260706_Apcsel Bibliaiskola - a 13. rész kapcsán az ellenségről, annak megnyilatkozásairól, s a győzelemről, hétköznapjainkban és a "különlegesen jeles napokon is".
--No, ez egy nagyon érdekes bibliaiskolai találkozó volt.
--Nem csak azért, mert az internet, csak úgy, ahogy volt, elszaladt a kezdetén - de azért is, mert Elimás (és Sergius Paulus, valamint Saulus) kapcsán kicsit belementünk az ellenséges aktivitások témakörébe.
--Nem volt teljes az áttekintés, de ami elhangzott, gazdag volt és eligazító. "Tanítványképző".
Jegyzeteim:
Apcs 13:9 De Saulus, aki Pál is, megtelve Szent Lélekkel, szemeit reá vetve (atenidzó – Acs 1,10 – néztek az égbe... Acs 3,4 – Péter és János az Ékes kapuban... Acs 6,15 – a Főtanács tagjai is így néztek Istvánra, mint angyalra s István is így, a mennybe: Acs 7,55.)
Apcs 13:10 Mondta: Ó minden álnoksággal (dolosz) és minden gonoszsággal (radiurgia) teljes ördögfi (diabolosz), minden igazságnak ellensége, nem szűnsz-e meg az Úrnak igaz útjait elfordítani (diasztrephó)?
Apcs 13:11 Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szállott rá, és kerengve keresett vezetőket.
Apcs 13:12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hitt, elálmélkodva az Úrnak tudományán (didakhé).
1./ Még egy szempont – valamit Elimásról.
a./ Ez az ember aa./ magosz (varázsló) és bb./ hamispróféta (pszeudoprofétész).
aa./ A varázsló a sötét szellemi oldal befolyásolásával hatást akar kiváltani a fizikai világban. Pl. eszközei vagy eljárásai segítségével „szerelmi kötést” tesz, és „szerelmet akar feltámasztani” emberekben, hogy azok addigi viselkedésük és hozzáállásuk ellenére „mégis” szerelmesek legyenek valakibe. Hasonlóképpen anyagi téren is „előrelépést” (a sötét oldalról származó „áldást”, sikerességet) akarnak előidézni. Ezért többnyire fizetséget várnak és kapnak is.
--A magosz – varázsló, boszorkány – nem mesebeli figurát jelentett és jelent most. (Pl. a környékünkön van egy „varázsló-bolt”, ahol mindenféle eszközöket lehet vásárolni, rontás elleni és egyéb gonosz szellemi állapotok elleni dolgokat, eljárási módokat.)
--Elimásról nem tudjuk, milyen praktikákkal járt el és milyen célok voltak előtte. Egyet tudunk, a sötétség erőivel volt kapcsolatban és hatott a környezetére. Hatott Pálék megérkezése előtt is – befolyása alatt tartotta ezt a közigazgatási vezetőt s így a hatalom környezetében volt – és hatása még nyilvánvalóbbá lett megérkezésük után: „igyekezett” visszatartani a tiszttartót a hittől. Ellenkezett azzal, amit hallott, és mindent megtett, hogy hiteltelenítse az Ige üzenetét.
bb./ A hamis próféta nem igaz módon beszél a szellemi valóságról és arról, hogy KI Isten és MIT akar Isten és MI az Ő útmutatása. Belekeveri a sajátot, az emberit, (sokszor saját érdekei miatt, hogy félrevezesse a hallgatóit), és összekeveri a világosságból származót – pl. az Igét – a sötétségből érkezővel (pl. az Ige hamis magyarázatával, hamis irányba állításával).
--Az, hogy ez Elimás életében hogy működött, nincs leírva, de egy szellemileg érzékeny ember jelenlétében NEM Istentől való kijelentéseket hozni, vagy NEM az élő Isten felé vezetni őt magyarázataival: ez hamis prófétai tevékenységről beszélt. A háttérben biztos, hogy gonosz szellemek is működtek, ezt látjuk abból, ahogy Pál apostol kimondta az ítéletet felette. Szinte el sem lehet különíteni, mikor beszél Elimáshoz és mikor a gonosz szellemhez. Néha vált egyikről a másikra. Ennyire összefonódott ennek az embernek a gondolkodása és tevékenysége a gonosz szellemével.
b./ Ez aaa./ tevékenységről, bbb./ állapotról és ccc./ hozzáállásról (indítékról) is beszél.
aa./ Varázslóként voltak tevékenységei, állapota és hozzáállása is.
aaa./ A varázsló általában varázseszközöket használ, rituáléi vannak, és szellemi vezetésű (néha guruktól, szellemi elöljáróktól, tanítóktól, „mesterektől” átvett) eljárási módjai. Pl. ilyen a személyesen átadott „mantra”, amit csak te használsz és ezzel mintegy „hatalmat kapsz”, hogy a szellemi erők felett állj, vagy tudj rájuk hatni.
