Közösség...
"És visszament Mózes az Úrhoz és mondta: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldtél engem ide? Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel - megszabadítani pedig nem szabadítottad meg a Te népedet." (2Mózes 5, 22-23.)
-- A fő üzenet nekem ma ebből az volt, hogy egy bizalmas, benső kapcsolatban bármit fel lehet tárni az Úr előtt. Még a bizonytalanságot is. Természetesen ez nem változtat azon, hogy őrizzük magunkat az elkeseredéstől, és attól, hogy rossz beszédeinkkel kaput nyissunk az ellenség előtt. De mégis, egy-egy időszakban elkeserítő helyzeteket élhetünk át, és az Úr Jézussal úgy beszélhetünk, hogy közben tudjuk, Ő felügyeli a dolgokat, Ő jó, és hatalmas, és a javunkra dolgozik... de közben mégis kérdezünk, bizonytalankodunk, és ezt el is mondjuk neki. (Ilyenkor persze nem feltétlenül beszélünk másokkal is bizonytalanságainkról, nem rombolunk másokat... de lehet, hogy lesz olyan harcostárs, együtt munkálkodó, együtt harcoló testvérünk, akivel beszélhetünk ezekről a helyzetekről. De az Úr mindig ott van, Vele mindig beszélhetünk, és beszélünk is, mert akarjuk az Ő győzelmét, akarjuk, hogy a legjobb valósuljon meg, amit Ő eltervezett.)
-- Mózes átment egy nehéz életszakaszon itt, a 10 csapás kezdetén. Előtte is volt egy nehéz életszakasz, amikor menekülnie kellett, de ez itt most más volt - itt az Úrral, az Ő harcaiban kellett helytállnia, és bizony ez új volt neki is. És nem az történt, amit gondolt, (bár az Úr beszélt erről, előre, hogy Ő tudja, a fáraó nem fogja olcsón adni, nem fogja szép szóra elengedni a népet), sőt, pont az ellenkezője.
-- A fáraónak meg volt a maga esze. Ideológiát tett a helyzetbe: "lusták vagytok, ezért beszéltek az Úrról és az Ő tiszteletéről" (mint a kommunisták mondták ezt korábban, amikor egész társadalmi osztályokat akartak eltüntetni, "deklasszálni", és a kereszténységet, a hívő életet tekintették a fő ellenségnek, amit ki kell irtani az emberek "fejéből", gondolkodásából). Amikor én megtértem, hallottam hasonlókat: "a papok lusták... a nép kizsákmányolói... semmittevők, és másoktól veszik el a pénzt... az egyház nem dolgozik, csak élősködik..." - és óriási volt a felismerés, egy ilyen ideológiailag befolyásolt történelem oktatás után, hogy az a jó, amiben élünk, az ókori gondolkodást meghaladó evangélium és annak képviselői útján jött be ebbe a világba. A "felebaráti szeretet", a "nők egyenjogúsága", a rabszolgák felszabadítása, a szegények megbecsülése és szeretete, a szociális gondoskodás, a gyermekmunka kiszorítása, az árvaházak létrehozása, az oktatás hangsúlyozása és széles körű elterjedése, az emberi személyiség, élet, mint érték megbecsülése, a kis magzatok megmentése, a házasság "rendberakása" és megőrzése, a kórházak megindítása, a missziói területeken az emberek felemelése, az emberevés megszüntetése... mind, mind az Evangéliummal volt kapcsolatban, még a "demokrácia" megszületése és megszilárdítása is... szóval egyáltalán nem az az ideológia volt érvényes, amivel a kommunista gondolkodás a gyerekeket "táplálta"... ellenkezőleg, ez agymosás volt, és a valóság eltakarása. A fáraó is ebbe a menetbe állt be. Ideológiát hirdetett, az Úr tiszteletét összekapcsolta a lustasággal. És ezen felül még az oszd meg és uralkodj elvét is bevetette. A zsidó népből választott munkafelügyelőket, akiken keresztül tartotta a kapcsolatot az egész néppel. S ezeket a munkafelügyelőket verték, amikor a nép nem tudta teljesíteni a normát. A normát pedig azért nem lehetett teljesíteni, mert a fáraó parancsára a munkát megkétszerezték. Ami eddig adottság volt, attól megfosztották az embereket, (polyva - eddig odaszállították, mások intézték a gyűjtését, itt csak felhasználták, mint a munkához szükséges anyagot), és most gyűjteni kellett... reménytelen volt, hogy be tudják tölteni a feladatukat. És verték őket. Pontosabban a munkavezetőket. S amikor a munkavezetők erre rákérdeztek, a fáraó emberei egyértelműen Mózesre és Áronra mutattak: azért, mert ők idejöttek zavarogni. Mit tesz erre az ember? Az amúgy lázadásra hajló ember? A szűklátókörűséggel, a pillanatnyi éhséggel és munkával küszködő, lehúzó hitetlenségben élő ember? Ellene fordul annak, akinek látása van, aki a jövőt tartja a szeme előtt, és megvádolja azzal, hogy ha nem próbálkozna, akkor jobb lenne a helyzet. A fáraónak (s gondolhatod, itt az ördög munkájáról van szó a háttérben, szóval magának az ellenségnek is) Ez a célja. Oszd meg és uralkodj. Az ellenség azt akarja, hogy Isten népe megzavarodjon, fellázadjon vezetői ellen, kritizálja azokat, akik indítást, vezetést, látást vettek az Úrtól, és akik a jövőt tartják szem előtt. S ha ez sikerül, az egész misszió dugába dől. Nos, az ördög ezt akarja.
