MEGTÉRÉS MINDEN FRONTON...
Furcsa ez a cím?
1./ Ahogy beszélgetek az emberekkel, s ahogy bele-beleütközöm egy-egy területen a gondolkodásmódba, mégis ez jut eszembe: "Megtérés minden fronton..."
2./ Mondhatom másként is: "Megtért szív minden területen."
-- Hiszen megtérni egyszer kell, de akkor alaposan.
-- Ugyanakkor a megtérést minden nap "aprópénzre váltjuk", vagyis "gyakorlatba tesszük".
-- Más szóval: "megtért szívvel" élünk hétköznapjainkban.
3./ Mit jelent ez? Azt - ahogy én megértettem (s amire odaadtam magamat) - hogy
a./ az Övé az elsőbbség, Ő van az első helyen,
b./ amit mond, ahhoz igazítom az én értékeléseimet, értékítéleteimet, gondolataimat,
c./ ha szól, hogy valamiben engedjek Neki (vagy valakinek, aki Őt képviseli a szavaival), akkor engedek, és
d./ Keresem, mi az, amit Ő szeretne, ami az Ő "szíve szerint való", Ő mit tenne, vagy mi lenne helyes, Őszerinte. ?
4./ A másik oldalról: mi az, ami nem a "megtért szív" jellemzője?
-- Az, ha őrzöm a keserűséget. (A szívemben, a gondolataimban, a beszédemben... nem engedek belőle...)
-- Őrzöm a meg nem bocsátást.
-- Nem keresem meg, hogy miben vétkeztem, miben kellene másként járnom. Nem vizsgálom meg a szavaimat, a viselkedésemet, a kapcsolataimat, hogy mi az, ami NEM dicsőíti meg Őt, bennük. Elhárítom az Ő korrekcióit.
-- Az, ha a kényelmem, a saját, személyes megbecsültségem, hírnevem, elismertségem (személyesen vagy virtuálisan - FB-n, stb. lájkok tekintetében - az emberektől kapott elismerő szavak, jó vélemények) a fő szempont abban, ahogy egy-egy helyzetben döntök. Nem tudok engedni (az Úrnak sem), ha ezek "sérülnének".
-- Az, ha a pénztárcám az ÚR az életemben, és az egyéni "boldogulásom", és amint ilyen területet érint valaki az életemben, támadok, mint a kígyó, ha a farkára lépnek, vagy behúzódom a páncélzatom mögé, és azt mondom: "semmi közöm hozzá(d)".
-- Az, ha a visszavágás az "életelemem", nem hagyok szóhoz jutni senki mást, bántó szavakkal elhallgattatok mindenkit, aki szólni "merne" mellettem...
5./ Persze mindezek jöhetnek sérült szívből... megértem.
-- Jöhetnek rossz tapasztalatokból - megértem ezt is.
-- De... de a megtért szív megvizsgálja saját szavait, viselkedését, az Igének adja az elsőséget, és a Szentlélek figyelmeztetésének, KERESI és követi a békességet, és mindazt megteszi, ami rajta áll, hogy tiszta legyen a szíve, és tiszták a kapcsolatai.
-- Ez a "megtérés minden fronton" alapelve: Mit szeretnél Te, Uram?
-- Beindítja a visszafordulási motorokat, és akármit tett is korábban, az ember, azt mondja: "Bocsáss meg, Uram, nem akarom ezt...".
-- Nem hagyod, hogy eluralkodjon rajtad a kemény szív, a megkeményített gondolkodás, hanem mindig első lehet az Úr Jézus, az Ő szava, az Ő országa és az Ő igazsága.
6./ Megtérés minden fronton - azzal szemben is, ami "tömegjelenség".
--A virtuális-kereszténységgel szemben is. Mármint a saját életedben.
-- A valós, fizikailag létező gyülekezethez tartozás helyetti kínálat pontosan ahhoz vezet, hogy "válogatsz abban", és "kiszemezgeted" belőle azt, ami neked tetszik, és "kihagyod", ami "kellemetlen", vagy "fárasztó", vagy "unalmas"... márpedig a valós gyülekezethez tartozásban mindig van alkalmazkodás, mindig van mások meghallgatása, másokon való meginduló szív, és olyan problémákkal való szembesülés is, amik neked "nem kellemesek"... mert, hogy emberekről van szó, élő emberekről, akiknek a gyülekezet az otthona, a családja, néha az egyedüli kapcsolódási pontja - és ez azt jelenti, hogy a valósággal szembesülsz, nem egy "fényesen megszervezett programmal", ahol mindenki a "legjobb arcát veszi fel", és ahol a kamera CSAK annyit mutat, amennyi "fogyasztható kifelé" is.
