Elízeus egy élethelyzetben. Az özvegy asszony szabadítást nyer. A két gyerek nem kerül adósrabszolgaságba. Mennyire, de mennyire bevon bennünket a mi Urunk, az Ő csodáiba. Ő szeret szabadítani, szeret megoldást adni, szereti, amikor Hozzá kapcsolódunk minden dolgunkkal, és várjuk Őt, az Ő munkáját. És Ő elvégzi - sokszor teljesen váratlan módon...
(A videó alatt következik a folytatás.)
Elízeus a Szentlélek indítására, a hit szavával hoz továbblépést egy élethelyzetben. Meg kell becsülni a hit szavát. Ez ajándék az Úrtól, ma is működik, az Úr csodáit, megoldásait, szabadítását hozza közel. Mindannyian benne vagyunk, ahogy az Úr elindítja. Bekapcsol bennünket. Nem úgy van, hogy "majd ránk esik", mi pedig csak "várjuk passzíve", hanem bekapcsol, és a mi részünket mi tesszük meg. Ez bontakozik ki ebben a történetben, a 2Kir 4 elején, amikor az özvegyasszony, egy korábbi próféta-tanítvány özvegyen maradt felesége odajön Elízeushoz, hogy segítséget nyerjen tőle. Meg is nyeri, de a megoldás csoda útján érkezik. A csodába pedig az Úr bekapcsolja Elízeust is, az özvegyasszonyt is, a fiait is, és vannak szempontok, amikre figyelniük kell. Nem véletlenek a részletek. Ezek ma is ugyanúgy fontosak, és ahogy bennünket bevon az Úr Jézus ma, az Ő szabadításába, sok jó megoldásába, ezek a részletek ma is fontosak. Az engedelmesség, a menny iránti szeretet és a figyelem a mennyei munkára, fontos, és ahogy mi bekapcsolódunk, egyre inkább megismerjük Őt, ma, itt, a mi életünkben, az Újszövetségben. A Szentlélek ugyanúgy, nagyon váratlanul, nagyon gazdagon, és mégis megismerhetően munkálkodik, és bennünket is, ahogy bevon, folyamatosan tanít, és odakapcsol a mennyhez ezen az úton is. Jó Vele járni... Ahogy a Szentlélekkel közösségben járunk, ahogy figyelünk az Úr Jézusra, és az Ő vezetésére, a Szentlélek által, egyre inkább megismerjük Őt, és egyre inkább betöltjük az Ő megmentő tervét. 