Ez volt a 26. találkozó. A Róma 8,17-27 versei voltak előttünk. ?
Végigolvastuk a Róma 8,1-27. verseit. Nem álltam meg nagyon, sehol.
--Átnéztük, mit tett, mit végzett el és mit végez a Lélek (Szent Szellem) bennünk a Róma 8 alapján. ?
--Azután, amit még részletesen átvettünk, az ÖRÖKSÉG üzenete volt, az eddigi "gyűjtések" kapcsán. Főként a Róma 5 volt előttünk, és a Róma 8. Megláttuk, mi az, amink már VAN, és amivel "rendelkezünk", bár még sok más helyről is lehetett volna gyűjtögetni, (pl. a Jn 14,27. és hasonló igeversek alapján), de nagyon örültem, hogy a Római levélből bontakozott ki előttünk az örökség üzenete, és az örökségünk tartalmának részletezése. ?
--Utána jött a DICSŐSÉG üzenete. A múltkor erről is szó volt, és összekapcsolódott ez a SZENVEDÉSSEL. S most a Kol 1,24 alapján megláttuk, hogy a Krisztus Testéért, még most is, folyamatosan "rész szerint" VAN szenvedés, ahogy végezzük az Úr Jézus megmentő és felépítő munkáját, ahogy az Isten országa előretör az Övéi által, az ellenség mindent megtesz, hogy elkeserítsen bennünket, megnehezítse, amit teszünk, szenvedést okozzon nekünk, hogy ne folytassuk úgy, ahogy nekünk folytatnunk kell. De mit MÉGIS tesszük, és el is végezzük, ami ránk van bízva - ahogy Pál apostol is tette, a Kol 1,24 bizonysága szerint. ?
--Ez a "Krisztus szenvedése" MA is, amiben nekünk is RÉSZÜNK van... együtt szenvedünk Vele, vagyis, részt veszünk abban, ami a felépítésért történik. (Ez persze NEM a megváltó szenvedés, nem pótolja azt, és nem egészíti ki, nem helyettesíti, hiszen az TELJESSÉGRE jutott, ahogy az Úr Jézus a kereszten ki is mondta: "elvégeztetett". De amit itt, most, az Ő munkájáért, az Ő országáért és igazságáért, az Ő népéért kell tenni, az is szenvedéssel jár. Szenvedéssel is... vagyis, NEM CSAK szenvedéssel, hanem nagyon sok örömmel, reménységgel, az Ő megismerésével, és ezért dicsőséggel is... de szenvedéssel is. A KETTŐ EGYÜTT!) ?
--És akkor jött a DICSŐSÉG üzenete, a 2Kor 3-ból. Ezt a fejezetet is végigolvastuk, megláttuk a hátteret is, az apostol kapcsolatát a Korintusi gyülekezetettel, pontosabban a gyülekezetét, vele... és a levelezésbe is egy pillantással betekintést nyerhettünk. Majd jött a 2Kor 3 - a dicsőség üzenete, ahogy mi az Újszövetség szolgálatában "sokkal inkább dicsőséges" helyzetben vagyunk... a felemelő, Lélek általi, megigazítással járó, és maradandó dicsőség munkájában. Ez a "második státus"-ban élő, az újjászületett emberek életének helyzete. ?
--Megláttuk az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban (ahogy a múlt heti tanulmányozásban, a Jn 12-ben is), és elénk jött, hogy amikor látjuk Őt, és Benne az Isten dicsőségét, ez ÁTFORMÁL bennünket, a Lélek által, dicsőségről-dicsőségre. Ahogy Vele járunk, ahogy engedelmeskedünk Neki, ahogy indíthat bennünket, és mi a HIT által engedünk Neki, egyre inkább MEGISMERJÜK Őt, és így valóban meglátjuk Benne az Isten dicsőségét, és dicsőségről-dicsőségre folyamatosan is átformálódunk. Persze - s itt a 2Kor 3,18 üzenetéről van szó - egy nap, amikor Ő visszajön az Övéiért, és megtörténik az elragadtatás, illetve az első feltámadás, a testünk is elnyeri a mennyei dicsőséget (Róma 8,23.), s ez a jövő mindent felülhaladó dicsőségének kiáradása lesz. De addig is, lépésről-lépésre, helyzetről-helyzetre, ahogy Vele járunk, és "megtisztítjuk magunkat", ez a mennyei dicsőség jár át bennünket, és formál Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára. (1Jn 3,2-3. ezeket a verseket is megnéztük ehhez az üzenethez.) ?
--Végül visszajöttünk a Róma 8,17-27 verseihez, és megláttuk azt is, hogy mit jelentett a bűn, és a bűn miatti ítélet (átok) a teremtett világ számára, és mennyire, de mennyire várja - sóvárogva (mint a karácsonyfa meglátását és az ajándékokat a gyerekek, a szomszéd szobából) - az Isten fiai dicsőségének a szabadságát, azt, hogy meglátsszon, amire Ő megszabadított bennünket. ?
--Láttuk, hogy a hatalmi helyzet hogyan változik a teremtett világgal kapcsolatban is - jelenleg a hiábavalóságnak és a romlásnak van alávetve. De megszabadul az Isten fiai dicsőségének szabadságára, vagyis, ez a romlás, az átok, ami a bűn miatt alávettetésben tartja ezt a teremtett világot, EL fog hárulni az útból, és az Isten dicsősége ismét része lesz a teremtettségnek. S ez egy jó jövő. Ez a "teremtettség reménysége"... s a miénk is, hiszen mi is "reménységben tartattunk meg". ?
--A REMÉNYSÉG jó, a reménység fölemel, a reménység segít látni, mennyei látással, segít, hogy lehessen bennünket mennyei módon indítani, és fölé lehessen emelni annak, ami körülvesz bennünket, és le akarna lombozni. A reménység és a mennyei dicsőség szorosan összekapcsolódnak, és átjárják a bensőnket. Harcossá tesznek bennünket a romlás ellenében, a rossz hírek ellenében, minden rossz ellenében. S győztessé is. ?