Szeretem, ahogy az Úr Jézus - mint "ember Fia" - kimondja az igazságot, a tényeket:
-- Tudjátok meg, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket...
-- "Az embernek Fia Ura a 'szombatnak' is..."
-- "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: 'Adj innom!', te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet." (A végén adott is.)
Azt is nézhetjük, hogy "volt ott" a Szentlélek "régen", az apostolok idejében, velük. Azt is, hogy van ott most, a mostani időszakban "másutt".
Ezek is jelenthetnek örömöt, útmutatást... de az, hogy a Szentlélek hogy van most itt, nálunk, nagyon izgalmas. Itt, a te életedben, az enyémben, a közösségben, ahová tartozunk, a misszióban, amit végzünk az Úrral... ez a legizgalmasabb...
Hm... néha nem is gondolnánk, milyen jelentőségük van.
1./ Nem "protekcióra" gondolok, ami ellen elég nagy belső ellenállással viseltettem érdekes módon, kicsi koromtól kezdve. Nem.
-- Egyszerűen arra, hogy akivel csak lehet, jó kapcsolatban légy, és maradj is. Ahogy a Róma 12-ben olvasod - "amennyire rajtatok áll..." (Róma 12, 18 - Hogy is folytatja?)
Az előző üzenet (Öröm-1) a "hétköznapok" egyik öröméről szólt, az "elalvás", és a "jó álom" öröméről, ami persze, hogy összekapcsolódik azzal, hogy a dolgainkat rábízzuk a mi Urunkra!
Kaptam egy levelet egy szelíd hölgytől, aki feleség és anya. A szíve legnagyobb vágya, hogy a természet közelében élhessen, ha verset ír, is erről szólnak sorai, de élete családban zajlik, s levele alapján úgy bontakozott ki előttem, hogy nincs könnyű helyzete. Ahogy nagyon sok más asszony - vagy férfi - helyzete is hasonló lehet, aki elégedetlen, morgó, önző, vagy szavaival bántalmazó házastárssal (párral) él együtt.
Ma találkoztam egy régi osztálytársammal egy intézményben.
Mindketten ügyet intéztünk, s megvártuk egymást.
Meséltettem kicsit. Rám is csodálkozott úgy egy óra után: "hát, én teljesen elmeséltem az életemet...". S valóban. Sok mindent megosztott, élete legnehezebb helyzeteivel kapcsolatban is.
Újra és újra látom: a félelem olyan erős tud lenni az emberek között, (egymásnak is mondják, és gerjesztik a másik emberben is), hogy készek elfelejtkezni a legfontosabbról, az Úr Jézus hívásáról, a küldetésről, és arról, amit most, ebben az időben tehetnek érte. De az Úr Jézus a szeretetről beszél az Igében, ami kiűzi a félelmet is.