-- Tömegjelenség (pásztorok így mondják: "a Covidtól kezdve"), hogy otthonról kapcsolódik bele valaki a "gyülekezeti életbe", és nem hozza meg az áldozatot, ami azzal jár, hogy elmegy személyesen, "végigüli", és ott, helyben "végighallgatja" azt, ami valóságos, és ott, személyesen részt vesz benne... legyen az, bár egy "gyengébb dicsőítés", vagy "hosszúra nyúlt prédikáció" (amiről nem tudsz tovább kapcsolni, mert jelen vagy), avagy szaggatottabb bizonyságtétel, amit nem "vágnak meg", mielőtt "közzé teszik" - mert, hogy ez, ott(hon) az élet...
-- Szóval, kényelmesebb, "olcsóbb" is, talán, de nem valóságos... nem érzed a testvérek jelenlétét, a közösséget, a megérintett szíveket és valós könnyeket, nem érzed az ottani "problémákat" sem, mert mindenből "kicsipegeted" azt a "jót", ami neked "jár", és nem veszed fel azt, ami fájdalmas, "problémás", megrázó, vagy "megoldhatatlannak tűnik".
7./ Amúgy jó kérdés... Kik veszik fel ezt? Kik fogják hordozni a "létező gyülekezet" harci helyzeteit, problémáit, megoldásra váró terheit, nehézségeit? Kik?
-- Akik személyesen ott vannak, és adják magukat arra, ami "nem látványos", és nem lenne "vonzó" mások számára a virtuális térben.
-- Ha nincsenek ilyenek, akik felveszik a valós nehézségeket, hordják, szeretnek a valóságban, és szolgálnak, szeretettel, elhordozással, akkor nagy baj van, mert ilyenkor, előbb, vagy utóbb, még virtuálisan sem lesz gyülekezet... ha ezeket a fájdalmas és nehéz - hordozni való - dolgokat valaki fel nem veszi... ?
8./ No, itt egy front, ahol szükséges a megtérés.
-- Csak megkérdezem: ha nem lenne virtualitás, nem tudnád elérni interneten a gyülekezetedet, ha nem lenne messenger csoport (ami viszonylag olcsó elérés - s persze hálás érte az ember), hanem csak pénzes telefonon, vagy személyesen tudnád elérni a gyülekezeted tagjait... ha nem lehetne közvetítést látni az istentiszteletről, hanem csak és kizárólag a személyes jelenlét tudná megvalósítani a gyülekezethez tartozást, akkor mit tennél?
-- Abbamaradna a gyülekezetbe járás (ahogy így is lehet, hogy abbamaradt az életedben)?
-- Vagy felmérnéd, hogy neked mégis "megéri", és szükséged van a gyülekezetre, a testvérek közösségére, a közös dicsőítésre, a közös imádságra, egymás meghallgatására, a testvéri szeretetre... lehet, hogy megtennéd, hogy az idődet "átrendezed", és mindent megteszel, hogy ott legyél, időben, és kihasználd a lehetőséget, hogy az Ige ott, helyben (is) szólhasson hozzád? Lehet?
-- Vagy elkönyvelnéd, és azt mondanád, hogy "eddig is meg voltam gyülekezet nélkül, ezután is meg leszek"?
9./ Jézus mit gondol a Gyülekezetről? Neki mennyire fontos? Ki Neki a Gyülekezet? Mit mondott és mond az Igén keresztül?
-- "El nem hagyván az összegyülekezésünket..." - ahogy fordítják néhányan a Zsidó 10, 25-öt, vagyis az "episzünagógé"-t, a magunk "összegyülekezését", gyülekezetét?
„El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” Zsidó 10, 25
-- S hozzáteszi még az Ige: "amint szokásuk némelyeknek"...
