Itt, most az Apcsel 13. rész közepének áttekintésével kezdtünk, ismétlésként, majd pedig Pál igehirdetésével folytattuk a Pisidiai Antiochiában.
Íme a jegyzeteim (mindent nem tudtunk alaposan végigvenni... de megosztom, mert kincsek, amik az Igét bontják ki).
NO, FIGYELJÜK MEG AZ IGEHIRDETÉST... 🙂
--Annak „elemeit”, részeit, miből áll össze, és a módját, mi mihez kapcsolódik – és vajon miért – s azt, hogy mire fut ki a végén.
--Van-e középpontja, van-e elmaradhatatlan része. Ezt akkor látjuk meg, ha összevetjük a többi, az Apcselben rögzített igehirdetéssel, vagy részlettel – pl.: Acs 2 – pünkösdkor. Acs 3 – Ékes kapuban történő gyógyítás után. Acs 4 pici részlete – a Főtanács előtt. Acs 7 – István igehirdetése (ez a leghosszabb leírt igehirdetés az Apcselben), Acs 10 – Péter igehirdetése Cornelius századosnál. Eddig ezeket láttuk. S lesz még – itt, az Acs 13-ban, Pál apostol igehirdetése a Pisidiai Antiochiában, majd pedig az Acs 17-ben, Athénben, s ezt követően már Pál elfogása kapcsán, Jeruzsálemben a Templom környezetében, amikor megengedték, hogy szóljon (Acs 22.). Utána még az Acs 26-ban látjuk Pál személyes bizonyságtételét, ami összekapcsolódott igei üzenettel.
(Szóval, a feladat, a megfigyelendő szempont: van-e központi üzenete, elmaradhatatlan része, amire irányul az egész igehirdetés, fókuszpont, amire kicsúcsosodik? Az összes többi igehirdetéses hely összevetésével... igen, van. S mi az?)
Apcs 13:16 Pál azért felkelvén és kezével intve, mondta: Izraelnek férfiai, és ti, akik félitek az Istent (az istenfélő pogány hátterűek), halljátok meg.
1./ VAN megszólítás.
--Ez a megtiszteléshez tartozik.
--Ez a figyelem odaszólítása.
--Ez a kör megérintése, KIK azok, akikhez az üzenet szólni fog.
2./ Izráelt és a pogányságot is megszólítja.
--Az Evangélium mindenkié.
--A lehetőséget MINDENKINEK meg kell adni.
--Az Úr Jézus elment a samáriaiakhoz is. (Nem engedett tüzet kérni rájuk – köztük is evangélizált: Lk 9 vége és Jn 4.) Elment a római századoshoz is... igaz, elé küldött, hogy nem szükséges bemenni hozzá, elég a szó is (Lk 7,6.). Az Úr Jézus csodálkozott a HITEN, amit még Izráelben sem talált (Lk 7,9.Mt 8,10.).
--A Szentlélek ígéretében ott volt a szétáradás egész a föld végső határáig. (Acs 1,8. Benne a pogányokkal.)
--S most ennek lépéseit látjuk. Az Acs 8-ban is, ahol radikálisan direktben a samáriaiakhoz jutott el az Ige és rájuk szállt le a Szentlélek, és az Acs 10-ben is, ahol kifejezetten pogány körre, Cornelius százados ismerősi körére szállt le ugyanúgy. Az Acs 13-ban az Úr kifejezetten „pogány-misszióra” hívja el Barnabást és Pált, bár először mindig a zsinagógát keresik fel az üzenettel. De a vége az lesz, hogy „pogány-gyülekezetek” születnek meg... 🙂
Apcs 13:17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Egyiptomnak földében jövevények voltak, és onnét kihozta őket hatalmas karja által. (A kiválasztás – kegyelem. A fölemelés: kegyelem. A kiszabadítás: kegyelem. A hatalmas kar – kegyelem. Csupa olyan dologgal kezdi, amiért NEM tehettek semmit. Az Úr adta, tette, végezte el.)
Apcs 13:18 És közel negyven esztendő(nek idejé)ig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában. (Egy lépéssel a bűnről is beszél. Ugyanebben az összefüggésben. Isten hosszútűrő – valójában most is ezt teszi. Akkor 40 éven át – most sokkal több idő óta. És, hát ez is kegyelem... ez a hosszútűrés.)
Apcs 13:19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földjét sorsvetés által elosztotta nekik. (Ez megint kegyelem, kivételezés, ajándékozás, ami Isten jóságáról beszél nekik.)
Apcs 13:20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat mind Sámuel prófétáig. (Itt, megint tudjuk, kimondatlanul is, hogy az Úr AKKOR adott bírákat, amikor a nép Hozzá fordult – amúgy pedig járták a maguk útját, s találkoztak cselekedeteik következményeivel. De az Úr – megint csak – türelmes volt, végtelenül kegyelmes... Igen, Ő KEGYELMET gyakorolt, és újra meg újra adta a szabadítást és a bírát, akin keresztül elvégezte szabadító munkáját.)
Apcs 13:21 Annak utána pedig királyt kértek maguknak, és adta nekik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. (Ha belegondolok, ez megint kegyelem Tőle, hiszen megmondta, hogy NEM Tőle való ez a „királyosdi”. De megtette, kegyelemből, lehetőséget adva nekik, jóllehet a következményekkel majd nekik kell találkozniuk.)
