Jó kapcsolatok...
Hm... néha nem is gondolnánk, milyen jelentőségük van.
1./ Nem "protekcióra" gondolok, ami ellen elég nagy belső ellenállással viseltettem érdekes módon, kicsi koromtól kezdve. Nem.
-- Egyszerűen arra, hogy akivel csak lehet, jó kapcsolatban légy, és maradj is. Ahogy a Róma 12-ben olvasod - "amennyire rajtatok áll..." (Róma 12, 18 - Hogy is folytatja?)
2./ Még jó régen, egyszer - talán bibliaiskolás útmutatásra (Alan Weaver?) - megcsináltam egy táblázatot a János evangéliuma alapján: "Ki, milyen kapcsolatban volt az Úr Jézussal?" Ki volt a kezdeményező, stb. Beépült...
3./ De most, ahogy az Apcsel tanulmányozásra készülök, felmerült: lehet, hogy érdemes megfigyelni, az Apcsel-t a kapcsolatok szempontjából is?
-- Ma reggel biztos, hogy egy jó kapcsolatot láttam meg működőben annak érdekében, hogy az apostol megmeneküljön és elvégezhesse "futását", és a "szolgálatot, amit 'vett' az Úr Jézustól".
4./ Micsoda? Létezik az, hogy az emberi kapcsolatoknak VAN jelentősége abban, hogy "elvégezhessük" a mi "futásunkat"? Nem úgy van az, hogy ha valakit az Úr "elrendelt valamire", az - ha törik, ha szakad - elvégzi, és "punk-tum"?
-- Bocsánat! Hát nem úgy van, hogy "Isten az erősebb", és az ördög csak egy "láncra kötött oroszlán", aki fenyeget, de nem árthat nekünk?
-- De igen, az ördögnek nincs hatalma felettünk, mármint amikor megtértünk kikerültünk a sötétség hatalma alól, és átkerültünk a "szerelmes Fiú országába" - valóban. (Kolossé 1, 13-14.)
-- És mégis, az Úr sokszor úgy - pontosan úgy - szabadít meg az ördög által kreált helyzetekből (gonosz támadások közül, az ellenség sötét mesterkedéseitől), hogy jó kapcsolatokat ápolsz olyanokkal, akiket egyszerűen csak szeretsz, vagy akiknek adsz, akiket "szolgálsz" (Galata 5, 13.) Más szóval: ezeket a jó kapcsolatokat felhasználva ment ki téged - jóllehet erre korábban nem gondoltál volna, illetve "nem ezért" ápoltad a jó kapcsolatokat (nem "számító" voltál).
"A vitézeknek pedig az lett tanácsa (tanácskozásuk eredménye), hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, miután kiúszott. De a százados meg akarván tartani (menteni) Pált, eltiltotta őket e szándéktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először azok szökdössenek (ugorjanak) a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre." (Apcsel 27, 42-43.)
5./ Legionáriusokról van szó. Életvitelszerűen katonai hívatásban állókról.
-- S a rájuk bízott ("megbilincselt") foglyokról. Ezek az emberek a "császár tulajdonai", és a katonák az életükkel felelnek értük a császár előtt.
-- A több hetes vihar olyan helyre sodorta a hajójukat, amit nem ismertek, s a veszély fennállt, hogy a rájuk bízott foglyok megszökhetnek. Ki akarna meghalni egy "senkiért"? A katonák tanácskozása maximálisan érthető volt, döntésükkel együtt.
6./ De! De a centurió (a százados, aki felelős volt az egész centuriáért, századért, minden katonának elöljárója volt, s hatalmában állt parancsot kiadni minden tekintetben) megneszelte azt, amit a katonák eldöntöttek egymás közt. (A vihar körülményei közt elképzelni sem tudjuk az állapotokat, amik kialakultak, ki, kivel, mit beszélt meg, ki, hogyan reagált, s mi "szabadult fel belőle".)
-- Nem csak, hogy "megneszelte", de benne határozott döntés élt Pállal kapcsolatban. Világosan látta, hogy ez az ember értékes (nem csak a "császár számára", hanem önmagában is), egyre inkább felismerte, hogy ez az ember "Isten embere", általa az Úr van jelen ezen a hajón, sőt, az Úr megmenti a hajó teljes lélekszámát, utasostul, katonástul, foglyostul, matrózostul, hajótulajdonostul és kormányostul. (Apcsel 27,22-25. 34.)
-- Látta, hogy Pálnak fontosak voltak ők, a fogvatartói is (!), akikre mások talán "fújtak volna", akikért mások talán egyáltalán nem emeltek volna szót, pláne nem imádkoztak volna, látta, hogy amiket Isten mondott neki azok beteljesednek, s ettől Pál nem "fújja fel magát", hanem "normális" tud maradni, sőt, ezzel együtt összefüggésében látja a dolgokat - érdemes rá hallgatni. S ez a százados készen is lett hallgatni Pálra, és általa Istenre!