--Sok féle tevékenység (pl. áldozat, állat, vagy egyéb, pl. mint a buddhista üzletember és felesége, amikor rossz volt az üzletmenet, egy buddha szobor előtt, egy füstölő segítségével elégetett egy húszezrest – sok idővel ez előtt, amikor az még mostani százezret vagy többet is ért – és az üzletmenet megváltozott), vagy szó, viselkedés jelentkezhet. Néha kifejezetten „helyzetre szabott”.
bbb./ Az állapotáról az beszél, hogy sötétség erői, amivel a varázsló kapcsolatban van, befolyásoló erők, hatalmat akarnak gyakorolni, emberek felett, ellenálló „szellemi erők”, vagy „törvények” felett, vagy épp a Krisztus Testének tagjai, akciói, gyülekezetei, evangélizációja felett. A varázsló, mint ember eleinte a gonosz szellemek felhasználásával próbálja meg elérni céljait, de idővel a gonosz szellem fogja irányítani, és őt használja fel saját céljai elérésére. Itt, Elimás esetében EZT látjuk megvalósulni. Vissza akarta tartani a HITTŐL ezt a tiszttartót. Mindent megtett ennek érdekében. (Érzékelte, hogy kikerülne az ő hatalma, befolyása alól.)
ccc./ Az indítékairól pedig pontosan EZ beszél: a gonosz szellemek NEM akarják, hogy a mennyei működés, pl. evangélizáció, megvalósuljon! Tehát a varázslókat indítják rá, hogy álljanak ellene ennek! S Elimás is ezt tette.
--Kiszolgáltatottan a gonosz szellemi indításainak (állapot) teljes erővel ELLENE állt (indíték) az Evangéliumnak. Egy másik területről és korszakból szóló példa pl. amit Demos Shakarian ír le „A legboldogabb emberek a földön” c. könyvében a 154-162 oldalakon, Haitiről, a wodoo varázslók akciójáról, ill. Lester Summrall könyvében is olvasunk valamit erről, amikor a börtönben imádkozott a démonizált lányért. A gonosz szellem támadásai nyilvánvalóak voltak – s ahogy a lány megszabadult, széles nyilvánosság előtt világos lett az Úr Jézus szabadító hatalma a gonosz szellemek felett.
--A gonosz szellemek a céljaikhoz sokszor varázslókat, varázslási eszközöket és tevékenységeket használnak fel. Ezt sokszor a háttérben teszik – pl. erre kész emberek otthonában, vagy elhagyatott helyeken, pl. erdőkben, vagy régi romokban, vagy éppen városi pincékben – és sokszor kifejezetten az ördög által adott útmutatások szerint pl. bizonyos állatok feláldozásával, vagy bizonyos mondatok kimondásával, amulettek, vagy varázseszközök létrehozásával, pl. az áldozatok hajának, vagy más dolgainak felhasználásával.
--Annyira hatékonyak, hogy sokszor, az olyan területeken, ahol az Evangélium még nem tudta meghódítani az embereket, sokan rettegnek ezektől a varázslóktól, mert ténylegesen ártanak az embereknek.
--Amikor az Evangélium egy-egy területet meghódított, sokszor kifejezett szellemi háborúkba kellett belemenni a korábban ott uralkodó hamis szellemekkel és az ezeket képviselő varázslókkal:
---pl. Bonifáciusz, aki a germánok evangélizációja során kivágta a varázslóközpontot jelképező hatalmas ősi tölgyet és feldolgozva azt istentiszteleti helyet hozott létre. Ezzel párhuzamosan természetesen a varázslók szellemi hatalmát is legyőzte Jézus Krisztus nevével. (8.század.)
---Vagy, amikor „Kuppa” varázslót kellett legyőzni a – ha jól emlékszem – labradori misszió során, a herrenhuti missziós testvérek által. Ez volt a kulcsa annak, hogy a megtérések elindulhassanak. A misszionáriusok ma is beszámolnak ilyen harcokról.