Apcs 13:22 És mikor őt elvetette, támasztá nekik Dávidot királyul. Akiről bizonyságot is tett és mondta: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, aki minden akaratomat véghez viszi. (Milyen izgalmas – a királyok sorában sem fogunk tovább menni, de ha már szó van a királyokról, meg lehet látni, hogy a bűn miatt elvet embereket... és kell, hogy TALÁLJON szíve szerint való embereket. Dávidról ezt mondja az Ige – s miből látszik meg ez? Abból, ahogy Isten tervéhez, lényéhez, akaratához hozzááll. Nem ajándék ez is, hogy az Úr ilyen korszakban, egy ilyen elfordulás idején megkeresi és megtalálja azt, akin keresztül tovább fogja vinni munkáit? Nem kegyelem ez is?)
Apcs 13:23 Ennek magjából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust. (Milyen izgalmas – úgy érezzük, MOST jutottunk el az igehirdetés CÉLJÁHOZ, vagy inkább központi magjához. A SZABADÍTÓ lesz az üzenet „közepe”. Itt VÁLTOTTUNK, és kezdtük el hallani a Róla szóló szót. Az eddigi kegyelem lendül át egy következő fázisba, ahol szintén kegyelemből Szabadítót kap Izráel.)
Apcs 13:24 Minekutána előbb János az Ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének. (Itt most egy olyan TÉNYRŐL beszél az apostol, amit valószínűleg ezen a területen is hallottak. János a pusztában az eljövendő Messiásról prédikált. S magas szintű erkölcsi – tisztasági – követelményt támasztott, megtérést hirdetett, hogy az emberek „méltó képpen várják” a Messiást. Ennek a HÍRE valószínűleg minden zsidó lakta területre eljutott, ld. Acs 19 – az Efézusban élő tantíványok „csak a János keresztségéről hallottak. De ARRÓL tudtak. Vagyis ennek ténye bejárta az egész Közel-Keletet, sőt, talán Európa zsinagógáit is. EZÉRT hivatkozik Pál apostol erre a TÉNYRE.)
Apcs 13:25 És mikor be akarta végezni János az ő tisztjét, mondta: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok [az], hanem íme én utánam jön, Akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. (Itt már a Messiás bemutatása következik – János szájával: a./ őutána jött, b./ magasabb méltóságú, „emberfeletti”. János már ELŐRE tiszteli Őt, és ez MINTÁT jelent Izráel egész népének. ERRŐL a Messiásról fog beszélni Pál apostol, s itt már előre bemutatta Őt, János szája által.)
Apcs 13:26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde nektek küldetett. (Az „üdvösség beszéde” – a megmentés üzenete – ez Isten mérhetetlen kegyelméről szól. Az Igehirdetés, az Ige beteljesedéséről szóló üzenet, s ebben MÁR JÁNOS üzenete is benne van... NEKTEK küldetett. Ezt mindenki érezhette egészen személyesnek, hiszen RÓLUK szólt... és nekik fog mindjárt szólni. Ez az igehirdetés FONTOS része – a személyesség, a személyek bevonása. Isten kegyelme egészen közel jön a hallgatókhoz, „akiknek küldetett a megmentő szó”. Ez már ELŐKÉSZÍTI a következő lépéseket – el egészen a Messiás kereszthaláláig, amit mindannyiukért töltött be, s feltámadásáig, ami hívja őket, és mindenki saját maga fogja meghozni döntését. Személyesség és felelősség, ez lesz az Evangélium egyik jellemzője.)
Apcs 13:27 Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei (vezetői – a vezetői felelősség miatt van itt), mivelhogy Őt fel nem ismerték, a prófétáknak szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak (az Igét), ítéletükkel betöltötték. (Itt egy szörnyű tényt tesz eléjük: azok, akik olvasták, és megismerhették az Igét az Ószövetségből – NEM ismerték meg, mintha vakok lettek volna, és azt, amiről az Ige beszélt, betöltötték. Nem azért, mert „be akarták tölteni”, hanem éppen azért, amiért ellene dolgoztak Isten akaratának, betöltötték azt... ez ítélet volt felettük, de közben áldás, megbékéltetés fakadt belőle és rájuk is ez áradhatott ki, ha megtérnek.)
Apcs 13:28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölettessék meg. (Ez volt az ítélet, amit az Igéből megismerhettek volna. Az Úr Jézus lett Isten Báránya, és pont, akik olvashattak volna erről előre – pl. az Ézs 53-ban – ténylegesen halálra adták Őt. Ez történt Jeruzsálemben, ez történt a Főtanács határozatából, ez történt a Húsvét ünnepén – ez egy TÉNY, egy történelmi tény, ami elől az itteni, antiochiai emberek sem tudnak elrejtőzni. MEGTÖRTÉNT, és az igehirdetésben ennek hangsúlyos része van, hiszen ez a MEGVÁLTÁS kulcsfontosságú alapja, TÉNYE, amiből minden más fakad.)
