1./ Van egy barátom - még nem az Úré - s ha vele beszélgetek, mindig azt mondja, hogy a hit az egy érzés. A hit az érzelemvilágunkhoz tartozik.
Én mindig azt hangsúlyozom neki, hogy a hit az nem érzés, hanem tudás. Bizonyosság, aminek alapja van.
Ő mindig nagyon kedvesen mosolyog, és figyeli az életemet. Már negyven év óta. És egyszer azt is mondta, hogy nagyon jól látja, hogy ami nálunk van, az "más", mint ami másutt van... (több vallási közösséget ismer - krisnásokat, arany rózsakereszteseket, zsidó közösségeket, stb.). És néha azt is mondja, hogy ő látja, hogy ez az "igazi hit".
Én újra és újra arról beszélgetek vele, hogy az igazi hit alapja az Isten Igéje. És, hogy amit az Ige mond, azt veszi komolyan a hit. Arra épít. És ezért biztos, és ezért "igazi".
2./ De persze a hit ugyanakkor a hétköznapokban is meg kell látsszon. Ahogy Jakab levele mondja: "a hit cselekedetek nélkül halott". Vagyis, ha nem látszik meg, akkor miféle hit az?
Úgyhogy, a hit nem csak "meggyőződés", nem csak "tudás", hanem cselekedet is. A hitből fakadó cselekedetet jelenti, azokat, amiket azért teszel, mert hiszel, és mert biztos vagy benne, hogy a./ az Úr akarja, és b./ az Úr megerősít rá. Ezek is a hithez tartoznak, ezek a cselekedetek.
3./ Azután azt is le kell rögzíteni, hogy a hit valójában engedelmesség is. Pontosabban azt jelenti, hogy engedsz Isten Igéjének. Amit az Úr mond az Igében - a Bibliában - és amit te ebből megértesz, az kihív téged, engedelmességre hív, és te oda kerülsz a döntés elé, hogy engedsz-e az Úrnak, azt fogod-e tenni, amire Ő indít téged. Ez is a hit területe. Bár, sokan azt mondják, ez "csak engedelmesség kérdése", de én úgy látom, a hit szorosan összefügg azzal az engedelmességgel, amire a hit indít téged. Pontosabban, az Úr Jézus Krisztus (Isten Szentlelke, a Szent Szellem) indít, és te a hit által engedsz ebben.
Szóval, a hit egyúttal az engedelmességet is jelenti. És ezek összefüggnek egymással, szorosan, nagyon szorosan.
4./ Még egyet nem szabad kifelejteni. A hit szava is szorosan hozzá tartozik a hithez. Amit mondasz, a hitedről beszél. A hit a szívben lakik, és a szájadon keresztül jön világosságra. "Szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk (meg)vallást az üdvösségre (a szabadulásra, a gyógyulásra, arra, hogy örök életet nyerjünk, hogy megvalósuljon bennünk, amit az Úr Jézus akar, amit Ő elkezdett bennünk)." („Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.” Róma 10,9-10.)
A szív hite és a száj megvallása szoros, nagyon szoros kapcsolatban van egymással. Amit a hit elfogad belül, amire a hit rááll, amit a hit alapnak tekint, az jön ki a szájon, és azt pecsételi meg a száj megvallása. A szónak nagy hatalma van, s ha a hit által szólal meg, a mi Istenünk tervezett munkája megy végbe. Úgyhogy a hithez szorosan hozzátartozik a szó is, a hit szava, a hit beszéde.
5./ S amit még megint csak nem szabad kifelejteni, az a bizalom. A hit, valójában rábízást jelent, azt, hogy teljesen ráhagyod az Úr Jézusra a "következményeket", amikor a hit által teszel valamit, és teljesen rábízod magad abban, amit Ő megígért. Ígéretet adott az Igében - s te azt mondod: "Igen, Uram, én ezt elfogadom, és megbízom Benned. Te mondtad, és innentől a Te részed az, hogy megteszed, megvalósítod, és én pedig úgy tekintem, mint ami biztos alap a számomra, erre fogok építeni, erre fogok számítani, és megbízom Benned."
