Először Kerekes Szabolcs énekéből hallottam a 131. Zsoltárt. Ő majdnem szó szerint énekelte ezeket az Igéket, s az életében is mélyen átélte. A dal onnan fakadt.
Az Úrhoz való simulás, a Nála való elrejtőzés járta át ezt az éneket, ahogy a zsoltárt is. Ő az első, Nála nincs fontosabb, Őhozzá jövök mindenemmel, minden helyzetben, és megőrzöm szívemet mindentől, ami Tőle eltávolítana.
Elvittem magammal ezt a lelkületet és vágyakozást. Jó iskolám volt. Ezt az üzenetet az Úr újra és újra odaadta nekem. Ma is ezt akarom.
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 131, 1-3.
--Ma egy embernek idéztem a Máté 5, 3 versét, amit sokan ismernek: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Bevillant neki, és kezdte értelmezni - itt azokról van szó, akik ... "hát, olyan egyszerűek" ... (nem akarta azt mondani, hogy értelmi fogyatékosok, de a gondolkodás leegyszerűsítettségére utalt). Ahogy én megértettem, itt arról beszél az Úr Jézus, hogy vannak, akik a Szentlélek által felmérik, hogy milyen mérhetetlenül szükségük van az Úrra, és hogy Nélküle csak kiszolgáltatott koldusok. És azt is mondja az Úr Jézus, hogy ezek az emberek boldogok, és hogy az övék lesz az Isten országa. Mert, hogy kérnek, igazi szükségükben, és mivel kérnek, ezért kapnak is. És azért boldogok, mert olyat kapnak, amit senki, soha nem vehet el tőlük. Isten országa lesz az övék. Istentől. És ez a legnagyobb, amit ember ezen a földön megkaphat.
--Valahogy ez az üzenet jut eszembe, amikor ezt a Zsoltárt olvasom:
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 131, 1-3.
--Amikor megtérünk - és ez a megtérés egyik igazi jellemzője - megváltoznak a célkitűzéseink, a belső indítékaink, az, hogy mire futunk, mi lesz életünk mozgatórugója. Ha korábban az volt, hogy mindenki elismerését megszerezzük, ez elmarad. Ha az, hogy mindenkinél többet szerezzünk, ez is elmarad. S amik jobb indítékok voltak, is korrigálódnak (s ez egy BELSŐ folyamat, egy Istentől való benső átalakítás... csoda).
--Erről a különleges állapotváltásról szól ez a Zsoltár. Nem az lesz a meghatározó, hogy "engem ismerjenek", "én legyek a nagy", és hogy "nekem tulajdonítsanak mindent". Egyszerűen felismerjük, hogy nem mi vagyunk a nagyok, és ha valami "nagy" dolog történik, abban is az Úr Jézus a valódi cselekvő, Tőle van az egész, és mi csak résztvevők lehetünk benne. (Bár ez is csodálatos, és ennek is örülök - nagyon.)
--Könnyű lenne azt mondani, hogy "semmi nagyot ne akarj tenni", "te csak maradj egy kis senki"... de nem erről szól ez az Ige. Ez az Ige a kettőt együtt tartalmazza. Azt, hogy az Úr Jézustól függsz, teljességgel, és Ő az első az életedben, tehát te "kicsi" vagy, és Ő a "nagy", és azt, hogy egyúttal, hogy az Ő hatalmas terveibe vagy belekapcsolva, és az Ő hatalmas megmentő munkáját végzed együtt, Ővele. Ha csodára vágysz, azt Vele akarod, ha erőd feletti teljesítményekbe von bele az Úr, azokat is Vele együtt teszed meg. Szemeiddel sem azokat az "elérhetetlen magasságokat" próbálod "meghódítani", amik nem neked készültek, vagy amik csak arra lennének "jók", hogy mások hajbókoljanak előtted, mint valami "csodálatos személyiség", s "irigylendő magasság" előtt. nem erre vágysz, nem ragad meg ez a "perspektíva", nem kívánod a széles népszerűséget... hanem az Urat vágyod, és azt, amit Ő gondolt el, amire Ő hív téged. Ez a te perspketívád.