---A varázslás sokszor a háttérben történik, nem felszínen, csak a hatásával találkoznak. De néha – főleg, ha az Evangélium erőteljesen jelentkezik – felszínre tör, s ilyenkor a szellemi harc is nyílt lesz, „csatározássá” változik. Pl. nem emlékszem ki volt, de nyílt harcba került az egyik varázslóval, aki felemelkedett a földről (levitáció), és kihívta a misszionáriust arra, hogy ő is tegye meg ugyanezt. A misszionárius azt mondta, hogy ezt nem fogja megtenni (miért is menne bele egy ilyen varázslási versengésbe, ilyen látszatokra Isten munkájának nincs szüksége, nem ilyesféle „szenzációkon”, értelmetlen, „üres látszatcsodákon” keresztül megy előre az Isten Igéje a szívekhez), de őt viszont LEHOZZA onnan. És imádkozott Jézus nevében, megparancsolta a gonosz erőnek, hogy hagyja abba tevékenységét, mire a varázsló leesett a lebegő állapotából. Ez pontosan elegendő volt az emberek meggyőzésére.
bb./ Hamisprófétaként is voltak tevékenységei, állapota és indítékai – hozzáállása. aaa./ Azt, hogy korábban mit tett, nem tudjuk, de biztosan tanította a tisztségviselőt. Véleményezte a dolgokat, és így a saját meggyőződései és vezetései irányába állította be őt is. Mivel az Ige hamis prófétaként mutatja be, ezek a meggyőződések és vezetések nyilvánvalóan a sötét szellemi hatalomtól, a megtévesztés erőitől származtak.
bbb./ Az állapota kiszolgáltatott volt, a szellemi sötét hatalmaknak, személyeknek, úgy is, mint varázsló, úgy is, mint hamispróféta. Függött tőlük és manipulálták is. Nem tudott mindenről, mire akarják használni, de mivel érdeke fűződött hozzá, hogy ezek működjenek – és „ideológiailag is” hozzájuk tartozott – elősegítette ezek munkáját. Tehát összefüggött velük. Igénybe vette őket és igénybe vették őt.
ccc./ A hozzáállása is elkötelezett volt – ahogy cselekedeteit látjuk. A sötétséghez tartozott, és annak győzelmét (status quó-ját) akarta. Ne tudja senki és semmi kimozdítani ezeket az „eddig megszokott helyzetükből”. Ő idetartozik, ezt munkálja, és ezzel tud ő is helyzetében megmaradni, s talán előre jutni is. Tehát odaadta magát erre. (Mindent megtett, hogy Sergius Paulus ne hajoljon az Evangélium felé. Kereste, kutatta – próbálgatta ismét és ismét – a módokat, hogy őt visszatartsa. Erről beszél az Ige itt az Acs 13,8. és 10-ben. S ez a fajta „elkötelezettség” (ez az ellenséges, ördögi indíték) okozta „vesztét”, váltotta ki a mennyei ítéletet.
--De, a helyzetből fakadt, hogy ez járta át. Erre adta oda magát eredetileg, ebben maradt meg végig, és ebben erősödött meg újra és újra. Végül ez sodorta el, temette maga alá. (Figyelmeztetés ez mindenkinek – ameddig lehet, tartsa magát távol a gonosz erejétől, akár csábítás, akár fenyegetés formájában jelentkezik az. Egy idő után már viszi magával az embereket. Belülről foglalja el őket, és irányba állítja gondolkodásukat és szavaikat is.)
2./ Kicsit bővebben erről az „állapotról”, amiben Elimás is volt, s amiben korunkban sokan vannak.
a./ A korszak, amiben vagyunk, az Antikrisztus fellépését közvetlenül megelőző korszak.
Nekem mindig ez az Ige jut eszembe – a szájból kijövő beszédek hozzák fel a hamis (becsapó, félrevezető, torz ideológiákat képviselő) szellemeket, démonokat.
„És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket (gonosz szellemet) kijönni, a békákhoz hasonlókat.
Jel 16:14 Mert ördögi lelkek (szellemek – daimon pneuma) azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, (a vezetőket célozzák), hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
Jel 16:15 (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)” – ez nekünk szól, pontosan ezekre az időkre. Kire hallgatsz, kit követsz, kivel ápolsz kapcsolatot, mit tűrsz meg szívedben, gondolataidban, mit mondasz ki, mit hallgatsz meg. (Jel 16,13-15.)
b./ Az állapothoz tartozik a hétköznapokban, hogy van, amikor egy démonoktól befolyásolt emberen nem is látszik, hogy démonok vezetik.
--aa./ Pl. celeb, aki a színpadon a nézőket befolyásoló mondatokat mond, vagy ilyen dolgokat tesz... szexuálisan ingert jelentő dolgokat, vagy mások lenézésére, gyűlöletére indító dolgokat (pl. egy népcsoportra nézve – „a folyótól a tengerig”), vagy vallási hozzáállásra nézve – pl. pap- vagy kereszténység-ellenes dolgokat ... korábban volt olyan együttes, aminek vezetője a színpadon élő kiscsirkéket darált le a nézők szeme láttára... egy ponton ezt betiltották, talán állatvédők hatására – de milyen indíték, milyen hatás, milyen állapot lehet az ilyen, ami másokat is hasonlókra akar késztetni... nem csak a sikeresség, népszerűség miatt tesz ilyet az ember, hanem olyan indíttatásra, ami másokat is befolyásolni akar általa... az állatkínzás, és minden hasonló gyötrelem okozás démoni viselkedés).
