra kerülésével.
ff./ Ami szomorú, hogy a Római birodalom bukása után (s még azt megelőzően is) a Keresztény Egyházon belül támadt fel az üldözés mindenféle helyszínen és formában. A megújulás kapcsán a „régi”, azt befogadni nem akaró rész, ami ugyanakkor hatalommal rendelkezett, megpróbálta az Acs 3-12 fejezetei közt tapasztalható „skálának megfelelő módon” elhallgattatni azt, ami „nem fért bele” nekik. S ez haladt tovább, tovább, az előreformáción keresztül a Reformációig és azt követő időszakokig, míg ez már a „reformált” egyházi részen BELÜL is megjelent, az egyes irányzatok egymással szembeforduló ágainál és a továbbra is működő megújulások mozgalmaival szemben. Megrázó mindezt látni, de igaz erre is, amit az Úr Jézus az elején mondott: „az Ő NEVÉÉRT”... néha kifejezetten „istentiszteletnek” tűnik fel ez a fajta üldözés... egészen az utolsó időkig, amikor az Antikrisztus is teszi majd ugyanezt, s lehet, hogy az egyház egy (elhajló, elkényelmesedett, képmutató és kompromisszumot kötő) részével együtt... egész az Úr Jézus visszajöveteléig. 🙂
--A misszió területei is az üldözési területekhez tartoznak – pl. a népvándorlás népei közt (germánok, stb.) végzett missziós munka során. De a hindu ill. muszlim területeken, ugyanígy. Szinte minden területen, Kínában, a déli tengerek szigetein, az észak-amerikai indiánok között is, mindenhol... 🙂
Apcs 5:21 Azok pedig [ezt] hallva, bementek jó reggel a templomba, és tanítottak. A főpap pedig elmenve és a vele levők, egybehívták a gyűlést (Szanhedrin), és Izrael fiainak egész tanácsát (gerúszia – vének tanácsa, Jeruzsálemben ez a Szanhedrin volt), és (el)küldtek a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák.
--Az eredeti TERV szerint próbáltak megtenni mindent. De Isten ÁTHÚZTA a tervüket.
--Te is kérheted, hogy az ellenség tervét az Úr húzza át. Neki van rá lehetősége. És meghallgat, ha kéred ezt.
--Az ellenség lehet, hogy nagyon gonosz, de néhány ponton FENNAKAD az Úr ellenakcióján. És ez JÓ, és mi gyönyörködünk benne. Néha teljesen feladja a támadást, néha – mint itt is – folytatja. De már MÁS helyzetben, MÁS körülmények között.
És itt jön a HUMOR... az Úr humora.
--A mi Istenünknek VAN humora.
--Amikor Mózest a fáraó udvarában helyezte el, a gyilkos parancsot kiadó fáraó lánya találta meg a kis zsidó fiút a Nílusra tett Mózeskosárban, aki be is fogadta őt, hogy a legjobb nevelést adva neki kitanítsa, és adott esetben utódjává is tegye? Ez nem volt humor? Az Úr humora. A gyilkosságra készülő családja hágja át a rendelkezést és neveli fel azt, aki majd egy nap megdönti ezt a fáraói hatalmat. Szeretem ezt a mennyei gondolkodást és gondoskodást.
--És az, amikor a kigúnyolt „álomlátót” eladják Egyiptomba, ahol majd 13 évvel később annyi gabona lesz, amennyivel a gyilkos szándékú, irigy és haszonelvű testvéreit meg lehet menteni, nem az Úr egy fajta humora volt? József mentette meg őket, akit eladtak rabszolgának. S ráadásul ő felismerte, hogy „nem ti adtatok el ide engem, hanem az Úr küldött el engem előttetek, hogy a ti életeteket megmentsem.” Én ebben a mennyei gondoskodásban is látom az Úr HUMORÁT. (Az Úr NEVET a gonoszok felett... (Zsolt 2,4.: az egekben lakozó neveti... őket... Zsolt 37,13 – az Úr látja, hogy eljön a napja... mármint a gonosznak, s nem viheti ki, amit akar... helyette az lesz, amit az Úr akar...