-- Egy vezetőnek elkeserítő, ahogy tapasztalja a lázadást, a szűklátókörűséget, és közben nem látja, hogy az Úr cselekszik valamit... pedig az Úr cselekszik, csak nem mindig van a felszínen, nem mindig látszik, nem mindig jön el az ideje annak, hogy nyilvánvalóvá legyen, amit Ő tesz... de cselekszik.
-- Nos, Mózes, itt, ebben az elkeserítő helyzetben az Úrhoz kiált, és kérdez, úgy, mint ahogy te is kérdeznél, esetleg, vagy én is teszem: "Uram, most ez az? Most ez az, ami a Te dicsőségedet munkálja? Most ez jó? Ezzel mit lehet kezdeni? Te fogod megoldani, Uram, mert én nem látom rá a megoldást (amúgy általában a legnagyszerűbb megoldások jönnek az ilyen helyzetekben a mennyből)."
-- És ez az üzenet, amivel az Úr megerősít: igen, átmész ilyen helyzeteken. Igen, úgy tűnik, az ellenség erősebb. Igen, övön aluli támadásokban van részed. Igen, az oszd meg és uralkodj elve ismét és ismét győzedelmeskedni látszik az Úr munkája felett. De nem ez az utolsó pillanat, és nem ez az utolsó lépés. Az Úrnál még van valami, ami felülírja ezt az előzőt. Csak Te ne add fel. Ne hagyd abba, és meglátod az Úr szabadítását.
"Az Úr pedig mondta Mózesnek: 'Majd meglátod mit cselekszem a fáraóval (tehát VAN még TARTALÉK az Úrnál, amit CSAK így tud megmutatni, ha VAN valaki, aki Vele együtt mozdul, és nem hátrál meg)- mert hatalmas kéz (!!! - ez az Úr!) miatt kell őket elbocsátani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről' (mármint a fáraó, amikor MEGLÁTJA cselekedni az Urat... amiben megakad, amivel nem tud mit kezdeni - nekünk EZÉRT van szükségünk arra, hogy mindig VELE maradjunk közösségben, mert NÁLA van a "hatalmas kéz", ott a hatalom, a KÖVETKEZŐ lépés, a megoldás... és mi ezt akarjuk, az Ő dicsőségét, az Ő tervének kibontakozását). Az Isten pedig szólt Mózeshez és mondta neki: 'Én vagyok az Úr (Jahve). Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten (Él Shaddai - "önmagában elegendő", egymaga, minden véghezviteléhez elegendő", Mindenható), de az én Jahve nevemen nem voltam előttük ismeretes (Mózesnek ezt a nevet jelentette ki. Mózes kérdezett rá, és az Úr ezt mondta: Vagyok, aki vagyok - vagyis nem változom - és leszek, aki leszek, mindenkor. Örökkévaló.). Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét (Ábrahámmal is, Izsákkal is, Jákóbbal is, újra és újra megerősítette ezt a szövetséget), amelyen tartózkodjanak. Fohászkodását is meghallottam az Izrael fiainak amiatt, hogy az egyiptombeliek szolgálatra szorítják őket, megemlékeztem az én szövetségemről. Annak okáért mondd meg az Izrael fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatuktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által. (EZ LESZ, és nem az, amit most látnak. EZ A VALÓSÁG, és ehhez kell odaigazítani a gondolkodást. Mindenki meg fogja látni.) És népemmé fogadlak titeket s Istenetekké leszek nektek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz munkái alól. És beviszlek titeket a földre, amely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és nektek adom azt örökségül, én az Úr.'(ITT a JÖVŐ... ez az, amiért az egész most történik... a nehézség idején az ÍGÉRETET látjuk, tartjuk a szemünk előtt.)Ekképpen szólt Mózes az Izrael fiaihoz, de nem hallgattak Mózesre, a kislelkűség és a kemény szolgálat miatt." (2Mózes 6, 1-9.)
-- "Nem hallgattak Mózesre" - ez a helyzet nem változott. Mindig lesz, aki megkapja a látást, mindig lesz, aki a jövőről beszél, mindig lesz, aki Istentől vezetői szerepet kap, és őrá hallgatni kell. De az is igaz, hogy mindig lesz ilyen kísértés, ilyen "helyzet", amiben furcsa, idegen, hogy valaki egy másik jövőről beszél, egy olyanról, ellentétes azzal, amit most lehet látni és tapasztalni. Ez pedig mindig a "kislelkűség" és a pillanatnyi nehézségek harca... amikor el kell dönteni, hogy megváltoztatod a gondolkodásodat, vagy, ha te nem tudod, elkéred az Úrtól, kikéred, hogy segítsen, hogy megváltozzon, hogy segítsen meglépni ezt a lépést... s az Úr teszi. Ezért jönnek a "súlyos kéz", a "hatalmas kéz" ítéletei, s az Úr közelsége az Ő szabadításával, hogy a látásmód megváltozzon, a készség megjelenjen, és az ígéretet át lehessen adni nekik.
Uram, köszönöm, hogy győztessé teszel engem is ezekben a helyzetekben, a jövőt látom a szemem előtt, és megismerem a Te "hatalmas kezedet", ami mindig időben jön, cselekszik, és győzelemre fog vezetni bennünket. Ámen.