--bb./ De pl. lehet, hogy „teljesen hétköznapi ember”, mondjuk egy egyetemi tanár, aki ideológiai, filozófiai indíttatásból vesz rá másokat arra, hogy Isten ellen forduljanak... pl. elvárja, hogy ateistának mondják magukat, s mondjuk ezt az első óráján aláírásukkal igazolt nyilatkozat megtételével kéri igazolni, mert ez a „tudományos”, és ha valaki Isten mellett tenné le a voksát, kiközösítteti, lejáratja, sőt, akár vizsgáin is meghurcolja. Valójában az ilyen ember is démonizált, a háttérben démonok működnek, csak „ideológiai köntösben” teszik ezt. És ez nem látszik meg rögtön, mások „normálisnak gondolják”, sőt, sok követőket is szerez, kit hasonló démoni befolyásoltsága révén, kit pedig félelmei miatt, vagy szintén hatalmaskodási vágyai miatt tud táborába gyűjteni.
--cc./ Gondolsz rá, hogy pl. a náci ideológia mögött is ilyen gonosz szellemek, gyilkos, népirtó és keresztény-ellenes gonosz szellemek működtek? A nyílt színi szónoklatok egy „normálisnak tűnő ember szájából” ilyen hatást váltottak ki – kirekesztéshez és gyűlölethez vezettek és hatalmas követői tábort hoztak létre. Az egyik „kicsiben”, a másik „nagyban” tette ugyanazt. Pontosabban, a történelem előre haladtával lett a korábban „kicsiből” mindent elsöprően „nagy”, ami MEGVALÓSÍTOTTA a korábbi „szavakat” a felsorakoztatott tömegbázis segítségével.)
--dd./ Vagy hasonlóan egyáltalán nem tűnik fel, hogy esetleg démonok lennének a háttérben, amikor valakik a hétköznapokban öltözködésükkel, viselkedésükkel hívják fel a figyelmet magukra, pl. „úgy öltöznek, mintha vetkőznének” – ahogy Hegedűs Miklós fogalmazta ezt – s ezt nem pusztán „divatból” teszik, hanem belső indíttatásra, hogy mások figyelmét felkeltsék maguk iránt, mert ettől „érzik jól magukat”.
--Persze itt sem mindig tényleges démonizáltságról van szó, mert a szocializáció során a viselkedési minták is „átkerülnek”, és sokszor kompenzáció jelentkezik a háttérben, hogy „legalább itt, e téren fontos tudjon lenni” valaki.
--De van, aki kifejezetten kihívóan akar öltözni, mert erre kap indíttatást a háttérben dolgozó gonosz lélektől... a paráznaság nagyon sok féle módon csúszik be a viselkedésbe, és lesz megkötöző erővé... úgy, hogy közben „teljesen normálisnak tűnik” az illető. (Tudod, ha valakit időlegesen tud elbuktatni az ördög, megkísértve őt, hatva rá a környezetének elvárásai, froclizásai útján, de a lelkiismeretére hallgatva bocsánatot kér az Úrtól, és újat kezd, akkor nem fog megtörténni, amit az ördög tervezett volna. Nem lesz megkötözötté, mert az Úr Jézus ÚJ KEZDÉST ad, megbocsátja a megvallott bűnöket és MEGTISZTÍT minden hamisságtól. De, ha valaki megkeményíti szívét, bajba kerül – egy idő után „rá lesz bocsátva” az, amit választott, egy idő után nem tudja kikerülni... mint a fáraó, amikor megkeményítette szívét, és az Úr ráengedte a megkeményedést, és innentől Mózesnek már azt mondta: „én keményítettem meg a fáraó szívét”. 1Jn 1,9. Péld 28,14. 2Móz 4-11-14. fejezetei.)
c./ Azután van, amikor valaki időlegesen mutat démoni jelenségeket, van, amikor folyamatosan.
--aa./ Van, amikor az akarata felett még úr, és megválogatja, hogy milyen társaságban hogyan viselkedik, s van, amikor az akarata felett már nem úr, és mint „rabszolga” teszi, amit súgnak – parancsolnak – neki.
--A kísértés azt jelenti, hogy csábítanak, vagy fenyegetnek, de TE DÖNTESZ, mit teszel, engedsz-e az ellenségnek. Ezt jelenti, hogy akaratod felett még úr vagy, vagy lehetsz.
--bb./ A megkötözöttség azt jelenti, hogy újra meg újra, néha egészen folyamatosan olyan erős késztetések jönnek az ördög oldaláról, hogy te azoknak engedsz. A kísértésnek ellene tudsz állni, de, amikor megkötözött vagy, ezek átmennek rajtad, magukkal sodorva téged.