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsolt 131, 1-3
--Az hogy szeretnéd, hogy az emberek meggyógyuljanak, nem ütközik ebbe a Zsoltárba. Az, hogy szeretnéd, hogy egy-egy iskolában, vagy egy-egy munkahelyen az emberek hallják az Igét, NEM ütközik ebbe az üzenetbe. Még az sem, hogy egy megye, vagy egy egész országrész hallja meg az Evangéliumot. Az, hogy te ezért imádkozol, nem ellentétes a 131. Zsoltárral. Nem ilyen "nagy dolgokról" szól ez, ahogy én megértettem, hanem olyanokról, amik az "Úr nélküli dolgok", és nem ezek azok az "erődet meghaladó csodadolgok", hiszen pontosan ezek pontosan olyanok, amikért tudatosan imádkozni kell... egy-egy ember gyógyulásáért, az Evangélium terjedéséért, az Evangélium jó fogadtatásáért, az anyagi szükségletek beteléséért... nyugodtan imádkozhatsz, ez nem ellentétes ezzel a Zsoltárral.
--Ami felfuvalkodáshoz vezet, amiben "te lennél a nagy", ami "téged tenne emlékezetessé", az az, ami elválaszt az Úrtól, és amire nem futunk...
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 131, 1-3.
--A lelkemet is ilyen módon, erre emlékeztetve magamat, "csillapítom" le a nagy, "emberi" elképzelésekből, odavonom az én Uramhoz, hogy ott vegye át az Ő szerinte való elgondolásokat.
--Milyen az "elválasztott gyermek az anyjánál"? Mint amikor szopizás után, gyöngyöző homlokkal, jóllakottan, teljes békességben elhanyatlik a kisbaba az édesanyja karján. Ez az édes elrejtettség, megelégedettség, biztonság, ez az "otthon" az, amiről ez a Zsoltár ír. Nem ellentétes ez a "tett"-el, az Úr munkájával, amikor rád bízza, hogy beszélj valakivel, vagy intézz el valamit, vagy hódíts meg egy eddig meghódítatlan területet... nem ellentétes. Sőt: miközben ezt teszed, közben, pontosan így vagy az Úrral. Mint egy kisgyermek, jóllakottan, átadottan, teljes biztonságban vagy Nála. Közben "hódítasz", elindítasz dolgokat, vagy fenntartasz olyasmit, ami a legnagyobbakhoz tartozik, is ilyen a lelked. Az Úrnál van, elrejtettségben, és Ő a nagy a számodra, Tőle kapsz mindent (édes tejet, elrejtettséget, megértést, vigasztalást, jövőt, bátorítást, növekedést, formálást - mindent). Ő a nagy a számodra, és Nála vagy biztonságban.
--Ez a bizalom, ami Őhozzá köt. Ez a rábízás, ami minden "tett", minden terv közben ott van benned. Ez az, ami az életed biztonságát jelenti, arra az időre nézve is, amikor "sikerülnek" a dolgaid. NEM fogsz felfuvalkodni, nem fogsz Tőle elszakadni. Mert Ő a legfontosabb a számodra.
Ugye érted ezt a kettőt, együtt... semmi olyan nem kell neked, ami Tőle elszakítana, bármilyen "nagy" dolog lenne is... de ahogy el vagy rejtve Őnála, ahogy Rábízod magad, ahogy Benne bízol, és Ő a nagy, az Első a számodra, mindent meg tudsz tenni Vele... és olyan sokra jutsz Vele (juttok együtt), amit ember el sem tud képzelni. És ez így jó... ez így mennyei. Így van eltervezve.
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 131, 1-3
Még annyi, hogy vannak olyan idők, vannak olyan veszteségek, amikor az embernek senki más nem marad, csak az Úr. Amikor mindennél jobban megérti ezt a Zsoltárt, azt, hogy nála van egyedül a biztonság, és ott lakik a lelkünk, és úgy vagyunk Vele, mint az "elválasztott gyermek, az anyjánál". Ez is jó időszak, mert nagyon elmélyíti ezt a tapasztalatot, és erre is nagyon nagy szükségünk van.
"Ha a Te orcád nem jár velünk, ne vigyél ki minket innen..." - mondja Mózes az Úrnak, Aki felveti neki, hogy "mindent megkapnak", amit Ő megígért, védelme is ott lesz velük, s bejutnak az Ígéret földjére, de "csak" egy angyal vezeti majd őket, bűneik és hozzáállásuk miatt. Mózes megragadja ezt az igazságot, amit itt a Zsoltárok 131-ben olvasol: nem kell semmi, Uram, "nélküled", csak, és kizárólag Veled kell, együtt Veled, az ígéret is. Te vagy a fontos, és minden más, csak Veled együtt, úgy, hogy közben Te ott vagy velünk.
"Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izrael az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 131, 1-3
Köszönöm, hogy megtanítottál és megtanítasz erre, Uram. Te vagy az első, a legfontosabb, és Nélküled semmi nem kell. Ámen.