--Abban is van egy fajta humor, hogy az Úr megmutatja az üldözőnek, mit jelent az üldöztetés. És így hívja el Saulust, hogy legyen Pállá. (Acs 9,16.) S ez a korábbi üldöző szembesül azzal, mennyire tartanak tőle – csak Barnabás lesz, aki maga mellé veszi.
--És akkor, itt is jelen van a humor: a poroszlókat megtréfálja az Úr... 🙂
Apcs 5:22 Mikor azonban a poroszlók odamentek, nem találták őket a tömlöcben. Visszatérve tehát megjelentették. 23 Mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva. Mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk. 24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?
--A „fizikai lehetetlenséggel” kerülnek szembe, és megáll a tudomány... 🙂
--Mert az fizikai lehetetlenség, hogy az ajtó zárva van, előtte az őrök, odabent pedig köddé váltak a fogvatartottak. Erre nincs fizikai magyarázat. Átmentek a falon, más dimenzióba léptek? Hogyan lehetséges ez? – áll meg az emberi tudomány az ilyen helyzetek előtt. (És persze keres az ember magyarázatokat: valaki odajött éjjel, lefizette az őröket, kihozta a foglyokat, s így oldotta meg a problémát... mint az Úr Jézus üres sírjára is ilyesmi válaszokat adtak... „a tanítványok ellopták éjjel”, stb. De a feltámadt Úr CSELEKSZIK, kitölti Szentlelkét, és most ÚJRA Vele kell találkozniuk azoknak, akik a kivégzéssel akartak kikerülni a szorított helyzetből. Az Úr a CSODÁK útján is cselekszik – csak az embernek „ez sok”.)
--De a mi Istenünk sokszor lép így. A szamár megszólal, a Vörös tenger kettéválik, tűz jön le az égből Illés imádságára, 40 éven át táplálja népét mannával a pusztában, víz fakad a kősziklából, az égből, mint eső hull alá a rengeteg fürj, s a rézkígyóra, ha feltekint Izráel népe, megmenekül a kígyómarás okozta haláltól.
--A mi Istenünk szereti „felfüggeszteni” a fizikai törvények hatását, és egy „magasabb” (mennyei) törvényszerűséget behozni erre a világra. Igaz, ez sokszor „pillanatnyi”, vagy „egy helyzetre ható” (pl. 2Kir 6-ban, a Dótánt körülvevő szíriai hadsereget megvakította arra nézve, hogy merre járnak, s így vezette be őket Samáriába), de akkor is működik.
--És nem szabad elfelejteni: ez sokszor, NAGYON sokszor az imádsággal, a HITTEL, a dicsőítéssel van kapcsolatban – mint pl. a Filippi börtön esetében, ahol az éjfél tájban hallható dicsőítés (az előtte levő, eddig tartó imádsággal együtt) „elvégezte” a munkát, s az Úr megmozdította a földet... ott, speciálisan, akkor, arra a helyzetre nézve, méghozzá úgy, hogy az ajtók kinyíltak, a bilincsek, kalodák lehullottak, s a foglyok előtt szabaddá vált az út.
--Ez a mi bizalmunk, hogy a „mi Istenünk meg tud szabadítani bennünket ebből a tüzes kemencéből (is), és MEG IS SZABADÍT bennünket, ó király – de, ha nem tenné is, mi akkor sem fogjuk a te isteneidet szolgálni” (Dániel 3.). Meg tud szabadítani, meg is teszi... így élünk hétköznapi élethelyzeteinkben. Így gondolkodunk, és cselekszünk, bátorsággal, hogy NEM vagyunk magunkra hagyva. (Velünk van minden nap, a világ végezetéig – s „együtt is munkálkodik velünk”, megerősítve a hirdetett Igét az Ő jeleivel és csodáival... csodálatos mennyei beavatkozásaival. Mk 16,20. Mt 28,20.) 🙂
Apcs 5:25 Eljött pedig valaki, hírül adta nekik, mondván: Íme, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.
