Mt 12. A száradt kezű ember meggyógyítása. Konfliktus, amit az idézett elő, hogy az Úr Jézus nem adta alá magát a vallásos elvárásoknak, megfosztva az embereket a gyógyulástól és a szabadítástól. A szombatnak is Ura az embernek Fia. És a gyógyulásnak is Ura az embernek Fia. A saját bárányaitokat kihúzzátok a veremből - nekem ne kellett volna meggyógyítanom ezt a beteg embert? (Ez a beteg ember - és minden beteg ember - az Úr Jézus báránya. Kihúzza a veremből őket, még akkor is, ha sokan nem szeretik, nem örülnek ennek, ha sokan "mást várnának is el" Tőle.)
Ahogy az Úr Jézushoz "hozzáálltak" azok, akik vallási téren elvárásokat állítottak fel elé. A kemény szív nagy kísértése. Ahogy az ördög beáll a kemény szív és a vallási versengések mögé, és szétszakítást munkál. A Szentlélek elleni bűn. Sokan magukra veszik ezt, pedig nem követik el. Sokan az ördög gyötrelme alatt vannak, gondolva, hogy nekik már nem lehet megbocsátani. De valójában a Szentlélek elleni bűn, ahogy itt, ebben a fejezetben (Mt 12) olvasod, egy nagyon kemény, tudatos ellenállás az Úr Jézussal szemben, olyannyira, hogy amit a Szentlélek végez el, hogy Benne hit támadjon, azt ördöginek mondják azok, akik nem akarják, hogy mások higgyenek Őbenne. Ezek a "mások" a "kicsinyek", az "ártatlanok", akiket az ilyen gonosz, ördöginek való beállítás "megbotránkoztat"... Ahogy a Mt 18-ban is olvasod (ott malomkővel van összekapcsolva). Erről beszélgettünk, az indítékokról is, amik a háttérben vannak, és a kemény szív következményeiről, s Voltaire haláláról is, picit, aki egész életét úgy élte végig, hogy Istennel ment szembe, és másokat próbált eltántorítani az Isten hittől, s megbotránkoztatni, hogy "lerombolja a gyalázatost", (ahogy fogalmazott az Egyházzal és azzal kapcsolatban, amit az Egyház képviselt)... Egy olyan korszellem elsőszámú képviselője volt, ami elvezetett oda, hogy Franciaország évekre a "forradalom" pusztításának mámorába s később gyötrelmeibe süllyedt, s amiben az arisztokrácia és az egyházi vezető réteg csaknem teljes kiirtása is bekövetkezett. Nos, Voltaire, a halála előtt rettenetes gyötrelmeket élt át, szeretett volna bűnbánatot tartani, papot hívatott volna magához, de "barátai" nem engedték ezt, mert ezzel mindent áthúzott volna (ahogy meg is tette, visszavont, amit tudott)... De azt mondják, hiába olvasta fel fennhangon az 51. zsoltárt, a bűnbánat zsoltárát, hiába próbált bűnbánatot tart
ani, a szíve már annyira meg volt keményedve, hogy nem volt mentség, elátkozott mindent és mindenkit, és úgy halt meg... Szomorú, és figyelmeztető: ne beszélj az Úr Jézus ellen, és ne várj azzal, hogy megtérj, és odafordulj Hozzá. Most, ameddig még érzed, hogy ez lenne a helyes út, most tedd meg ezt a lépést.