7./ Ezért... ezért a százados nagyon határozottan megtiltotta a katonáknak, amire készültek.
-- Pálért most itt, a foglyok menekülnek meg. (És velük együtt mindenki más is.)
-- A megmenekülés a százados segítségével történik meg. A százados pedig a jó kapcsolat miatt tartotta fontosnak, hogy Pált megmentse (s általa a többieket is).
-- Ahogy én megértettem: az Úr megáldotta Pál és a százados beszélgetéseit. Megmutatta Pálnak, hogy ez az ember fontos az Ő számára. Pál hallgatott az ő Urára, és figyelt rá minden egyes beszélgetésben, napról-napra, helyzetről-helyzetre.
-- S közben az Úrral élt, az Úr Jézussal élte át a napokat, az életveszéllyel fenyegető helyzeteket, és lehetett látni, hogy ő hogyan van ezek közt a körülmények közt. S ezt látta a százados is. (Biztos, hogy a többiek is, bár nem mindenkinek volt ennyire nyitva a szeme és a szíve... nem mindenki ugyanazt a következtetést vonta le Pál apostol viselkedéséből, döntéseiből, szavaiból. De "akinek volt szeme a látásra", az látta, hogy itt az Úr van jelen... meglátta... és megértette. A százados biztos, hogy megértette.)
8./ Ez a te életedben is ott van, és az enyémben is.
-- Őrizzük magunkat attól, hogy hirtelen indulatoktól felindítva cselekedjünk.
-- Őrizzük magunkat az önzéstől.
-- Őrizzük magunkat attól, hogy hűtlenek legyünk. Még, ha "ára van is - megfizetjük" azt, a hűségért. A megbízhatóságért. Azért, hogy a szavunk "igen-igen és nem-nem" legyen - vagyis amit mondunk, ahhoz tartjuk magunkat.
-- Őrizzük magunkat az emberek szeszélyeitől, ide-oda sodródó vélekedéseitől, pillanatnyi hatásuktól, elvárásaiknak való kényszerű megfeleléstől, hiszen a mi fix pontunk a mennyei Úr szavában és vezetésében van... nekünk vannak bizonyosságaink, tények, amik nem fognak változni a vihar közepette sem...
9./ Ha szeretsz, és "megfizeted a szeretet árát is", vagyis leteszed az életedet az Úrért és másokért, ha "adod magad" az Úr indítására, és akkor is a szeretet (irgalmasság, tisztaság, hűség, megbízhatóság, következetesség) értelmében cselekszel, amikor sokan mások a saját "pillanatnyi érdekeik" szerint cselekszenek, akkor az emberek úgy tudnak majd rád nézni, mint akiben meg tudnak bízni.
-- Tegnap hallgattam Földesi Tamás és Baráti Robi beszélgetését a keresztény életvitelről... arról, hogy vajon miért lehet, hogy kevéssé látszik meg ma mélységében, ha valaki "megtér", miért "kopnak ki" az emberek a "gyülekezeti életből", és miért hiányzik ma a családokból sok helyen annak a világos jele, hogy itt "Jézus jelen van"... hasonlóra jutottak ők is.
-- Ha szereted az Urat "teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből", akkor ez lesz a "természetes" számodra, hogy az embereket így fogod szeretni, merthogy Ő is szerette, így szerette, az életét tette le értük... még azokért is, akik szembefordultak Vele, akik ártottak neki, bántották, tudatlanul megfeszítették... és mindenkiért... azokért is, akik később fogják ezt tenni Vele.
10./ Ha ezt választod, ha az emberekért "bevállalod" a felelősségérzetet, ha nem "dühből", vagy "méltatlankodásból" beszélsz róluk, illetve velük, ha a hosszú távot látod magad előtt, mert meg akarod őket menteni, akkor azt fogod látni - hm... igen, lehet, hogy nem is látod meg, vagy lehet, hogy csak hosszú idő múlva látod meg... néha évekkel később... - hogy ők is menteni (mentegetni) fognak téged...
-- S lesznek, akik adnak neked "egy pohár vizet tanítvány nevében"... vagy egy pohár vizet "Jézus nevében" (Akit Te képviseltél őelőttük a korábbiakban - Máté 10, 42. Márk 9, 41.)...
-- Miért? Mert jól megfigyelték életedet, és kialakult bennük a bizalom veled kapcsolatban... s bevállalják érted a konfrontációt, esetleg a "pontveszteséget" is - ld. Kína - s mentik az életedet... mint itt ez a százados is megtette...
11./ De te "nem ezért" tetted - teszed - amit teszel... nem "méricskélve", nem "viszonosságot várva", nem "üzleti alapon", hanem egyszerűen, mert szeretsz...
-- Mert az Úr rátette a másik embert a szívedre.
-- Mert azt akarod, hogy megmeneküljön.
