Furcsa?
Szoktam azért imádkozni, hogy ne hagyjon az Úr engem Őtőle elszakadni.
-- Ne hagyja, hogy megkeményedjen a szívem.
-- Őrizzen meg abban, amire megnyert, amikor megtértem, amire odaadtam Neki az életemet, hogy ne száradjak ki, ne legyen üressé az életem.
Ez az Ige van előttem:
"Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon. Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által..." (Zsidó 3, 12-13.)
1./ Tehát van ilyen, hogy a "bűn csalárdsága által megkeményíttetik" valaki.
-- Van becsapás, van félrevezetés. (Csalárdság - apaté - csalás, csábítás, ravaszság...)
-- Van következménye a megtűrt, dolgozó, ható bűnnek - s ez a következmény: a megkeményedés. (A szklérünó konokságot is jelent.)
-- Ahogy én értem: a megkeményedés hajlíthatatlanná válás. Amikor az ember NEM hallgat az indításra, a mennyei útmutatásra, szóra. Amikor a saját vágyai, elképzelései, megrögzöttségei, megszokásai, ellenkezései, "okosságai" félretétetik vele azt, amire az Úr indítaná, és elkezd "vakká" lenni Isten útjára nézve, és "süketté" az Ő szavára.
2./ Biztos vagyok benne, hogy ez egy folyamat.
-- Nem egyik pillanatról a másikra következik be, hanem van egy pont, amikor "a bűn teljességre jut" és "halált nemz". (Jakab 1, 14-15.)
-- Van, amikor még megláthatod, mi lesz belőle, ha nem engedsz az Úrnak. Amikor még "érzed", hogy ez nem jó, hogy más lenne az irány. De azután eljön egy pont, és bár elméletileg tudod ezt, de már nem akarod, hogy "igaz legyen", és eltolod a "szemed elől", hogy ne kelljen látnod a következményeket, s jönnek a kifogások, a másokra való ujjal mutogatások, az ördög kínálatai, a csábítások, s ami korábban olyan fontos volt - a múltba vész.
Nem akarom, Uram, hogy ez a folyamat el tudjon vinni magával. Nem akarok elszakadni az Élő Istentől. Nem akarom, hogy bármi felnövekedhessen, bármi fontosabbá lehessen Nálad, Uram. Amire Te hívtál, amibe Te kapcsoltál bele, amire odaadtam az életem, az maradjon mindenkor az első, és kérlek, ezen a területen legyen növekedés. Bármi van is, bármilyenek is a körülmények, bármik történtek vagy történnek is, az állandó az legyen, amit Te adtál, amire Te hívtál, amibe Te kapcsoltál bele - és a Veled való kapcsolat. Köszönöm, hogy meghallgattál, Uram. És meghallgatsz - ma is, és a jövőre nézve is. Ámen.
3./ Ez nem "merevkedés", hanem kapcsolat.
-- Ha őrzöd a kapcsolatot, őrzöd a menny irányát, az Ő elsőségét, akkor lehet, hogy "lemaradsz" dolgokról - de a hűség ott lesz, és Ő ott lesz veled, benned, az úton, amin Vele jársz.
-- Van tétje - Ő, s az Ő megismerése, az Ővele való kapcsolat, az Ő közelsége és az, hogy érted, amit mond, és jársz Vele, benne vagy abban, amire Ő hívott, és teszed, amire Ő indít. Benne maradsz, és ez kincs, a hűség kincse. A Vele való élet különleges kincse!
4./ Látom az életekben... a korábban rám bízott, a mellettem zajló, a rálátást engedő életekben... ez a folyamat, a megkeményedés folyamata egy valóságos veszély, amiről itt az Ige beszél.
-- Mint értékes kincset, úgy kell tekinteni, amikor még érted, amit az Úr mond (érted az Igét, élő számodra az Ige, újra és újra szól, megérint, hálássá tesz, vágyódás van a szívedben utána, és a Vele való közösség után).
-- Értékes kincs, amikor szereted Őt, és kész vagy mindent odaadni Őérte.
-- Értékes, ahogy hallgatsz az Ő vezetésére, és bátorrá tud tenni, amikor bekapcsol abba, amit Ő tesz - akár hirtelen váltásokkal, beszélgetésekben, vagy váltásokkal időbeosztásodban, illetve abban, amit teszel... szól, és te hallod, és cselekszel... s látod, ahogy Ő cselekszik. Ez kincs.
-- Sok ilyen életet láthattam már, indulásától. És nagyon hálás vagyok azokért, akik megmaradtak ebben, ezen az úton járnak (nem mondom, hogy nem hibázunk... nem mondom, hogy "tökéletesek lennénk", de igyekszünk, hogy meg is maradjunk, amire "megragadott bennünket" az Úr Jézus. Filippi 3, 14.).
-- Ha tehetem, mindig szólok, hogy megmaradjon ez az élet, a frissesség a Vele való kapcsolatban, és NE növekedhessen fel semmi megkörnyékező bűn, ami megkeményít az Úrral való kapcsolatra nézve. Szólok, kérem, mert vágyom, hogy lássam győzni, megmaradni a rám bízottakat (azokat is, akiket "csak ideiglenesen" bízott rám az Úr, csak egy-egy tekintetben, vagy egy-egy időszakra). Ez a legnagyobb vágyam, ahogy János apostol is ír erről - 3János 1, 4 - vagy Pál apostol is: "Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban." (1Thessalonika 3, 8.)
2024. Július 12.