-- És az akkori valósághoz még az is hozzátartozik, hogy ott, abban az időben, valószínűleg üldözés is nehezítette a gyülekezetbe járást, nem csak a sok "utazás" (gyakran gyalog), és a rejtett, bezárt jelleg, amiben a meleg, az izzadtságszag, a rejtőzködésből fakadó speciális időpontok (pl. este, éjjel) jelentettek nehézséget... hanem az, hogy "ha felfedeznek", ha "eljárás alá vonnak", lehet, hogy a "vagyonunkba kerül" vagy "szabadságvesztésre ítélnek"... („Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.” Zsidó 10, 34.)
10./ Miért fontos Neki, hogy mi "összegyülekezzünk", vagyis, tartozzunk egy "összegyülekező közösséghez", ahol számon tartanak bennünket, és ahol mi is számon tartjuk a testvéreinket? (Persze soha nem lenézve másokat, akik "másik összegyülekezéshez" tartoznak, hiszen egy a Krisztus Teste, bárhol gyűlik össze, és bármilyen szokásaik vannak is, vagy dalaik, vagy istentiszteleti "liturgiájuk", vagy "sikeres", vagy "sikertelen" életszakaszuk...)
Miért? Miért, miért, miért, miért?
Ahogy én megértettem, ezért:
a./ Mert a tanítványoknak szükségük van arra, hogy legyen "hátországuk", kiszámítható imatársaik, elhordozó, áldó, segítő hátterük, biztonságuk, ahol beszámolhatnak örömmel arról, amit tettek, ami elérte őket, amit ők el tudtak érni... ahol MEGÉRTIK őket, és hordozzák is, és ahol az Úr szava is jelen van, és meg tudja erősíteni őket, hétről-hétre (az összegyülekezés napján legalábbis, de ezen felül a házankénti közösséggyakorlás időpontjaiban is).
-- Mindenkinek szüksége van időnként vigasztalásra.
-- Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy ha nem segítenek mások, elveszít területeket, dolgokat, helyzeteket, saját életében, saját környezetében, és ezért ki van szolgáltatva mások segítő hozzáállásának. (Jönnek élethelyzetek, konfliktusok, támad az ellenség is, betegségek, halálesetek, munkahely-vesztés, és más dolgok, a gyereknevelésben, a rokonsággal kapcsolatosan is lehet, vagy a hétköznapi munkákkal, amiben szükség van a "hátországra".)
--Mindenkinek szüksége van arra, hogy öröm, békesség, hálaadás vegye körül, s lehet, hogy saját családi, egyéni élethelyzetében nincs meg ez, és ő képviseli csupán az Isten országát, és ebben jó időnként megpihenni, megerősödni, feltöltődni (ez az összegyülekezés alkalmával megtörténik... ha kevés az istentiszteleti idő rá, vagy az üzenet nem volt túl "erős", vagy valami más volt - akkor is ott vannak a testvérek, akikhez "tartozik", és akikkel megoszthatja harci helyzetét, vagy igényelheti, hogy most "csak egyszerűen dicsőítsük az Urat", vagy "legyünk csöndben egymás mellett egy kis időre". ... ez a gyülekezet egyik óriási, csodálatos funkciója).
b./ Mert a tanítványok így tudják betölteni küldetésüket, hogy kiegészítik egymást...
-- Egymás ajándékaival, alkalmasságával, és a különböző élethelyzetek, az élet különböző időszakai áldásaival, hiszen mindenki más-más helyzetben segít, áld, tud részt venni a másik életében, akinek kicsinyei vannak, úgy, ahogy akkor lehet, aki nyugdíjas, azzal, amit akkor lehet, aki oktató, vagy vezető a maga élethelyzetében, azzal, amit onnan be tud hozni, és mindenki, mindenki, mindenki, aki odatartozik, azzal, amit az Úrtól kapott, vagy fog kapni egy-egy helyzetben.
-- A kiegészítés kulcsfontosságú - mert nem egyedüli szolgálatra hívott el az Úr Jézus bennünket, hanem tanítványok közösségének munkájára, amiben ott van Ő, így, a teljességben, az egymást kiegészítő jellegben... sok-sok ajándékával, vezetésével, kijelentésével... a Szentlélek által.
c./ A tanítványok egyenkénti hite összekapcsolódik harci egységgé, és így fordul az ördög munkái ellen, a lehetetlen helyzetek megoldására, imádságban, szellemi harcban, böjtölésben, egyeztetéssel, megbeszéléssel, lerögzítéssel, hogy ez az egyeztetett hit az Ige alapján hatalmasan változtasson (a Szentlélek vezetésével és a mi Mindenható Istenünk hatalma által) a környezetünkben levő "változtatni valókon".
