Átnéztük Saulus találkozását az Úr Jézussal, minden szereplő szempontjából, megnéztük azt is, hogyan jelent meg az Úr Jézus Saddhu Sundar Singh-nek, 1905-ben, amikor 14 éves volt. Egész életére átformáló hatással volt ez a tapasztalat - de az előtte történő keresés is, s a vágyakozás Isten békessége után. Megnyerte. S az Úr elhívását is. Ahogy Saulus is. :)
A jövő héten folytatjuk Anániás történetével, hogyan nyeri meg az Úr Jézus együttmunkálkodásra az Övéit. S hogyan "szervezi meg" a szükséges találkozásokat, s hogyan lendíti tovább a jó, a mennyei folyamatokat, hogy megvalósuljon az Ő megmentő terve. :)
Íme a jegyzetem:
Mikor és hol történt ez?
--Kr u 34-35 körül lehetett (Saulus az Úr Jézus kortársa volt, bár némelyek szerint fiatalabb volt Nála).
--A Damaszkuszba vezető úton.
Ez egy nagyobb, kereskedelmi úthálózat része volt, ami összekötötte Mezopotámiát Egyiptommal. Ismert és forgalmas, fontos kereskedelmi út volt ez a Jeruzsálem és Damaszkusz közötti szakasz is, zarándok út is volt, egyidejűleg. De még katonai szempontból is fontos volt, a légiók felvonulási útvonala, ha szükséges volt.
--Maga a történet EGÉSZEN KÖZEL történt Damaszkuszhoz.
Húsz évvel később, kb. 54 pünkösdje körül, amikor Jeruzsálemben fogságba került, így beszélt az őt meglincselni akaró tömegnek a római ezredes engedélye alapján:
Apcs 22:1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem.
Apcs 22:2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És monda:
Apcs 22:3 Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
Apcs 22:4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözve és tömlöcbe vetve mind férfiakat, mind asszonyokat.
Apcs 22:5 Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa; akiktől leveleket is véve az atyafiakhoz, Damaszkuszba mentem, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
Apcs 22:6 Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
Apcs 22:7 És leestem a földre, és hallottam szót, amely mondta nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Apcs 22:8 Én pedig feleltem: Kicsoda vagy, Uram? És mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.
Apcs 22:9 Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de Annak szavát, Aki velem szólt, nem hallották.
Apcs 22:10 Én pedig mondtam: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig mondta nekem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazokat, amik el vannak rendelve (tasszó – helyez, elhelyez, elrendez, felállít, csatarendbe állít, rendel, elrendel, meghagy, kijelöl, kiválaszt, kinevez, élére állít vminek, beoszt vhová, időpontot kitűz, meghatároz) neked, hogy véghez vigyed.
Apcs 22:11 Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba.
Összesen három beszámolót olvasunk az Apcselben erről az eseményről. A harmadik valamennyivel később, Cézáreában, Agrippa király és Festus előtt hangzott el:
Acs 26,14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallottam szózatot (fóné), mely én hozzám szólt és ezt mondta zsidó (hebraisz) nyelven (dialektosz) – Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön (ösztöke - kentron) ellen rugódoznod.
Apcs 26:15 Én pedig mondtam: Kicsoda vagy, Uram? És az mondta: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.
Apcs 26:16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg (optanomai) neked, hogy téged szolgává (hüpéretész – evezős, törvényszolga, segéd, szárnysegéd) és bizonysággá (mártüsz) rendeljelek (prokheiridzomai – előre kiválasztani, megtenni vkit vminek) úgy azokban, amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok neked jelenni (optanomai).
Apcs 26:17 Megszabadítván (exaireó – kivesz, eltávolít, kitép, Med: kiszabadít, megszabadít, megment, kiválogat, kivesz magának, félretesz, elragad, kiszabadít) téged e néptől (ho laosz) és a pogányoktól (to ethnosz), akik közé most küldelek (aposztelló).
Apcs 26:18 Hogy megnyissad (anoigó – megnyit, megnyílik, /ég, süket fül, néma nyelv/, kinyit, kitár, /szemet, ajtót/, pecsétet felnyit, feltör) szemeiket (ophthalmosz), hogy sötétségből (szkotosz) világosságra (fósz, fótosz) és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek (episztrephó), hogy bűneiknek (hamartia) bocsánatát (apheszisz) és a megszenteltettek (hagiadzó) között osztályrészt (klérosz) nyerjenek (lambanó) az énbennem való hit által.
Apcs 26:19 Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen (apeithész) a mennyei látás (optászia) iránt.