--Itt a mennyei időzítés: nem korábban és nem később, amikor ott tanakodnak, hogy mi is történhetett a foglyokkal, AKKOR jön a hír, hogy kinn állnak a tömeg előtt és nyíltan hirdetik az Úr Jézust és a megváltást a feltámadással.
--Választ kapnak tanakodásukra, a zavarra, ami elfogta őket. A válasz pedig a nyilvánvaló bátorság és az, hogy ezek az emberek NEM rejtőznek, hanem NYÍLTAN vállalják az üzenetet. 🙂
Apcs 5:26 Akkor elment a felügyelő a poroszlókkal, előhozta őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
--Kettős védelem volt az apostolokkal:
a./ Isten személyesen, közvetlen beavatkozással védte meg őket (kiszabadította őket a tömlöcből) és
b./ a helyszín, a tömeg, a nyilvánosság jelentette a védelem második fajtáját. Más ennyi ember előtt cselekedni, mint egy szűk csoport előtt. A vezetők félnek a népharagtól. Ezért finoman bánnak az apostolokkal. Ez is az Úr védelme. (A HARMADIK majd Gamáliel lesz, akit az Úr „melléjük állít”. Ld. ott – a 34-40. versekben.) 🙂
Apcs 5:27 Előhozva pedig őket, állították a tanács elé; és megkérdezte őket a főpap. 28 Mondva: Nem megparancsoltuk-e nektek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És íme betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
--Az egyik tömeg elől a másik tömeg elé.
--Az ott készséges csoport volt, ez itt támadó beállítottságú, alkalmazkodást – engedelmességet – igénylő. Az ott a küldetés betöltése volt – ez itt pedig egy akadályozás a küldetés betöltése előtt. De MINDKETTŐ része az életüknek.
--Nekünk is. Nem mindig lesz minden barátságos a mennyei célhoz. Nekünk MINDKETTŐ esetben meg kell állnunk hűségesen, a mennyei vezetést mindig megkapni, helyzetről-helyzetre. Pontosan úgy, ahogy OTT, AKKOR KELL tennünk. („Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, Aki szól tibennetek.” Mt 10,20. Nem kell előre aggódni, nem kell rettegni, BENNE van a mennyei tervben, a RÁLÁTÁSBAN, hogy ez is lesz, ezzel is szembe kell majd találkozni.) 🙂
--A számonkérés, a rátámadás meg tudna rettenteni bennünket. Vissza tudná szorítani bennünk a szót – de a Szentlélek FOGJA MEGADNI a választ, és azt, ami ott, akkor a leginkább megfelelő.
Apcs 5:29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondták: Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek. 30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, Akit ti fára függesztve megöltetek. 31 Ezt (Őt) az Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. 32 És mi vagyunk Neki (tanú)bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, Akit Isten adott azoknak, akik Neki engednek.
--A válasz TÉNYEKRE épül, és „magától értetődő dolgokra” (evidenciákra).
--A tényekkel és az evidenciákkal SZEMBESÍTIK hallgatóikat. Innentől, minden Szanhedrin tagra SAJÁT lelkiismerete fog hatni, nem sok lehetőségük lesz a kimagyarázásra.
--Az Úr hozta létre ezt a helyzetet, és Ő adta a bátorságot és az időzítést az apostoloknak, s most Ő adja meg nekik ott a Szanhedrin előtt is a megfelelő szavakat. A lényeg, hogy ne lépjenek vissza. S nem is lépnek.
--S a következtetés: Aki cselekvő Isten, Aki hatalomban van, Akié minden és mindenki – ÖVÉ a szó, a döntés, Hozzá igazítjuk a mi döntéseinket is. EMBEREK NE akadályozzanak meg bennünket ebben.