--Pl. késztetés a pornó filmek nézésére – ha kísértés: nem kapcsolod be. Ellene állsz. Van hatalmad az akaratod felett. Ha megkötözöttség, megteszed. Újra és újra. Egy idő után már úgy, hogy nem is akarsz ellenállni, FELMENTED magad, megideologizálod magadnak, amit teszel, (pl. mindenki ezt teszi, vagy Isten sem akarhatja, hogy ne tedd ezt, vagy úgyis megbocsátja az Úr, stb.), és így SODRÓDSZ az ördög útján.
--A beszéddel is hasonló a helyzet. Ha jön, mint kísértés, ellene tudsz állni, és tudatosan felcseréled, mást mondasz, a HIT által jót mondasz ki, hálát adsz, vagy „lecsendesíted lelkedet”. Ha megkötözött vagy, kényszer alatt beszélsz, „rosszat kell mondanod”, és elindul a keserűség, s már árad és árad és árad s ez lesz a jellemződ. A kárhoztatás, a vádolás, a rossz kívánság, átkozódás hasonlóan működik.
--cc./ A megszállottság teljes leuralást jelent.
--A pszichiátriai osztályokon sok ilyennel lehet találkozni. Gyógyszeres úton próbálják csökkenteni a kihatást, de a háttérben démoni leuralás van. (Lehetnek olyan esetek, ahol a tünet hasonló, de a háttér más... nem vagyok szakértője ezeknek a dolgoknak. Ma a képzés során, a diagnózis felállításába – ahogy hallottam – nem kapcsolják be a démoni tényezőt. Ettől a pszichiáterek gyakran találkozhatnak még ilyen esetekkel.)
--Pl. a Mk 5,1-20 szakaszában egy teljesen leuralt emberrel találkozik az Úr Jézus. Az ember viselkedése ön- és közveszélyes volt, a kikapcsolására tett kísérletek hatástalanok voltak, köteleit leszaggatta, láncait letépte, a sírboltokban lakott, magát kövekkel vagdosta, félelmetes volt. (A pszichiátrián is beszámolnak róla, hogy egy-egy „dühöngő őrült” lefogásához négy, vagy még több őrre is szükség van, minden végtagjához egy-egy ember, mert olyan emberfeletti erő tombol bennük... s közben a szavai, fenyegetőzései félelmetesek, hangjai néha állati hangok... mire vezetik vissza ezt? Amikor a nyugtatót beadják, a fizikai részt megnyugtatja – vagyis cselekvőképtelenné teszi – a szer, de belül továbbra is hánykolódik mindez az erő.)
--Az Úr Jézus előtt lelepleződött a gonosz – megszólalt (bár az Úr Jézus valószínűleg nem a gonosz szellem nevét kérdezte, hanem a démonizált emberét) és megnevezte magát. Sőt, akaratot mutatott, nem akart elmenni a környékről. S az Úr Jézus szavára (!) ez az ember szabaddá lett. Miben látszott meg ez? Abban, hogy le tudott ülni, tudott beszélgetni, fel volt öltözve – „magánál volt”. S Jézussal akart lenni a továbbiakban. Az is érdekes, hogy Jézushoz rohant kiáltozva „Mi közöm nékem Veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz (baszanidzó) engem.
--Ilyenkor néha NEM tudod, ki szól a másikból: az ember szól-e, vagy a gonosz szellem. Az ember maga érzi a gyötrelmet, amit a gonosz szellem érez Jézus jelenlétében. És Jézussal azonosítja be a gyötrelem forrását – ahogy a mai démonizált emberek tőled tartanak, vagy téged tekintenek gyötrelmük forrásának... s maguk sem tudják, miért, de rád támadnak, szóval, hátsó beszédekkel (bevádolással), vagy nyíltan is, akár fenyegetéssel is. Mert a gonosz szellem bennük érzékeli Jézust, a tisztaságot, a szabadítást, és ezt nem bírja elviselni, ez neki „fizikai” gyötrelmet okoz, és ezt az „érzést” átteszi a megkötözött emberre is. Az ember úgy érzi, mintha te bántanád őt.
--Gyakorlati szempont: a szabadításnál egy fontos rész, hogy „elkülönítse” magát ettől az ember, szembe forduljon vele, és kimondja, hogy neki semmi köze ehhez a megkötöző szellemhez. Ha lehet, ezt meg kell tenni, szavakkal, felhívva a figyelmet arra, hogy Ő MÁS, mint a megkötöző szellem. Nem tudom, itt volt-e mód erre, mert a démonok olyan mértékig úrrá lettek az emberen – amikor az ember nevét kérdezte az Úr Jézus, önmagát a démonokkal azonosítva válaszolt, vagyis száját (s elméjét) a démonok irányították. S utána is ők beszéltek – a disznókról is ők szóltak. S az Úr Jézus őket parancsolta ki – az emberhez itt nem hallottuk, hogy szólt volna.