A személyek:
Jézus, aki láthatatlan volt mindenki számára. Saulus, aki vezetője volt ennek a hivatalos csoportnak. A kísérői, akik „csak néztek”, és végül bekísérték őt Damaszkuszba.
Amit látni és amit hallani lehetett:
--Látni a fényt csak Saulus látta. Legalábbis úgy, hogy megvakult tőle. A többiek is láttak valamit, ragyogott előttük is, (Acs 22,9-ben olvasssuk Pál beszámolójában Jeruzsálemben), de ők NEM ÚGY látták, hiszen ők nem vakultak meg.
--Hallani a hangot (fóné – ez nagy hangot is jelent, de szavakat is jelenthet, zaj, zúgás, robaj is ezzel a kifejezéssel szerepel, dübörgés, lárma... de hangszer hangja is, zengése) hallották, de NEM ÉRTETTÉK, ami itt elhangzott. Vagyis a SZAVAKAT NEM hallották, nem volt értelmes szó a számukra.
Az Acs 22,9-ben így számol be Pál apostol erről:
„Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek. De Annak szavát (fóné), Aki velem szólt, nem hallották.”
Ebből arra lehet következtetni, hogy HALLOTTAK valami hatalmas dörejt, zúgást, vagy csattanást, de AZT, amit Saulus hallott, azt CSAK Ő hallotta... mármint az Úr Jézus SZAVÁT.
Saulus pedig saját anyanyelvén hallotta az Úr Jézust szólni – sőt, az Acs 26-ban kicsit többet is olvasunk róla, mit mondott neki az Úr:
Acs 26,14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallottam szózatot (fóné), mely én hozzám szólt és ezt mondta zsidó (hebraisz) nyelven (dialektosz) – Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztön (ösztöke - kentron) ellen rugódoznod.
Tehát ki, mit tett?
--Saulus: látott, hallott, földre esett, hallgatta a szót, megszólította az Urat, s megismerte akaratát. Kérdezett – méghozzá nagyon jót: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjek?”.
--S utána, ahogy feltápászkodott, nem látott, és be kellett vezetni őt Damaszkuszba. Meg is tették.
--Utána pedig megmaradt VÁRAKOZÓ állapotban: várt az Úrra, hogyan tovább. Hiszen azt hallotta: „Majd megmondják neked, mit kell cselekedned.” De, hogy KIK, és MIKOR fogják megmondani, ezt nem mondta meg neki az Úr Jézus. Úgyhogy Saulus VÁRT, hogy ki jön, mikor, milyen üzenettel.
--S KÖZBEN imádkozott (ezt tudjuk a 9.rész további verseiből, ahogy az Úr Anániáshoz beszél – „íme imádkozik”).
Mit tettek a kísérők?
--Hallották a hangot. De nem értették a szót. Látták a világosságot, bár nem úgy, mint Saulus, nem vakultak meg. Ők is a földre estek (Acs 26), de utána feltápászkodhattak, hiszen Acs 9,7-ben olvassuk: „némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva”... vagyis: ők nem látták az Urat. Csak Saulust, aki földre esik, és beszél egy láthatatlan személlyel. Hosszabban, mint, hogy a földön maradtak volna. Világosan, érthetően hallották amit Saulus mond, látták, ahogy a földön van... és nem értettek semmit.
--Utána, ahogy Saulus is feltápászkodott, s látták, hogy megvakult, bekísérték Damaszkuszba. Szállására segítették, és valószínűleg otthagyták. Talán ő kérte? Vagy mindenki a dolgára sietett – miután talán rábízták a fogadósra – vagy egyszerűen megrettentek, és nem tudtak mit kezdeni azzal, amit láttak és hallottak... ki tudja... :)
--Egy biztos – tanúi voltak, hogy valami történt, de, hogy mi volt ez a „valami”, nem tudták megmondani. Csak később, három nap múlva, amikor Saulus már újra látott, és elkezdett beszélni a Messiásról, Aki megjelent neki az úton, akkor állt össze bennük is a kép.
--S ekkor döntés elé kerültek.
Követik-e korábbi vezetőjüket ezen az úton is, felhagyva mindazzal, ami korábban megragadta őket – vagy szembefordulnak vele, őrültnek, fanatikusnak, démonizáltnak kiáltva ki korábbi példaképüket... és előbb, vagy utóbb, halálára törnek neki is, mint korábban a gyűlölt keresztényeknek.
És mit tett Jézus?
Ó, Ő nem jött zavarba.
--Miután megszólította Saulust, és beszélt vele arról, hogy ki Ő, és mire hívja majd őt, megkereste hűséges tanítványát, Anániást.