--Nem vagyunk arrogánsok, nem vagyunk tiszteletlenek, nem keressük az engedetlenséget és a lázadást – normálisan élünk a társadalomban, alkalmazkodunk az emberekhez és a körülményekhez is, de... de egy ponton megáll az engedelmesség, egy ponton NEM hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket a szuverén döntésünktől... s ez a pont: ahol az Örökkévaló Istennel való közösségünkről van szó. Ahol Ő mondja meg, mit kell tennünk, és mi itt – bár szeretjük az embereket, még az ellenségeinket is – AZT fogjuk tenni, amit Ő mond.
--Ez volt a mártírok döntése. Ez az Eklézsia helyes döntése. Ez őrzi meg az ébredést. Ez őriz meg a tisztaság és hűség útján s a szolgálatunkban.
--Mindig bölcsességgel, de mindig KÉSZSÉGGEL arra, hogy akár szenvednünk is kell azért, hogy döntünk Mellette... 🙂
Apcs 5:33 Azok pedig ezeket hallva, fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
--Ugye, hogy ez megint nem új? Még a Heródes pártiakkal is készek lettek volna összefogni, csak, hogy Jézust eltegyék az útból.
--„ Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.” – Pedig két mennyire ellentétes irányú mozgalom és csoport! De összefognak, hogy Jézust el tudják veszíteni... (Mk 3,6.)
--Ez már a szolgálata kezdetén történt. NEM tudták meggyőzni Őt érvvel, a tanítványait sem tudták Róla „lekapcsolni”, az embereket is hiába kísérelték meg visszatartani Tőle (ne szombatnapon jöjjetek gyógyíttatni magatokat) – hiába volt a hátsó, az övön aluli és a hatalommal összefonódó támadás ellene, egyetlen egy maradt: „megölni őt”, hogy elnémítsák!
--Ez végigkísérte az Úr Jézus egész útját – s földi élete végén is ez volt a terv: „megfogni Őt beszédben”, hogy lehessen jelenteni, el lehessen ítélni, és ki lehessen végezni. „És küldtek Hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják Őt a beszédben.” (Mk 12,13.) Ez a „megfogás”, az agreuó – ami a vad űzését, a zsákmány hajszolását, a vadászatot jelenti. Benne van a csapdaállítás, a kelepcébe ejtés is. S ezek az emberek így jöttek ki, hogy Jézussal ezt megcsinálják. 🙂
--Amikor Lázárt feltámasztotta, a vélekedés ez volt: „ez az ember ’túl sok csodát’ tesz...” – s a következtetés: nem csak Őt kell megölni, de még Lázárt is, akit feltámasztott a halálból. Mert így tudják MEGTARTANI a hatalmukat. Ennek ÉRDEKÉBEN az igazsággal is leszámolnak, nem érdekli őket, hogy ott él egyik településen valaki, aki a halálból támadt fel negyednapon. EGY volt a lényeg számukra, kikerülni ebből a nekik veszélyes helyzetből. Akárkit áldozatul dobva is... „De némelyek azok közül elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, amiket Jézus cselekedett. 47 Egybegyűjtötték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot (Szanhedrin), és mondták: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. 48 Ha ekképpen hagyjuk Őt, mindenki hinni fog Őbenne: és eljönnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. 49 Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, mondta nekik: Ti semmit sem tudtok. 50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. ... Ama naptól azért azon tanakodtak, hogy Őt megöljék.” (Jn 11,46-53.) 🙂
--Lázárról pedig így vélekedtek: őt is meg kell ölni – mert miatta jönnek a tömegek Bethániába... „A zsidók közül azért nagy sokaság értesült arról, hogy Ő ott van – (mármint Bethániában, nem sokkal a Jeruzsálemi bevonulás előtt) – és oda mentek nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A papifejedelmek pedig tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék. 11 Mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta mentek oda és hittek a Jézusban.” (Jn 12,9-11.) 🙂
--Vagyis, ez „szokásos volt” a Szanhedrinben, ha valaki akadályozta az ő hatalmukat, megpróbálták megölni. Most is ez volt a helyzet.