Apcs 13:29 És mikor mindazokat elvégezték, amik Őfelőle megírattak, a fáról levéve sírba helyezték. (Ez megint az Evangélium kulcsfontosságú része – ld. 1Kor 15,1-4. „Eszetekbe juttatom az Evangéliumot...” A sírbatétel, a temetés is része. De miért? a./ Mert ez IGAZOLTA a kereszthalál valóságos voltát – nem lehetett azt mondani, „valójában nem is halt meg”... a kivégző katonák mindegyike hivatalból tudta, ki a halott, és kit lehet ténylegesen „kivégzettnek” tekinteni. A felelősségük addig tartott, míg az illető meg nem halt. Ha meghalt, a katonák is „felszabadultak”, s már csak a holttestet kellett őrizniük, míg az „elkaparás”, vagy az állatoknak való kiszolgáltatás megtörtént... mert ez utóbbi is része volt a megszégyenítő kereszthalálnak. Jézussal kivétel történt – Arimathiai József „nagy bátran” bement Pilátus elé és kikérte az Ő testét. És meg is kapta. Szóval, ez volt az első jelentősége – a HALÁL TÉNYE. b./ A második, hogy CSAK KEGYELEMBŐL kaphatott új életet. Az az előző kegyelem, amiről Izráel népének történelmében újra és újra olvasunk, most itt, egészen különleges módon jelenik meg. Amit ember soha nem tud megtenni – Isten megtette, és kegyelemből letörte a halál bilincseit.)
Apcs 13:30 De az Isten feltámasztotta Őt halottaiból:
Apcs 13:31 És Ő megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel Ővele Galileából Jeruzsálembe, akik Neki bizonyságai a nép előtt. (Itt van a feltámadás TÉNYE. Egyfelől, „megtörtént”, másfelől bizonyságai lettek, TANÚI, akik látták Őt, és együtt ettek Ővele a halálból való feltámadása után.)
Apcs 13:32 És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: (Megint itt a SZEMÉLYESSÉG, „nektek” és itt az ÍGÉRET, amire egész Izráel várt, és MOST betelt... a feltámadás által. Az atyáké volt az ígéret, és ők várták is, de Isten most alakította így a természetfeletti útján, hogy a JELEN generáció nyerte meg. De ennek a MOSTANI generációnak ITT az ígéret és annak beteljesedése... amúgy, ezt meg is kell majd ragadni.)
Apcs 13:33 Mint a második Zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
Apcs 13:34 Hogy pedig feltámasztotta Őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Nektek adom a Dávid biztos szent [javait].
Apcs 13:35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. (Két Igét kell megérteniük, és az Ige által kinyílik a feltámadás ténye még inkább ahogy összekapcsolódik Isten Igéjével.)
Apcs 13:36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
Apcs 13:37 De Akit Isten feltámasztott, Az nem látott rothadást. (Itt most egy kis logika kap szerepet, hiszen az Ige magyarázatához hozzátartozik a hétköznapi értelem, a világos TÉNYEK megértetése is. S ez alá fogja támasztani a megváltás tényeit.)
Apcs 13:38 Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy Ez által hirdettetik nektek a bűnöknek bocsánata. (Ismét egy nagy fokú személyesség következik: MEGSZÓLÍTJA őket ismételten. S az Evangélium lelke, a szíve, a közepe hangzik el: VAN bűnbocsánat, és ez a bűnbocsánat Jézus Krisztus által jött el. A kereszthalál által. S ezt – AKARJA, hogy – VEGYÉK tudomásul. LERÖGZÍTI a tényt itt is: a feltámadás és a bűnök bocsánata összetartozik. Valójában: kegyelemből van mindkettő.)
Apcs 13:39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, Ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (A FELTÉTELT is láthatjuk: HIT által nyeri el mindenki a bűnbocsánatot. Hit nélkül nem lehet majd „megfelelni” Istennek. Mózes törvényéből NEM lehet igazságot nyerni. Nem azért, mert nem jó (Róma 7), hanem egészen egyszerűen, mert az igazság a KEGYELEM által lép be az életünkbe. Amit elfogadunk, kérünk, várunk – a HIT által.)
Apcs 13:40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essen, amit a próféták megmondottak:
Apcs 13:41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én [oly] dolgot cselekszem a ti időtökben, [oly] dolgot, amelyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná nektek. (Hát, megláthattuk, hogy a „keménykedés” rossz gyümölcsöt hoz. Elfogadni kell – vagy magányosak maradnak az emberek: Isten nélkül. Aki Őhozzá akar tartozni – a prófétai szó ezt mondja – annak NEM szabad megvetőnek lennie. Csodálkoznak majd Isten bölcsességén, de valójában OTT ÁLL előttük... s amit az apostolok elmondtak, nagyon világosan szembesülnek vele. Ne vessék el Őt...)
1./ Ez valójában, ahogy én megértettem: a „döntésre felhívás”.
a./ Igazából, akármennyire részletesen van is leírva itt egy-egy igehirdetés, lehetnek pontok, amik ott elhangzottak, s itt nem lettek lerögzítve.
--Egy helyen olvassuk az Igében is, hogy nem mindent rögzít, csak a legfontosabbakat: „De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának. Ámen.” (Jn 21,25.) 🙂
--De, ha belegondolunk, a Teremtés pillanatait is csak címszó-szerűen írja le, Ábrahám 25 várakozási évét, de utána is, a következő tizennégy évet, míg Izsákot elkéri az Úr, vagy az utána következő éveket, mire Izsáknak elhozza a Damaszkuszi Eliézer Rebekát... de közben van egy-egy nap, egy-egy döntés, egy-egy találkozás, ami részletesen ott van... szinte megelevenedik egy-egy élethelyzet előttünk, teljes részletességgel tekinthetünk bele... mert az Úr AKARTA, hogy előttünk legyen. Pl. Ábrahám beszélgetése Sodomáról az Úrral... vagy az út a Mórijára és az ott történtek.
b./ De az is lehet, hogy itt valamiért félbeszakadt az üzenet. A döntésre felhívásból ennyi tudott belekerülni.
