Ezen úgy elgondolkodtam...
"Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által..." (1Korinthus 4, 15.)
-- Nem egy egyszerű helyzetben, hanem kifejezetten "hűségi" és "irányváltási" helyzetben írja ezt le az apostol a korintusi gyülekezet tagjai számára.
-- Fel sem merül semmi versengés vagy hatalmaskodás - egyszerűen tényként írja: "tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az Evangélium által..." - más szóval: rám bízta az Úr ezt az evangélizációt, odavitt, bekapcsolt ebbe a munkába, és megtalált ezzel a feladattal... betöltöttem, s ti újjászülettetek... ez tette "atyává" mellettük az Úr munkatársát.
-- Sokan léphetnek fel azzal az igénnyel, hogy (az apostolnál "jobban") tanítják őket... maguknak igényelhetik a "befolyásoló szerepet" a gyülekezettel kapcsolatban - de a tényt nem tudják megváltoztatni: "tőle vannak Krisztus Jézusban az Evangélium által". Bárki, bármennyire is hangsúlyozza jelen szerepét...
-- Ez az egész kérdés az apostol számára azért fontos, mert úgy érzékeli, hogy a gyülekezet elfordult a helyes iránytól, és saját hozzáállását, eljárási módjait teszi eléjük az apostol, hívja őket, hogy kövessék azt, ahogy Ő van az Úr Jézussal.
-- De ebben az összefüggésben már "jóformán másra nem tud hivatkozni", mint arra a tényre, hogy ő vezette őket az Úr Jézushoz. Ez tehát még valami "alapot" jelent arra, hogy hatni próbáljon rájuk.
-- Nyilván imádkozik és értük. Nyilván eléjük teszi az Igét, ahogy ő megértette, ahogy ő hirdeti, és ahogy érzi, látja, tudja, hogy a Szentlélek hangsúlyozza a számukra... de sajnos a gyülekezet hozzáállása egy "versenyhelyzetet" alakított ki, és az apostolt hajlamosak lenézni, semmibe venni. Ezért hivatkozik valami olyanra, ami nem megváltoztatható... s ami a felelősséget is megalapozza, amit az apostol érez a gyülekezet felé.
-- Nagyon meg tudom érteni...
-- Vannak pontok, amikor az ember nem is nagyon tud mást mondani... van, amikor nem marad más "érv" sem, amellett, hogy az Igét oda tudod tenni, és imádkozni tudsz a korábban rád bízottakért... akikért még érzel felelősséget.
-- Az ördög néha nagyon meg tudja rángatni a dolgokat... a büszkeség, a kemény szív, nagyon erőteljesen megpróbálják áthúzni az értelem, a Szentlélek figyelmeztetésének dolgait...
-- Van - lehet - jelentősége annak, hogy ők "kinek a segítségével" születtek újjá? Az apostol gondolatai szerint lehet jelentősége... ezért hivatkozik erre.
-- A mai lázadó(bb jellegű) gondolkodás szemében lehet, hogy semmit nem jelent ez a tény... de vajon a menny szemében? Hiszen az apostol nem pusztán emberi tényezőket tart maga előtt, amikor egy ilyen tényre hivatkozik. A menny szerint jár, és az Ige különösen is a mennyel való kapcsolatra hív és biztat...
-- Van még egy másik hasonló hely is: "Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiábrázolódik bennetek a Krisztus..." (Galata 4, 19.)
-- Mások nem ezen voltak, de az apostol, akinek ezek a testvérek szellemi értelemben a "gyermekei", képtelen letenni a felelősséget azokért, akiket egyszer az Úrhoz vezetett... "újra nekifog", újra belemegy a formálás nagyon nehéz harcába. Értelemmel, Igével, megnyeréssel, a háttérben imádsággal, mások bizonyságtételeivel, a tekintély és a mennyei szó bevetésével, mindent megpróbál, hogy visszavezesse azokat, akik korábban az Úrral jártak.
-- Nem "hivatali" kapcsolatban van velük, nem "emberi tekintélyre" hivatkozik, nem "hierarchikus elvárásrendszerrel" közelíti meg őket - hanem azzal, ami tény, ami ott van a háttérben, amit a menny fontosnak tart, és meg is erősít a szívekben... "nem sok atyátok... mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban, az evangélium által..."
-- Vannak "gyenge" pontjaink, van, amikor nem tudunk már "másként hatni", mert olyan "okos" lett a másik, vagy annyira hangsúlyozottan "próbálják tanítani őt", szemben a korábbi világos megértéssel - s ilyenkor nem marad más, csak a tény, hogy hogyan is születtél újjá? Kitől kaptad a mennyei indítást, vagyis kin keresztül érkezett meg a szó, amire végülis hallgattál, ami feltámasztotta benned a hit-et, és befogadtad az Úr Jézust? Ez maradt az apostolnak... s erre hívja fel a rábízottak figyelmét...
"Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által..." (1Korinthus 4, 15.)
Köszönöm a kincset. Azt, hogy igénybe veszed figyelmünket, erőnket, időnket, szavainkat, azt, hogy vagyunk, és bekapcsolsz megmentő terveidbe.
Köszönöm, hogy ez, hogy bevontál, nem múlik el, megmarad, és elkísér bennünket - itt, s majd talán még odaát is.
Köszönöm, hogy adsz tanácsot mindig, minden helyzetben, s ha nem látnánk meg, is adsz bölcsességet, ha kérünk Tőled - megígérted.
Köszönöm, hogy a szívünkben megőrzöd az igazán fontos dolgokat, és hűség formájában a korábban megtörténteket is, a helyes hozzáállást. Legyen ez így. Mindenkor.
És kérlek, a legjobb irányok, a mennyei útmutatás, menjen át, legyen hatékony, foganjon jó gyümölcsöt, és ne tudja a szétszakítást és megkeményítést véghez vinni az ördög. Se a büszkeség útján való fellázítást. Ámen.
2023. 10. 16. – Tanítás kelte