Elízeus az "Illésben levő Lélek kettős mértékét" kérte, és kapta is meg, amikor meglátta őt elragadtatni az Úr angyalai között. Ez a Szentlélek ugyanaz a Szentlélek, Aki ma is itt van, akivel Pünkösd óta beteljesednek az Úréi, és Aki ma is vezet, tanít, és bizonyságot tesz Jézus Krisztusról. Mi ezzel a Szentlélekkel - Szent Szellemmel - közösségben járunk, és igyekszünk Rá hallgatva, egyre inkább betölteni a mennyei tervet, egyre inkább közel hozni az embereket az Úr Jézushoz, és egyre inkább segítségére lenni azoknak, akik körülöttünk vannak (hívőknek és egyelőre még nem hívőknek, egyaránt). Jó, ha látjuk "működésben" a Szentlelket, az Ószövetségben, mert amelyek itt megírattak, a "mi tanulságunkra írattak meg". (1Kor 10,11. Róma 15,4. Zsid 6,11-12.) A miénk minden, ami itt meg van írva, a miénk, és azért, hogy mi most, itt, a mi világunkban, ebben a mostani időszakban győzzünk. 
--Így néztük meg a korábbi prófétai tanítvány özvegyen maradt feleségének és két gyermekének történetét, ahogy nehéz helyzetükből kiszabadulnak. Pontosabban, ők az Úrhoz fordulnak - Elízeus prófétán keresztül (is) - és az Úr megoldást ad nekik. Nem is akárhogy. Bekapcsolja őket is a szabadulásba, abba, ami hosszú távra megoldást jelent nekik. (2Kir 4 eleje).
--Utána, most, egy másik történet kerül elénk, szintén a 2Kir 4-ből, a sunemita, a sunemi gazdag asszony története, ahogy megérti Elízeus helyzetét, ahogy megvendégeli, ahogy befogadja házába, és még egy szállást is készít neki, hogy bármikor odajöhessen és megpihenhessen ott, nála. Egészen izgalmas, ahogy látjuk az Úr gondoskodását, egy olyan módon, amit ez az asszony nem is várt volna. A mesékben halljuk a "jó tett helyébe jót várj" fordulatot, de az Isten országában a "vetés és aratás" törvényszerűségére kell gondoljunk. A mi Istenünk nem feledkezik meg arról, ha vetünk, ha adunk, ha odatesszük magunkat, lehetőségeinket, amikor az indítást érezzük, és valamiképpen meg fogjuk látni az Ő ajándékait, ami nincs összekapcsolva azzal, amit tettünk, tehát "nem fizetség-jellegű", de mégis összekapcsolódik, mert a hit cselekedetei, az irgalmasság cselekedetei, az Istent kereső, az Urat tisztelő élet hűséges cselekedetei, a szeretet élete, nem marad "fizetség" nélkül, más szóval, nem marad következmény nélkül az Isten országában. Gondolj a Cézáreában működő századosra (Acs 10 - "alamizsnáid és könyörgéseid felmentek Isten elé..."), vagy arra, hogy Péter adott az idejéből, erejéből, pihenéséből az Úr Jézusnak, amikor az egész éjszakai halászat után megengedte, hogy hajójából tanítson (ő is bent ült ez idő alatt) - Lk 5 eleje. Az a bőséges halfogás összekapcsolódott azzal, amit ő a "hit által" (vagy egyszerűen engedve a mennyei kérésnek, indításnak) megtett. Öröm, hogy láthatjuk, a mi Istenünk hűségét ebben is (Gal 6,6-10.)
--Szeretem, ahogy a Szentlélek szava, ahogy az Ő vezetése egy-egy helyzetben kibontakozik, ahogy elénk kerül, amit Ő tesz, és ahogy ebben mi is benne vagyunk... Mert nálunk is hasonlóan működik. Nem idegen Tőle a gondolkodás, az, hogy tanácskozunk... Nem idegen, hogy "eljutunk" arra, amit Ő szeretne tenni. Néha lépéseket látunk, amik hozzátartoznak az Ő megoldásaihoz, gondoskodásához, de néha egészen hirtelen ott a váltás, a válasz, a szó a mennyből, és ez megfordít mindent... "Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni..." - mennyei szó. Élet beszéde. Bejön a szívbe, és csodát tesz. Hitet támaszt, és megváltoztatja a dolgokat, a körülményeket is... És megvalósul, végbe megy, amit Isten mondott.
--A hit szava - a Szentlélek ajándéka - ma is működik. Boldog vagyok, amikor jön, amikor meglátom, ahogy Ő adja, és elvégzi általa az Ő munkáját. Benne vagyunk, mindkét oldalról - mint, akik kapjuk, és mondjuk, és mint, akik halljuk, és ráállunk.