Mit jelent a Kol 1,24. Vajon "van-e híja az Úr Jézus szenvedéseinek"? Mit jelenthet ez? Mi volt Pál apostol része a "Krisztus Testéért, az ő testében való szenvedésekkel" kapcsolatban? Mit mond ez nekünk, ma?
--Az Acs 9-ben meglátjuk (4-5.vers), ahogy az Úr Jézus beszél Saulushoz. "Őt, Magát üldözi", amikor a testvéreket üldözi. Az Úr Jézus saját maga mondja ezt Saulusnak. (Megdöbbentő lehetett neki... a "legnagyobb jószándékkal" kergette a tanítványokat, és most, maga az Úr, a mennyből szól hozzá, és állítja le... de valóság volt, tehát nem tudott mást tenni - és kész is volt arra, hogy az Úrnak engedjen - megtért.)
--Az Acs 9,15-16-ban meghalljuk, ahogy az Úr Anániáshoz - az Ő tanítványához, engedelmes munkatársához - beszél Saulusról: ő egy "választott edény", aki nem mást fog tenni mostantól, megtérésétől fogva, hanem az Úr Jézus "nevét fogja hordozni Izráel népe, a pogányok, és királyok előtt". És az Úr "megmutatja neki", mennyit kell az "Ő nevéért szenvedni". Az Acs 9,25-ben látjuk is... "kezdődik"... ?
--A kérdés felmerül: ez "kedves akarata" az Úrnak? Vagy miért van ez így, amit az Úr meg is mondott Saulussal kapcsolatban? Nem "kedves akarata" ez az Úrnak, egyszerűen azért van, mert van ellenállás, van ellenséges erő, ami mindent megtesz, hogy akadályozza az Úr munkáját, annak előretörését. És mindent megtesz, hogy embereket lázítson fel az Úr tanítványai ellen, haderőt, uralmi rendszereket, ideológiai rendszereket, államhatalmi eszközöket és vallási fanatizmust vessen be azok ellen, akik készen állnak képviselni az Úr Jézust. És ez, így, ahhoz vezet, hogy lesz üldözés, lesz szenvedése az Úr tanítványainak, de közben ez nem "boldogtalan szenvedés", hanem olyan, amiben az Úr dicsőségét élik át, és az Ő szabadságában járnak. Nem "kényszer" ez, hogy ezt elszenvedjék, hanem az ő tudatos ott létükkel összefüggésben történik.
--1Pét 4,14 - pontosan erről beszél. Megnyugszik rajtuk a dicsőség Lelke (Szelleme), miközben átélik az üldözést. És az Úr személyes jelenlétében fognak élni.
--Láttuk még az Acs 5-ben, Péter és János kiszabadítását a börtönből, s utána az Úr határozott útmutatását: fel kellett állniuk ellenségeik szeme láttára, és hirdetni az Igét, annak ellenére, hogy megtiltották ezt nekik. Az Úr kiszabadítja őket - és ugyanakkor olyan helyzetbe irányítja őket, ahol ismét el fogják fogni az Ő szeretett tanítványait. Meg is történik ez, és ezt követően, a kihallgatás során, amikor világosan bizonyságot tesznek róla, hogy kinek fognak engedni, megszületik az ítélet: megveretik az apostolokat, akik örömmel mennek tovább, mert az Úr Jézus nevéért szenvedhettek. Megrázó ez annak, aki nem ismeri az Urat - de aki ismeri, annak természetes lesz... ?
--Az Acs 20-ban halljuk Pál apostolt, aki újra és újra figyelmeztetést kap a Szentlélektől, amikor is halad Jeruzsálem felé, hogy őt ott fogság s sok szenvedés fogja várni. De Pál rendíthetetlen, "néz elébe" a következményeknek, amik szintén nem támasztják alá azt, hogy neki fel kellene hagynia a missziós küldetése betöltésével, csupán "kísérő jelenségei" az Úr munkatársai elkötelezett működésének. ?
--A Fil 3,10-ben együtt látjuk az Úr Jézus szenvedéseiben való részvételt az Ő feltámadása erejének a gyakorlati működésével. Akit megakadályoznak, akit semmivé tesznek, akinek szabadságával és bátorságával visszaélnek, és akin bosszút állnak emberek megtérése miatt, a hűséges igehirdetés és bizonyságtétel miatt, az nem marad egyedül, hanem a Szentlélek ereje, a feltámadás ereje lesz vele, helyzetről-helyzetre. És megismeri az Urat, úgy, ahogy más nem... (Ez a szenvedés nem a "boldogtalan" szenvedés - szemben a keserűség, a panasz és vád, a reménytelenség és a magunk okozta (felesleges) szenvedés szomorúságával. Ezekért inkább bocsánatot kérünk az Úr Jézustól, és megkeressük, miért tudunk hálát adni Neki, és mi az, amit közben mégis tudunk tenni, Őérte, és így az életünkben ez a fajta szenvedés is átalakul, és kicsiszolója lesz a jellemnek, ami megdicsőíti az Urat.)