--Megnyerte arra – némi meggyőzés útján – hogy látogassa meg Saulust, szóljon hozzá, tegye rá a kezét, hogy Szentlelket vegyen, és keresztelje meg.
--Az Úr Jézus JÓL LÁTTA Saulus szívét, látta Anániásét is, és TUDTA, hogy kettejüknek találkozniuk kell.
S a találkozást meg is szervezte, s tartalommal töltötte meg.
Így indította el Saulust a maga küldetésének útján.
Apcs 9:3 És amint ment, (az) történt, hogy közeledett (eggidzó) Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugározta (periasztraptó) őt körül a mennyből.
Apcs 9:4 És ő leesve (piptó) a földre, hallott szózatot (fóné), mely ezt mondta neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Apcs 9:5 És mondta: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig mondta: Én vagyok Jézus, Akit te kergetsz. Nehéz neked az ösztöke (kentron – amivel szúrni lehet, fulánk) ellen rugódoznod (laktidzó).
Apcs 9:6 Remegve (tremó) és ámulva (thambeó – elképeszt, megdöbbent, csodálkozik) mondta: Uram, mit akarsz (theló), hogy cselekedjem (poieó)? Az Úr pedig [mondta] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.
Még egy fontos részlet:
1./ Jézus szólította meg Saulust.
--Jézus, személyesen.
--Mert feltámadt, és bármikor meg tud jelenni (ahogy Pál is mondta: „optanomai” – 1Kor 15,8 – nekem is, mint egy „idétlennek” – ektróma: koraszülött).
--Ma is meg tud jelenni? Igen. Feltámadt, bármikor meg tudott jelenni a tanítványoknak is, de mennybemenetele után is megjelent Saulusnak. Nem is egyszer: „amikre nézve meg fogok neked jelenni” (optanomai) – Acs 26,16.
--Úgy gondolom, ma is megteheti.
2./ Ez itt NEM látomás volt – mert akkor a többiek nem hallották volna.
--Ez nyilvánvaló megjelenés volt, természetfeletti esemény.
--Olyan megjelenés, amiben hangzik a hang, földre kerül a megszólított, megvakul – s utána kísérni kell a korábban még egészséges embert. Ez megrázóan valóságos, nem gondolhatta senki, hogy Saulus tévképzete volt.
--Erre ő hivatkozik is később – pl. az 1Kor 15-ben: „Legutoljára pedig mindenek között, mint egy ’idétlennek’ (ektróma – koraszülött, más magyarázat szerint ’torzszülött’) nekem is megjelent.” (És itt a magyarázat: „Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessek, mert háborgattam az Isten anyaszentegyházát.” És a következtetés: „De Isten kegyelme által vagyok, ami /aki/ vagyok /ez ránk is igaz/ - és az Ő hozzám való kegyelme NEM lett hiábavaló. Sőt, többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” 1Kor 15,8-10.) :)
--Valóságos megjelenés volt, személyes találkozás. A többiek is látták, sőt hallották is, ha nem is értették. És a radikális változás is ezt bizonyította.
1Kor 15:4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint;
1Kor 15:5 És hogy megjelent (optanomai) Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
1Kor 15:6 Azután megjelent (optanomai) több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
1Kor 15:7 Azután megjelent (optanomai) Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
1Kor 15:8 Legutoljára (eszkhatosz) pedig mindenek között, mint egy idétlennek (to ektróma – koraszülött, torzszülött) nekem is megjelent (optanomai).
1Kor 15:9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
1Kor 15:10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
3./ És később? Találkozott még Pál apostol az Úr Jézussal?
--Az Apcsel 22-ben is beszél egy találkozásról, bár ott azt mondja, hogy „elragadtatott lelkében” (extasis), tehát ezt nem tudjuk, nem látomás volt-e.
--A másik hely, ahol ilyenről olvasunk, az Acs 26,16. ahol azt mondja, hogy őt bizonysággá és szolgává rendeli mindazokban, amiket látott, és amikre nézve Ő még meg fog neki jelenni (és itt ugyanaz a kifejezés – optanomai /megmutatkozás, megjelenés/ - szerepel, mint az első találkozásnál, vagyis, ahogy Anániás utalt rá: Acs 9,17 – „Jézus, Aki megjelent neked az úton...”).
4./ És akkor ma?
--Saddhu Sundar Singh a 20. század elején (1905?), így ismerte meg az Urat.
--És mások? Vannak még példák?
--Kenneth Haggin is leírja, hogyan szólította meg az Úr Jézus, többször is. Igaz, ő látomásról beszél.
--Csodamozgalmak c. könyv történetei muszlim emberek megtéréséről.