-- Így "hódít" a tanítványok serege... pl. intézményeket, területeket, családokat, személyeket... az Isten országa számára... így von ki az ördög felügyelete alól, így nyer meg az Úr nevének, és így segíti a kibontakozást, a jó irányokat, szemben az ördög rossz folyamataival... (legyen ez akár országos jellegű is).
-- Így "áll ellene" az ördögnek a tanítványok egyeztetett HITE, és imádsága, és így fut el tőlük az ellenség, és így törhet előre Isten országa az ő környezetükben, vagy akár tőlük "távolabb" is, ha imádkoznak, szellemi harcot folytatnak az Ige útmutatásai alapján („Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. 2. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel).
3. Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön.
4. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.
5. Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;
6. Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből,
7. Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;
8. Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.
9. Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ő velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Ő nála.
10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.
14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;
16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;
17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:
18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,
19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,
20. A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.
21. Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;
22. Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket.
23. Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
24. A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.” Efézus 6 és „1. Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,
2. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.
3. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt,
4. A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.
5. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
6. A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,
7. A mi végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.
8. Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.
9. Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,
10. Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
12. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.
13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
14. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:
15. Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.” 1Timótheus 2.)
d./ Küldetések, missziók, eseti és folyamatos jelleggel is ezen az alapon tudnak elindulni.
-- A kiküldés is a helyi gyülekezetből történik meg, és a folyamatos hordozás, az anyagi háttér biztosítása is, a legtöbb esetben.
-- Még a látás megszületése is („1. Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
2. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
3. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
4. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
5. És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
6. És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
7. Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
8. Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
9. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
10. Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
11. Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
12. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
13. Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
14. Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
15. És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
16. Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
17. Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
18. És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
19. És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
20. És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
21. Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
22. És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
23. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
24. Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
25. És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
26. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
27. Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
28. És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
29. És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
30. De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
31. És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
32. És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
33. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
34. Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
35. Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
36. Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
37. De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38. Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
39. És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
40. Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
41. Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
42. Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
43. Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44. A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
45. Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
46. Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
48. A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
49. Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
50. A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
51. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
52. A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.” Apcel 13.)
-- Ha kicsiben, ha nagyban (minden "nagy" kicsiből indul el), a gyülekezet - a tanítványok közössége - áll a háttérben...
11./ Igen. Valós kérdés. Mi van, ha ott, ahol élsz, nincs élő, valós, tanítványok közösségét jelentő "összegyülekezés"?
-- Megértem, van ilyen helyzet, nagyon is.
-- Mit tennék én - vizsgálom meg azonnal, mielőtt "tanácsod adnék" bárki másnak?
-- Biztos, hogy keresnék... a szomszéd városban, vagy környezetemben, akár távolabb is... és, ha találok, akkor (amint felismerem, hogy "ez az") elkötelezem magam ott, ahol fel is veszik az elkötelezettségemet, és számon is fognak tartani.
-- Erre szükségem van, a saját helyes irányom miatt is, és azért, mert az elkényelmesedés, az önmagam köré való "becsavarodás" azzal jár, hogy a növekedés megszűnik az életemben, vagy elméletivé válik, vagy "egyirányúvá", az élettől elszakítva. Tehát: kell.
-- Ha végképp nincs ilyen, vagy csak nagyon nagy távolságban, amit - az utazási lehetőségeket is figyelembe véve - nem tudok áthidalni, akkor is keresek, és ha csak ritkábban (mondjuk havonta egyszer, vagy hasonló "sűrűséggel"), de elmegyek, mert személyesen jelen akarok lenni olyan helyen, ahol van igehirdetés, van dicsőítés, van imádság egymásért, van személyes felelősséghordozás, ahol számot kell adnom (legalábbis rám kérdeznek, és ez azt jelenti, hogy számot adok), és ahol én is hordozok másokat, ahol megismerem az ottani testvéreket, és valami módon közösséget is gyakorlok velük... pl. telefonon, internet útján (mert, hogy ennek van haszna, ha helyesen használjuk, és áldás, ameddig van, és ameddig a keresztények részt vehetnek benne - csak jól kell használni).