--Minden esetre, MI LÁTJUK, hogy benne volt, értjük, hogy EZ IS RÉSZE az igei üzenetnek.
--Finoman tesszük, önmagában ez a tény, hogy benne van, ne botránkoztasson meg (vagy távolítson el) embereket, de TUDJUK, hogy része az igei üzenetnek, mert az nem „hegedűszó” (Ez 33,30-33.), amit eljönnek az emberek meghallgatni, utána megvitatják, és tovább mennek útjukon, mintha nem is hallották volna... cselekedetek nélkül. Az Úr NEM AKARJA, hogy az üzenet ilyenné legyen.
--Ezért KELL, hogy döntés elé állítás is legyen benne, cselekvésre felhívás, jövőszemponttal, amiben az emberek megértik, hogy itt azon múlik minden, hogy ők mit döntenek.
2./ „Meglássátok, hogy rajtatok ne essen...” – vagyis: RAJTATOK múlik, hogy az Ige melyik része teljesedik be életetekben. A döntéseteken. (Mintha „megelőlegezte volna a következő heti találkozásukat, ahol rosszul döntöttek közülük sokan.)
a./ Min múlik, hogy valaki „megvető” (katafronétész) lesz-e, vagy elfogadó, befogadó?
--Ha befogadó, akkor a bűnök bocsánata (v.38) és a megigazulás – igazzá válás Isten előtt, befogadottság, meg tudsz jelenni Őelőtte – (v.39) lesz az övé.
--Ha „megvető” lesz, akkor az történik vele, amit a próféták mondtak: egy „távolsággal” történő „megsemmisülés”, egy olyan Istentől való cselekvésnek a meglátása, ami őt nem töltheti el örömmel, mert magát elszakította tőle (Tőle). Vagyis egy Isten-nélküli életút lesz belőle.
--De az Úr NEM AKARJA, hogy ez legyen. A próféták szava FIGYELMEZTETÉS, hogy te, személyesen, NE kerülj ebbe az állapotba.
b./ Bár, ha többet tudnék tenni azért, hogy NE legyen „megvető” egy-egy ember... 🙂
aa./ Adom az Igét
--Amennyire tudom, meggyőző módon, elgondolkodtatóan, körbejárva a tényeket, megpróbálom megnyerni vele a gondolkodását...
--Úgy, hogy ellenvetéseire is választ jelentsen, értelmileg kielégítő lehessen, amennyire lehet, és közben a HIT alapján állva el tudja fogadni azt.
--A megfelelő pillanatban, a megfelelő módon próbálom odaadni neki... kérdezek és meghallgatok, amikor szükséges, illusztrációt keresek, s eléje adom, hogy könnyebben be tudja fogadni, meg tudja érteni, amit csak meg lehet... óvatos vagyok a mennyiséggel, hogy befogadható legyen... – ahogy a Péld 27-ben olvassuk... 🙂
bb./ Igyekszem úgy élni, hogy az hiteles legyen számára is.
--Mindenkinek nem lehet eleget tenni... de az Úrra figyelve, mindazt, amit mutat, ahogy Ő helyesnek tekinti, amire Ő akar elvezetni, mindent megteszek, mert az ÉLET HITELESÍTI az Igét.
--Ebben ne találhasson botránkoztatót.
cc./ A harmadik, amit tehetsz azért, hogy a helyes döntést meghozzák, hogy imádkozol.
--Ő az, Aki ismeri a szíveket.
--Ő tud „titokban” szólni hozzájuk, amikor ember nem tud áthatolni a mélységes emberi rétegeken, az ellenállásokon, és semmi máson, ami akadályt jelenthet az Ige és az Úr melletti döntés előtt.
--Pl. Anna ma (260803) azt mondta: „Emi néni meg van térve”. Imádkozik, az Urat szólítja meg naponta, bízik Benne... pedig milyen távol volt, hosszú évtizedeken keresztül, még hallani sem akarta és bírta az Evangéliumot, a bizonyságtételeket (ezeket még inkább elfogadta, mert „rólunk” is szóltak). De adtuk, szerettük, imádkoztunk és éltünk előtte... és az Úr „mégis” elvégezte.
3./ Ahogy ezen gondolkodom, még két dolog eszembe jut: az egyik a folyamat, ami Isten megismeréséhez vezet, amiben NEM egyforma háttérről, NEM egyforma „kiindulási pontról” indulnak az emberek, de ugyanazt az utat járják be, és nekünk LÁTNUNK kell, ki hol tart az Úrhoz vezető folyamatban, az út melyik szakaszán... 🙂
a./ Ember Isten nélkül. Mindenki innen indul.
--De nem mindegy, milyen háttérről, mi érte eddig, milyen csalódások, megkeményítések érték el eddig élete során, és hogyan tudta ezeket feldolgozni, illetve, milyen megkeményedéssel reagált ezekre.
--Másfelől ez az állapot az embereket általában nem hagyja nyugodni. Él bennük egy „meghatározhatatlan” és nagyon mélyen lakó vágyakozás Isten után, az Ő megismerése, és a Vele való békesség után.
--Ebben ott van az is, amiről az Ige beszél: „a bölcsesség kiált” (Péld 9) és „az igazi világosság eljött volt már a világba”... vagyis, az Úr jelez, szól, hív, vágyat támaszt, és megpróbálja megnyerni az embereket, hogy jöjjenek Őhozzá.