Apcs 5:33 Azok pedig ezeket hallva, fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
--Ez nem csak ekkor és nem csak itt volt jellemző. ERRŐL beszélt az Úr Jézus korábban:
„Ezeket beszéltem nektek, hogy meg ne botránkozzatok (ne tudjon senki tőrbe ejteni benneteket pl. a rossz hírekkel, a kétségbeejtő helyzetek kiemelésével, az elreménytelenítéssel, stb.). 2 A gyülekezetekből kirekesztenek (aposzünagógosz – a zsidó közösségekből kiraknak) titeket. Sőt jön idő, hogy aki öldököl (apokteinó – leszámol vele, végez vele, megöl, legyilkol) titeket, mind azt hiszi, hogy istentiszteletet (!!!) cselekszik (ez itt az ördög agymosása, a teljes félrevezetés, a hazugság hatalma). 3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. 4 Ezeket pedig azért beszéltem nektek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam nektek. (Vagyis, hogy be tudjátok azonosítani ezeket, és ne tudjanak végső kétségbeesésbe taszítani benneteket, s hazug beszédekkel meggyőzni). De ezeket kezdettől fogva nem mondtam nektek, mivelhogy veletek voltam.” (Jn 16,1-4.) 🙂
--És ez, sajnos, végig kísérte az Egyház egész történetét. Az első időktől fogva (tíz nagyszabású keresztényüldözésről beszélnek a Római korban, az első századtól a negyedik század elejéig – Kr.u 64-től egészen 312-ig) – egészen az utolsó időkig, mint ma látjuk: úgy a muszlim, mint sok helyen a hindu területeken, de az ateista részeken (pl. Észak-Korea) is. Ami a legszomorúbb, hogy sok helyen a névleg keresztény hatalom üldözte azokat, akik megújult, Jézushoz szorosan kapcsolódó életet éltek, pl. a 18. századi Angliában Wesley János követőit, a methodistákat. De ugyanígy az anabaptistákat is, és az előreformátorok sok áramlatát és megújulási mozgalmát is.
--A háttérben egészen egyételmű, hogy az „embergyilkos”, a „hazugság atyja” áll.
„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44.)
„Józanok legyetek, vigyázzatok. Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. 9 Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pét 5,8-9.) 🙂
--Itt vagyunk a gyilkosság (elnémítás, likvidálás) forrongásai közt, és akkor JÖN az „azonban” – vagyis MEGINT az Úr cselekvése... ÖSSZEFOGLALÁS a fejezetben:
a./ Az Úr munkája tört előre nagy hatalommal (jelek, csodák, nagy istenfélelem, nem akarták megjátszani magukat az emberek, egyre többen csatlakoztak az Úrhoz, még Péter árnyéka is gyógyított... jöttek, jöttek a szomszéd városokból is.
b./ „DE” felkelt a főpap, és akik csak vele voltak, beteltek irigységgel, és fogságba ejtették az apostolokat. (Megfosztották a testvéreikkel való kapcsolattól, megfélemlítették őket, elzárták a lehetőségtől, hogy folytassák a munkájukat.) Ez volt az ÖRDÖG DE-je.
c./ S most jön a „HANEM” – az Úr „hanem”-je: Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozta őket, s irányba állította őket – ne féljetek, ne rejtőzködjetek, hanem végezzétek az Úr munkáját, hirdessétek az Evangéliumot.
S ők megtették, nyílt színen, jó reggel, nagy tömeg előtt, benn a Templomban.