-- És megnézném, van-e más testvér a településemen, illetve, vannak-e olyanok, akikkel akárhogy is, de lehet együtt imádkozni, és hordozni egymás terheit.
-- Ha végképp nincs, a gyülekezeti hátteremből is segítséget (hordozást, áldást, kiküldést) kérve, elkezdem a saját környezetemben az evangélizálást, a kapcsolatteremtést, hogy megmentsek másokat.
-- Ha jönnek, ha találok olyanokat, akikhez én elmehetek, ahol lehet beszélgetni, talán imádkozni is értük, vagy később együtt is, akkor őket valahogy behozom Isten országába... és ebben is segítség a helyi gyülekezet, akár úgy, hogy ők is küldenek valaki(ke)t, hogy segítsen(ek), és együtt hozzunk létre házicsoportot, közösséget, akár úgy, hogy legalább tudnak rólam, van, hol elmesélni, miben vagyok mivel küzdök, milyen előrelépéseim vannak... szóval, nem vagyok "magányos harcos", hanem van mögöttem közösség is
-- Megértek minden élethelyzetet... megértem, és nem bántom, akik nehezen lépnek egy csalódás után, amikor visszaéltek bizalmukkal, vagy sarkosan kezelték feltárt problémáikat, vagy kibeszélték őket, vagy éppen a tüzet, ami volt bennük, próbálták kioltani bölcstelen vagy szeretetlen módon, "vallásos hozzáállással"... megértem. Nem mondom, hogy "könnyű", és "simán rázd le magadról", hiszen az összetört bizalom, a botránkozás gyógyulást igényel - de... a megtért szív készen áll újat kezdeni, és a maga részét is megnézi, mit kellett volna esetleg másként... (tapasztalat), és miért lehet mégis hálát adni... és mit lehet mégis megköszönni, vagy miben kell mégis nekem is bocsánatot kérni... és elengedni a másik oldalát, nem hánytorgatva fel azt, amit tettek, vagy nem tettek meg... ez a megtért szív hozzáállása...
-- És, ha ott a megtért szív, a készség a jóra, AZ úr jézus meg tudja adni, el tud vezetni arra az állapotra, és meg tudja nyitni a kapukat, hogy mégis legyen testvéri közösség, tanítványi harci háttér mögötted, és te is tartozhass valahová, ahol számon tartanak téged, és érzed a felelősséget, ami nélkül nincs növekedés...
12./ Szóval, igen - vannak nagyon nehéz helyzetek.
-- Maximálisan megértem.
-- Hordozd a szívedben - ebben a mostani böjti- és imaidőszakban különösen is - a pásztorokat, gyülekezeti vezetőket, mert nagyon nehéz a helyzetük, olyan területeken kell dönteniük, sokszor, és olyan dolgokat kell elhordozniuk, sokszor, amit kívülről el sem lehet képzelni. És az Úrnak adnak számot. Minden szavukról („1. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.
2. Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.
3. Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testöket igazgatjuk.
4. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.
5. Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!
6. A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.
7. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelidíttetett az emberi természet által:
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.
9. Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:
10. Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!
11. Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt?
12. Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
13. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.
14. Ha pedig keserű irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.
16. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.
17. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.
” Jakab 3.) és minden döntésükről, eljárási módjukról, kapcsolatukról, mindenről, amit a bárányokért tesznek (a bárányok az ÚRÉI - ld. „1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:
2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.
3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.
4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6. Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.
7. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.
8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.
9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.
11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.
13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.
14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.
15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!
17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.
19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?
21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?
24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.
25. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.” János 21-ben az Úr Jézus szavait Péterhez).
-- Ha van otthonod, otthon-gyülekezeted, adj hálát érte, ne kritizáld, ne vesd össze a "virtuális gyülekezetek", "alkalmak", "dicsőítések", "prédikációk", stb. "kínálatával", mert ez olyan, mintha egy gonosz szemű férfi a saját, "valóságos feleségét", a "valódi nőt" vetné össze az interneten látható, vagy munkahelyén jelen levő "többi nővel"... egyik karcsúbb, másik alacsonyabb, harmadiknak nem kell festeni a haját, negyediknek meg van minden foga, stb. Brrr... ez a legrosszabb forgatókönyv, amit el tudsz képzelni! A legrosszabb... elhiszed?