Péld 1:20 A bölcsesség kinn szerül-szerte kiált; az utcákon zengedezteti az ő szavát.
Péld 1:21 Lármás utcafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédeit.
Péld 1:22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Péld 1:23 Térjetek az én dorgálásomhoz; íme közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédeimet nektek.
Péld 8:1 Avagy a bölcsesség nem kiált-e, és az értelem nem bocsátja-e ki az ő szavát?
Péld 8:2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
Péld 8:3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Péld 8:4 Tinektek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van]!
Péld 8:5 Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Péld 8:6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Péld 8:7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és utálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Péld 8:8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Péld 8:9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Péld 8:10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Péld 8:11 Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Péld 8:12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Péld 8:13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Péld 8:14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Péld 8:15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Péld 8:16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden bírái.
Péld 8:17 Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
Péld 8:18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Péld 8:19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Péld 8:20 Az igazságnak útján járok, és az igazság ösvényének közepén.
Péld 8:21 Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
Tehát van LEHETŐSÉG, ahogy az emberek elkezdenek RÁ HANGOLÓDNI, fogják tapasztalni az Ő bölcsességét és annak jó gyümölcseit. (Aki belül elutasítja, e döntés következményeit fogja tapasztalni.)
Péld 9:1 Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
Péld 9:2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Péld 9:3 Elbocsátá az ő leányit, hívogat a város magas helyeinek tetein.
Péld 9:4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
Péld 9:5 Jöjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Péld 9:6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útján.
Péld 9:7 Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és aki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Péld 9:8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Péld 9:9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Péld 9:10 A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Péld 9:11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják neked életednek esztendeit.
Péld 9:12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Péld 9:13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Péld 9:14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Péld 9:15 Hogy hívja az útonjárókat, akik egyenesen mennek útjukon.
Péld 9:16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
Péld 9:17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Péld 9:18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!
Tehát van hívogatás a másik oldalról is. Ki-ki eldönti, kire hallgat. Egy idő után nyilvánvalóvá lesz a döntés következménye is.
Szóval, ez még az előtt is így van, hogy az emberek hallanák az Evangéliumot. Amikor hallják, egyértelmű döntési helyzetbe kerülnek.
b./ A második fázis, a „Közeledés Isten felé” szakasza.
aa./ Ez egy MUNKA, amit végez valaki (az Ige, a Szentlélek és a Krisztus Teste – dolgozunk rajta, hogy előrébb jusson).
bb./ Vannak belső területek, amelyek változnak (érzések, gondolkodás, akarat).
--Tehát egyidejűleg egy „változási folyamat” is.
--Kell, hogy változzon az értelem, a gondolkodás is – értelmi érvek, átgondoltató tények, apologetikai megbeszélés, stb. hatására. Kell, hogy legyen elegendő információ.
--Kell, hogy változzon a hozzáállás, s ennek része az érzelmek területe is: megjelenik az indíték, a mély mozgatóerő, vagy teret nyer. Érdeklődés, vágyódás, „kíváncsiság” jelenik meg, és KÉSZSÉG arra, hogy befogadjon az ember. De ez már a harmadik területé:
--Változik az akarat területe is. Megjelenik a KÉSZSÉG, hogy az ember „átgondoljon”, és kész legyen kisebb, vagy nagyobb területeken változtatni is. Ez a legfontosabb – mert itt jelenik meg a DÖNTÉS a cselekvésre.
c./ A harmadik nagyszerű fázis: a „Döntésre felhívás” időszaka.
--Lehet korán megtenni – lepereg, vagy ellentétes döntés születik.
--El lehet húzni esetleg – de sajnos ilyenkor „szemveszteség” lesz, elhull, amit aratni kellene.
--S lehet időben, a Szentlélekre figyelve, megfelelő módon megtenni, s ekkor – ami rajtunk állt, megtettük – megszülethet a menny szerinti döntés. (Nem sürgetjük be, nem erőltetjük, mert ezek is kontraproduktívak, hanem szabadságot engedünk, és hálásak vagyunk, ahogy látjuk Isten munkáját.)
--Itt is kell a bölcsesség, de kell a te részvételed is.
--Ez is MUNKA, amit végez az Ige, végez a Szentlélek, de neked is részed van benne.
d./ S amikor megszületik a döntés (R. utólag, 10 évvel később mondta el, hogy „majdnem” döntött... mintha rugók lettek volna a térdében... de vhogy mégis ellene állt, nem döntött – s 10 év úgy telt el, mintha „nem hallotta volna”. Utólag visszaadta a találkozásokat az Úr... de a döntés „tovább érlelődik”.) az élet is megváltozik.
aa./ Megtérés és újjászületés lesz – de ez már a DÖNTÉS gyümölcse, amiről itt most nem szólhatunk. (Ige, Szentlélek, HIT, szó – mint a „hit első cselekedete” – az Úr Jézus segítségül hívása... Acs 2,21. és Róma 10,9-10., odafordulás, életátadás, döntés az ellenséggel szemben is egyúttal, és elszakadás attól, ami eddig visszatartotta... 🙂
bb./ Nem mindig 100%-ban sikerül rögtön, de a döntés megszületik erre nézve, a többit az Úr teszi.
cc./ A MEGTÉRÉS az ember oldala – az Úr indítására „nem áll ellene az ember” – az ÚJJÁSZÜLETÉS Isten „válaszlépése” a döntésre. Istentől van, Ige és Szentlélek által. Itt is meg van a harmadik oldal: az ember döntése. De a CSODA a mennyből jön.)