--A tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor az ilyen szabadító munkáknál az embereket nagyon meggyötri a gonosz szellem, de, ha elkülönítjük őket tőle, akkor NEM tudja használni a beszédüket, a testüket, s másként távozik tőlük. (Ez arra vonatkozik, amikor az ember „külön” is meg tud szólalni a gonosz szellemtől, saját maga is el tudja választani magát tőle... akkor mi az emberrel kommunikálunk, őt hívjuk döntésre Jézus mellett, s arra, hogy mondja ki, hogy ő az Úré, és semmi köze a gonoszhoz – az ördögnek pedig parancsolunk. Nem kérleljük, nem rábeszéljük, nem egyezkedünk vele, nem imádkozunk érte, hanem parancsolunk... persze a háttérben lehet dicsőítés, szellemi harc, könyörgés, ahogy az Úr Jézus is mondta, hogy „ez a fajzat – fajta /genos/... tehát különféle fajták is vannak – nem megy ki, csak könyörgés /proszeükhé/ és böjtölés /nészteia/ - által” – Mt 17,21. Ahhoz a fajta HITHEZ, ami ennek kiűzéséhez kellett, szükséges volt ez a könyörgés és böjtölés – a háttérben, illetve előzetesen, illetve megújuló módon, s ilyen értelemben „folyamatosan” is.)
3./ Ennek az embernek volt egy „fizikai-társadalmi” elhelyezkedése is – a hatalom egyik egysége mellé fúrta be magát, és befolyással volt a döntésekre is ennek útján, amik széles körre hatottak vagy hathattak ki.
a./ A hatalom vonzó a sötétség erői számára. Miért?
--Mert ha azt elfoglalja, a döntések nyomán szélesebb társadalmi rétegekre fog tudni kihatni. Egy jogszabályi változás (pl. császári rendelet – mondjuk keresztényüldözésre) ahhoz vezet, hogy „kéz érintése nélkül” akár tíz, vagy százezrek sorsa rosszabbul fog alakulni... mármint az ördög szempontjából „jobban”, de az emberek kétségbeejtésére alkalmas módon. Pl. Ceauescu döntései emberek ezreit taszították a Duna-deltába, az ottani gyilkos munkatáborokba, vagy Rákosiéké Recskre, az ottani „társadalmi osztályokat olvasztó kohóba”, mint Sztálinéi a Gulágokra, ahonnan a legtöbben nem tértek haza sohasem. S mindezek mögött gonosz, Evangélium-ellenes, ateista-párti, „kommunista képében” megjelenő hatalmi döntések voltak. Emberek százezreit – millióit – félemlítették meg és gyermekek, tizenévesek millióit fosztották meg az Evangélium meghallásától, attól, hogy Jézus mellett döntsenek.
--Óriási hatása van a hatalom központjának elfoglalásának.
b./ Van, aki azt mondja: „miért kellene a keresztényeknek az állami ’hatalom’, hogy munkájuk tovább mehessen? Fogadjuk el, hogy MÁS lesz a hatalomban, és hogy a jogszabályok megváltoznak (értik ez alatt pl. azt, hogy a gender ideológia bemehet az oktatásba, hogy az lmbtq emberek azonos neműek házasodásával kapcsolatban a házassági szövetség bibliai jelentése kiüresedik...).
--De ezek az emberek nem mérik fel, hogy pl. a rabszolgaság eltűnése Európában a kereszténység megerősödésével és a jogszabályok megváltozásával valósult meg – igen, a korai századokban.
--S a kereszténység meggyengülésével VISSZAJÖTT a rabszolgaság, a gyarmati terjeszkedéssel, az üzleti befektetésekkel, úgy a kereskedelemben, mint a munka és tőke világában. Csak éppen az „Újvilágban” és a „Kelet-Indiákon” valósult meg ez, valamint afrikai területeken, és másutt, ahová az európai törvényalkotás nem hatott el.
--Egy ébredés kellett hozzá a 18.században, és néhány ember nagyon tudatos, ÉVTIZEDES parlamenti munkája, hogy harminc évnyi erőfeszítés után a rabszolgakereskedelemről ISMÉT kimondják, hogy az törvénytelen. S idővel magának a rabszolgaságnak is véget vessenek - jogszabályi úton.
