Öröm (2)
Az előző üzenet (Öröm-1) a "hétköznapok" egyik öröméről szólt, az "elalvás", és a "jó álom" öröméről, ami persze, hogy összekapcsolódik azzal, hogy a dolgainkat rábízzuk a mi Urunkra!
-- Ahogy az istentiszteleteken már tényleg sok hét óta újra és újra az öröm témaköréről hozok üzenetet, kiszélesedett előttem is, hogy mi minden tartozik ide... így a "testvérek feletti öröm" is, amiről szerintem úgy kéthete beszélhettem. Meg, talán korábban is... a Róma 16-ot is átnéztük ezzel kapcsolatban... lehet, hogy emlékszel rá?
1./ Hát, tegnap ebben az örömben is részem volt.
-- A Csia Lajos iskolában (nézz rá az oldalukra, csodát fogsz látni, minden túlzás nélkül - csodálatos, ami itt történik, már évek óta) a gyerekek és szüleik számára egy kedves dicsőítő koncertet tartottak. A "Naphegy" csapat zenélt, és egy nagyon kedves fiú szólította meg a gyerekeket. Kedves is volt, és tiszta a szív és a szó.
-- A végén megköszöntem neki, hogy így szólt hozzájuk. S utána elcsodálkoztam: mert ő is megköszönte, amiket ki szoktam tenni ide a FB-ra. Sőt! Még azt is, hogy a Római levél bibliaiskolát csináljuk, mert meg szokta nézni, és építi őt...
-- Húúú... igazából rájöttem, hogy én "csak csinálom" ezt, mert érzem az indítást, hogy kell, de tényegesen nem tudom, kik hallgatják meg, kik olvassák el, amiket kiteszek, és végképp nem tudom, mit jelent ez emberek épülésében. Csak egyet tudok: tennem kell. Hit által... amikor érzem az indítást, írnom kell, mert a "manna elolvad, ha rásüt a nap", és a "másnapi manna" már megférgesedik, vagyis, ha félretennénk, és akkor akarnánk felkínálni... szóval, tenni kell, de a továbbiakat nem tudom követni... viszont az Úr egy-egy ilyen váratlan beszélgetéssel, egyszerűen megörvendeztet, kiönti a szívembe az örömöt, ahogy a testvérekkel találkozom, beszélünk, látom az életüket és meghallom, hogy jelent valamit, amit ide is kiteszek.
2./ "Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik (szplagkhnon - benső, "belső szervek", mint has, gyomor, anyaméh, s átvitt értelemben az ember "meginduló bensője") megvidámodtak te általad, atyámfia." (Filemon 1, 7.)
-- Lehet öröm és vigasztalás a testvérek szeretetében is? Ó, igen. Nagyon is!
-- Sok öröm is fakadhat ebből? Igen, igen. Nagyon sok...
-- A "szívek" megvidámodhatnak testvérek által? Igen, nagyon is felvidulhatnak.
-- S ahogy ezt mi látjuk és halljuk, bennünket is öröm tölthet el? Igen... ez is része a Krisztus Testének, vagyis annak, amit az Úr Jézus "Egyház" alatt értett, a közösségnek, amire meghívott Magával és egymással, bennünket.
-- Része a testvéri közösségnek - függetlenül attól, hogy "mekkora" a gyülekezet, hogy "hány évesek" alkotják, és "milyen hátterűek" (szegények, kultúrájukban, nemzetiségükben, származásukban hová tartoznak, vagy épp gazdagok, híresek, stb.).
-- Mindegy, milyen "háttérből" jönnek, ha szeretik az Úr Jézust, és engedik, hogy Ő indítsa őket, szeretetre, megörvendeztetésre, megértésre, vigasztalásra, bátorításra, és bizonyságtételre is, az Úr Jézus megosztására minden módon ("koinonia"), akkor az Ő irgalmassága és továbblendítése árad ki, és végzi a munkáját általuk...
3./ Mint tegnap az esti imádságon.
-- Most csak hárman voltunk.
-- De voltunk, (a többiek mindenfelé, "nehéz elfoglaltságokban" - lomtalanításban, érettségire tanulásban, és egyéb dolgokban), és ahogy "körbeimádkoztuk a testvéreket", amint a Lélek adta a lépéseket, pontosan ez a testvéri közösség áradt ki, bontakozott - még, ha nem is voltak jelen fizikailag.
-- Mert a Krisztus Testének ez is sajátossága - láthatatlan módon is működik, imádság által, megemlékezés által, Szentlélek által is végződik a munkája... ami utána a fizikai valóságban is meglátszik, majd, amikor találkozunk közös dicsőítésre, bizonyságtételre, úrvacsorára, az Úr Jézus ünneplésére (istentiszteletre).
-- Ahogy imádkoztunk, a "szplagkhnon", a "bensőnk", a szívünk mélye, megindult a testvéreken, ahogy átgondoltuk őket az Úr jelenlétében, élethelyzetükkel, dolgaikkal kapcsolatosan, és némelyek, ahogy imádkoztunk értük, pusztán már attól is, ahogy gondolkodhattunk felőlük ilyen örömöt jelentettek nekünk. (Másokért pedig erőteljes közbenjárással kellett imádkoznunk.)
4./ "Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvidámodtak te általad, atyámfia." (Filemon 1, 7.)
-- Felméred, hogy a te kedves életed is milyen vigasztalást és örömöt jelenthet másoknak? Igen. Ezt jelentheti...
-- Ha "beleteszed magad" abba, hogy mások el tudják mondani, ami nekik fontos, vagy segítséget kapjanak általad, vagy meglássák, hogy "nincsenek egyedül", vagy egyszerűen, hogy "vidámak" legyenek, (felviduljanak, megvigasztalódjanak, reménységet kapjanak, újult erőt dolgaikban), akkor Te is ezt jelented másoknak... "sok örömöt és vigasztalást" a szereteted által, ahogy "megvidámítod" mások "bensőjét"...
-- Nem ez az Isten országa?
Ugye, hogy ez az?
"Mert az Isten országa nem evés, nem ivás (mármint vallási szabályok szerinti kultikus cselekedet jelentőségével), hanem igazság (megigazultság, igazság szerinti élet, ami Istentől van, amivel az Úr ajándékoz meg bennünket és amire odaadjuk magunkat), békesség és Szent Lélek által való öröm." (Róma 14, 17.)
Köszönöm Uram, a testvérek által adott, jelentett, nyújtott örömöt is, amit kaphatok, amiben részem lehet, ahogy látom őket, vagy ahogy hallok róluk.
Köszönöm, hogy ez volt a Te terved, amikor ránéztél a tanítványokra, és mondtad nekik "boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket".
Köszönöm, hogy ez megáll minden időben, minden helyen, s mindenen átnyúlik, minden határ és elválasztó erő felett álló, mert ez a Te országod, amiben ott vagy, Uram.
Köszönöm Úr Jézus, hogy aki ezt látja, megismer Téged, bizalom támad fel benne, hogy Hozzád fog fordulni, vagy reményt kap, hogy ha Hozzád kezd közeledni, Benned nem fog csalódni. Ámen.
2024. Április 27