4./ A másik, ami a döntésre felhívásról (s a hozzá vezető folyamatról) még eszembe jut, a BÖLCSESSÉG, az, hogy megfelelő módon mondjuk a megfelelőt... 🙂
A Péld 27 nagyszerű eligazítás:
Péld 27:5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
Péld 27:6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
Péld 27:7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
Péld 27:8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, aki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
Péld 27:9 [Mint] a kenet és jó illat megvidámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók].
Péld 27:10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
Péld 27:11 Légy bölcs fiam, és vidámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol.
Péld 27:12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
a./ NEM igazi szeretet, ami engedi tovább menni a másikat az úton, aminek a vége a halálba menő út. (Indíték... szívbeli vágy, hogy a másik jól döntsön...)
--Péld 14:12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
--Péld 24:10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
Péld 24:11 Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! (Péld 24:12 Ha azt mondanád: íme, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.)
b./ Ha attól félnél, hogy amit mondasz „megbántja a másikat”, lásd, hogy „jó szándékból való”, és „nem öncélú”, nem „sértő-bántó”, hanem „megmentő jellegű”... visszatartás a rossz úttól.
c./ Ami megmentését segíti, ha ÉHES... „boldogok, akik ÉHEZIK és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6.) 🙂
--Mit tudsz tenni, hogy éhezzen: adsz neki jó ízűt, adsz neki, amiből MEGÉRZI, mit jelent a jó, a tiszta, az értékes, a kívánatos, a mennyei... és felkelted a kívánságát az Úr iránt. (Érezzétek és lássátok meg, milyen édes – milyen jóságos – az Úr... Zsolt 34,9.) 🙂
--Az éhes embernek minden keserű édes – még, ami intést jelent, vagy változtatni valót is, elfogadható, sőt, kívánatos, az Úrért, mert éhes... (Péld 27,7.) 🙂
d./ Isten nélkül – és a megfelelő hely, biztonság, elrejtettség, békesség nélkül – az ember madárka... (Péld 27,8.) ...és ez „indítja (hajtja)” vissza az Úrhoz.
--Ezt TUDD... (2Kor 4,1-4. Róma 1,18-25. Az ember érzi, tudja, átlátja, átérzi a következményeket, és vágyik vissza az Úrhoz... ha nem mondja is mindig ki.)
--A szeme el van fedve, de a szemgyógyító ír megnyithatja... az Ige... a megelevenített Ige, az igazsággal, az őreá vonatkozó, élő igazsággal teljes Ige... Jel 3,18. 2Kor 4,1-4.)
Jel 3:14 A laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:
Jel 3:15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
Jel 3:16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
Jel 3:17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
Jel 3:18 Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
Jel 3:19 Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
Jel 3:20 Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
Jel 3:21 Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.
Jel 3:22 Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
e./ Az „édes szó”, ami megvidámítja a szívet (Péld 27,9.) – a szeretetedből való, a megértést kifejező, a személyre szabott, biztató, jövőt mutató, reménységet adó szó... ezek megvidámítják a szívet.
--Úgy jön elő a döntés a szívből, hogy az ember közben boldog – bár a bűnei miatt sír, és nem akar régi természetében maradni de közben hálás, hogy az Úrhoz jöhet.
f./ Az, hogy „eszes lesz”, és NEM MEGY NEKI a bajnak, hanem „elrejti magát” (az Úrnál) egy CSODA:
--aa./ amiért imádkozunk, és
--bb./ amit azzal segítünk elő, hogy NEM botránkoztatjuk meg értetlenséggel, keménységgel, felülről kezeléssel, kioktatással, elsietett, kényszerítő döntésre felhívással, vagy elhalogatott, félelemből elodázott vagy elmaradó döntésre felhívással... hanem „barátként” vagyunk mellette, „édes szóval”, az éhségét betöltő mennyei szóval (jó illattal és kenettel – Péld 27,9), ami segít neki helyes döntést hozni.
--cc./ DE Ő HOZZA MEG, nem te, őhelyette. Ő dönti el, hogy „eszes lesz”, és hogy „elrejti magát”, és „nem megy neki a bajnak” – vagyis nem fordul szembe a meghívó Istennel, az Ő kegyelmével... nem veti meg, nem utasítja el, nem nézi le, amit az Úr tett érte és tesz, hogy vár rá, és hívja döntésre. (Acs 13,40-41 – „meglássátok, rajtatok ne essen... ne legyetek megvetők...”) 🙂
Apcs 13:42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérték a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezen beszédeket.
1./ Az, hogy megbecsüli valaki az Igét, megérti, és vágyja, máris AJÁNDÉK.
--Az, hogy KÉRI, hogy még hirdessék neki – kiváltság. Felhívás számunkra.
--A pogányok kérték – valahogy megérezték a rájuk áradó, nekik szóló kegyelmet és a LEHETŐSÉGET.
2./ Úgy gondolták, elhívják barátaikat is – ld. Cornélius (a legjobb evangélizációs kiterjesztés, ha a megtérők, vagy nyitottak összehívják barátaikat, és te elmész, és adod a lehetőséget nekik is).
a./ Aki éhes, hívja a többi éhes embert is.
--A szeretet és felelősségérzet máris feltámad, és a LEHETŐSÉGET meg akarja osztani másokkal.