--Mi is kellett ehhez?
aa./ Felismerés (az Igéből – megtérés, újjászületés útján, megértett Igék és mennyei látásmód útján),
bb./ Döntés, hogy „ez így nem mehet tovább”,
cc./ majd ÚJABB és újabb próbálkozások, petíciók, parlamenti törvényalkotási kezdeményezések, harminc éven keresztül (!), hogy a HATALOM is odaálljon a felismert helyes irány mellé,
dd./ s idővel, amikor a parlamenti képviselők többsége keresztény lett, megértette ezt a gondolkodásmódot, egy EGYSÉGES parlamenti döntés, és JOGSZABÁLYALKOTÁS, hogy legalább – első lépésként – a rabszolgakereskedelmet eltöröljék.
--VOLT jelentősége tehát a jogszabályi változtatásoknak. És ez OTT, a HATALOM központjában történt meg. UGYANEZ a helyzet most is – és akkor is ez volt, az Acs 13 idején.
c./ A „befurakodás” is egy fontos útja a gonosz erőknek. OTT LEGYEN, ahol hatni tud, és ahol minél szélesebb körre tud kihatni. (Az evangélium és az evangéliumot képviselők is így vannak, bár ők NEM saját maguk „furakodnak”, ők „csak végzik” az Úr munkáját – de az Úr sokszor ODA EMELI fel őket. S ilyenkor azután elindul – vagy inkább éleződik – a szellemi csata.)
4./ Amiről itt még lehet beszélni:
1./ Gonosz szellemek hatása az emberekre.
Mire és hogyan hatnak ki. Érzésvilágunkra. Gondolkodásunkra. (Gondolatokat adagolnak sugalmazásuk vagy érzéseinkre való hatásuk során.) Szavainkra. Amikor tudatosan olyat mond valaki, amit ők súgnak, vagy tudatlanul ezt mondja, de másra hat ezen keresztül.
Hogyan hatnak ki a jövőnkre? Hogyan fosztanak meg attól, amit az Úr Jézus készített el számunkra? Hogyan próbálják megakadályozni:
a./ Azt, hogy halljon valaki az Úr Jézusról, s lássa az Övéit, hogy hassanak az Igék és a látottak őreá.
b./ Azt, hogy gondolkodjon erről – ld. Mt 13 – a magvető példázatában (próbáld meg behelyettesíteni az út szélére hullott, a köves talajba, vagy a gyomok közé hullott magot).
c./ Azt, hogy döntést hozzon ezzel kapcsolatban – hogyan tud hatni érzelmileg (megfélemlítés, lenézés támasztása, vagy éppen szerelemmel kínálja meg valaki, csak, hogy az ellenség elhúzza az Úrtól a közeledőt), hogyan tud hatni értelmileg (ateista gondolatok keltése, összehoz csalódott, kiábrándult „volt keresztényekkel”, rossz hírek felhasználása, iskolai oktatásból származó előítéletek, stb.).
d./ Ha már meghozta a döntést, hogyan próbálja ezt „bagatellizálni”, semmivé tenni, elfeledtetni vele, vagy elodázni a további döntéseket. Hogyan próbálja meg más, hamis úton járó „keresztényekkel” összehozni, hogy ezek hatása semmivé tegye, amit eddig megtett.
e./ Ha már döntött, és meg is akar maradni, hogyan próbálja meg visszahúzni, mivel kísérti, mit hoz fel az Úr szava ellen – pl. „miről maradsz le”, vagy „ki tudhatja, hogyan gondolhatod, hogy biztosan jó lesz ez az út”, stb.
f./ Hogyan próbál meg ellenállást behozni, támadást, hogy visszalépjen...
2./ Gonosz szellemek fajtái és aktivitása a Bibliában.
--Elkezdve Saulon, akire az Úrtól „küldött” (ráengedett) gonosz szellem jött, ami akkor engedett a nyomásból, amikor a dicsőítéssel találkozott Dávid által.
--A hazugság és pusztítás szelleme, ami Dávidot befolyása alá vonta, hogy megszámlálja Izráel népét, ami amúgy az Igében tiltva volt.
--A Míkeás által említett hamis szellemek, amik becsapták a 400 prófétát akik Akháb király udvarában szolgáltak. (1Kir 22. és 2Krón 18.) Az Úr küldte – engedte – rájuk, mivel a hamis kijelentéseket választották.
--De ide sorolhatók az Ef 6-ban említett gonosz erők, s ezek minden fajtája... akik az ördög minden ravaszságát (mesterkedését – methodeia – félrevezetését, fondorlatát) valósítják meg a testvérek életében. (Ef 6,10-18.)
--Ha jól megfigyeljük, Pétert is elkapta egy ilyen, amikor az Úr Jézusnak ezt mondta (szín tiszta jóindulattal, naív módon), „nem eshetik meg ez veled”. Az Úr Jézus leleplezte a forrást, beazonosította: ezt a sátán súgta Péter szívébe – de neki azt mondta: „hátam mögé”... vagyis: védelembe! (Mt 16.)