-- Az összehasonlítgatás kétségbe ejti a "valóságosat", a ténylegesen ott levő, a téged is hordozó, melletted szolgáló feleséget, a "valóságos nőt", és képtelen helyzetében, "versenyre készteti", amiben szükségszerűen "alul marad", mert a retusált képekkel, és kiragadott videókkal SOHA nem lehet a "versenyben győzni"... ne hozd ilyen helyzetbe a pásztorodat, a dicsőítőidet, a gyülekezeted tagjait (mert ők idősek, szegények, sok bajjal küzdenek - bezzeg a tévében látható gyülekezet tagjairól lerí, hogy mennyire áldottak, milyen szépek, fiatalok, mennyien vannak, stb.)
-- Szóval, ha van, becsüld meg, és nézd meg, miben tudsz TE, személyesen segíteni, hogy "jobb legyen", hogy előrelépés lehessen, és ünnepeld, ha bármiben van előrelépés, siker, mert ez az Úrtól van... ne keserítsd el a testvéreket a hűtlen elhagyással, a lenéző magatartással, a másokhoz viszonyítással, mert ez olyan, mintha valakit azért vetnél meg, mert ő csak 165 cm (teljes magasságában), míg vannak 180 cm-sek is... vannak. De a 165-ös a tiéd, és a 180-asnak is vannak nehézségei, csak azt nem látod. ?
-- Ha úgy állsz hozzá, hogy ott a megbecsülés a szívedben, és tiszteled őket, a testvéreidet, a szolgálókat a gyülekezetben, a felelősséget hordozókat, akkor JOBB lesz az egész légkör, és az Úr meg tudja mutatni talán neked is, mi ott a szereped, mit tudsz te hordozni az "egészért", és miben kell neked formálódnod... hm... megint ott vagyunk a "megtért szívnél"... ugye?
-- A megtérés minden fronton KIHAT arra, hogy milyen lesz a környezeted is, vagyis, hogy TE milyennek látod azt, és felismered, hogy te mit tehetsz ott...
-- Ez teljesen más, mint pusztán "megmondó emberként" beolvasni, hogy "milyen ócskák", vagy "milyen maradiak", vagy "milyen kicsik", vagy "milyen... milyen... milyen...-ek".
-- Az Isten országa pontosan arról szól, hogy te Istennek mondod el, hogy "jöjjön el a Te országod, és legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt, a földön is", és az első helyre így az Ő akaratát teszed, és a ti kapcsolatotokat Ővele, és a te szívedet adod oda Neki, hogy elsősorban, első lépésben ott jöjjön el az Ő országa, legyen meg az Ő akarata... szóval, TERET engedsz Neki, hogy végezhesse az övét ott, nálad... és ez a "megtérés kiszélesítése minden fronton" kezdve a te szíveddel, a te szavaiddal, a te gondolkodásmódoddal, a te életeddel... S ez jó... ez bibliai, ez mennyei... és nagyon sok jó dolog tud ebből előjönni... kibontakozni
Uram, legyen, legyen, legyen meg, ez a Te Eklézsiád, a Gyülekezet, amiért te az életedet adtad oda, és amit a tanítványok szívére helyeztél, amiért elküldted a Te Szentlelkedet, a Szent Szellemet, hogy kiformálja, és ajándékaival teljessé tegye őt... igen, Uram, a Te szíved vágya.
Én pedig most ADOM magam, hogy minden, amit Te gondolsz, megvalósulhasson az életemben, és általam a környezetemben is, hogy a Te jó terved végbemehessen ezen a fronton is.
Itt vagyok, Uram, hogy cselekedjem a Te akaratodat. Ámen.
Köszönöm, hogy vezetsz, hogy irányba állítod az életemet, mindenkor, minden helyzetben, és megőrzöl, hogy szavaimmal romboljak, hogy elkeserítsek, hogy szétziláljak, lenézzek, földbe döngöljek... Te vagy az én Uram, Te vagy az én Királyom, Te vagy az én Útmutatóm, Vezetőm, Pásztorom, és Te adtad, hogy legyen helyi gyülekezet, testvéri összegyülekezés, tanítványok közössége, ameddig vissza nem jössz.
Itt vagyok, Uram, hogy betöltsem a Te akaratodat, köszönöm, hogy vezetni fogsz ebben. Ma is. Ámen.