-- Mert érzed, hogy Ő az Úrnak (is) fontos.
-- Mert érzed, tudod, hogy NEM tudsz másként cselekedni.
-- Egyszerűen szereted, megszólítod, felelősséget érzel érte, adod neki a lehetőséget, amit az Úr bízott a szívedre... s ez jó...
-- Igen, ára van.
-- Igen, "kilógsz a sorból".
-- Igen, másként viselkedsz, mint a nagy átlag.
-- Igen, néha nem értenek meg mások... "miért kell most ennyit beszélgetni vele..." vagy hasonló...
-- Igen... igen, igen, igen... de közben tudod, hogy meg kell tenned, adnod kell, szeretned kell, fel kell emelned őt, segítened kell, nem hagyhatod "csak úgy", szólnod kell... (De, hát ki ő neked? ... Hm... nem mindig tudom megmondani... csak tudom, hogy tennem kell... szeretnem... - és lehet, hogy harminc év múlva fog majd visszaemlékezni rá. Vagy soha meg sem tudom, hogy visszaemlékezett... de rajtam ne múljon... amit én megtehetek, meg kell tennem... s a többi "az Úré".)
13./ Figyeled? Jó kapcsolatok... nem eláztató, nem cserbenhagyó, nem elítélő, nem lenéző, nem "statisztikai alapon kliséző"... nem.
-- Nem mindig "látod meg" az "eredményét". Oké.
-- Nem mindig "éri meg" - mások szemében.
-- Nem mindig - nem mindig... sőt... lehet, hogy ritkán... fel sem tudsz sorolni "eredményeket"? Lehet...
-- De, tudod, az Isten országa valahogy úgy van, mint a mag, ami elvettetik, és utána "maga sem tudja miképpen", de "felnövekszik" az idők során... a szántó-vető sem tudja miképpen. Nem ő "növeli"... ő csak elveti. És várja az Urat, Aki cselekszik... (Márk 4, 27.)
-- A jó kapcsolatok is ilyen elvetett magokból, "elvetett életből" nőnek ki.
14./ Ez a "hosszú táv"... ez a megmentő élet útja. Ezek a "megmentő kapcsolatok"... amik által, (minden "számítás" nélkül, úgy, hogy fel sem méred, mert nem ezért tetted) az Úr is meg tud menteni téged egy-egy helyzetben.
-- Gondolsz rá, hogy Pál apostol miért szólt fennhangon (kiáltott fel) Filippi börtönében az őket kalodába verő és belső börtönhelyiségben elhelyező börtönőrnek, hallva, hogy az öngyilkos akar lenni... miért rögzítette le, hogy "semmiképpen se tedd... senki nem szökött meg... mindannyian itt vagyunk!"? (Apcsel 16, 28.)
-- Gondolsz rá, hogy milyen "hétköznapi beszélgetései", együtt töltött idői voltak Pál apostolnak Efézus város pogány vezetőivel, kinevezett hivatali méltóságokkal, akik város szerte ismertek voltak? (Apcsel 19, 31.)
-- Vagy esetleg kicsit korábbról, Dorkásnak milyen ruhái voltak szegény embereknél, amiket ezek most mutogattak Péternek, miután Dorkás meghalt - vagyis mikkel foglalkozott, míg élt? (Apcsel 9, 39.)
15./ Nem mindenkinek lesz ilyen kapcsolata századosokkal, városi vezetőkkel, vagy épp nagy számban szegényekkel... de a környezetedben, ha tudatosan őrzöd a jó szívet, a tisztaságot és a szeretetet, viselkedésedben, beszédedben, s hallgatsz az Úr Jézus indítására, akkor lesznek ilyen jó kapcsolataid, amik által mások meg fognak menekülni... s akiket az Úr fel fog használni, és téged is meg fognak menteni élethelyzetekben...
-- Nem ezért teszed (mármint a másodikért)... ez valahogy levenne az értékéből.
-- Egyszerűen "csak teszed".
-- Teszed... mert szeretsz.
Légy áldott, drága, hűséges, "hétköznapi keresztény" testvérem, a hétköznapok bátor döntéseivel, amik jóllehet "kicsik", vagy kicsiknek tűnnek... de amik mégis arról beszélnek, hogy te az Úré vagy, szereted Őt, és nem tud elsodorni a "korszellem", a kényelem, a félelem, a "kellemetlenség", hanem adod magad arra, amire a te Urad elhívott... amiért itt vagy ezen a földön... nem tudva, "mi minden lehet majd még belőle"...
Légy áldott, bátor, hűséges, nem törődve az "értetlenséggel", a "rohanással", mások érzéketlenségével... legyen az Úr öröme benned, ahogy teszed ezt, legyen rajtad a menny világossága, és lássák meg az emberek a te "jó cselekedeteidet és dicsőítsék" a te mennyei Atyádat. Legyen így! (És velem is.) Ámen.
2024. Május 14