--A tanítványok közül kettőt egy ítélet kérésnél kapott el egy ilyen alulról jövő indulat: „kérjünk rájuk tüzet, mint Illés is tette”? Az Úr Jézus válasza egyértelmű volt: ennél a beszédnél NEM mérték fel, milyen gonosz szellem súgott nekik: „nem tudjátok, minémű ’lélek’ van bennetek” – Lk 9,55-56.)
--Az apostol óv tőle, hogy be ne dőljünk: 1Pét 5,7-8. Jak 1,12-14. (Mt 4,4-11 – is erről beszél.)
--Bármi ér is, tudd, hogy ez a világ MÁR le van győzve: Jn 16,33.
--Eszembe jut a Lk 13 és a 18 éve meggörbedten élő asszony, akiről az Úr Jézus azt mondta, hogy a sátán kötözte meg oly régóta. Ahogy az Ige bemutatja őt, így írja le: „És íme vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolc esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.” (Lk 13,11.) S mit tesz vele az Úr Jézus? Meggyógyítja – Lk 13,14 – „therapeuó”. Sőt, a zsingagógafő arra inti az embereket, hogy más napokon jöjjenek „gyógyíttatni magukat”, ne szombatnapon. (Az Úr Jézus világosan képmutatónak nevezi.) Mit tett az Úr Jézus? KIMONDTA, hogy ez az asszony „feloldatott” a betegségéből, és utólag, magyarázatként ezt mondta: „Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombatnapon?” (Lk 13,16.) Ő FELOLDOTTA a SZAVÁVAL a kötelékből. A sátán megkötözte, az Úr Jézus feloldotta. S mindezt SZAVÁVAL tette, melyben hatalom volt. Az ördög megkötözte, megkötve tartotta, nem akarta szabadon engedni, betegségben tartotta – s az Úr Jézus odajött, kijelentette, hogy „feloldattál” a te betegségedből, és ezzel fel is oldotta őt, vagyis meggyógyította.
Tehát ott volt a betegségnek ez a szelleme – vagyis a betegségnek is van szelleme – nem látszott, hogy ez gonosz szellem, de az Úr Jézus ÍGY BESZÉLT vele és róla, s elhagyta ezt az asszonyt s ez az asszony meggyógyult azon nyomban.
--Az Úr Jézus imádkozott Péterért, amikor őt kikérte a sátán. Egyszerűen imádkozott érte, hogy ne fogyatkozzon el a hite, idővel megtérjen és testvéreit erősítse. (Lk 22,32.)
--Amikor az Őt érő kísértésről szólt, azt mondta: ez a sötétség órája és hatalma... „a ti órátok” – vagyis, amikor az ellenség uralkodhat, és eltántoríthatja Tőle még a leghűségesebbeket is. Fellázíthatja Vele szemben Izráel népét, bíráikat szembe fordíthatja Vele és véghez viheti legsötétebb akaratát.
3./ Eljárás a gonosz szellemekkel szemben.
--Alapkiindulás: MÁR NEM vagy az ellenségé – kiszabadított a sötétség hatalma alól, s a Szerelmes Fiú országába vitt át: Kol 1,13-14. Nem jársz már a sötétség útjain, meg van rá a lehetőséged, hogy mint világosság fia, úgy járj – Ef 5,8. Onnantól, hogy megelevenített – újjászült – már MÁS lett a státusod: Ef 2,1-6. a mennyekbe vagy ültetve. Életed a mennyei terv megvalósítására van fenntartva: Ef 2,8-10.
--Új státus, hatalom, hogy „felülről kezeld” az ellenséget: lábaid alá van vetve – Lk 10,19-20. és Róma 16,20.
--Tudsz különbséget tenni: Fil 1,10 – ezért imádkozik az apostol és imádkozhatsz te magad is. Megítélheted, mi a bölcs, a jó a helyes és a gonosz.
--Ellene állás – Jak 4,6-8.
--Ha már elrontottad: bűnfelismerés, bűnbánat, bűnvallás, elhatárolódás, megtagadás, bűnbocsánat átvétele és új kezdés... a jóval való beteljesedés.
--A kísértésre különösen is ügyelj, mert a másik oldalról állandóan megy a támadás – 1Pét 5,7-8. (Ef 6,10-18 – itt a teljes szellemi fegyverzet felvételéről szó van).
--Az engedelmesség nagyon fontos (Jak 4,6-8), vagyis NEM adunk teret az ellenségnek, AZT tesszük, ami kedves az Úrnak. Fil 4,6-9. Gondolkodásunkat is odaadjuk Neki.