Nem hiábavaló...
Ez nekünk általában nagyon fontos - amit csinálunk, ne legyen hiábavaló. Ne legyen üresjárat. Ne kelljen megbánnunk utólag, hogy mennyi mindent belefektettünk, mennyire de rá építettünk, s most csalódnunk kell... ezt nem akarjuk.
-- De ez nem mindig látszik meg rögtön.
-- Sokszor mások is azt mondják: "mit töröd magad... mi értelme van ennek"... s az, amit teszünk, "hiábavalónak" tűnik számukra.
-- De ha tudod, hogy nem hiábavaló, amit teszel, új erőt merítesz.
-- Az Ige segít, sok ponton megmutatja, mi nem hiábavaló, mi marad meg, mibe érdemes belefektetni. Mit érdemes megtenni, mi nem fog "megcsalni".
"Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten KEGYELME által vagyok, ami vagyok; és az Ő hozzám való kegyelme NEM lett hiábavaló (kenosz - üres, megfosztott, haszontalan, hiábavaló). Sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de NEM ÉN, hanem az Istennek velem való kegyelme. Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és ÍGY LETTETEK ti hívőkké." (1Korinthus 15, 9-11.)
-- A mi életünk mögött is, a háttérben, ott van Istennek mérhetetlen jósága, türelme, dolgozó, munkát végző szeretete, megbocsátása, helyreállítása és további kibontakoztatása - más szóval: kegyelme.
-- Kulcskérdés, hogy ez a kegyelem ne legyen "hiábavalóvá", üres, felesleges befektetéssé, haszontalanná!
-- S ez... ez kin fog múlni? Nem azon, amit Isten tesz, hanem amit te fogsz tenni.
-- Miben látszott meg ez a különleges kegyelem az apostol életében, és az, hogy nem lett ez hiábavalóvá? Abban, ahogy végezte Isten munkáját... s amilyen gyümölcse lett ennek - sokan hívőkké lettek.
-- Az, hogy nem lett hiábavalóvá (a kegyelem, amit kaptak, s a munka, amit a kegyelem által végeztek), abban látszott meg, hogy hívőkké lettek (többek között) a korinthusi hívők is.
"De hála az Istennek, Aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló (kenosz) az Úrban." (1Korinthus 15, 57-58.)
-- Nem mindegy, mit tudsz, mire gondolsz, mire állítod be magad, mi hat át, amikor egy-egy nehéz időszakban kell megállnod az eredeti terv mellett!
-- Az Ige biztat: nem lesz hiábavaló, amit befektetsz, elvetsz, amire odaadod magad, ha az Úrral jársz.
"Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló (kenosz). Sőt inkább, noha előbb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással." (1Thessalonika 2, 1-2.)
-- Itt a gyakorlati bemutató: harci időszakban, megrázkódtató körülmények, nehezítések, üldözések, akadályozások közepette is, megszületett az eredmény, bátran hirdették az evangéliumot a célzott városban - Thessalonikában.
-- Sőt, nem csak, hogy hirdették, de meg is menekültek ottani emberek.
"Annak okáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem, elküldtem, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-e meg valami módon titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló (kenosz - üres, megfosztott, haszontalan, hiábavaló) a mi fáradságunk?" (1Thessalonika 3, 5.)
-- Ha már megfogant az Ige, megmaradtak-e a testvérek az Úrban. Ez is a "hiábavalóság" elkerülésének kérdése.
-- Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy nem hiábavaló a mi munkánk - az, hogy "maradandó".
-- S ezért tenni is tudunk:
a./ Úgy hirdetjük, eredetileg az Igét, hogy nem árulunk zsákbamacskát, nem hitegetünk senkit, nem szabjuk az emberek kívánságaihoz a hirdetett Evangéliumot, hanem világossá tesszük az üzenetet, és hogy a megtérést nem lehet kikerülni, az életátadást, az odaszánást... a teljeset hirdetjük, nem látszólagos "eredményekre" törekszünk...
b./ Amikor megtértek, megteszünk mindent, hogy rögzítsük a megtérésüket, megerősítsük őket abban, ami történt, és alapot vessünk az Igéből, hogy jól épülhessen fel rá az életük.
c./ Később is biztatjuk őket, jó példával járunk elöl, s imádkozunk értük, hordozzuk őket az Úr előtt.
d./ Ha kell, ismét felemeljük őket, helyreállító munkát végzünk, hogy ne tudja őket visszacsábítani az ellenség.
"Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló (mataiosz). Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól." (Jakab 1, 26-27.)
-- Egy másik kulcskérdés: nem látszat-jellegű az üzenetünk, a megtérésünk, és amit teszünk! Hanem? Isten szíve szerint való, benne van az a szeretet és tűz, ami Őtőle jön!
-- Nyelv, szív, irgalmasság és segítés, s tisztaság, amiben megőrzöd magad.
--Ez a te életed, a te felelősséged. Így nem lesz hiábavalóvá az Isten kegyelme, ami megmentett téged. Így végzed el, amiért itt vagy a földön! Így nem lesz hiábavalóvá a te szolgálatod, a te munkád sem, az Isten országában.
Érdemes végiggondolni:
1./ Mitől tartasz, hogy "hiábavalóvá válik" abból, amit tettél vagy teszel Isten országában?
2./ Mi tart vissza attól, hogy a "nem hiábavalót" végezd, ebbe add bele az erődet, figyelmedet, idődet, pénzedet?
3./ Mi az, ami most nagyon nehéz az életedben, de mégis teszed, és amire most azt mondja az Úr, hogy tedd, folytasd, maradj meg benne, ne add fel, mert nem hiábavaló, amit teszel?