--Így kerültek újra a Főtanács elé, most már „szépszerével”, mivel a tömegtől tartottak elfogóik. De a Főtanács előtt meg kellett állniuk bátran, míg végül meg akarták őket ölni. S ekkor jön az Úr „AZONBAN”-ja!
d./ AZONBAN felkelt a tanácsban Gamáliel. Vagyis, az Úr ELŐHOZOTT valakit, akire PONT OTT, pont akkor volt szükség, aki bátor is volt, és akit jó előre az Úr már elkészített, és aki a megfelelő helyen volt.
--Istennek VANNAK ilyen emberei.
--Ő jól tudja az IDŐZÍTÉST is, mikor, hol kell lenniük.
--És MEG tudja fordítani a folyamatokat, meg tudja akasztani az ördög terveit, és a LEGJOBBAT tudja előhozni az ilyen emberek által.
Apcs 5:34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
--Istennek vannak ilyen emberei.
--Nem mondom, hogy meg volt térve. De Istenről gondolkodott, az Ő Igéjét kereste és követte, amennyire rajta állt, az Úr tervét akarta megvalósítani, egy becsületes, jó hírű, következetes ember volt. És KAPOTT az Úrtól a gondolkodásmódjához illő, életkorából is fakadó, az Isten Igéjétől is áthatott BÖLCSESSÉGET.
--A BÖLCSESSÉGNEK óriási jelentősége van. Ezért imádkozunk bölcsességért (Jak 1,5.) és ezért is imádkozunk a vezetőink számára bölcs – és jó forrású – tanácsadókért. Hogy helyes döntések szülessenek.
--Itt is előállt egy helyes, jó gondolkodású tanácsadó, egy bölcsesség szerint gondolkodó ember. Ki tudja, az Egyház történelme során hányszor állt elő hasonló gondolkodású ember, akikről nem is hallottunk... de jó (vagy jobb) irányba vitte az eseményeket. Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor is hasonló kaliberű ember volt a Rákosi rendszer alatt. Fellépésére a szabadegyházi gyülekezetek működését nem bénították meg teljesen, mint más országokban. Lehet, hogy konkrét egyházi emberekkel kapcsolatban is voltak lehetőségei?
--Imádkozunk, hogy LEGYENEK ilyen emberek, és legyen BÁTORSÁGUK felállni, szembefordulni a „main-stream”-mel, vagyis a túlnyomó többséggel, és legyenek ÉRVEIK, legyen összeszedettségük, bölcsességük és HALLGASSÁK meg őket. Ez komoly imatéma – muszlim területeken is, hindu misszióban is, és itthon is, valamint minden országban, ahol misszió működik.
--Pál is köszöntést továbbított a „császár udvarából” való hívő testvérektől – méghozzá úgy, hogy sok más köszöntés között KIEMELTE őket... valószínűleg a jelentőségük, vagy a lehetőségeik voltak kiemelkedők, és lehet, hogy SOKAT kellett értük harcolni, nehézségeket vállalni, vagy éppen ŐK IS nehézségeket vállaltak az Úrért és a testvérekért. (Fil 4,22.) 🙂
--Gondolsz rá, milyen JELENTŐSÉGE volt Eszter királynő státusának? A király mellett meg tudta akadályozni a zsidóüldözést. Ha volt rá bátorsága. És nyílt rá lehetősége. Mindkettő megtörtént – a háttérben éppenséggel EZÉRT böjtöl és imádkozott Susa egész zsidósága három napon át.
--Ugyanígy volt jelentősége annak, hogy Sidrák, Misák és Abednegó, a zsidó hátterű tisztségviselők között így kiállt az Úr mellett, vállalva a mártírhalál veszélyét is. Az, hogy megmenekültek, az Úr CSODÁJA volt, és egyúttal a király gondolkodásának megváltozásához is vezetett. (Dán 3.)
--Dániel is hatott Nabukodonozor király gondolkodására és döntéseire. (Dán 2 és 4.)
--József jelenléte is más irányba vitte az egyiptomi fáraó gondolkodását és lépéseit. Az egész birodalomra kihatott és saját családja jövőjét is kimunkálta, amit tett, ahogy gondolkodott és ahogy formálta környezetét József.