--Ahogy megtér, egyre inkább növekszik ez – és neked rajta is kell lenned.
b./ Az, hogy ezt biztatod nála, normális dolog. 🙂
--Tudatosság a te oldaladról. Ezt MÉRD FEL, erre Isten hívja őket, de te TUDD, hogy ez egy lehetőség Istentől!
--Elsődleges kapcsolataik NEM HÍVŐKKEL vannak, és a tiéid mellett ezeket a kapcsolatokat meg kell becsülni. Ez a JÖVŐ, és az aratás lehetősége.
--Mindenki olyanokkal barátkozik, amilyen ő maga is. Ha ő éhes – éhes barátai lesznek.
Apcs 13:43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; akik szólván hozzájuk, biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
Ők már MEGÉRTETTÉK az üzenetet – talán meg is ragadták azt, hiszen „követték” Pált és Barnabást, ami azt is jelentheti, hogy megtértek, és tanítványokká lettek.
EZÉRT szólhat úgy az üzenet, hogy „maradjanak meg” a kegyelemben. Mert MÁR megkapták.
Az éheseket meg kell becsülni.
Az éhesek az Úr ajándékai – Mt 5,6.
Amit az ember már megértett, abban MEGMARADNI kell.
Az Úr adja az ilyen helyzeteket – ajándék, hogy VANNAK, akik „többre vágynak”.
Apcs 13:44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására,
1./ Itt a MÁR megnyílt emberek voltak a kulcspozícióban: ők hívták ismerőseiket. És azok hallgattak rájuk.
--LÁTTÁK a változást, vagy FELTÁMADT bennük a reménység, hogy JÓ LESZ, és nekik is KELL, amiről hallottak... 🙂
--Az emberek reménység miatt jönnek. Némelyek pusztán kíváncsiságból... de alapvetően ott a titkos reménység is („hátha mégis igaz”). Van, akinek NINCS SEMMI MÁS lehetősége, és így érkezik – ők sok esetben azonnal megtérnek.
--De az, hogy jönnek, önmagában érték, kincs. Ez mennyei folyamat. Meg kell becsülni.
2./ Az Ige vonzotta őket. Természetesen: amit az Igéről (Igéből) hallottak. S a reménység, hogy őket is megszólítja majd.
--Ez a meglátogatás ideje, hogy ennyien jönnek. Az emberek ráéreznek. Ez egy különleges alkalom, időszak.
--De, ha nincs ilyen, akkor is tesszük. „Csak azért is” és minden „látszat ellenére is”, mintegy „magvetésként”. Vagy „mélyszántásként”. Hirdetjük, mondjuk, s hívjuk az embereket. Tudatosan.
--De az, amit itt látunk, „ébredés-előtti állapot”, mennyei beavatkozás következménye, a „meglátogatás ideje”.
3./ A Szentlélek vonta őket.
--Kinek-kinek személyesen, a szívében, a bensőjében szól és feltámasztja a vágyat, hogy jöjjön.
Apcs 13:45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, beteltek irigységgel, és ellene mondtak azoknak, miket Pál mondott, ellenkezve és káromlást szólva.
1./ Kulcskérdés: HOGY HAT KI RÁD az, ha látod, „másnál működnek a dolgok”?
Irigység támad fel?
--Értetlenség, hogy te olyan sokat tettél – más meg „semmit” – és mégis „másnál jön az áldás”?
--Keserűség, ami Isten iránti értetlenséggel is párosul?
NEM JÓ.
2./ Az irigység gonosz. Rossz tanácsokat ad.
Péld 27,14: A búsulásban kegyetlenség van – a haragban áradás (egyik sem jó, van veszélye mindkettőnek) – de KI ÁLLHATNA MEG az irigység előtt?
a./ Senki... úgyhogy jobb elkerülni, megalázod magad, nem büszkélkedsz – mint Ezékiás király Beródák Baladán Babiloni király követei előtt – Ézs 38-ban.
b./ Hanem tiszteled a másikat, emeled, megerősíted az elismerésedben, megdicséred, és keresed, hogy megláthasd a sok jót, ami nála van... (akarod ezt tenni... akkor hallgasd meg őt, kérdezgesd, örülj az örülővel...)
c./ Pál apostol példája: Fil 1,18-19.
--Ő nem tudott „annyit tenni”, mint a szabadlábon levők...
--Ki gondolta, hogy ennyi versengés szorult MÁR AKKOR IS a testvérekbe... „fogságom nyomorúságait megnövelhetik” ...
--De Pál döntött (belül elhatározta) egy életre: NEM, én ennek NEM adom oda magam, akkor is örülni fogok... mert a mennyet látom meg, nem az emberi erőlködéseket és törekvéseket. 🙂
3./ Mennyi, de mennyi egyháztörténeti korszakváltásban jelent ez meg.
--A féltékenység, irigység, összehasonlítás, vádakkal összekapcsolódva, megállíthatatlanul gonosz munka. Hogyan tudsz ez ellen védekezni? „Ki állhatna meg az irigység előtt?” (Fil 1,18-19 az alapkiindulás, és a büszkélkedés elkerülése, Ézs 38 helyett.)
Anyagilag is gonosz tanácsokat ad – vádaskodást, gyanakvás keltést, mindent, ami ahhoz vezet, hogy semmivé tegye a másikat.
4./ Másutt is a Bibliában:
--Mint Elimás... szintén féltékenységből lépett, és hatalomféltésből... ott Pál apostolnak hatalommal kellett fellépnie.
--„Te vagy annak a tanítványa...” Jn 9 – és kirekesztették őt. Itt is az irigység és keserűség adott rossz tanácsot.
