AMIKOR AZ ÚR JÉZUS MEGRAGADJA A GYEREKEK SZÍVÉT...
Ma (2023.02.01) jártam a Csia Lajos Általános Iskolában, volt egy fél órám, hogy a gyerekekkel Isten Igéjéről beszéljek, az iskolai áhítat keretében.
Olyan dalokkal kezdtünk, amit korábban megtanultunk - az elsőt harsogták, a második pedig ismétlés után vált biztossá. S jött a harmadik: "Dicsőség, Hallelúja, Nem törődöm azzal, mit a sátán mond. A hit szava, pajzsom, fegyverem, Jézus Ura annak, hogy érzem magam."
Hát, nem lehetett tovább menni - el kellett magyarázni, amit éneklünk. Beszéltem a hit "ajtónyi nagy pajzsáról", beszéltem az ördög tüzes nyilairól (itt beazonosítottuk őket - a félelem gondolatai, a csüggedésé, a reménytelenségé, azé, hogy úgy érezzük, képtelenek vagyunk valamit megcsinálni, és amikor gúnyolnak, elzárkózunk, visszahúzódunk... s a magányosság gondolatai). S arról is, hogy kivédjük ezeket, mert bízunk az Úr Jézusban, és nem adjuk meg magunkat az ellenség semmiféle gonoszságának.
S utána jött a „A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt.” Titusz 2, 14. Kigyűjtöttük belőle a "láthatatlan tényeket" (előtte persze megbeszéltük, mit jelent, hogy tény, és láttunk példákat a "látható tényekre" a tornatermi bordásfal és a tornapad formájában... majd megnéztük, milyen láthatatlan tények lehetnek, amikről a Biblia beszél - pl. arról, hogy az Úr Jézus szeret, hogy a vére azért folyt ki, hogy nekünk életünk legyen... stb.).
A láthatatlan tényeknél - amikor olvastam - lábukkal dobbanthattak... hát visszhangzott az egész tornaterem. Nagyon élvezték. Utána persze visszakérdeztem, hogy miket olvastunk a nagy dobbantgatás közben - és néhány előkerült:
-- Az Úr Jézus megváltott (meghalt értünk, és vérével kifizette a váltságdíjat - ahogy letisztáztuk együtt).
-- Hogy mitől váltott meg? Hát minden hamisságtól (ezt is megbeszéltük, mit jelent a hazugság, a csalás és az önbecsapás is).
-- Azután, meg is tisztított. Ezért halt meg, hogy megtisztítson bennünket.
-- És végül eljutottunk a végcélhoz: a nép-hez. Megértettük (megértették), hogy őket azért váltotta meg az Úr Jézus, hogy az Ő népe legyenek, és "jó cselekedetekre törekedjenek".
-- No, ezt jó alaposan megbeszéltük, mit jelent "jó cselekedetekre igyekezni". Odajött az üzenet, egészen közel, hozzájuk. A mindennapjaikhoz.
S végül beígértem, hogy jövő héten folytatjuk azzal, hogy milyen jó cselekedetekre hívott el bennünket Isten, miket hoz elénk, miket kell felfedezzünk... "előre elkészített jó cselekedetek". Úgyhogy már meg van a jövő heti terv is.
A végén egy kisfiú sírva ment volna ki a tornateremből... de megállítottam. Kiderült, hogy nem tudta leírni a Titus 2, 14 igeverset, abból, ahogy mondtam. (Hát persze nem is azért mondtam, hogy leírják - de ő le akarta írni. És egészen odáig meg volt neki, hogy megváltson minket minden hamisságtól... s azon sírt, hogy tovább nem tudja.) Ó... hát, ezen könnyen segíthetünk. És segítettem is. Lediktáltam neki végig.
Megkönnyebbülés, ott a teljes igevers, a papíron felírva... s közben egy másik kisfiú megkérdezte, hogy felolvashatja-e, amit jegyzetelt... hát, tudod... a teljes üzenet ott volt vázlatban, idézetekkel... gyönyörű volt.
A szíveket az Úr Jézus ragadja meg... én csak adom, amim van, és teszem, amit tudok tenni. Kicsi dolgok, de óriásira nőnek fel, ahogy a gyerekek szívében kinccsé válnak. A dalok, a jelenlét, az Ige, a magyarázatok... mind, mind beépülnek, és egy nap majd ők fogják továbbadni az Ige üzenetét... olyan helyen, olyan gyerekeknek, ahol én nem is tudnám...
Uram, köszönöm a kiváltságot, köszönöm, amit tettél és teszel. Ámen