--Nehémiás is jó helyen volt, jókor, és kapott az Úrtól bátorságot és lehetőséget. Imádkozott, és a király – feleségével összhangban – megadta az engedélyt Jeruzsálem falai felépítésére Nehémiás vezetésével. 🙂
--Szóval, VAN JELENTŐSÉGE annak, hogy ott vagy egy helyen, még, ha „kicsinek” érzed is magad, de az ÚRRAL vagy ott, és imádkozol... ki tudja, milyen kapuk nyílnak meg előtted, milyen közbenjárásra – segítésre – nyílik lehetőséged. Ha „kicsiben” is. LÁSD és TUDD, hogy Isten AKARJA használni az embereket minden időszakban, minden helyen, minden helyzetben. Pl: Ildikó néni a Szakközép iskolában hívő, és felelősséget érez az ottani magányos, önmagukat vagdosó, drogra fanyalodó tizenévesekért. Megtalálta a Boldogságkeresők programot, és egyik hívő tanártársával kiimádkozta, hogy egyre több osztályba eljusson a program. Sáriék pedig bátrak, minden lehetőséget megragadnak, és a tizenévesek szíve reményt kap, változik. Jó helyen vannak, jó szívvel, bátran ezek a hívő tanárok, és LEHETŐSÉGET munkálnak ki a gyerekek átformálódása érdekében. 🙂
--Sok-sok ilyen tanárról, iskolaigazgatóról tudunk megemlékezni – pl. egyik vidéki iskolából került fel a 18.kerületbe egy igazgatónő. A vidéki iskolában évtizedes múltja van a karácsonyi, húsvéti bábozásnak, és ebben a 18. kerületben pedig, amikor János megkereste az iskolát, s az igazgatónő beazonosította a Palántát, Ő LETT a nyitópont. Mert itt évtized óta NEM volt eddig palántás bábozás, de az új igazgató lehetőséget adott rá. Voltak tanárok, (kettő is), akik közben kivitték az osztályukat, sajnos, ez az ő lelkületükre vall, de a többi tanár és osztály végignézte és hallgatta az üzenettel gazdag előadást, és megkaphatták a Palánta Postákat is a gyerekek (s a pedagógusok a pedagógus-ajándékokat). 🙂
--Imádkozunk Gamálielekért.
--Nos, nézzük az Acs 5 helyzetét, tovább:
Apcs 5:35 És mondta azoknak: Izrael férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni! 36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek. (Kb. Kr.u 45-ben.) 37 Ezután felkelt ama galileai Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszórattak.
Apcs 5:38 Mostanra nézve is mondom nektek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nekik! Mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz. 39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt. Nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak (Theomakhosz) is találtassatok.
--Húú, jól összeszedett beszéd. Az iránya egyértelmű: vigyázzatok a rossz döntésekkel. Inkább várjatok, mert, ha „emberi erőlködés” van a mozgalom mögött, magától összeomlik. De, ha Isten van ott mögötte (a FELTÉTELEZÉS, illetve ennek a LEHETŐSÉGNEK az elismerése JELEN van Gamáliel gondolkodásában – elgondolkodtathatja őt Jézus élete, viselkedése, tanítása, de halála és feltámadása is, illetve az erről szóló hírek és a következmények, amiket a tanítványok ERRE vezetnek vissza... elgondolkodtathatja őt a béna ember meggyógyulása, és az előző bátor kiállás Péter és János részéről, s az is, hogy a börtönből is kiszabadultak, sőt, hogy nem bújtak el, hanem kiálltak ISMÉT a bátor igehirdetésükkel... elgondolkodtathatja őt a tömeg is, ami hallgatja az igehirdetést, és a sokaság, aki a gyülekezethez csatlakozik), akkor NEM szabad Vele szembefordulni.