5./ Hogyan cselekszel az ilyen megtámadott helyzetben – itt már nem pusztán az irigységről van szó, hanem arról, hogy a megtérőket próbálják visszatartani, megbotránkoztatni, félrevezetni, elterelni és saját térfelükre terelni... mint Elimás esetében zajlott, egy „személyes jelleggel”, itt tömeges megjelenéssel találkozott Pál apostol.
--Az Úr Jézus azt mondta: „az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket és követnek engem” – s bizonyossággal adta nekik a lehetőséget, hogy ténylegesen kövessék Őt. S szembe fordult a megbotránkoztatókkal. A vakon születettnél nem ment oda a vallási vezetőkhöz, hogy „miért tettétek ezt vele”, hanem TOVÁBBLÉPÉST adott a vakon születettnek (Jn 9 vége felé).
--De amikor nyilvánosan akarták félrevezetni az embereket, pl. a száradt kezű esetében a Lk 6,6-11 szakaszában, akkor NYILVÁNVALÓAN lerögzítette az igazságot, középre állítva a száradt kezűt, úgy gyógyította meg. És ugyanígy, amikor azt az Ábrahám leányát, akit 18 évvel korábban kötözött meg a sátán, feloldotta szombat napon az Úr, és erre a zsinagógai elöljáró a szombatnapi gyógyítást kárhoztatta, világosan megmondta neki, mindenki előtt az Úr Jézus, hogy képmutató. És példával erősítette meg, hogy így van, szombaton is gyógyulnak az emberek az Úr akaratában.
Szóval, volt konfrontáció.
És itt?
Apcs 13:46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.
Apcs 13:47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
1./ Téged NEM fog tudni visszatartani, hogy az evangéliumot hirdessed.
2./ Odafordulsz, ahol fogadják. Ez egyszerű lépés. Az Isten országa az „egyszerűeké”, akik „egyszerűen fogadják”... a gyermekeké, ahogy az Úr Jézus mondta (Mk 10,15.)
3./ A döntés mögött az elutasítás állt... „megvetitek... nem tartjátok méltónak...”.
4./ És a parancs: „a föld végső határáig” – de nem ráerőltetve „magunkat” vagy az üzenetet az emberekre, hanem FELKÍNÁLVA nekik... aki fogadja, felismeri majd. Itt a világosság. Itt az Isten országa!
Apcs 13:48 A pogányok pedig ezeket hallva, örvendeztek, és magasztalták az Úrnak Igéjét. És akik csak örök életre választattak, hittek.
1./ Az öröm a lehetőségből fakadt.
--NEM lesz elvéve tőlük a lehetőség.
--Megszerették az Igét. Felismerték: az Ige hozta közel hozzájuk a bűnbocsánatot és az örök életet.
2./ Ez a választás KÉT OLDALÚ:
a./ Az Úr is választotta őket – előre, még a golgotai kereszten, igent mondott rájuk.
--Potenciálisan az övék lett az örök élet.
--Ha IGENT mondanak rá, ténylegesen az övék lesz.
--Addig vár rájuk.
--Ez is egy fajta VÁLASZTÁS az Úrtól, hogy Ő MÁR IGENT mondott rájuk, s a megváltás értük történt.
b./ De a másik választástól is függ a végeredmény, amikor az ember mond igent az Úrnak.
--Ez a választás – az IGEN választása, az, hogy kimondják:
„Igen, Uram, a Tiéd akarok lenni, a Tiéd, egész életemre nézve, a Tiéd, mert szerettél, mert megváltottál, mert terved van velem, mert IGENT mondtál rám. Én is igent mondok, így szövetséget kötök Veled, Uram, az egész életemre nézve. Bocsáss meg, kérlek, mindenért, és adj újat, hogy Veled élhessek. A Tiéd az életem – legyen velem a Te akaratod szerint. Ámen.”
--Mi ez?
--Ez is egy „fajtája” a „bűnösök imájának”. Ez is a döntés imája. A tudatos imádság, amivel KINYITJA az ember a szívét, a bensőjét, és BEFOGADJA az Úr Jézust – Róma 10,9-10 és Jn 1,12-13. Nem egy „klasszikus megfogalmazás” – de VALÓSÁGOS, és működő. A „választás imádsága”. 🙂
3./ Sokan ebből „predesztinációs kérdést” csinálnak, pedig itt a KÉT OLDAL csakis EGYÜTT tud működni. Nem szabad egyiket a másik ellen fordítani.
a./ Az Úr is választ – igen, Ő előre igent mond.
b./ De az ember is választ – nem fogja „helyette” az Úr kimondani az igent. Az érvényes az emberé lesz.
--Az Úr választása azt jelenti, hogy elkészíti a lehetőséget, és HOSSZAN TŰR értünk, nem akarva, hogy bárki elvesszen.
--Az ember választása pedig valójában egy „felhívásra” (meghívásra) való igent mondás. Az Úr megnyerő munkája után.
c./ Nem szabad azt mondani, hogy az Úr előre elhatározta, és az ember mást már nem is tehetett. De azt sem szabad mondani, hogy az Úr „csak alkalmazkodik” az emberhez, és minden csak az emberen múlik. Nem ilyen egyoldalú a dolog. Az Úr az, Aki RAGASZKODIK és megnyer... (s az imádságok is ezt munkálják egy-egy emberért). Ő választ – de az ember is választ.
d./ Egy nap jobban fogjuk majd látni.