Szóval, a szenvedés az Úrért, vagyis, az "Úr Jézus Krisztus szenvedésében való részvétel", egyúttal azt is jelenti, hogy Ő is velünk van a mennyből, ebben a szenvedésben, nem vagyunk egyedül, és valami jó is lesz belőle, amit néha előre egyáltalán nem tudunk, de az Úr megígéri, pontosan az ilyen helyzetekre (is), hogy "javunkat fogja munkálni"... össze fog dolgozni minden ilyen helyzet a javunkra. És Ő van kontrollban, Ő az Úr, és Általa van mindenünk, és nem az ördögé az utolsó szó, sohasem, ha mi Jézussal járunk, és Neki adjuk az életünket "jóban-rosszban", a viszonylag "békés" időkben és a ránk támadó bármiféle ellenállás és lerohanás ellenében is. ?
--Az, hogy az Úr Jézus megváltó szenvedése "elvégeztetett", és teljes volt, semmi híja nem maradt, a Zsidók 10. fejezetéből egészen világosan megláttuk. "Egyszeri" volt az áldozat, és "örökre tökéletesekké" tette ezzel a megszentelteket. A Róma 6-ban olvassuk, hogy "Krisztus többé meg nem hal, a halál Rajta többé nem uralkodik" - s ez azt jelenti, hogy többé nem kell szenvedni a bűnökért. A megváltás végbe ment... Maradéktalanul. A gonosz le van győzve, és az új teremtés munkája elől az akadály elhárult.
Akkor milyen szenvedésről beszélhet itt (Kol 1,24) Pál apostol, mint ami az "Úr Jézus szenvedésében való részvétel", hogy "betöltse", ami híja van az Ő szenvedésének? Az Úr Jézus munkája, a Krisztus Teste felépülése, és az Evangélium előre törése jár együtt a szenvedéssel, az ellenséges erők által. Tehát ez a szenvedés a munkával együtt járó szenvedés, az a fajta, ami törvényszerűen ott lesz, ahol végzik a vezetők a teher hordását, a Krisztus Testének előre jutását, növekedésének kimunkálását. Ott lesz ez a szenvedés, mert meg van ígérve.
--Ahogy a munka halad előre, látni lehet az ellenállást - nem csak kívülről, de sajnos "belülről" is - olyan testvérek élete által, akiket irigység, versengés, oktalan harag és gyűlölet, hitetlenség tölt el, és irracionálisan, de minden lehetőséget megragadva végzik az ördög munkáját... (jóllehet, sokszor egyáltalán nem sejtve, milyen kárt okoznak ezzel... Hányan nem, vagy csak nem azonnal hallják meg az Örömüzenetet. Az ellenség, ami ilyenkor rátámad az Úr munkájára, a testvérek közül támad - mint az Acs 20-ban is, olvassuk: "támadnak közületek ragadozó farkasok"... Erre sok helyen látunk utalást az apostoli levelekben... Ott is, ahol a korintusiaknak írja: "sok tanítótok lehet, de nem sok atyátok az Úrban" - más szóval, "megtagadják" őt, hogy ő lenne az atyjuk, a kiinduló munka általa lett véghezvive, a korintusi megtértek zöme az apostol "szellemi gyermeke". De szintén a korintusiakhoz szóló levélből (2Kor 12) olvassuk, hogy "hamis atyafiakkal" is meggyűlt a baja Pál apostolnak, miközben képviselte az Úr Jézust a megtéretlen és a már megtért emberek előtt, egyaránt. Szomorú, de tény... És a réseket az ördög kihasználja.
--Van egy másik fájdalom - szenvedés - is, ami a munkát kíséri: ez pedig a "fájdalommal szülés" jellemző tapasztalata. Egyszerűen, ahogy újra és újra nekimegyünk egy-egy feladatnak, ahogy azok a feladatok elvégződnek, közben ott lesz ez a fájdalom, a "szülés fájdalma". Gal 4,19 - itt a lelkigondozás, a felépítés munkája során találkozunk ezzel, amikor összetört a korábbi munka, és ismét el kell végezni, hogy a mennyei terv megvalósuljon... ?
--És végül sikerrel jár ez a sok "szenvedés", lesz értelme ennek? Igen. Ez az Úré. Az Úr Jézus szenvedése, amiben mi részt veszünk. És eközben Ő ott van velünk, a világ végezetéig. És megismerjük közben Őt, és formál bennünket, és betölt bennünket az Ő dicsősége, sőt, megnyugszik rajtunk a dicsőség Szelleme (Szent Lelke) is, és az Ő öröme is, bármilyen furcsa is ez. De természetfeletti az egész folyamat, még a szenvedés is ehhez tartozik. S így a Menny közelsége is ott lesz velünk. Amúgy pedig imádkozunk (s látjuk, az apostol kéri a testvéreket, hogy imádkozzanak érte, hogy győzni tudjon az ilyen helyzetekben - Kol 4. és Filemon levele) s aki imádkozik, az győz. Pál le fogja győzni az ellenállást, az Úr hatalmával, elvégzi az összes munkát, és kikerül - itt a Filemon levélben említi - a börtönből, s odakerül azokhoz, akik imádkoztak érte. Ez így lesz, az ördög minden "fenekedése" ellenére is. És mi ugyanígy, a mi életünkben, meglátjuk az Úr Jézus Krisztus győzelmét - megígérte. 1Kor 10,13. Jak 4,6-8. Luk 10,19-20. ?
--Végül ráláttunk a folyamatra is, amiben ez a fajta szenvedés további formálódáshoz vezet - Róma 5,1-5. ?