--Gamáliel gondolkodásában ott az a következetesség, ami a TÉNYEKKEL szembenéz, és levonja a következtetést – ha csak hipotetikus formában is, de levonja. NEM tudja az ideológiai szűklátókörűség magával ragadni, a szektariánus vadság és elhallgattatási vágy. A BÖLCSESSÉGHEZ hozzá tartozik, hogy az ember VÉGIGGONDOLJA a tényeket és megnézi a lehetőségeket. NEM hagyja, hogy agymosás áldozatává váljon.
--Ezt ki is mondja, és ráadásul konkrét történelmi példákkal teszi mindezt. És MEGNYERI gondolatainak a legvéresebb szájúakat is.
Apcs 5:40 Engedtek azért neki; és miután előszólították az apostolokat, megverették (őket, és), megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsátották őket.
--Itt az eszkaláció. Már meg is verték őket. A megveretés „deró” történhetett korbáccsal, bottal, vagy pusztán kézzel is... itt valószínűleg a hivatalos jelleg miatt ítéletvégrehajtás jelleggel, korbácsolással vagy megbotozással történt (mint Pál is hivatkozik saját tapasztalataira: „a zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján” – 2Kor 11,24.). Negyven – egy híján (hogy a törvény ne sérüljön, még, ha félreszámolna is valaki) – kemény büntetés. Bőrt, húst, csontokat is sérthet, hogy utána hogyan hajlik le valaki szandálját bekötni, ezt nem tudjuk elképzelni sem.
--Az apostoloknak is része volt a megveretésben – Jézusért.
--Mit tettek?
Apcs 5:41 Ők annak okáért örömmel mentek el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettessenek.
--A reakciómód egyértelmű: AZT LÁTTÁK maguk előtt, hogy KIÉRT szenvedtek.
--A méltatlanság, a gyalázat értékelése megváltozik, ha látjuk, hogy Ő ezt ELŐRE megmondta, hogy Őérte történik mindez, és hogy VAN JÖVŐ, mert NEM haltak meg, végezhetik tovább az Úr munkáját! Itt az öröm ideje... a fájdalmak közötti örömé.
--Mit is mondott erről előre a Megváltó – nem csak nekik, de az ő generációjukat követőknek is:
„Nyomorúságoknak kezdetei ezek (az utolsó idők háborúi, földrengései, éhségei). Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én értem, bizonyságul őnekik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Lélek.
Márk 13:12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mk 13,9-13.) 🙂
--Ez azt jelenti, hogy mindeddig a napig érvényes ez a figyelmeztetés.
--Lásd, tudd, készülj rá, de ne keresd magadnak. Hanem, ha elér, légy bátor és ne engedd elsodródni az életedet. Ők sem engedték:
Apcs 5:42 És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
--Pontosan azt tették, amit tiltottak nekik.
--Miért?
a./ Mert erre kaptak megbízatást.
b./ Mert az emberek csak így menekülhettek meg.
c./ Mert a szívük megesett az embereken.
d./ Mert így dicsőítették meg az Urukat, Aki életét adta értük.
e./ Mert csontjaikba rekesztett tűz volt.
f./ Mert a Szentlélek betöltötte őket, bátorsággal és erővel, s Ő bizonyságot akart tenni Jézusról, meg akarta dicsőíteni az Isten Fiát.
g./ Mert, ha az ördög valamire rá akar venni, hogy hagyd abba, akkor annak NAGY jelentősége lehet – és még inkább, csakazértis tenni fogjuk. Ugye?
h./ Mert a HIT csak így támadhat fel az emberekben, csak így térhetnek meg és lehetnek Jézus tanítványai, s csak így telhet be a nagy küldetés.
i./ Mert ez fakadt új életükből, abból, hogy Isten fiai lettek. Erre lettek fiakká. Ez az örökségük része volt. Az, hogy képviselik az Urukat, és ragyognak, mint a világ világossága – s nem rejtik el a fényüket véka alá... 🙂