A bizalom a kicsi gyerekek jellemzője. Egy áldott "ősbizalommal" jönnek a világra, vagyis azzal a készséggel, hogy megbízzanak szüleikben, akik jót tesznek velük - ringatják őket, szeretetet fejeznek ki feléjük, megetetik őket, tisztába rakják őket, ellátják őket, védelmezik őket. S ha ezt tapasztalják, ebben az "ősbizalomban" megerősödnek, és egész gyermekségüket Ebben a bizalomban élik. És ez jó, biztonságot jelent számukra, és személyiségük kibontakozásának, felépülésének legjobb közegét. Úgyhogy az Úr Jézusnak ez a találmánya javukra van - ahogy a mi javunkat is ugyanígy szolgálja, ha Benne megbízunk. Egy olyan közeg, amiben növekedni tudunk, fejlődünk, felépülünk, s boldogok vagyunk, maradéktalanul. Isten találta ki számunkra, hogy Őhozzá legyünk kapcsolva, mindenkor, "jóban és rosszban" - s ez egyúttal a Menny nyelve is, a Menny közege, amiben már itt, a földön élhetünk. Gyönyörű...
6./ Egyúttal, a hit elfogadást is jelent. Megértést, és elfogadást. Amit az Ige mond, azt megérted, és elfogadod. Arra mondod, hogy igen, és hogy jó. Az elfogadás azt jelenti, hogy igaznak fogadod el, és hogy helyesnek fogadod el, és hogy Istentől valónak fogadod el, és hogy alapnak fogadod el. Nem csak "tudsz róla", hanem olyannak tekinted, ami méltó arra, hogy ráépítsd a jövődet, a hozzáállásodat, és beépítsd a gondolkodásodba, a hozzáállásodba, a viselkedésedbe. Ez az elfogadás több, mint, hogy "kénytelen-kelletlen" elfogadsz valamit, ami ellen "nem tudsz védekezni", vagy amit "rád kényszerítenek". Nem, a hit nem ezt jelenti, hanem azt, hogy odaadod magadat arra, hogy az legyen az életedben, amit az Igéből megértettél. Odaadod magad arra a megértésre, amit az Igéből nyertél.
7./ És ez magával hozza azt is, hogy odaadod magad arra, amit az Úr az Igében mond. Vagyis, a hit egy odaszánást, egy teljes odaadást is jelent. S ebben ott a tűz is - ami nem más, mint, hogy lelkes vagy, és odaadott, "buzgó" azért, amit az Úr mondott, mond, és átad neked az Igéből. Hát, ez azért több, mint ahogy az emberek a hitről általában szoktak gondolkodni. A legtöbben úgy gondolkodnak róla, mint a "bizonytalanságról", vagyis arról, amiről még a "tudománynak nincs véleménye, vagy bizonyossága". Ez a "hit területe". Pedig, ahogy látod, a hit egyáltalán nem erről szól. Ellenkezőleg. A hit azt jelenti, hogy te tudod, mit mond az Ige, megérted, amit neked mond, és elfogadod a magad számára is. Odaadod magad erre, és készen állsz ezt kimondani is, és megtenni, ami ebből rajtad áll. S közben engedsz az Igének, és mindezt azért, mert megbíztál az Úrban, és mert alapnak tekinted az Ő beszédét, amit megígért neked. Nem "bizonytalan" vagy benne, hanem biztos vagy, és meg vagy győződve arról, amit Ő mond, és ami Neki fontos. S magadat odaadtad erre... gyönyörű! Ez az Isten országa.
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” Zsidó 11,1-6.
„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Róma 10,17.
„És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. Azért mondom néktek: A mit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.” Márk 11,22-25.
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” János 8,31-36.
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” János 6,63-69.
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.”Róma 10,9-10.
„Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, a ki az Isten képe. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Korintus 4,1-18.
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben, Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel; Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölettek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.”2Korinthus 6,1-10.
(És még más igehelyek.)